Andrés #2

Andrés #1

Andrés

Helló csajszikák!

Elkészültem a MCI 7. részével:

Lola kiabál a nénikéjének, rázza, de az halott! Soledad hajtogatja, ne kiabálj, mert akkor sírni fog a kislány, és meghallják, mindannyian meghalunk! Lola: Mama, Meghalt! Meghalt! De úgy tûnik Soledad nem fogja fel!
- New York: Szofia vitatkozik a kórházban az orvossal, mert szerinte nem végezték a munkájukat tisztességesen. Az orvos védekezik, hogy gyorsan kellett dolgozniuk, és a munkájuk mindig kifogástalan volt. Szofia ki akarja deríteni, hogy kinek a testét temette el a családjuk Andresé helyett. Megfenyegeti az orvos, hogy ha nem Andres testét temették el, elveteti az engedélyét.
- Andres a graffitisektõl kapott festékszórókkal egy szalamandrát fest egy nagy falfelületre. A társai, akiktõl kapta a felszerelést nézegetik, hogy mit is festett? Szalamandra, mondja nekik.
- Lola: Rázza az anyukáját, hogy az meghallja végre, hogy a nénikéje meghalt. De Soledad mintha megõrült volna, csak fújja a saját mondókáját, hogy el kell bújnia, meg hogy nem sírhat a kislánya, mert meghallják. Lola: Mama, nem hagyhatsz cserben, a testvéred Izabel, meghalt mama!
- Marcelo Ramonnal beszélget, Andres minden részvényét és vagyonát át akarja íratni saját magára. Hisz Andres nyilvánvalóan nem írt végrendeletet, mert az õ korában ezt nem szoktak. Ezt nem lehet, mondja Ramon, mert Szofiára hagyta a részvényeket Laura. Szól a telefon, Szofia az: Marcelo, csak szólni akarok, hogy elrendeltem Andres holttestének az exhumálását, mert az, akit eltemettünk, valószínûleg nem Andres! Marcelo lehordja Szofiát, hogy még miket talál ki, talán bizony Laura sem halt meg? De Szofia biztosítja arról, hogy a halottasházban súlyos hibát követtek el valószínûleg. Engedélyezd Andres holttestének exhumálását. Marcelo: Nem engedélyezem, hogy ilyen õrültséget csinálj! Andres és Laura meghaltak abban a balesetben és senki nem nyúlhat a sírjukhoz! Soha! Szofia: Andres még életben lehet! De Marcelo nem hallgatja tovább, leteszi a telefont.
Szofia: Õ volt az, Nem õrültem meg, biztos õ volt az! Andres életben van! Telefonál: Márta, Keresd meg a város legjobb nyomozóját nekem!
- A lakókocsiban Soledad: Meghalt! Õ ölette meg! Lola csitítgatja. Soledad: Az a hidegvérû gyilkos tette! Sosem bocsátja meg, amit tettünk vele! Összehord hetet –havat, Lola szörnyûlködve hallgatja. Soledad: Nem akarok veled menni, te féreg, nem akarok! Lola elborzadva fogja a fejét, mi történhetett az anyukájával?! Nyugtatgatja, anya nyugodj meg! - - New York: Andrest dicsérik a graffitis haverok, meg hogy van-e valami jelentése a szalamandrának? De Andres nem tudja. A srácok megmondják a nevüket, meg hogy utcai graffitimûvészek, vagy szoba-festõ-mázolók, ha kell. Kérdik Andres nevét, de nem tudja megmondani. Csak a fejsérülésére és fullasztó füstre emlékszik. A srácok viccesre veszik a dolgot, hogy valaki fejbeütötte és amnéziás lett.
