akkor SEMMIT, de tényleg semmit sem érnek.

Az egzotikus gyümölcsökrõl még annyit, sztem kár mindegyiket mellõzni. Épp az elõbb vágtam föl két kiwit, és fogyasztottam el jóízûen (egy kis keksz kíséretében). Tele van C vitaminnal! Most is jól csípte a kisebb bõr sérüléseimet, de még így is nagyon megéri.
Van egy érzésem, hogy sokan a kiwit, meg a banánt, nem is akkor fogyasztják amikor friss és zamatos. Ha már megpuhulnak, fõleg a banán,

Kreatív, talán tipikus magyar háziasszony vagy, nem vitás. Élvezetes kis olvasmányt tettél ide, lehet belõle tanulni. Ki is nyomtattam a receptedet, és továbbítottam a másik konyhai 'illetékes'-nek nálunk. Valami pizza-féleséget emlegetett, de hogy ebbõl mikor lesz valami ehetõ, azt nem tudom. Kiszámíthatatlanság, ez az egy biztos. :)) De tényleg jól hangzott, addig, hogy 'hajtogatott' tészta. A sütõhöz szinte soha nem nyúlok, de ha ezt valaki majd föltálalja nekem, megenném!!!

Na, a pörkölt az jobban érdekel. Eddig még senkivel nem 'egyeztettem' e kérdésben, de látom ebben is nagyon otthon vagy. Amit én csinálok ilyen néven, az semmilyen könyvben nem található!! Tetszett amit s zsírról meg pirospaprikáról mondtál, de ha már egyszer ráálltam az olívaolajra, annál is maradok. Minden húshoz ezt használom, semmi sót, és csupán egy-két fûszert. Sõt, még a hagymát sem szeretem. Kizárólag a sertéshúshoz használok ilyet. Amióta olívában párolom a hagymát, azóta legalább az illatát megkedveltem. Igaz, néhányszor már készítettem pörköltöt hagyma nélkül is!! Hja kérem, ha az 'oldalbordánk' úgy eszi a hagymát mint más az almát, akkor soha nem lehetünk biztosak benne, hogy van-e még itthon belõle. Volt már, hogy lementem a fél km-re levõ boltba egy(!) db hagymáért, de ennek vége!! A nélkül is kb ugyanolyan finom, elhiheted nekem. :) Az én 'csodareceptem' abból áll, hogy se a hús, se a köret nem áll meg magában, csak együtt lehet finom! Nem elég magyaros a fõztöm? Mindegy, a gyomromnak pont így felel meg. :)) A vendégkosztosok természetesen utólag annyi fûszert tehetnek az adagjukba, amennyi csak jól esik nekik!!!

Én sem a fõzelékekrõl írtam, hogy unalmasak, csak arról, hogyha mindennap babfõzelék lenne, (átvitt értelemben) és még ráadásul tudnád is, hogy mit kapsz az nagyon unalmassá tud válni. Nem vagyok mesterszakács, csak egy hétköznapi háziasszony, és ennek következtében nem használok igazán különleges alapanyagokat (kivéve a mediterrán konyha alapanyagait, ami szerintem nem is számít igazán különlegesnek). Sõt, még az egzotikus gyümölcsöket sem veszem be a család étkeztetésébe. Az a véleményem, hogy a mi emésztõrendszerünk nem szívesen veszi be ezeket a külföldön õshonos cuccokat. A magyar konyha az egyik legváltozatosabb, kezdve az alapanyagokkal, folytatva az ételkészítési technológiákig/receptekig. Fõleg, ha nagy magyarország területét nézzük. Csomó tájegységnek megvannak a különbözõ titkos receptjei, amibõl folyamatosan lehet újdonságot varázsolni a család asztalára.
Én elõnyben részesítem a vajat, olívát, mint zsiradékot, illetve sokszor használok sütõzacskót, amiben ízletesebb a hús, mert a zamat bent marad, nem sül ki és a zsiradék felhasználás: 0. De attól függetlenül amikor kell, igenis használok zsírt is. A magyar konyha nem tudja nélkülözni. Pl. az igazi pörkölt, házi, kisütött disznózsír nélkül nem mûködik. :)))) A pirospaprika íz és színanyaga ebben tud igazán kioldódni. Ezért van az, hogy ha valaki étolajjal készíti, egy jellegtelenebb, narancsszínben virító ételt kap, a szép mélyvörös helyett. Persze mindezt mértékkel, mert utálom, ha a zsír kiül a kaja tetejére. De visszatérve a fõzelékekre, ha utálod a lisztet, máris tudok helyette mást javasolni a sûrítéshez. Használhatsz habaráshoz étkezési keményítõt. Azzal finomabb, selymesebb lesz az étel és mivel nem rántással készíted, a zsiradék mennyiségét is csökkentheted.
És most pedig jöjjön egy egyszerû recept (muszáj a recept is, mert ha csak a hozzávalókat írnám le, nem biztos, hogy elég lenne) :))))

