sokszor feldolgozták már mert
ÖRÖK
klasszikus...szerintem !
engem a 90-ven-es évek-beli is aztán-és... utána a David Lynch-es és stb... verziója is jót tett :)
ennek a kiadásnak is szintén várom a folytatását !
.. nekem olyan lesz , amire számítok, az tuti > szereplők, történet, stb..
( messziről letojom a a mr. és ms. kritikusokat :) )
... te, mint külsős port.hu olvasó, hallgass magadra ? :)
:) :))

csak a film élvezete érdekel!!!

Megint erőt vettem magamon és megnéztem, hogy hátha az évekkel ezelőtti véleményem megváltozott azóta - de nem. Ez akkora csalódás számomra. 1984-től kezdve arra várok, hogy végre rendesen megcsinálják, de sajnos ez még rosszabb lett, mint az előzőek. Merthogy a látványvilágért odadobták a történetet és előállítottak egy ilyen nullát.
A zene (=zajok) iszonyú idegesítő, a szereplők suttognak, így folyamatosan hol halkítani, hol hangosítani kell. A dialógusok gagyik. Az egész olyan, mintha egy kameramegszállott művész forgatna filmet - tehát szépek a képek és itt ki is merül az egész... Mintha pillanatképeket kevertek volna egymás mellé.
Amellett, hogy egy része meg olyan sötét, hogy semmit nem látni...
Tartom magam az előző beírásomhoz, hogy ezért kár volt felemelni a kamerát és kiadni rá pénzt.
Nem is beszélve, hogy hirtelen mindenféle népségek keveredtek a fremenek közé csak azért, hogy nehogy valaki WASP-rasszista filmnek gondolja... Most döntsük már el, milyen népcsoport a fremen, és akkor legyen korrekt az ábrázolása (pl. beduin, arab, stb.). A planetológus is nemet váltott...
A jelenetekből pont az hiányzik, ami a könyv lényege - a magyarázatok, illetve a jellemábrázolás.
A könyvnek LELKE VAN. A szereplőknek tartása. Okok és okozatok kavarognak és vezetnek a konfliktusok felé. Szépen bontakozik ki és nagy meglepetésekkel és drámákkal szolgál.
Pl. a könyv esetén a sivatagi találkozás, a Jamis-féle párbaj és a temetés rendkívül mély nyomot hagynak az emberben. A filmben ez IS elsilányult.
És végső soron így a rajongókat nem szolgálja ki, aki pedig a csihi-puhi filmekhez szokott, elégedetlenül távozik... Szóval akkor meg kinek-minek?
Azt hiszem, újból megnézem majd a 1984-es és 2000-es változatot, amik adnak is valamit, és nem szimplán kimerülnek a látványpékségben... Olyan olcsó János megvalósítás ez...
Tudom, sokan azt mondják, nehéz megcsinálni filmben. Biztos is. De most már van lehetőség képi technikákra, amelyek párhuzamosan mutatnak be jeleneteket, és a számítógépes metódusokkal össze lehet mosni a múltat és a jövőt gyorsan felfogható képkockákba... Ezt narrációval megfűszerezve végre kikerekedhetne valami értelmes megoldás, ahol a néző felfogja a történet lényegét és felfedezheti benne mindazon értékeket, amit a könyv hordoz. Így nálam továbbra is az előző változatok a nyerőek.

Jellegtelen nulla lett ez a film sajnos, pedig nagy lehetőség volt, és anno nagyon vártam. A színészi játék, falusi színjátszóköri szinten van, ez a Zendaya pl. pedig már annyira rossz, hogy fájdalom, de ebben nincsen egyedül sajnos, a szereplők, egymást überelik a kifejezéstelen, unott, semmitmondó szenvedésben.

Nem, a jelmeztervező vagy a díszletes volt magyar, úgy emlékszem.

szia. Ebben a filmben szerepel a nő, aki oscart kapott? Mert ha valóban így lenne, fel lenne tüntetve a leírásban.
Vágásra, speciális effektekre stb megkapta a film a díjat, de színésznő az nem.

