Most nem azért, de Oscar Isaac mitől volt akkora szám? Szinte nem is színészkedett, semmiben nem volt különb a star warsos poe-tól, csak ott többet futott. Ebben a filmben bárki eljátszhatott volna bárkit, felvesz egy kifejezéstelen bamba arcot a kamera előtt és voálá. Kivétel Momoa, mert ő csak ökörködni ugrott be.
Hogy lehet az, hogy az utálatos karakterek részeit átpörgeted? Főleg egy kedvenc filmnél? Vader, Gollam, Smith és a többi negatív karakter akkor meg sincs?

Most néztem meg és azt kell mondjam, nekem nagyon tetszett. A régi verzió is a kedvencem, nagyon sokszor láttam és engem nem zavart a pongyola megvalósítása annak sem. Sőt a nyilvánvalóan elcseszett casting sem - bár azon mindig fennakadok, hogy mi a fenét keresett abban a filmben Patrick Stewart. Nagyon-nagyon tetszett ez a film, a rendezés, a hangulat, a színek. Szerintem tökéletes! A casting telitalálat volt, annak ellenére is, hogy más lenyomat jött le nekem a mostani s zínészi játék alapján. Pl. Jessica teljesen más benyomást keltett a régi filmben, mint most, de mind a kettő tetszik. Leto Atreides karakterére mindkét színészt fantasztikusnak tartom, de Oscar Isaac...na azért na...csodás színész, szerintem bármit eljátszik. Valamiért mindig akkor tetszik a legjobban amikor két ökölnyi szakáll borítja az állát. (Ex-Machina, Dűne) Tetszik, hogy új információkat is kaptunk az új filmben illetve, hogy az új film hatására úgy döntöttem elolvasom a könyvet. A régi filmtől nem támadt fel bennem a vágy, hogy el is olvassam.
Ami érdekes, hogy a régi filmben annyira utáltam Vladimir Harkonnent, hogy nem bírtam végignézni azokat a jelenteket amikben benne volt. Sőt a többi Harkonnen jelenetét se nagyon, mindig tekertem. Az új filmben a Harkonnenek nem váltottak ki belőlem semmilyen érzelmet, inkább a császár felé érzem az utálatot, és ő képeződik le nekem úgy, mint kvázi főgonosz.
Régen nem láttam ennyire mélyreható, valóban kidolgozott, elképesztő látványvilágú filmet. A járművektől konkrétan leesett az állam. Az Arrakis-i palota fantasztikusan nézett ki, főleg a domborművek, és az is tetszett nekem, hogy a homokféreg nem hasonlított a régi filmben megjelenő 3 irányba nyíló pofájú féregre. (ez már elég sokan elcsépelték a régi film óta)
A régi filmben nekem nem jött át rendesen, hogy kik azok a fremenek és miért fontos ez a nép. Most már az új film hatására úgy érzem, kezdem kapisgálni és nagyon tetszik. Irtó kíváncsivá tett és ezt nem sok film tudja elérni nálam. Nálam ez a film 10/10. Még az életben nem adtam ennyit egy filmre se.

A RetroShock vlog készített egy jó kis magyarázót a filmhez:
https://www.youtube.com/watch?v=B8DwtnZklhA

