Én is nagyon várom azokat a bizonyítékokat.

Bár figyelmeztetlek, a nyelvészeti kutatások tele vannak képtelen teóriákkal. :(((
Íme ezt nemrég találtam: "Azok, akik ezt a témakört gondosan tanulmányozták, általában megegyeznek abban, hogy az a fajta, amelyet ma Európában a MAGYAROK és a FINNEK képviselnek, az õskorban majdnem az egész európai kontinenset benépesítette." (J. Baldwin: Pre-Historic Nations - N.Y. 1971)
Na, ez aztán igazán meredek! Ki hiszi ezt el egyáltalán?
Ideje újból átolvasnom Rédei idevonatkozó örök érvényû megállapításait a nyelvi dilettánsokról. Nagyon nyomulnak, még Amerikában is. :DDD

"A magyar nyelv az egyetlen nyelv, mely szavaiban 68%-ot õrzött meg õs-etimonokból, míg pl. az angol nyelv 4%, a latin 5%...."

Azért ez egy kissé meredek gondolatmenet... :)
Hol vannak a konkrét bizonyítékok?

"A magyar nyelv az egyetlen nyelv, mely szavaiban 68%-ot õrzött meg õs-etimonokból, míg pl. az angol nyelv 4%, a latin 5%, a héber 5%, a csendes-óceáni nyelvek 7%, az indiai munda-khol 9%, a tibeti szanszkrit 12%, stb....ez az elképesztõ százalékarány újabb bizonytéka a magyar nyelv õsiségének."


Gyimóti Gábor-Nyelvlecke
(Firenze-1984)

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar;
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar;
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar;
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár;
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet-és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezõn, átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, -
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt õz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad.
Avagy milyen õgyelegni?
Egy szó-egy kép-egy zamat!
Aki “slattyog” miért nem “lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármû robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal.
Nem "battyog" az ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik,
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, õdöng, csavarog,
Lõdörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-Elárulja kósza nesz-
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet.

"A Magyar nyelv az egyszerûsége mellett abban is egyedülálló, hogy 14 magánhangzót ismer és használ, míg pl. a nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek. Kifejezõ képességének szépségét jól érzékelteti ez a vers, melynek érdekessége, hogy mindegyik szavát nem lehet idegen nyelvre lefordítani, mert a szavak jelentésbeli árnyalatait más nyelvek nem tudják visszaadni."

Az a pici, nem is olyan pici....

Valahová nagyon messzire, az biztos! Mi lesz majd a következõ "anyagom" beírása után...?? Alig várom, a reakciókat!!:)

Ámen....

Könyörgöm, nem hiszek benne. Egyszerûen megalapozottabbnak találom a finnugor nyelveredetet, mint a többit. Különösen az érveléstechnika tekintetében. Sajnos a wishful thinking és az összeesküvés-elméletek elegyítése semmiféleképpen sem érvelés, pedig elég sûrûn elõfordulnak az általam ismert írásokban. Plusz a kritikákat is elég rosszul viselik a szerzõk, ez szintén elég lényeges momentum. A harmadik, hogy illetékes fórumokon nem hajlandóak megvitatni hipotéziseiket, ellenben mindenféle kritikátlanul közlõ médiumon hajlandóak leközölni.
Az oktatás meg azért olyan, amilyen, mert hipotéziseket nem, csak biztos ismereteket közöl. Nem is lehetne hipotéziseket tanítani, mert egyszerûen igazolás hiányában az alkalmazásuk is kétséges.
Az idézet tetszik, de nem tudom, hogy jön ide.

Csatlakozom az elõttem szólóhoz!