Ez egy gyorsan, könnyen elkészíthetõ lepény, amit én uzsonnára szoktam készíteni, nagy adag vegyes joghurtos salátával. Az egész család imádja, sõt, a gyerekek is. Lehet hidegen is és melegen is fogyasztani (délutáni váratlan vendégeknek is ideális kaja, mert gyorsan elkészül).

Hajtogatott tésztát kell készítened hozzzá, de ha az még nem megy, vagy szorít az idõ, akkor kész, boltban kapható leveles tésztából is készítheted.

Mielõtt nekiállsz, kapcsold be a sütõt és tekerd fel 180-200 fokra, hogy melegedjen.

Tehát: Egy csomag mélyhûtött leveles tészta, 100gr reszelt Trappista sajt, 2 egész tojás, 200 gr selyemsonka, egy löttyintés fõzõtejszín (nem a habtejszín, mert az édes!!!) szükség szerint tej. Só nem kell, mert a sonka elég sós. Bors, egy csipetnyi oregano.

A leveles tésztát kiengedés után nagyobb méretûre sodrod ki, mint a tortaforma (én a hagyományos gyümölcstortaformát használom). Ha ezzel kész vagy, kibéleled vele a formát úgy, hogy bõven lelógjon a tészta széle róla, mert ha beletetted a tölteléket, vissza kell hajtanod a tetejére. Az összetevõket egy tálban villával, vagy habverõvel összekevered. Ha túl sûrû, löttyintesz bele egy kis tejet. Az egész cuccot beleborítod a formába. Visszahajtod a tészta széleit és összeragasztod, hogy teljesen le legyen zárva. A tetejét megkened tojásos ecsettel, hogy sütés közben kapjon egy kis színt.
30-40 perc alatt készre sütöd. Persze ez sütõtõl is függ. 20-30 perc után tûpróbával ellenõrizheted, hogy kész van-e (hiába a hõfok, mindenkinek más intenzitású a sütõje).
Ha elkészült, a formában hagyod egy kicsit (össze fog esni a teteje, de az nem baj). Ha már kicsit kihûlt, tálra emeled, szeleteled (mint a pizzát) és salátát adhatsz hozzá. Ennyi.:D

A tölteléket mindenfélével variálhatod, én például én mindig más zöldséget is teszek bele (sonka, sajt állandó), így mindig más és más az íze. Pl: kukoricát, párolt brokkolit, zöldpaprikát, vagy bármit, ami otthon éppen kéznél van. Zöld fûszerekkel is vadíthatsz. Pl. apróra vágott friss bazsalikommal, stb. A lényeg, hogy a "kevesebb több" elvét kövesd! Ne legyen a fûszer túl sok, kapjon minden helyet!!!
Jó étvágyat hozzá!!

A babfõzelékrõl jut eszembe, nagyon szeretem a fõzelékeket, egyet kivéve. Nekem sohasem unalmasak, mert az mindig attól függ milyen HÚS kerül bele! Így lesz igazán finom az étel!!!

