A mozi feljavítja a film hibáit vagy jellegtelenségét? Aligha hiszem.

„mivel képtelenség megcsinálni egy könyvön alapuló filmet úgy, hogy minden úgy történjen szóról szóra és sorról sorra mint a könyvben. Akkor több (4-8) órás filmek születnének - ekkor meg az lenne a baj, hogy milyen hosszú a film...”

A Sátántangó egy ilyen próbálkozás volt. És az is egy 7 órás film.

Végképp nem értem azokat akik olyanokat írnak, hogy jellegtelen ez a film, és ilyenek... persze ez szubjektív, de egy jellegtelen film nem ilyen. Akik meg a könyvet sírják, azokat sem értem, mivel képtelenség megcsinálni egy könyvön alapuló filmet úgy, hogy minden úgy történjen szóról szóra és sorról sorra mint a könyvben. Akkor több (4-8) órás filmek születnének - ekkor meg az lenne a baj, hogy milyen hosszú a film...

Akik 8-asnál alacsonyabb pontszámot adnak, azok valószínűleg vagy otthon nézték laptopon, vagy tévében, de biztosan nem moziban. Ez a film mozivászonra teremtetett. És nem úgy, mint az Avatar, ami gyakorlatilag egy üres film, de ezt most hagyjuk. A rendezeú kiváló munkát végzett, a zene nagyon jó, autentikus és egyben egy kis archaikus hangulatot is kelt az egyébként a jövőben játszódó filmben. Őszintén szólva, én nem nagyon tudtam elképzelni Chalamet-t főszerepben, meg nem is nagyon kedvelem, de nagyon pozitívan csalódtam. A könyvet egyéként nem olvastam (és a premier előtti hype-vonatra sem ültem fel), de e film láttán biztos, hogy el fogom. Nagyon nagy élményt adott számomra, ritka az ilyen jól megkomponált film. Nem túloz, nincsenek üres járatok, mestermű. Főleg ebben a mostanában igen silány felhozatalban.

Csak a hype miatt mentem el megnézni, de végig lekötött, és nem akartam, hogy vége legyen. Az a pár óra csak úgy elrepült. Ráadásul én a következő héten mégegyszer elementem megnézni :D

Üde színfolt, ami a 21. század kultuszteremtője kell, hogy legyen. Akkora szenzáció ez a film szerintem, mint anno a Csillagok háborúja vagy a Gyűrűk ura. Ehhez nyilván kellett egy jó könyv, de egy jó rendező is, akit Villeneuve személyében megtaláltak. A filmkészítés 21. századi vívmányait okosan használja ki, ezért is sikerülhetett ez a film ennyire jóra. A kedvenc filmem az Élősködők 9 ponttal, de a Dűnére meg kell adnom a 9,5-öt. Azért a fél pont különbség, mert az Élősködők otthon a tv-ben is egy zseniális film, és a mozi nem sokat ad hozzá, ami természetesen nem a film "hibája", hanem műfaji sajátosság. Tehát Dűne: 9,5.

P.s.: Aki teheti, és nem nagyon tetszett neki az első rész, a másodikat lehetőleg moziban nézze majd meg.

Hát nem tudom... Nem olvastam a regényt és nem láttam semelyik korábbi filmváltozatot - és egyébként továbbra sem tervezem egyiket se pótolni -, szóval ebből a sztorit, az egész Dűne-univerzumot illető nullás alapfelállásból indulva nekem kicsit csalódás a film. Talán mert Villeneuve-ből, a szerintem zseniális Szárnyas fejvadász 2049-ből indultam ki, annak képeiből, az erős atmoszférájából, a rideg és realista sci-fi-világából, mely utóbbi viszont hiba volt, hiszen azt azért tudhattam (volna), hogy a filmre vitt Dűne sokkal, de sokkal inkább amolyan Star Wars-szerű űrfantasy, űrmese, mint valamilyen mértékben és valamilyen megközelítésben realista sci-fi.
És vettem a mának szóló - egyébként persze dicséretes -, környezetünkért aggódó, egyben a természeti kincsek profithajhász kizsákmányolását keményen bíráló üzenetet, és tudom, hogy a második, sőt talán harmadik részben a tervek szerint jobban ki lesz bontva ez a világ, de ezzel együtt sem tartom különösebben jónak ezt a filmet. Leginkább talán mert az űrfantasy - és jelen esetben egy olyan űrfantasy, melyben a mai szemünkkel (még) szinte elképzelhetetlenül magas szintű high-tech kulisszák dacára kardokkal (!) esnek egymásnak a hadseregek -, szóval az űrfantasy egyszerűen nem a zsánerem. Nekem, az ízlésemnek ez a világ túlontúl mesebeli, a fordulatok és a karakterek túlontúl meseszerűek.