"Mi érdekli a dilettáns nyelvészt? Mindenekelõtt a szavak eredete. Az amatõr nyelvészkedõk „tudományos” tevékenységének ez a fõ vadászterülete. A nyelv egyéb síkjai (nyelvi struk­túra, alaktan, mondattan, a tipológiai és genetikai nyelvi összefüggések vizsgálata) – kevés kivételt nem számítva – látókörükön kívül esik. A nyelvészeti módszereket – pl. a szabályos hang­megfelelések elvének alkalmazását – nem ismerik, nem is akarják ismerni, mivel ezek figye­lem­be­vétele és alkalmazása gátat szabna fantáziájuk csapongásának. A betûk – tehát nem a han­gok, formák! – önkényes, olykor játékos hasonlítgatásán, a kitûzött szóeredeztetési célnak megfelelõ csereberélgetésen alapuló nyelvészkedésük tulajdonképpen csupán ürügy az õs­történet, mégpedig az elképzelt „dicsõ múlt” kutatásához.
A dilettáns délibáb-látók elméletei nem egyszer gyö­keresen ellent­mon­danak egymásnak. A sumér-magyar rokonító nem hárítja el a török−magyar, új-zélandi, maori−magyar, nyugat-afrikai bambara−magyar stb. rokonítási kísér­le­teket és viszont, jóllehet a tudományos vizsgálódásnak, igazságkere­sésnek alapszabálya, hogy elõször meg kell cáfolni a téves nézeteket. Avagy nyel­vész­kedõink egymást sem veszik komolyan? A legkényelmesebb megoldást azok képviselik, akik szerint a legrégibb emberi nyelv a magyar, a világ valamennyi nyelvcsa­ládja és nyelve belõle származik. Ez esetben nem kell bíbe­lõdni a többi vélemény cáfolgatásával. A többnyire egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek ellenére a dilettáns nyelvészeti elképzeléseknek vannak jellemzõ közös vonásaik, amelyek a szerzõk alapmagatartását is közel hozzák egymáshoz. Me­lyek a fõbb tulajdonságok?
1) Az egyes tudományos disz­ciplínák – elsõsorban a nyelvészet – alapfogalmait, téte­leit teljesen figyelmen kívül hagyják.
2) A következtetéseket nem módsze­resen gyûjtött és kritikailag megvizsgált anyagból vonják le. Mindent kritikátlanul átvesznek és beépítenek elméletükbe, ami elképzelésüket erõsíteni látszik; ami nem illik bele vízióikba, azt félrelökik.
3) Feltevéseket, megalapozatlan véleményeket tényekként közölnek, s ezekre még merészebb el­méleteket építenek.
4) A dilettáns nézetek hangoztatói nyel­vileg-nyelvé­sze­ti­leg képzetlen emberek, tehát nem nyelvészek (olykor más humán szakterületek kevésbé sikeres kutatói).
5) Végül közös vonásuk a módszeres õstörténet-ku­ta­tással, fõleg a finnugrisztikával szembeni ellenséges magatartásuk. Ennek szte­reo­típiaként visszatérõ politikai megfogalmazása: a Habsburg-uralom, kivált­képpen a Bach-korszak, majd a szovjet rendszer kényszerítette a magyarságra a szégyenletes „hal­zsíros atyafiságot”. Érvként szerepel náluk az is, hogy a finnugor nyelvtudomány mûvelõi közt – legalábbis Magyar­országon – sok az idegen (német, zsidó). Nem ismerik a finn­ugor nyelvtudomány történetét, nem vesznek tudomást arról, hogy a világ számos egyetemén mûvelik a finnug­risz­tikát, ahova sem a Habsburg-uralom, sem a szovjet rendszer kény­szerítõ hatása nem juthatott el. Ádáz vagdalkozásukban el­feledkeznek arról, hogy a finnugor nyelvrokonság tényét és alapvetõ tételeit más nyelvészeti stúdiumok (indoeuropeisztika, szlavisztika, germanisztika, romanisztika, turkológia stb.) szakképzett mûvelõi sohasem vonták kétségbe. [...] A dilettáns-romantikus nyelvészkedõk többnyire jó ­szándékú, ám mono­mániás emberek; nyelvünknek és népünknek próbálnak dicsõ múltat, elõkelõ elõdöket, rokonokat szerezni. Irományaikban bizonyos elõfeltételezések, álmo­do­zások a dicsõ múltról áltudományos köntöst kapnak."
(Rédei Károly: A dilettáns nyelvhasonlításról)