A korábbi kérdésemet veheted komolyan is, ha tetszik. Engem persze nem annyira a KÉSZ receptek érdekelnek, hanem inkább az olyan alapanyagok amikbõl szeretsz (és tudsz is) fincsit csinálni!
Ja, és sütni nem tudok, tehát a liszt nem túl izgalmas a számomra. Kivéve, ha fõzelék készül nálunk! :)

Beismerni?? Szerintem ezek nem negativ, hanem pozitív tulajdonságok a nõi társadalomról!!:) Ne is tagadd, hogy az a jó, minél kiismerhetetlenebb, titokzatosabb valaki/valami!!! Gondolj bele, mindennap "babfõzelék". Ugyanaz a szín, illat, állag, íz!! Fújjj de unalmas!!

Férfi szív?? Hát nem tudom, biztos igazad van, bár elég jól titkoljátok sokszor, úgyhogy maradok inkább a gyomornál.:D

Aki pedig kíváncsi, hamar megöregszik.....:)))
A kérdés komoly? Vannak egyébként egyszerûbb receptek a szürkeállományomban, de félek, nem olyan különlegesek, hogy bárkit is (legyen az "kezdõ, vagy akár ügyes haladó") érdekelne itt....

Hát persze, hogy igazad van. :))
Csak egy kicsit meglepett, hogy így beismered a dolgot. A nõi szívek tényleg képesek megzavarni a férfiúságot; nekünk is van szívünk bár ezt némelyek összetévesztik a férfi gyomrával. :DDD
Mindegy tán, erre is, arra is van orvosság. :)

Azért csak furdal a kíváncsiság. Te szoktál olyat fõzni ami egyszerû és nagyszerû? Valami kedvenc recept, kezdõknek és ügyes haladóknak a témához??

Hát igen, erõteljes vonzalom volt az oka a lóhús elkészítésének, nem pedig egy fanatikus séf mutatványa aki mindenáron elakart kápráztatni. :)))
Bizony, az olasz fiatalemberek tudnak udvarolni!!! Minden önbizalomhiányos nõnek javaslok egy minimum 2 hetes utazást a "csizmán/ban/körül", csak és kizárólag lélekgyógyítás céljából!!:))))
A nõi szívekrõl csak annyit, hogy jól látod:(úgyhogy azért valamit konyítasz a dologhoz...:) irányíthatatlanok, kiszámíthatatlanok és ennek következtében nem kevésbé FÉLELMETESEK vagyunk a férfiak számára!:))))) De ettõl szép és izgalmas az élet és a kapcsolatok nem kevésbé!!

Igaz? Hát persze, hogy....:DDDD

Megkockáztatom, az a szicíliaa nagyon vonzónak talált, vagy netán egy õrült fanatikus séf lett volna?!

Bevallom, a nõi szívekhez nem igazán értek. :( Úgy is készültem lerántani a leplet a nõi lélekrõl: a NÕ 'irányíthatatlan'. Minthogy ez a természet rendje. (Ezt a másik hsz-omból kifelejtettem, amit nem rég küldtem el.)

Tudod, szép dolog a fõzés, meg a finom ízek, de egy otthonhoz ált. csak egy konyha tartozik. Nos, ahol két séf / dudás van, mint nálunk, ott csudálatos dolgok készülnek, (az 'oldalbordám' pl elég jókat süt, meg fõz is olykor), de bizony a konyha a legnagyobb csaták színhelye is egyben. (Csak az irigykedés végett mondom.)

A bélszínhez meg tényleg nem is merek mit mondani, ilyet mi konyhánk még nem látott. :(

Mivel említetted, hogy a fõzésrõl nem kell beszélni, így csak röviden....