Akinek a Marvel meg a Star Wars "utózmány" mozik jelentik a filmtörténelem csúcsát, az ne nézze meg! Aki kicsit is tisztában van a Dűne univerzummal, de eddig nem fogta meg, az ne nézze meg, mert ezután sem fogja! Aki nem ismeri, de nem is vár tőle semmit, viszont csak egy könnyed mozis kikapcsolódásra vágyik, az ne nézze meg, mert a Dűne soha, semmilyen formában nem volt könnyed! Mondhatnám, hogy várható volt a sok két bites véglet, amit a véleményekben olvasni lehet, bár azt - meglehet naivan - nem vártam, hogy a magyar közönség sekélyesebb lesz a nemzetközinél is. A Dűne nem a mai kor emberének készült és nem is adaptálható úgy, hogy pörgős, de sekélyes tucatfilmet vagy értelmetlen blood and gore dömpinget csinálnak belőle. Az erős hiányérzettel küzdő, elégedetlen hardcore rajongóknak meg üzenem, hogy a Lynch-féle filmben láthattuk milyen az, amikor megpróbálnak mindent, ami a könyv, a vászonra zsúfolni és azt is, hogy mennyire nem lehet. Villeneuve drákói szigorral bánt az alapművel, nemhogy nem próbálja meg elmagyarázni minden apró - egyébként elmagyarázhatatlan - háttér infóját a Dűne univerzumnak, hanem sokszor sajnos hasító fejszével vág ki részleteket az eseményekből és a mellék szerepeket tényleg mellékessé redukálja. Lehet vitatkozni, hogy ez és ez fontos lett volna és akkor ezt és ezt még bele kellett volna tenni... NEM! Ez a következetesség kellett ahhoz, hogy NE essen szét a film! Ugyanakkor a hangulatát szerintem nagyon jól megragadja - ebben egyébként a kritizált Zimmer-féle soundtrack is sokat segít (csak a hangerőt tolták néhol migrénig, legalábbis a moziban) - és alapvetően a Dűne hangulata az ami megfogja vagy nem fogja meg az embereket. Emellett a főhős cselekményszála - amire egyébként le lett redukálva a film, mert valamire le kellett és hát ő a sztori magja - teljesen rendben van, a karakterdráma máris érződik, pedig még ki sem bontakozott teljesen. A jó nevű szereplőgárda stabilan oda tette azt az inkább keveset amit rájuk bíztak, ami persze kicsit kár, mert sokukra szinte rá volt szabva a karakter. Egyet tudok érteni azokkal a véleményekkel, hogy a Dűne méretéhez és összetettségéhez egy jó minőségű sorozat megfelelőbb lenne, ugyanakkor az egész setting monumentalitása kiált a mozivászonért. Nekem tetszett a film. Kb. ez a legtöbb amit mozivásznon ki lehet hozni belőle, és megpróbálta az egyébként minimális rendelkezésre álló eszközzel bevonzani az új rajongókat is. Alapvetően egy 8/10 lehet, hogy reálisabb lenne, de dobtam rá még egyet, mert nem kis dolog olyan Dűne mozit csinálni, hogy ne törjön bele a rendező bicskája. Ajánlanám is mindenkinek, ha nem lennék tisztában az igénnyel, illetve már az egész alapmű megosztó jellegével. Helyette álljon itt egy link egy hiteles és épkézláb kritikával, melynek első 10 perce viszonylag spoiler mentesen ad támpontot a Dűne univerzumhoz azoknak akik nem ismerik, a második része pedig szakmásan megfogalmazza miért is vágja olyan nagy fába a fejszéjét az aki Dűne mozit akar csinálni:
https://www.youtube.com/watch?v=B8DwtnZklhA

Régen láttam már ennyire borzalmasan semmitmondó, lassú, 2 és fél órán át tartó förtelmet, amiben a világon szinte semmi sem történik. Pedig szeretem a Dűne univerzumot. És kritikát sem szoktam írni, de hátha valakit megóvok ezzel, hogy elpocsékolja a drága idejét.

Én sem tartozok egyik kategóriába sem, és teljes mértékben egyetértek veled, jól megfogalmaztad.
Annyival kiegészíteném, hogy a húzónév mellett a nagy felmagasztalás oka a vírusmarketing. A megjelenés előtt már jó fél évvel ömlött mindenhonnan + Dűne adaptáció + Villeneuve, mintha kötelező lenne szeretni. Ilyen volt anno a SW7, amit rengeteg ismerősöm éltetett és védett, aztán mikor elmúlt a hájpvonat, elhordták minden szarnak és elismerték a hibáit, amit korábban elfogultan nem voltak képesek felismerni.
Nálam egyetemes igazság, hogy jó karakterek nélkül semmi nem működik, hiába a látványorgia vagy egy Hans Zimmer.

"nagyátlag unalmasnak tartja"?

IMDb RATING
8.2/10

Soha unalmasabbat.