De ezen túllendülve: hangulat, atmoszféra nekem nemigen jött át, karakterei talán az egyszem Pault leszámítva elég vékonyak, a cselekmény néhol igencsak leül, valamint folyton valami más ugrik be: leggyakrabban persze a Stat Wars-univerzum, de ezért vagy azért többször is A Gyűrűk Ura-saga, a Tremors, az Alien 3... mintha a készítők mondjuk négyötöd részben ezekből ollózták volna össze a filmet. (Hangsúlyozom: nem ismerem az amúgy 1965-ös regényt, és tulajdonképpen nem is érdekel, mikből merített, és pláne abból mik és kik merítettek).

Persze a környezetféltő attitűd mellett vannak még pozitívumok: a zene szerintem kitűnő (a stáblistán egyébként látom, a gitárt Guthrie Govan kezeli, nekem ez önmagában sokatmondó), a fényképezés, a beállítások nagyon jók, a szerepére ideális választás Chalamet játéka igen érzékeny, a nevesebb kollégái is teljesen korrektek, valamint - sőt talán elsősorban - maga az alapszituáció tulajdonképpen logikus és (nekem) jólesően életszerű: az ismert világban csupán egyetlen helyen fellelhető, és az (űr)utazáshoz valamiért (?) létfontosságú természeti kincs feletti rendelkezés megszerzésért általunk kicsiben is, nagyban is jólismert politikai-hatalmi játszmák zajlanak, miközben a kincs közelében élők ennek gyakorlatilag csakis a kárát látják. Nem a világ legnagyobb sztorija, de nem is valami bagatell hülyeség.

sokszor feldolgozták már mert
ÖRÖK
klasszikus...szerintem !
engem a 90-ven-es évek-beli is aztán-és... utána a David Lynch-es és stb... verziója is jót tett :)
ennek a kiadásnak is szintén várom a folytatását !
.. nekem olyan lesz , amire számítok, az tuti > szereplők, történet, stb..
( messziről letojom a a mr. és ms. kritikusokat :) )
... te, mint külsős port.hu olvasó, hallgass magadra ? :)
:) :))

csak a film élvezete érdekel!!!

Megint erőt vettem magamon és megnéztem, hogy hátha az évekkel ezelőtti véleményem megváltozott azóta - de nem. Ez akkora csalódás számomra. 1984-től kezdve arra várok, hogy végre rendesen megcsinálják, de sajnos ez még rosszabb lett, mint az előzőek. Merthogy a látványvilágért odadobták a történetet és előállítottak egy ilyen nullát.
A zene (=zajok) iszonyú idegesítő, a szereplők suttognak, így folyamatosan hol halkítani, hol hangosítani kell. A dialógusok gagyik. Az egész olyan, mintha egy kameramegszállott művész forgatna filmet - tehát szépek a képek és itt ki is merül az egész... Mintha pillanatképeket kevertek volna egymás mellé.
Amellett, hogy egy része meg olyan sötét, hogy semmit nem látni...
Tartom magam az előző beírásomhoz, hogy ezért kár volt felemelni a kamerát és kiadni rá pénzt.
Nem is beszélve, hogy hirtelen mindenféle népségek keveredtek a fremenek közé csak azért, hogy nehogy valaki WASP-rasszista filmnek gondolja... Most döntsük már el, milyen népcsoport a fremen, és akkor legyen korrekt az ábrázolása (pl. beduin, arab, stb.). A planetológus is nemet váltott...
A jelenetekből pont az hiányzik, ami a könyv lényege - a magyarázatok, illetve a jellemábrázolás.
A könyvnek LELKE VAN. A szereplőknek tartása. Okok és okozatok kavarognak és vezetnek a konfliktusok felé. Szépen bontakozik ki és nagy meglepetésekkel és drámákkal szolgál.
Pl. a könyv esetén a sivatagi találkozás, a Jamis-féle párbaj és a temetés rendkívül mély nyomot hagynak az emberben. A filmben ez IS elsilányult.
És végső soron így a rajongókat nem szolgálja ki, aki pedig a csihi-puhi filmekhez szokott, elégedetlenül távozik... Szóval akkor meg kinek-minek?
Azt hiszem, újból megnézem majd a 1984-es és 2000-es változatot, amik adnak is valamit, és nem szimplán kimerülnek a látványpékségben... Olyan olcsó János megvalósítás ez...
Tudom, sokan azt mondják, nehéz megcsinálni filmben. Biztos is. De most már van lehetőség képi technikákra, amelyek párhuzamosan mutatnak be jeleneteket, és a számítógépes metódusokkal össze lehet mosni a múltat és a jövőt gyorsan felfogható képkockákba... Ezt narrációval megfűszerezve végre kikerekedhetne valami értelmes megoldás, ahol a néző felfogja a történet lényegét és felfedezheti benne mindazon értékeket, amit a könyv hordoz. Így nálam továbbra is az előző változatok a nyerőek.