A 84-es bemutató óta rengeteget fejlődött a technika a filmkészítésben. Ez a mostani változat nagyon látványos. A főhős megformálójával most sem voltam elégedett. Ez a kákabélű gyerek nekem unalmas, nagyon sztárolják. Ansel Elgortot nem kérdezték, hogy elvállalja-e?

A Dűne első könyv két részre van osztva, most végeztem az elsővel. A könyv eddig az egyik legjobb, amit valaha olvastam, teli mélyre szántó gondolatokkal, spirituális beütéssel, sci-fivel, kiváló karakterekkel.
Még most is azon a véleményen vagyok, hogy a film hatalmasat hibázott, hogy ezeket a dolgokat nem alapozta meg, ezek nélkül egy laikusnak ez a film egy zavaros katyvasz. Ráadásul már most szembetűnő, hogy a könyv lényegét, az emberek természetét, az egymással való kapcsolatokat a film lényegében leszarta, kiherélte egy látványfilmnek...

Az 1984. évben bemutatott David Lynch film is monstre kísérlet volt Frank Herbert 1965‑ös azonos című regényének adaptációjára. .
Ami igazán furcsa egy alkotótól, hogy maga Lynch is és a TV-s forgalmazásban nem is engedélyezi a neve feltüntetését. Az viszont tagadhatatlan, hogy Frank Herbert eposza a maga műfajában klasszikusnak számít és méltán népszerű kritikusok és az olvasók körében. Talán azért is mert nagy hangsúlyt fektet a vezető és a vezetettek viszonyára. Az etikára és a emberség valamint más erkölcsi tézisek felmutatására. A regény túlmutat a fantasy filmek világán és az elképzelt társadalma bármikor és bárhol behelyettesíthető mai világunkba. Hiszen hajszál pontosan arról szól miként élünk egy képzelt jövőben és bizony 2021. évben. Talán ennyit hivatkozási alapként a könyvről.
Vagy még csak annyit a történet sűrű szövésű és sokrétű, hogy rendre ellent áll a a képi valóságnak. Aki olvasta annak bizony hiányérzete marad a részletek nagyszerű csiszolt könyves vonalvezetése miatt.



Már David Lynch képei sem igazán tudtak versenyre kelni az olvasó képzetével akár egy sziecs ábrázolásában. Az ő filmje inkább a fordulópontokra koncentrál és a rá jellemző non komfortos személyiségjegyeket mutatja be nézőinek. Természetesen az ő saját egyedi látásmódjával a történetről. Ami azért is jöhetett létre mert producerével Dino De Laurentiis személyében nagyszerű alkotópárost alkottak.
Itt kellene megemlítenem az új Dűne filmváltozatot Denis Villeneuve alkotását.
A két film inkább egy lenyűgöző esettanulmányt kínál arról, hogy a különböző filmesek eltérő döntései, még akkor is, ha ugyanazon a célon dolgoznak és ugyanazt a forrásanyagot használják, nagyon eltérő eredményeket hozhatnak. Az alábbiakban bemutatnám azokat a kisebb-nagyobb eltéréseket, amelyek összeadva zsigerileg eltérő értelmezéseket adnak egy meséről egy fiúról, egy sivatagról és a fűszerkeverékről….
Az első igazi nagy csalódás (aki a "84. alkotást látta) az, hogy ez a mozi kb. a könyv felénél megáll míg az 1984 s alkotás hellyel -közzel a teljes regényt meséli el. Így számomra olyan mintha a mozigépész elaludt volna és szegény néző nem tudja mi is történik. A fremenek befogadják Letot ennyi. Mondjuk ez csak használ a könyvnek aki tudja és el akarja olvasni akár újra is simán kiszédül a 2021 s előadás vetítéséről.