Bizonyos szempontból igazad van a hiteltelen oldalakkal kapcsolatban, de azt azért nem merném kijelenteni, hogy azért, mert egy "furcsa" és némelyek számára rasszistának kikiáltott oldalon ( IS!!!) megjelennek írások, akkor az azért már egybõl hiteltelen. Erre a legjobb példa a finn-ugor nyelvi rokonság, amirõl már ki is derült, hogy megerõszakolt dolog, pedig biztos sok "hihetõ" fórumon beszéltek róla, sõt évtizedekig tanították is és nem jelent meg "furcsa" oldalakon, mégis téves. Hogy is van ez? Mi a hiteltelen? Mirõl is beszélünk?? Aki azt mondja, hogy hiteltelen, vajon mitõl biztos benne és miért kell neki/nekik elhinni, fõleg azok után, hogy senki sem tudja még a teljes bizonyosságot!!? Én pont emiatt nem ítélkezem, nem döntök az alapján, hogy melyik írás hol jelenik meg. Ráadásul nem is a neten olvasom ezeket az anyagokat, hanem elõadásokra járok, ahová a nagylányomat is elviszem, hogy lásson, halljon mást is, ne csak a tanórai anyagot, mert akkor, amikor olyan oktatási rendszerben nevelõdnek a gyermekeink, hogy még rajz órán is megmondják, hogy mit rajzolhatnak, festhetnek, úgy gondolom a látókör szélesítése alap!!! (amit mindenkinek ajánlok figyelmébe!!) Ezen kívül, kiadványokat, könyveket olvasok. Persze az, hogy ki mit gondol ezután magában, az más kérdés. Mindenesetre nem szabad csak azokban a dolgokban hinni, amit mondjuk a köztelevízióban "fórumra" bocsájtanak "nagy" és elvileg szavahihetõ emberek. Hogy miért?? Hát pontosan azért, mert minden cenzúrázva van..... Biztos így van jól, a fene tudja.....:)
Én mindenesetre rohadtul nem szeretem, ha megmondják, mit is kell gondolnom bármirõl is.
Írtad, hogy nem számít, bármilyen professzor, nyelvész is az illetõ. Persze ez még igaz is lehet, mert valaki nem attól szavahihetõ, hogy hol tanít, vagy éppen mibõl doktorált. De az biztos, hogy jártas a dologban és ha megkérdõjelez bizonyos dolgokat, mert ért hozzá, mert több éve, évtizede ezzel foglalkozik, akkor szerintem érdemes meghallgatni, elolvasni, mert ebbõl tanulhatunk. Ha mást nem, a kétkedést. Egyébként nehezen hiszem (bár lehet), hogy Pap professzor, vagy a megboldogult Bárczi prof. saját oldalt készíttetett volna a neten, hogy hipotéziseit publikálhassa valahol..:))) Azok között, akiknek a nevét leírtam neked, valóban van amatõr történész kutató is, de mentségére több évtizede ezzel foglalkozik és szerintem érdemes a gondolatait meghallgatni, elolvasni.
De nem szeretnélek gyõzködni, nem is ez volt a célom. Mindenki saját maga dönti el miben hisz, mit szeretne elfogadni. Mindenesetre lehet, hogy fogok még írni ide, amint lesz idõm/kedvem és nem csak a finn-ugor nyelvi rokonsággal kapcsolatban, mert sok érdekes dolog van még, ami velünk MAGYAROKKAL kapcsolatos, és nagyrészt homály fedi....:)))) Gondolom páran szívesen kimoderáltatnának ezért, de sebaj.....:))))
Hátha annak az egy-két emberkének, aki idetéved sikerül a kétkedést elültetni a fejében, vagy legalább olvas itt más szemszögbõl megközelített hasonló témájú dolgokat.

Ez az idézet, pedig tetszik és szerintem ide illik...:)))

"Csak törpe nép felejthet õs nagyságot.
Csak elfajult kor hõs elõdöket;
A lelkes eljár õsei sírlakához
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára:"

Abban hiszel, amiben akarsz. Legfeljebb furcsa leszel, ha a hited ellenkezik a valósággal.

Sajnos minõsíti... A valódi érveket tartalmazó írásokat ugyanis megvitatják valamilyen fórumon, még akkor is, ha téves. Ami azonban valós érveket nem tartalmaz, az nem kerül vitára, és ekkor jön elõ az összeesküvés-elmélet: nem akarják a valóságot feltárni. Pedig de, csak nincs mit megvitatni. És ebben az esetben lehet akármilyen nyelvész, professzor vagy akárki, ugyanúgy kuka az írás sorsa, még akkor is, ha egyébként elfogadott dologról ír. Van, aki elfogadja ezt, és megpróbál használhatót alkotni legközelebb. Van, aki saját szakállára megpróbálja terjeszteni elképzeléseit, saját honlapot nyit, esetleg (nagyon esetleg posztmoderált) fórummal. Van, aki csak támogatókat, esetleg puszta háttértömeget keres (lehet, õ is azt hiszi, a tudomány demokratikus...). Na, utóbbiak szoktak az általam furcsának minõsített oldalakon aktívan cikkezni, ahol ráadásul a gazdák kapósak is bármilyen hülyeségre, ha az nekik tetszõ. Nincs kizárva, hogy ezeket a cikkeket kizárólag ide szánja alkotójuk. Sajnos eddig még nem kellett csalatkoznom, mindegyik a múltkori hozzászólásban említett problémákkal terhelt, éppen ezért mindig félve közelítek az ilyen forrásokhoz.