- Soledad végre felfogja, hogy a nõvére meghalt. Simogatja a kezét és halkan énekelni kezd. Lola: Miért pont most kellett meghalnod, átkozott vénasszony? Megesküdtél, hogy nem fogsz meghalni, hogy nem hagysz magamra! Te voltál Chabela Volcán a biztos pont, a támaszom! Nem engedtem, hogy meghalj! Miért? Miért csinálod ezt? Ne nevess! Mert én nem ejtek érted egy árva könnyet sem! Egy cseppet sem! Soledad: Aludj szépen, aludj! Diogenész doki érkezik, megint virágcsokorral. Lola: De jókor érkezett, húzza be a dokit Chabela szobájába. Doki: Szentséges Isten! leejti a táskáját. Soledad meg megint azt hiszi, hogy a rémes ellensége érkezett meg. A doki hitetlenkedve néz Soledadra, nem érti, mi van vele. Lola: Doktor úr, csináljon valamit, segítsen! Diogenész doki telefonál, mentõt hív Soledadnak, gondoskodik róla, hogy minél elõbb nézze meg egy szakember. Lola: Jól van doktor úr! Diogenész: Ami a nénikédet illet, fogadd õszinte részvétemet! Nyugodj meg, majd én gondoskodom mindenrõl! Peppe, és Adele érkeznek. Adele sírva: Lola, Chabela meghalt? Peppe is sírva ölei Lolát: Lányom, Chabela barátnõm itt hagyott minket!
- New York: Andres újdonsült haverjaival, akik enni adnak neki, rendbe rakhatja magát, tiszta ruhát adnak neki. Meg kellene nézetni a fejsérülésed, ajánlják neki a srácok. A plébánia kórházába elvinnék, ez jó ötlet. Meg hogy fényképét kellene megjelentetni az újságokban, hátha valaki felismeri.
- Soledadot elviszi a mentõ, nagyon tiltakozik, kiabál szegény, de Lola mondja, hogy jót akar neki. Minden rendben lesz Lolita, biztosítja a doki Lolát. Aztán megjönnek a néni holttestéért is. - Lola volt munkahelye. A fõnök és Daniel beszélgetnek. A fõnök elmondja Danielnek. hogy Lolának meghalt a nénikéje, milyen szerencsétlen, egyik nap a szerelme, következõ napokban meg a nénje. Daniel felhívja Deborát, és elújságolja a jó hírt, hogy meghalt Lola nénje. Nem érzed magad jobban az ellenséged fájdalmától?
- Adele és Lola a kórházban. Adele: Állj meg Lola! A mamád állapota biztos csak átmeneti. Majd feldolgozza a nénje halálát. Lola: A mama már elõtte is olyan furcsa dolgokat mûvelt, Peppe is furának látta, amikor hazaért. A mama mindig is nyughatatlan volt, de amit tegnap láttam rajta, az rettegés volt! A lányok elindulnak Soledad kórtermét megkeresni. A kórteremben Soledadot épp megvizsgálta egy orvos. Küldi a nõvéreket Rugeles dokiért, és kéri, hogy a családot is értesíteni kell a beteg visszafordíthatatlan, katatóniás állapotáról.
A lányok épp erre érnek be a kórterembe. Soledad kifejezéstelen üres tekintettel mered a semmibe. A doki magyarázza is Lolának, hogy az anyja katatónikus skizofréniás rohamot kapott. Lola nem érti, és szeretné tudni mennyi idõ alatt gyógyulhat meg az anyukája. Diogenész doki szerint ott kell maradnia Soledadnak a pszichiátriai osztályon, hogy kivizsgálva, pontos képet kapjanak az állapotáról. Lola: A mamám megõrül? Soledad bolond? Diogenész: Igen! Attól tartok igen, az elméje megzavarodott!
- Két ápolónõ csúfot ûz szegény Soledadból. A fejére teszik a kezét mondván, hogy ez egész nap így marad majd neki, és nevetnek rajta. De bejön egy doktornõ és leteremti õket, kirúgással fenyegeti õket, ha még egyszer sárba tiporják egy szegény ember méltóságát. Nagyon szépen, kedvesen beszél a szótlan Soledadhoz.
- Diogenész doki irodájában: Lolita, meglátod édesanyád állapota csak ideiglenes. De Lola nem hisz neki, látta, ahogy anyukája üres tekintettel bámul a semmibe. Miért pont most, amikor a leginkább szükségem lenne rá, miért? A doki zsebkendõt nyújt neki: Lolita!
Lola: Maga szerint most én sírok? Doki: Gondoltam, jól jön. A nõk ilyenkor sírni szoktak. Lola: Nem, nem, nem, én nem vagyok olyan, mint a többi nõ! Én más vagyok, én nem sírok! Megértette doktor úr? A doki szégyenkezve elrakja a zsepit. Lola: Elnézést, túl goromba vagyok. Ön kedves és segítõkész velem mindig, én meg leüvöltöm a fejét, bocsánat!