A gazdagok és elitek tekintetén keresztül láttatja a világot Lych, amelyre a történelem oly gyakran emlékezik. Denis Villeneuve az elnyomottak és elfeledettek szemszögéből, vizsgálódik mint például a fremeni szabadságharcosok, akik már vért vettek a gazember Harkonnen -házból - az Arrakist kizsákmányoló Harkonnen gazembereitől. Mivel ez végső soron arról szól mindkét film: a Dűne, hogy a hatalmasok hogyan zsákmányolják ki és manipulálják az emberek nagy populációit a természeti erőforrások érdekében, ha azok szemszögéből nézzük, akiknek már erre a helyzetre rálátása annak azonnal zsigeribb érzést kelt az film. Ez arra is készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezze a film főszereplőinek szándékait, a jószívű Atreides házat, akik Arrakisba érkeznek, mint a gyarmatosított, bennszülött lakosság gondnokai és uralkodói. Hűséggel a császár iránt aki politikai cselszövései elkövetésére bármire képes.

Ahogy viszont a látványvilágot vizsgáljuk meg látszik az élethűség hiánya a "84 s képi megvalósításban, mára már annyira fejlett térérzetet kapunk, hogy a gondolatok és a képi illúzió nagyszerűen erősíti egymást.
Mindkét film szinte azonos képi világban mozog Caldean vizes nedves tájaival és Arrakis perzselő napjával.
Más a felfogás a két rendező Harkonnen ház ábrázolása között. Kenneth McMillan színész ábrázolja Vladimir Harkonnen bárót, és a Lynch sminkesei által ráhelyezett protézisek légiója végletekig torzítja őt. Harkonnen báró karakterét groteszk, elhízott és buja öregemberként írja le Herbert regénye, Lynch pedig ebben a képben gyönyörködik, majd felerősíti annak ráutaló csúnyaságát. Igen csak részletesen (a regényben is meglevő) szexuális helyzetet is erőteljessé teszi.
A karakter fiatal fiúk iránti visszataszító kéjességét szintén fokozza Lynch, aki nagy jelenetet készít abból, hogy a báró látszólag megerőszakol egy fiatal férfi rabszolgát, miközben az unokaöcseivel udvaroltat, majd láthatóan megöli a fiút úgy, hogy kivérezteti. halál – ez egy lynchi metafóra volt, hogy a báró mindenkit az irányítása alatt tart (beleértve magát is?) arra kényszerítette, hogy a mellbimbóit megdicsőült bordugókká változtassa, amelyek meghúzásakor egy pillanat alatt elvéreztetik az áldozatot.

Amennyiben Villeneuve filmjét nézem fejlettebb technológiával és nagyobb költségvetéssel rendelkezik saját „elképzeléseinek” megvalósításához, és képes volt tanulni Lynch hibáiból, és nem kísérelte meg a túl sok történetet a hagyományos lassúsággal filmes időbe szorítani. Óriási IMAX-fotózásának is van egy pompája, de van egy olyan finomság is, amelyet valószínűleg néhányan igénytelennek találnak. Visszatérve a zenéhez, ugyanolyan sokatmondó lehet, mint az a tény, hogy ahelyett, hogy egy pop rock zenekarhoz menne, hogy a főtémát kottázza, Villeneuve Hans Zimmerre támaszkodott, hogy új hangszereket és hangokat „találjon ki” a fremeni kultúra számára. Valószínűleg az egyik megközelítés jobban fog tetszeni, mint a másik. Amíg a "fűszer" még mindig hatalmat jelent , akárhogyan is eljuthatsz Arrakisba, és ez megér egy utat. Akár Lychel akár Villeneuvel teszed meg. Nem?

A könyvben kb. így írják le a "Hangot": A Bene Geserit azon képessége, hogy megfelelő hangszínnel, hangsúlyozással, a hangjuk tudatos használatával irányítani, manipulálni tudnak más embereket. Ennyi. Nincs a könyvben sem elmagyarázva, hogy mi a története, min alapszik. Sokszor a Dűne könyvekre is az a jellemző, hogy nincs túlmagyarázva.