Jellegtelen nulla lett ez a film sajnos, pedig nagy lehetőség volt, és anno nagyon vártam. A színészi játék, falusi színjátszóköri szinten van, ez a Zendaya pl. pedig már annyira rossz, hogy fájdalom, de ebben nincsen egyedül sajnos, a szereplők, egymást überelik a kifejezéstelen, unott, semmitmondó szenvedésben.

Nem, a jelmeztervező vagy a díszletes volt magyar, úgy emlékszem.

szia. Ebben a filmben szerepel a nő, aki oscart kapott? Mert ha valóban így lenne, fel lenne tüntetve a leírásban.
Vágásra, speciális effektekre stb megkapta a film a díjat, de színésznő az nem.

A 84-es bemutató óta rengeteget fejlődött a technika a filmkészítésben. Ez a mostani változat nagyon látványos. A főhős megformálójával most sem voltam elégedett. Ez a kákabélű gyerek nekem unalmas, nagyon sztárolják. Ansel Elgortot nem kérdezték, hogy elvállalja-e?

A Dűne első könyv két részre van osztva, most végeztem az elsővel. A könyv eddig az egyik legjobb, amit valaha olvastam, teli mélyre szántó gondolatokkal, spirituális beütéssel, sci-fivel, kiváló karakterekkel.
Még most is azon a véleményen vagyok, hogy a film hatalmasat hibázott, hogy ezeket a dolgokat nem alapozta meg, ezek nélkül egy laikusnak ez a film egy zavaros katyvasz. Ráadásul már most szembetűnő, hogy a könyv lényegét, az emberek természetét, az egymással való kapcsolatokat a film lényegében leszarta, kiherélte egy látványfilmnek...

Az 1984. évben bemutatott David Lynch film is monstre kísérlet volt Frank Herbert 1965‑ös azonos című regényének adaptációjára. .
Ami igazán furcsa egy alkotótól, hogy maga Lynch is és a TV-s forgalmazásban nem is engedélyezi a neve feltüntetését. Az viszont tagadhatatlan, hogy Frank Herbert eposza a maga műfajában klasszikusnak számít és méltán népszerű kritikusok és az olvasók körében. Talán azért is mert nagy hangsúlyt fektet a vezető és a vezetettek viszonyára. Az etikára és a emberség valamint más erkölcsi tézisek felmutatására. A regény túlmutat a fantasy filmek világán és az elképzelt társadalma bármikor és bárhol behelyettesíthető mai világunkba. Hiszen hajszál pontosan arról szól miként élünk egy képzelt jövőben és bizony 2021. évben. Talán ennyit hivatkozási alapként a könyvről.
Vagy még csak annyit a történet sűrű szövésű és sokrétű, hogy rendre ellent áll a a képi valóságnak. Aki olvasta annak bizony hiányérzete marad a részletek nagyszerű csiszolt könyves vonalvezetése miatt.



