Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Hoztam valamit a hegyekbõl

Spoiler
10/10
ambrosius 2015 dec. 08. - 16:26:08 10/10
(1/1)
Tóth Auguszta önálló estjének kezdetét Szilassy Nelly „bárzongorista” bevezetõ dallamaira elhelyezkedve és hangolódva Mezei Mária eredeti hangfelvételét hallgatva kapta a közönség, majd az eredeti hangot ismételve és folytatva már önállóan énekelt tovább a mûvésznõ.
Mert mûvésznõ volt (Mezei és az õt formáló Tóth Auguszta) az elsõ pillanattól, karcsú, fiatal és mókás, szenvedélyes és lelkes. A felidézett életrajzi elemek, a pályára törekvés stációi, az iskolai ünnepély Monori Lili-s sztorija kedves felvezetései voltak annak az egyre nagyobb ívû pályának, amin Mezei járt. Szerelmei, Márai Sándorral való viszonya, a 12 évvel fiatalabb zseni, Cziffra Györgyhöz fûzõdõ baráti és munkatársi kapcsolata, egészségi állapotára való utalásai és a II. világháború elõtti nagynevû direktorok és színi tanodák vezetõinek nevei mind ismerõsen csengtek a zömében idõsebb hallgatóságnak.
Mûvészet és politika, mindig kényes kérdés volt ez. Ma is az. Most egy konkrét mûvész konkrét életrajzi adataival illusztráltan kaptuk meg ezt az igazságot, az elismerést és mellõzést, a szerep ajánlást és szerepbe kényszerítést. Egy olyan mûvésznek, akinek vágya, munkája és élete csak a színpad, a szereplés, a rivalda fénye.
Az illusztráció kitûnõen sikerült, bemutatni a dívát, a kacér sanzon énekesnõt, aki amíg dalol kokettál a közönséggel, majd félholtan is elmegy este, hogy megkaphassa a kívánt következõ nagy alakítás lehetõségét.
Dávid Zsuzsa rendezése hajszolja tovább a történetet, látjuk a visszavonulást, a megmenekülést, megtérést és Istenhez fordulást, a harcot a politikával az önálló pódium estekért. Szemünk láttára törik meg, tûnik el sminkje és öregszik meg. Azonban tudja az igazságot, harcol az igazáért, miközben fájdalmasan ébred rá a veszteségekre, a négy évvel idõsebb József Attila késõi megértésére, a 22 évvel idõsebb Latinovits halálára, a kortársak (írók és mûvészek) meg nem értésére.
Olyan levélváltásokból idéz, amelyeket a mai sms világon nevelkedett korosztály biztosan elavultnak tarthat és soha meg érthet.
Utolsó, „istenes” énekeinek egyikével búcsúzik a színésznõ, énekét lassan átmosva az eredeti Mezei hangfelvétel jól ismert hangsúlyaiba.
Az igen hatásos est, kissé letaglózott közönsége méltatlanul kevés tapsa után jó megoldás volt egy kis közös énekléssel oldani a feszültséget, a megcsillanó könnyeket.
Válasz