Doki: Megértem Lolita, én megértem! Megragadja két kézzel Lola kezét: Tudd meg, hogy számíthatsz rám, és amikor ezt mondom, így is érzem! Én mindenben segítek, amiben akarod! Lola: Nagyon hálás vagyok, tényleg, de doktor úr, mi az oka annak, hogy úgy kezel bennünket, mintha része lenne a családunknak? Doki úgy néz Lolára, úgy mondana neki valamit, de nem szól.
- New York: A graffitis srácok Andressal együtt egy nõvel beszélgetnek, akinek lakásfestést vállalnak el. Andrest úgy mutatják be, mint unokatesót Texasból, és hogy a neve Johnny. Andres szabadkozik a nemlétezõ engedélye miatt, de a nõ negédes mosollyal közli, hogy nem szükséges az engedély, látszik, hogy megbízható vagy! Kezdhetik rögtön a munkát, de a nõ alaposan bestíröli Andrest.
- Diogenész doki: Segítek én neked, akarom mondani nektek, neked és az édesanyádnak a nénikéd miatt. A nejem és õ ugyanonnan származtak. Jó barátnõk voltak. Bizonyára nem tudod, hogy nõs voltam, de megözvegyültem, most már egyedülálló vagyok, nincsen senkim. Lola: Szóval akkor a nénikém miatt segít nekünk? Doki: Igen, meg persze mert hithû keresztény vagyok!
Lola: Ühüm, pompás! Ön azon kevesek közé tartozik, akik szentek akarnak lenni! Vannak még jó emberek a földön! Mérhetetlenül hálás vagyok a segítségéért. Mennem kell, eltemetjük Chabela Volcánt. Doki: Persze, de mégy egyedül, és veti le a fehér köpenyét. Nehéz úgy eltemetni a szerettünket, ha egyedül vagyunk. Lolita itt van az autóm, hogy elvigyelek a temetõbe. Doki tüsténkedik, udvarias Lolával: Lola! És nyitja neki az ajtót.
- New York: Szofia és a magánnyomozó, egy papírral a kezében. Szofia: Láttam Andrest New York utcáin, zavartnak tûnt és koszos volt, de olyan valódi volt, mint maga vagy én! Nyomozó: Lehet, hogy drogozott? Szofia: Az ki van zárva! Andres nem olyan fiú! Nyomozó: És egészen biztos abban, hogy Andres a lezuhant gép egyik utasa volt?
Szofia: Teljesen biztos vagyok benne! Akkor hát? Vállalja az ügyet? Vagy keressek valaki mást? Nyomozó: Vállalom! Szeretem az ellentmondásokat! A híres pszichológusnõ a halott unokaöccsét látta sétálni az utcán! Szofia: Mégha õrültségnek tûnne is sok ember számára, én akkor is teljes diszkréciót kérek! Nyomozó: Megértem, viszont ha egy hónap múlva nem szolgálok eredménnyel, akkor archiváljuk Andres Santacruz aktáját. Szofia: Remélem sikerrel jár nyomozó úr, mert úgy szeretem Andrest, mintha a fiam volna!
- Andres és a graffitis srácok szorgosan festik a lakást, a tulajnõ tálcán hideg vizet kínál Andresnak, aki köszöni szépen, és leszáll a létráról. A nõ igyekszik a szemkontaktust Andressal felvenni, miközben az nagyot iszik a pohárból. Erõsen stíröli Andrest.
- Chabela temetésén Peppe mond beszédet, aki tudja, hogy Chabela nem szerette a papokat és a síró vénasszonyokat. De valakinek muszáj mondania pár szót búcsúzóul! A srácokkal úgy döntöttünk, hogy a legjobb búcsú, amit péntekenként szoktunk csinálni: egy üveg Tequila, és egy jó kis marianchi muzsika! Nem igaz srácok? Hadd mondjam el, hogy te voltál a legjobb barátom, nem is kívánhattam volna jobbat! Nagyon fogsz hiányozni Chabela! Közben Peppe sír. Adela egy fehér galambot tart a kezében. Hiányozni fogsz, ha dominót játszunk! Vagy ha a marianchi zenét hallunk Chabe! Biztos vagyok benne, hogy fenn a mennyben a kamionosok, és Szent Christofer a legjobb kamionnal várnak téged! Egy hatalmas, csillogó teherautóval! Te vagy a legjobb, barátném! Egészségedre cimbora! - jól meghúzza a tequilás üveget Peppe. - Légy nagyon boldog a mennyben, pajtás! Erre Lola is meghúzza az üveget!