Én egyik kategóriába sem tartozom, sem a látványorgia és akció nem tud lenyűgözni egy filmnél, ha mellette nincs komolyan bevonni képes atmoszféra (sőt, atmoszféra hiányában taszítanak is), sem hatalmas elvárásokkal a film elé ülő Dűne-rajongó nem vagyok, aki az Arrakis-szal fekszik és kel.
Számomra egyszerűen üres maradt a film, biztos sokakat be tudott vonni, hiszen ezért olyan népszerű és nem is tartom egy rossz alkotásnak, de a hibáitól eltekintve sem tudott megmozgatni bennem semmit, csak a nagyszabású mítoszépítést láttam, hosszasan, mégis összecsapva és tartalmatlanul, a karakterekben nem volt élet, a motivációk sok esetben kibontatlanok maradtak, a színészi játék nem volt rossz, de különösebben jó sem, a zenét nem találtam grandiózusnak, nyilván az atmoszféra hiányában, egyébként pedig a messiásvárással nem volt semmi bajom, nem a koncepció volt halvány a számomra, hanem a megvalósítása. És akkor jöttek még a forgatókönyvi hasra csapások a szitakötő űrhajókkal, a sivatagban való pont jókor történő megtalálással és a társaival, továbbá az aktualizálás szelleme is megjelent a produktumban, de azt meg kell adni, hogy túlzásba nem vitték, ha bele is nyúltak általa. Nem volt rengeteg hibája, de a középszerűsége mellett számomra ezek kitűntek.
Egyébként azon túl, hogy a nagy tömegeknek szánt alkotás révén nem agyonbonyolított, hanem közérthető, azt gondolom, hogy a sikerének az egyik kulcsa az űrsci-fi témája, ami persze meg van csavarva, de lényegében mégis csak űrsci-fi. Ez az elem nagyon sok embernél megmozgatja az izgalmi receptorokat, mert jó projekciós felület, a külső progresszióval, a technicizmussal kapcsolatos nézetek, elvárások miatt igen felkapott és közkedvelt terület.
Egyébként nekem még azzal sem volt nagy bajom, hogy ez csak egy fél film, egy felvezetés, mert mint első részt tudtam a saját értékén tekinteni és egy ilyen darabnak azt gondolom önmagában is működnie kell. Hasonlóan, ahogy egy filmnek adaptáció mivolta mellett is saját magától kell érvényesülnie, amelyik filmhez olvasni kell a könyvet is, az nem egy jó film.
Azt egyébként nem hiszem, hogy egy rendezőnek dolga a nagy tömegek igényeit kielégíteni (az alkotói önkifejezést, a saját vízió megvalósítását preferálom), főleg tekintve azt a körülményt, hogy a nagy tömegek ízlése, mint a vízfolyás befolyásolható és formálható is az idő elteltével, tehát nem valamiféle istenadta etalon. Nyilván egy ilyen darabnál a mai viszonyok között az a szokás, hogy a rendező a megszokott receptekhez igazodik.

Azt hiszem lukra futott a film: a - halálos iramban filmeken szocializált - nagyátlag unalmasnak tartja, a hardcore fanok pedig silánynak. Előbbi kevesli az akciót, utóbbi felszínesnek érzi a történetet.
Azt hiszem valahol a kettő közt van az igazság.
Nem olvastam előtte az alapul szolgáló művet, így nem voltak nagy elvárásaim, ellenben hallottam a könyvek, a világ komplexitásáról, így némileg bizonytalan is voltam és kíváncsi is egyszerre.
Azt kell mondanom, hiba lett volna kihagyni!
Katarktikus élmény volt! A 2015-os Mad Max kapcsán éreztem ilyet utoljára.
Zseniális díszletek, magávalragadó, egyedi látványvilág, pazar kosztümök.
Elnyújtott, szépen fényképezett vagóképek, parádés operatőri munka, felsejlett bennem a rendező Blade runner-je, ami szintén nagyon tetszett. Vizuális orgia, de nem a mainstream blockbusterek viszonylatában.
Hans Zimmer zenéi hihetetlen atmoszférát kölcsönöznek, már az első percekben is, ("de egyszercsak császári parancsra elmentek" ) mozis viszonyok közt ez nagyszerűen érvényesül.
Egyszerre minimalista, mégis monumentális.
A szereposztással kapcsolatban nem voltak elvárásaim, döntően jó volt a színészi játék, nem gondolnám, hogy komolyabb kritika érhetne bárkit.
Nagyon jól áll filmek vontatottság, örültem, hogy nem egy transzformesz kaliberű sci-fi-t láttam. Mintha hagyott volna néha kicsit elmerengni, átszellemülni. Néma csendben jöttünk ki a teremből, teljesen letaglózott.