Segítek neked. Bedobnak állandóan a párbeszédekben olyan szavakat, kifejezéseket, amikről fingja sincs annak, aki nem olvasta a regényt, például nekem sem. Pedig lehetett volna úgy is adaptálni, hogy az is megértse, aki csak a filmet nézi. Például Gyűrűk Ura, Harry Potter. A Harry Potterben úgy csinálták, hogy mondjuk a Mágiaügyi Minisztériumot nem magyarázták meg, hogy micsoda, mert egyértelmű, de más kifejezéseknél, fogalmaknál volt egy karakter, aki két mondatban kifejtette, hogy a mi az a dolog. Vagy például a Star Warsban, ahol Ben Kenobi elmondja egy kurta mondatban, hogy mi az Erő. Na, ebben semmi ilyen nincs. Fingom sincs például róla, hogy mi a Hang. Mi a története, min alapszik. Még is honnan kellene tudnom, ha a film nem árulja el?

Nekem bejött ez a film. Lehet rámondani, hogy lassan csordogál, de ez nem egy értelmetlen akciófilm, melyben az a lényeg, hogy a főhős egymaga hány ellenfelet tud megölni pár perc alatt. Nagyon jól visszaadták a sivatagot, nagyon jó a díszlet, jók a szereplők, jó a történet. Végig lekötött a film. Bár azt nem értem, hogy a szemet a homok nem zavarja a legnagyobb viharban sem?

A végére belassul a film, ezért tűnhet uncsinak. (az egyszerű lelkek számára) Ezt sok kis apró vágással javítottam, illetve ebbe a videóba kigyűjtőttem a béna jeleneteket. És sikerült a filmbe építeni egy-két fejlesztést is. Suttogások, és informatívabb felirat, na meg a Dzsesszika (pornós) név lecserélése Jeka-ra. . https://www.youtube.com/watch?v=Va8Z3hn2GnE

Azért pár regény-feldolgozást láttam már, náhényat előbb olvastam, aztán néztem, náhényat épp fordítva.
Nem is szoktam kommenteket írni, de most regisztráltam csak amiatt, hogy leírhassam, mennyire eseméytelen értékelhetetlen lett számomra ez a....ez az izé.

A 2000-es Dűnéről annyit, hogy az tévé-, nem mozifilm. Ezért lehetett 3 részes (3x1,5 órás). Ennyi idő kellett is ahhoz, hogy részletesebben el tudják mondani a történetet. A 2003-as A Dűne gyermekei ugyanebben a formátumban készült és a regényciklus második és harmadik kötetét dolgozta fel. A hosszabb játékidő előny a történetmeséléshez, viszont kevésbé látványos, mint egy mozifilm. Ezért nehéz ezeket a regényeket megfilmesíteni, valamit mindig fel kell áldozni az aktuális cél elérése érdekében.

Ha megnézed, milyen Oscarokat kapott a film, nincs közöttük a legjobb film, rendező, színész/színésznő. Inkább technikai és hanggal, zenével kapcsolatos díjakat nyert.
Itt nem egy ember menti meg a galaxist, hanem fokozatosan válik vezérré, bár nem erre készült. Ráadásul évekig tartó, áldozatokkal járó harcban vívja ki a győzelmet, de a regényciklus második kötetéből (A Dűne Messiása) kiderül, hogy Paul uralma sem egy rózsaszín leányálom. Egyébként talán a Dűne volt az első sci-fi regény, ahol egy Messiás megjelenését várják. S mint említettem, egyáltalán nem úgy alakul a történet folytatása, mint a mesékben...

A korábbi kommentekre reagálva még annyit: ha valaki úgy gondolja, hogy a díszletek és jelmezek eltúlzottak vagy csicsásak, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a korábbi filmváltozatokhoz képest még visszafogottabbak.

Most tolta elém a HBO Max. Jelzi az Oscar-díjat, ezért kerestem föl ezt az oldalt, ami meglepett. 6 db aranyszobrot kapott ez a mozi? Nem olvastam a regényt, nem szeretem az ilyen mondanivalójú sci-fiket, de a "Földieket" se, amikben egy ember menti meg a világbékét v. akadályozza meg a világkatasztrófát. Olvasva a fönti ismertetőt, ez is egy ilyen film. Nem néztem egyetlen Star Wars filmet sem, de azért egyetlen sci-fis horror filmet díjazok: Rémségek kicsiny boltja.