Már David Lynch képei sem igazán tudtak versenyre kelni az olvasó képzetével akár egy sziecs ábrázolásában. Az ő filmje inkább a fordulópontokra koncentrál és a rá jellemző non komfortos személyiségjegyeket mutatja be nézőinek. Természetesen az ő saját egyedi látásmódjával a történetről. Ami azért is jöhetett létre mert producerével Dino De Laurentiis személyében nagyszerű alkotópárost alkottak.
Itt kellene megemlítenem az új Dűne filmváltozatot Denis Villeneuve alkotását.
A két film inkább egy lenyűgöző esettanulmányt kínál arról, hogy a különböző filmesek eltérő döntései, még akkor is, ha ugyanazon a célon dolgoznak és ugyanazt a forrásanyagot használják, nagyon eltérő eredményeket hozhatnak. Az alábbiakban bemutatnám azokat a kisebb-nagyobb eltéréseket, amelyek összeadva zsigerileg eltérő értelmezéseket adnak egy meséről egy fiúról, egy sivatagról és a fűszerkeverékről….
Az első igazi nagy csalódás (aki a "84. alkotást látta) az, hogy ez a mozi kb. a könyv felénél megáll míg az 1984 s alkotás hellyel -közzel a teljes regényt meséli el. Így számomra olyan mintha a mozigépész elaludt volna és szegény néző nem tudja mi is történik. A fremenek befogadják Letot ennyi. Mondjuk ez csak használ a könyvnek aki tudja és el akarja olvasni akár újra is simán kiszédül a 2021 s előadás vetítéséről.

A gazdagok és elitek tekintetén keresztül láttatja a világot Lych, amelyre a történelem oly gyakran emlékezik. Denis Villeneuve az elnyomottak és elfeledettek szemszögéből, vizsgálódik mint például a fremeni szabadságharcosok, akik már vért vettek a gazember Harkonnen -házból - az Arrakist kizsákmányoló Harkonnen gazembereitől. Mivel ez végső soron arról szól mindkét film: a Dűne, hogy a hatalmasok hogyan zsákmányolják ki és manipulálják az emberek nagy populációit a természeti erőforrások érdekében, ha azok szemszögéből nézzük, akiknek már erre a helyzetre rálátása annak azonnal zsigeribb érzést kelt az film. Ez arra is készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezze a film főszereplőinek szándékait, a jószívű Atreides házat, akik Arrakisba érkeznek, mint a gyarmatosított, bennszülött lakosság gondnokai és uralkodói. Hűséggel a császár iránt aki politikai cselszövései elkövetésére bármire képes.

Ahogy viszont a látványvilágot vizsgáljuk meg látszik az élethűség hiánya a "84 s képi megvalósításban, mára már annyira fejlett térérzetet kapunk, hogy a gondolatok és a képi illúzió nagyszerűen erősíti egymást.
Mindkét film szinte azonos képi világban mozog Caldean vizes nedves tájaival és Arrakis perzselő napjával.
Más a felfogás a két rendező Harkonnen ház ábrázolása között. Kenneth McMillan színész ábrázolja Vladimir Harkonnen bárót, és a Lynch sminkesei által ráhelyezett protézisek légiója végletekig torzítja őt. Harkonnen báró karakterét groteszk, elhízott és buja öregemberként írja le Herbert regénye, Lynch pedig ebben a képben gyönyörködik, majd felerősíti annak ráutaló csúnyaságát. Igen csak részletesen (a regényben is meglevő) szexuális helyzetet is erőteljessé teszi.
A karakter fiatal fiúk iránti visszataszító kéjességét szintén fokozza Lynch, aki nagy jelenetet készít abból, hogy a báró látszólag megerőszakol egy fiatal férfi rabszolgát, miközben az unokaöcseivel udvaroltat, majd láthatóan megöli a fiút úgy, hogy kivérezteti. halál – ez egy lynchi metafóra volt, hogy a báró mindenkit az irányítása alatt tart (beleértve magát is?) arra kényszerítette, hogy a mellbimbóit megdicsőült bordugókká változtassa, amelyek meghúzásakor egy pillanat alatt elvéreztetik az áldozatot.

Amennyiben Villeneuve filmjét nézem fejlettebb technológiával és nagyobb költségvetéssel rendelkezik saját „elképzeléseinek” megvalósításához, és képes volt tanulni Lynch hibáiból, és nem kísérelte meg a túl sok történetet a hagyományos lassúsággal filmes időbe szorítani. Óriási IMAX-fotózásának is van egy pompája, de van egy olyan finomság is, amelyet valószínűleg néhányan igénytelennek találnak. Visszatérve a zenéhez, ugyanolyan sokatmondó lehet, mint az a tény, hogy ahelyett, hogy egy pop rock zenekarhoz menne, hogy a főtémát kottázza, Villeneuve Hans Zimmerre támaszkodott, hogy új hangszereket és hangokat „találjon ki” a fremeni kultúra számára. Valószínűleg az egyik megközelítés jobban fog tetszeni, mint a másik. Amíg a "fűszer" még mindig hatalmat jelent , akárhogyan is eljuthatsz Arrakisba, és ez megér egy utat. Akár Lychel akár Villeneuvel teszed meg. Nem?