Összességében elég sok kérdést hagyott, szerintem annak ellenére is, hogy ez csak az első etap volt, de a számtalan kérdés ami megfogalmazódott bennem arra sarkallt, hogy kezembe vegyem a könyvet. Hozzáteszem nem vagyok könyvmoly.
Pár napra rá be is ugrottam a könyvesboltba, és mostanra, hogy elértem a könyvnek arra a részére ahol a film lezárult, azt hiszem értem, vagy legalábbis érteni vélem a hardcore fanok elégedetlenkedését. Amit Herbert és ahogyan előad, nem lehet maximálisan vászonra vinni. Nem tudom, hogy ez egyetmlegesen igaz a könyvadaptációkra, vagy csak az író adta fel a leckét, de számomra bizonyos, hogy lehetetlen közvetíteni maradéktalanul amit ez a könyv nyújt. Vagy csak sok-sok órában.
‌Ennek fényében azt gondolom, hogy Villeneuve igyekezett átadni a lehető legtöbbet a rendelkezésre álló játékidőben. A szakralitás, a posztfeudális világ megjelenítése, - viszonyrendszerének kifejtése ha mélyen nem is - meglehetősen jól sikerültek. Egy-egy fejezet utólag hiányoltam a filmből.
‌A kötelező PC vonal nem volt túlzóan irritáló, bár a könyvet olvasva a nemek felcserélése több, mint furcsa, de inkább bocsánatos, (a könyv olvasása közben folyamatosan tudatosítanom kellett magamban: ez a karakter a szikár megjelésével, ősz szakállaval a fekete nő akit a filmben láttam) mint más karakterek jellegzetességeinek kihagyása, megváltoztatása, ami már inkább rendezői hanyagsagra enged következtetni. Gondolok itt a tintaliánsebhelyre, és a karakterhez tartozó hangszerre, vagy a mentát fizikai jellemzőire.
‌Nem tudom felróni hibának, - ismerve a könyv megírásának dátumát, és annak kultúralis hatásat a világirodalmra, filmiparra - , de borzalmasan elcsépeltnek érzem a kiválasztott, messiás sztoriját: Anakin, Frodó, Harry karaktereiből kaptunk már eleget az évek alatt. Ez is lehet a gyökere annak a véleménynek, ami unalmasnak, ötlettelennek tartja a történetet, és a központi karaktert és ami hatással van rám is. Jobban érdekel a Pault körülvevő világ, mint maga a szereplő, aztán ki tudja .. Mostanra a következő három könyvet is beszereztem, kíváncsian várom a végkifejletet, és nem kevésbé a film folytatását.

Villeneuve igyekezett kiszolgálni a nézők igényeit, de ha a két végpontot nézem, - az átlagot és a rajongókat - akkor egyiket sem sikerült maradéktalanul. Én, aki középen áll viszont gazdagodott egy meghatározó filmélménnyel, amiért borzalmasan hálás vagyok!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek aki szereti a zsánert, úgy a filmet, mint a könyvet.


Zárógondolatként még: bárcsak a Star Wars új trilógiája is ebben a szellemiségben készült volna ..
‌

Jókat hallottam róla, azért néztem meg, szóval kapott bizalmat. Nem tudok eltekinteni a spirituális üzenetszerűségtől, ami kotnyeles módon jelen van a filmben. Valami homályos keleti megváltó indulását látjuk, oda illő rucikban és iszlámból ismerős nevekkel. Nekem, aki ismeri az egyedüli és igazi megváltót (Jézus Krisztus) ez a mahdi és a bugyuta életbölcsességek (pl. legyőzöd a félelmet, és utána már csak te maradsz) nem hogy kevesek, de idegesítők is egyben. Ráadásul a film maga a vélhetően nagy költségvetés és profizmus ellenére sem domborít valami nagyot, alig tudott bevonni, megkedveltetni a főszereplőt, vagy megemelni a puzusomat. Duncan szerintem sokkal szimpatikusabb és eredetibb volt, mint ez a cingár ficsúr. A woke baromságokat ne is említsük. Szóval a spirituális mélyrepüléstől eltekintve is egy erősen felejthető mozi. A visszatérő volt nekem ilyen. Nagy felhajtás, sok-sok majdnem és hidegen hagyás, miközben a mellékszereplő kimagaslott. De ott legalább tényleg szép tájak és zenék voltak. Itt csak sivatag.