Az említett vajban párolt lóhúst egy szicíliai származású lelkes fiatalember készítette nekem Olaszországban. Csak említettem neki, hogy kíváncsi lennék az ízére (mármint a lóhúséra), és pár nap múlva meglepett vele!! Kellemes, érdekes íze volt, zamatos, fincsi szaftos, hasonló a profin elkészített bélszínéhez!!
Hja, az olasz fiúk tudják, amit a magyarok legtöbbje nem, hogy a nõi szívekhez (hasonlóképp a férfiakéhoz is) sokszor a gyomron át is vezethet út..:)))))

Sok sikert, kitartást, és kifogyhatatlan ötleteket kívánok a további gasztronómiai "pályafutásodhoz"!!:D

Szia SÉF!!:)))

Á, szóval lebuktam!? Igen szeretem a gasztronómiát, de sajna csak laikusként mûvelem. Próbálok újítani, de gyerkõcök mellett néha megvalósíthatatlannak tûnik egy-egy új recept bevezetése sõt sokszor a megkóstoltatása is!!
Ha jól értem szoros idõintervallumon belül dorbézolsz a konyhában... kb. 10-13-ig!! Ez tetszik!!:)) Gondolom rákészülsz alaposan a dolgokra szisztematikusan, OKOSAN!! Én a szenvedélyre szavazok, de nem vetem el az okosságot sem, ami fõleg az alapanyag kiválasztást érinti, de a többi érzésbõl megy...!
Különben meg a férfi szakácsok legtöbbször jobbak, mint a nõk. Ha jól értem rendszeres a fõzés a részedrõl, nos ha ez így van, akkor irigylem az "oldalbordádat"! Sokszor szívesen átadnám én is a stafétabotot, de a férjem inkább a kóstolásban és a kritikákban jeleskedik!! (pedig állítólag fantasztikus palacsintát és tojásrántottát tud készíteni....sõt, anyósom állítja, hogy a csokoládétortája is fenomenális..):)))), de ezzel eddig még sajnos nem kápráztatott el!! Viszont optimista vagyok, nem adom fel, talán egyszer....:D Csak külföldön fõztek nekem hímnemûek, de ott még vajban párolt lóhúst is kaptam!!! Ahhhh, régi szép idõk. :D
Aha, szóval akinek nem tetszik, kenhet magának egy vajas kenyeret?? SZIGORÚ, nem liberális hozzáállás!!!:)) De azért remélem a kritikát elfogadod?? Tudod, abból lehet a legtöbbet tanulni!:D
Mostanában rávagyok indulva a borokra. Sajnos elég mûveletlen vagyok még ezen a területen, de szerencsémre a családban van hivatásos borász, aki próbál tanítgatni, és képezni. A magyar borkultúra õrületes, jó, hogy pár éve újra fellendülõben van!
Most pedig folytatom a fõzést az esti bulira, egy kis P.G-vel fûszerezve, mert ugye a jó zene nélkülözhetetlen az "alkotáshoz"!!

B.Ú.É.K.!!!

Nocsak, nocsak. Ne is tagadd, Te egészen odavagy a gasztronómiáért!!!!!!!!!!!

Csak néhány éve fõzicskélek, de azóta ez a legjobb elfoglaltságom, a világ legjobb 'munka'helyén a KONYHÁBAN!!! Ált. 10-13 óra között, de ez persze sok mindentõl függ. :)))

Nos, hogy 'okosan' fõzünk é, avagy 'szenvedélyesen', nekem mindegy. A lényeg, hogy én csakis azt szeretem fogyasztani amit én csináltam!!! Ha másnak ez nem felel meg, akkor csináljon valamit magának. Elég liberális vagyok???

Elismerem, Te azért tudhatsz valamit. Jó bor és zene nélkül ne is kezdjen hozzá a séf. A fõzést nem lehet összecsapni, nem igaz???!!!

Nem nézek "fõzõmûsort", (csak nagyon ritkán, ha véletlenül a távirányító önálló életet kezd élni...)így ezt sem ismertem eddig, de tetszik a "célkitûzés" amit a rövid ismertetõben olvastam. Talán sikerrel járnak...?!:))
De nem is ezért léptem be, hanem, hogy megköszönjem rövid/velõs kritikádat a három szakácsról! Jót kacarásztam így "korán" reggel!!!!:)))

Köszi!
Na, de Nigella, hogy erotikuskodó lenne???:))))) Ez csupán egyéni beleképzeléssel lehetséges, nekem legalábbis eddig nem tûnt föl!!! :))))))

De egyébként igazad van, éljen a MAGYAR KONYHA!!!
Hajráááá!!:)))))