Először is leszögezném, hogy ez nem a Star Wars, hanem a Dűne. Itt nem lövöldöznek állandóan, mert Frank Herbert klasszikus sci-fiket írt, nem akcióorgiákat. Ehhez hozzá kell szokni, ha a Dűne világába lépsz. Aki ismeri valamennyire a sztorit, az tudja, hogy a nagy összecsapás egyébként is a történet vége felé fog lezajlani. A regény a komplexitása, meg a több (olykor 8-10) oldalas párbeszédek miatt nehezen megfilmesíthető, sajnos ezért egyszerűsíteni szokták a vásznon Herbert alkotását.
Ja, és tisztázzuk: Magyarországon a belső terekben játszódó jeleneteket vették fel, a sivatagiakat Jordániában és az Egyesült Arab Emirátusokban, a Caladan helyszíneit pedig Norvégia szolgáltatta.
Én közepesre értékeltem a filmet. A látvánnyal és a színészekkel nem volt bajom, de voltak hangsúlyeltolódások. Ezalatt azt értem, hogy egyes szereplők több, mások kevesebb játékidőt kaptak, mint, ami a regény alapján várható lett volna. Pl. a két nemesi ház mentátja, Thufir Hawat és Piter De Vries karaktere háttérbe lett szorítva és Dr. Yueh sem szerepel sokat, Duncan Idaho viszont igen. A Harkonnenek külseje pedig egy sablonra lett kialakítva, mind sötét ruhás és kopasz.
A cirkoruha az 1984-es filmváltozatéra emlékeztet (talán, mert Denis Villeneuve kedveli David Lynch művét), de valamivel realisztikusabb, mivel a fej nagy részét is takarja. A film végi párbajra valószínűleg dramaturgiai okokból került sor, hogy legyen valami (viszonylag) épkézláb lezárás. Ugyanis a regényben ez később zajlik le és a párbajt félmeztelenül vívják meg a sziecsben, mivel a cirkoruha túl értékes ahhoz, hogy tönkretegyék.
Szóval ez a rész a bevezetés, a rendező azt ígérte, hogy a másodikban jobban ki fogja bontani a történet szálait. Reméljük, jól fog sikerülni.

Elsôként szeretném leszögezni, hogy nem olvastam a regényt, nem láttam semmilyen koràbbi azonos cimû filmadaptàciót belôle, sôt filmkritikàkat sem olvastam errôl a filmrôl, még kommenteket sem mielôtt megnéztem (közel félévvel a bemutató utàn).
Abszolút követhetô a sztori, egyáltalàn nem bonyolult a cselekményszâl. Remekül jàtszanak a színészek, nekem a díszlet is tetszett, a rendezésnek köszönhetôen izgalmasra sikeredtek a jelenetek. Nálam elrepült a 2,5 óra!
A fôszereplô sràcot most làttam elôször ebben a filmben, nagy tehetségnek tartom (a következô Leonardo Di Caprio lehet belôle?).

Kedvet kaptam, hogy elolvassam a regényt.
Nekem 10/10

Ez a film nagyon jól mutatja az Oscar díjak jelentőségét…a legjobb látvány/produkciós tervezés kategóriában nyert. Mindezt úgy, hogy a film nézése közben szinte semmilyen látványt vagy díszletet –et nem láthat a néző. Kb. a film 80%ában az elcseszett DOF miatt már a háttérben 1-1.5méterre lévő dolgokból se lehet látni semmit se csak egy homályos szar az egész. Ehhez elég megnézni akár itt a port -on a képeket, ott is látszik, hogy szó sincs semmilyen díszletről vagy bármiféle látványról csak homályról. A gépek, amik szerintem itt szintén fontosak lennének katasztrófálisak, amikor az Ornithopter felszáll és leszakad az egyik „szárnya” ott kínomban már röhögtem, mert annyira gagyin néz ki az egész mintha egy 10 évvel ezelőtti középkategóriás PC –n néztem volna egy nem túl nívós játék átvezető animációját. Nekem szörnyű szenvedés volt ezt így végigkínlódni, tulképp csíteltem is, mert a remek történeten kétszer elaludtam, így valójában csak 3 részben sikerült eljutni a legvégéig.