Nehéz érzelmek nélkül írni errõl a filmrõl, és bizonyára más hangsúllyal bír azoknak akikrõl szól nevezzük õket túlélõknek, akik vissza jöttek egy pokolból amit gázkamrák szegélyeztek. Talán más érzelmeket kelt azokban akik egy másik vallás nézetébõl közelítenek.
Az bizonyos, a film a hit és tagadás az út keresése és annak elvesztését majd újra megtalálását járja körül.
Persze ha ennyi lenne akkor besorolhatnánk a kor a korai 60-s évekrõl készült alkotások sorában.
Amiben különleges az sokkal inkább a nyers szókimondó igazságkeresés ami szigorú módon végig vonul az alkotáson, nem engedve teret a mára szokásos nagy érzelmi dramaturgiának.
Szikáran kapjuk már, már hideg és sebészi pontosságú történetet. Annak a XX. századnak a drámáját mely emberek millióit tette az enyészet áldozatává. Pro és kontra viszonylatban fajra nemre rasszra vallásra tekintet nélkül.
A történelem nem kíméli az egyént, csak halad elõre és bedarál embereket, izmusokat etikát hõst és áldozatot.
Mikor pedig azt hinnénk, hogy a rossznak egyszer vége szakad akkor szembesülünk a túlélõk drámájával, azzal a keserû valósággal, hogy igaz, a történetek a multé, a keserûség és a halottak "visszanyúlnak" az élõkért. Körbe fonják õket a történeteikkel, fájdalmas igazságokkal, azzal a drámával ami az elvesztés keserû fájdalmát plántálja az emberbe.
A film utakat mutat, igazságokat, áldozatokat, de legnagyobb részben fájdalmakat.
Agata Kulesza (Wanda Gruz) fájdalmát az elveszett "paradicsomból" való kiûzetést, hitvesztést morális apátiát, törést amikor rá kell jönnie, hogy egy jó ügy a szocialista Lengyelország felépítése érdekében a koncepciós perek
mocsarába süllyed és az a társadalom mikor már nincs rá szüksége félre dobja. A borzalmak kettõs spirálja a zsidó identitása tönkretétele a státuszvesztés örvénye magába szippantja. Cselekvései menekülések szex, aktusok, kiégettség, cinizmus mögé rejti fájdalmát és törékenységét.
Ebben a pillanatban jelenik meg Ida , hogy profán legyek itt kezdõdik az õ keresztjének vonszolása és stációi
a történetben.
Az õ útja egy másik életlehetõség a hit csendes magánya és szeretete, mondhatnám egy spirituális lét elfogadása.
Ebbe a kiegyensúlyozott világba robban bele bombaként zsidósága. A keresés fájdalmas vándorútja, amely mentén szembesülhetünk korunk emberi magatartásával a téboly mentalitásával és a az emberi humánum pislákoló fényével.
Az emberi szörnyeteg képességeivel, aki egy házért és jószágért ölni képes, apával akit hamisan vádolnak.Pappal aki megmenti Idát, magatartásokkal szembesülünk ahol vannak hõsök és vannak árulók "..cinkosok közt vétkes..". A film pedig csak pereg tovább tárgyilagosan, fekete - fehéren mondhatnám rideg objektivitással fényképezve Ryszard Lenczewski zseniális képeivel. Ettõl még fájóbb a szembesülés a történettel, hiszen a képek mint kifakult dokumentumok "kiáltanak" a szemünkbe. Köröket járunk be Wanda útját a bizonyos halál végsõ stációját, hiszen képtelen menekülni a képekben kirakott soha sem létezõ családjának drámájától. Vele szemben Agata Trzebuchowska (Anna nõvér - Ida Lebenstein) bejárhatná ezt az utat, de õ az aki az útkeresések végén hitével találja meg útját , identitását.
Mindkét színésznõ azt a csodát viszi véghez amit színészi zsenialitásnak nevezünk, ránk sugározzák érzéseiket, állapotaikat annyira kevés eszközzel, hogy a modorosság vagy színész alakítás aránytévesztésének nyoma sincs.
A filmben nincs ítélkezés, végig az utolsó kockáig megõrzi a közlés szikárságát. Átad és ránk ruház, nézõre marad a keserû feladat meghozni a hitétel nehéz igazságát, ítélni egy olyan nemzedékrõl akiknek az élete lassan a sír felé halad. Gondolkozni azon vajon mi milyen hibák útvesztõjében fogunk szembesülni ezekkel a helyzetekkel. Mert az élet vagy az ember könyörtelen, érdeke mentén dönt vagy hõs lesz belõle akaratlanul, talán a fájdalmak súlya alatt összeroppan
Ezek vagyunk mink: Idák akik megtalálják útjukat, Wandák akiket elnyel a sötétség vagy gyilkosok "akik oly korban éltek, hol..."
Mindezek mi vagyunk, ez pedig az Ida címû film, az pedig a vászon melyen kockák peregnek.......

Abszolút 10 pontos, nagyon erõs film.

Megkapóan szép film. A maga egyszerûségével, balladai tömörségével mélyen a szívekbe talál.

Tegnap láttam a filmet az Urániában, számomra az év legszebb filmje! Nagyon drukkolok neki az Oscárért vívott harcban! :)

Fantasztikusan szép, finom, sokszor egy-egy pillantásba, mozdulatba, vagy pár szóba sûrûsített mély mondanivalóval teli film, gyönyörû képekkel. Sokkal többrõl szól, mint maga a történet.

Jogos a várakozás, mert ritka szép film.
Kíváncsi vagyok, hogy az amerikaiak mennyire lesznek vevõk erre a kelet-európai gyönyörûségre. Ugyanis Lengyelország ezt a filmet indítja a 2015-ös Oscar-díjátadón a legjobb idegen nyelvû film kategóriában.

Nagyon várom ezt a filmet, csupa jót hallottam róla, és az elõzetes képei lenyûgözõek!