Érdekes ez a kora újkorba oltott sci-fi univerzum, de nem az én világom. Kicsit A királyság sorozat beütése van a filmnek, pontosabban A királyságnak van Dűne beütése, de egyébként azon túl, hogy látványos, meg minden, nem egy különösebben emlékezetes darab (A királyságnak számomra sokkal erősebb, koherensebb, élőbb világa volt, mint a 21-es Dűnének). A színészi játék és a forgatókönyv sem az erőssége az alkotásnak (az utóbbi meglehetősen gyenge).
Meg lehet nézni, de ha az ember nem táplál mély érzelmeket a Dűne univerzuma iránt, akkor könnyen csak a hibákat találja meg egy nem kiemelkedő filmben. Persze ha táplál, lehet akkor is.

Portos értékelésekre abszolút nem kell adni, nem hitelesek.Lásd pl új Blade Runner 6,9! Ráadásul porton max csak párszázan szavaznak,az meg csepp a tengerben a nagyobb filmes oldalak szavazóbázisaihoz képest.Elhanyagolható számok ezek...

Számomra nézhetetlen volt, Denis Villeneuve művét az 1984-es Lynch féle verzióval összehasonlítva ez csak egy öncélú, üres utánérzés. Bár voltak benne látványos jelenetek, a CGI is kifogástalan, a hangeffektek szintén, hiányzott belőle a spiritusz - az a faktor, mely évtizedek múltán is nézhetővé tenné. Villeneuve sajnos nem David Lynch vagy Ridley Scott, csak egy középszerű iparos. Tipikus kommersz mai mozi, kicsit sem tudta megragadni a figyelmemet, az első harmadánál már nagyon fészkelődtem a székemben, de nem mentem ki a teremből, végigültem... hiba volt!!!
0/10

Ma megnéztük, nem kellett volna, rémesen unalmas, vacak volt.
Egy KFC menü ebből a pénzből pont kijött volna. Bár az sem jobb.

Tudom első rész, mondjuk ha ezt a jegy vétel előtt tudom, nem veszek mozijegyet.

Eddig abszolút pozitív a megítélése, bárkinek mutattam itthon a filmet.
(szigorúan hifi fejhallgatókkal, és 4K tv-n) Amit megjegyeztek páran, hogy a végére vártak volna még egy fordulópont-szerű eseményt. Emiatt volt egy kis hiányérzet, de a 2,5 óra alatt senki nem untakozott. Erős felvezetésnek jó a film. És a második részre meg fognak békélni vele a fanyalgók. Jobban járnak, ha csúcspontok helyett csak élvezik a látványt, és a hangokat. A Felhőatlasszal voltam így, hogy nem volt egy nagy "hűha élményen", ezért sokáig nem tudtam értékelni, hogy az eseményszálak (hat párhuzamos történet) tökéletesre sikerültek.

Sehol nem idéztem a könyvet.

Amint a film elkezdődik, kiírják, hogy ez csak az első része, ezzel mindenkit tisztában kell legyen. Legalább két kommented van, ahol válaszként csak ezzel reagálsz még olyan dolgokra is, ami nem csak tartalmi, de minőségi kritikát is megfogalmaz, és egyikben a könyvet idézed, hogy érthető legyen.

Készület ennek már folytatása is anno. A Dűne gyermekei pl dupla résszel. Nincsennek róla szép emlékeim. Vérszegény a sztori az a baj. Ráadásul én sokáig csak a játékot ismertem, aminek a lényege természetesen a háború volt. Ezek után a későbbiekben egy sivatagi szerelmes évődést nehezen venne be a gyomrom azzal a kékszemű vad szépséggel.

Semmit nem mentegettem.
Leírtam, hogy nem teljes a sztori. (amit mondjuk nem árt tudni annak aki belekezd)
Ne képzelj bele olyat amit nem írtam.