A könyvben kb. így írják le a "Hangot": A Bene Geserit azon képessége, hogy megfelelő hangszínnel, hangsúlyozással, a hangjuk tudatos használatával irányítani, manipulálni tudnak más embereket. Ennyi. Nincs a könyvben sem elmagyarázva, hogy mi a története, min alapszik. Sokszor a Dűne könyvekre is az a jellemző, hogy nincs túlmagyarázva.

Segítek neked. Bedobnak állandóan a párbeszédekben olyan szavakat, kifejezéseket, amikről fingja sincs annak, aki nem olvasta a regényt, például nekem sem. Pedig lehetett volna úgy is adaptálni, hogy az is megértse, aki csak a filmet nézi. Például Gyűrűk Ura, Harry Potter. A Harry Potterben úgy csinálták, hogy mondjuk a Mágiaügyi Minisztériumot nem magyarázták meg, hogy micsoda, mert egyértelmű, de más kifejezéseknél, fogalmaknál volt egy karakter, aki két mondatban kifejtette, hogy a mi az a dolog. Vagy például a Star Warsban, ahol Ben Kenobi elmondja egy kurta mondatban, hogy mi az Erő. Na, ebben semmi ilyen nincs. Fingom sincs például róla, hogy mi a Hang. Mi a története, min alapszik. Még is honnan kellene tudnom, ha a film nem árulja el?

Nekem bejött ez a film. Lehet rámondani, hogy lassan csordogál, de ez nem egy értelmetlen akciófilm, melyben az a lényeg, hogy a főhős egymaga hány ellenfelet tud megölni pár perc alatt. Nagyon jól visszaadták a sivatagot, nagyon jó a díszlet, jók a szereplők, jó a történet. Végig lekötött a film. Bár azt nem értem, hogy a szemet a homok nem zavarja a legnagyobb viharban sem?

A végére belassul a film, ezért tűnhet uncsinak. (az egyszerű lelkek számára) Ezt sok kis apró vágással javítottam, illetve ebbe a videóba kigyűjtőttem a béna jeleneteket. És sikerült a filmbe építeni egy-két fejlesztést is. Suttogások, és informatívabb felirat, na meg a Dzsesszika (pornós) név lecserélése Jeka-ra. . https://www.youtube.com/watch?v=Va8Z3hn2GnE

Azért pár regény-feldolgozást láttam már, náhényat előbb olvastam, aztán néztem, náhényat épp fordítva.
Nem is szoktam kommenteket írni, de most regisztráltam csak amiatt, hogy leírhassam, mennyire eseméytelen értékelhetetlen lett számomra ez a....ez az izé.

0…0…0… az csak 0 lesz.Megnéztem,mert egy magyar nő Oscart nyert,ami jogos,de a cselekmény semmi.
Unalmas,unalmas és kib.unalmas

A 2000-es Dűnéről annyit, hogy az tévé-, nem mozifilm. Ezért lehetett 3 részes (3x1,5 órás). Ennyi idő kellett is ahhoz, hogy részletesebben el tudják mondani a történetet. A 2003-as A Dűne gyermekei ugyanebben a formátumban készült és a regényciklus második és harmadik kötetét dolgozta fel. A hosszabb játékidő előny a történetmeséléshez, viszont kevésbé látványos, mint egy mozifilm. Ezért nehéz ezeket a regényeket megfilmesíteni, valamit mindig fel kell áldozni az aktuális cél elérése érdekében.

Ha megnézed, milyen Oscarokat kapott a film, nincs közöttük a legjobb film, rendező, színész/színésznő. Inkább technikai és hanggal, zenével kapcsolatos díjakat nyert.
Itt nem egy ember menti meg a galaxist, hanem fokozatosan válik vezérré, bár nem erre készült. Ráadásul évekig tartó, áldozatokkal járó harcban vívja ki a győzelmet, de a regényciklus második kötetéből (A Dűne Messiása) kiderül, hogy Paul uralma sem egy rózsaszín leányálom. Egyébként talán a Dűne volt az első sci-fi regény, ahol egy Messiás megjelenését várják. S mint említettem, egyáltalán nem úgy alakul a történet folytatása, mint a mesékben...

A korábbi kommentekre reagálva még annyit: ha valaki úgy gondolja, hogy a díszletek és jelmezek eltúlzottak vagy csicsásak, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a korábbi filmváltozatokhoz képest még visszafogottabbak.