Peppe: Húzzátok! Int a zenészeknek, s azok rázendítenek. Adele elengedi a fehér galambot. A sírásók leengedik a virágokkal borított koporsót, Lola is lapátolja a koporsóra a földet. Peppe énekel a zenére, közben egyre csak sír. Megjelenik Debora: Örülök, hogy szenvedsz! Mondja gúnyosan Lolának. Ez is része a megérdemelt büntetésednek! Mit hittél Lolita? Hogy békén hagylak? Tönkretetted a szerelmem temetését! Most rajtam a sor, hogy tönkretegyelek a szeretett nénikéd temetésén. Megérdemelted! Lola ásóval a kezében: Takarodj, különben megbánod! Rossz napot választottál arra, hogy provokálj! Egyszer már börtönbe kerültem néhány bandita miatt, teszek rá, ha mi vár rám, ha agyonverlek! Debora: Majd elfelejtettem, hogy gyilkos vagy, egy börtöntöltelék! Lola nekiront, de Peppe lefogja: Higgadj le Lolita! A kisujjadat sem kell mozdítanod, elzavard ezt a sápadt némbert! Hé srácok, mutassátok meg ennek a tiszteletlen perszónának, hol van a temetõ kijárata! Debora: Hívom a rendõrséget! Adele: Akkor takarodj vissza oda, ahonnan jöttél! Különben a nagyapámék kijjebb rugdosnak!
New York: Andresék festenek a nõ lakásában. A srácok mondják Andresnak, hogy elõzõ életedben biztos háremed volt, mert odavannak érted a nõk! Kávét hoz nekik a nõ. Van édes süteményem is, olasz, mondja nekik. A srácok somolyognak a nõ háta mögött, mint a vadalma, mert látják, hogy odavan Andresért.
Peppéék haza a temetõbõl, Adelet átkarolja a nagyapja, Peppe. Diogenész doki hátul kullog. Peppe: Chabele nénéd biztos marha elégedett, nagyon szép volt a temetése. A zenészek is szépen játszottak. Adele: Menjünk, nem szeretem a temetõket. Lola! Menjünk! Lola: nem, menjetek nyugodtan! Peppe: Lola, Lolita szívem! Nem ez a legjobb pillanat, hogy egyedül maradj! Lola: Igen?! Ezt mondd a barátnõdnek, õ volt az, aki magamra hagyott! Adele: Lola, neked még ott van a mamád! Lola: A mamám? A mamám megõrült! Rosszabb a halálnál! Annál nem lesz rosszabb, mint amin már túl vagyok! Doktor Úr! Köszönöm szépen, de ne várjon meg, még itt maradok. Sok kérdést kell feltennem a halottaimnak. Adele: Szerintem Andres sírjához megy. Peppe: Szegény Lolita! Ez túl sok tragédia egy ilyen fiatal lánynak, mint amilyen õ. Elõször a börtön, majd a szerelme halála, most meg meghalt Chabela nénikéje is. Diogenész: Elnézést, bemutatkoznék, én Diogenész Rugeles doktor vagyok, a megboldogult Chabela barátja. Jól hallottam, hogy Lola börtönben volt? Nem szeretnék indiszkrét lenni, kíváncsiságból kérdezem. Peppe: Hej uram, nagyobbrészt a balszerencse játszott közre benne. És részletesen elmeséli a történteket a dokinak.
Közben Lola odamegy Andres és Laura sírjához. Szerelmem, Csak szólnék, hogy épp itt az ideje, hogy megjelenj. Itt vagy Andres? Mert az életem egy rémálom, amibõl nem ébredek fel. Egész biztos, hogy itt vagy? Szükségem van rád Andres! Egyedül vagyok, egyedül. Túlságosan egyedül!
A lakókocsi parkban Lola megérkezik, Adele és Peppe már aggódtak érte. Lola hálás ezért, de azt mondja Peppének, hogy nincs szüksége társaságra. Biztos nem hiszitek el, de jól vagyok Adele aggódik, hogy valami baja esik Lolának, hisz Debora nem nyugszik el. Csengetnek, egy pasi jön, aki levelet nyújt át Lolának, mondván, ha te vagy Chabela Volcán unokahúga, akkor te felelsz ezért! Peppe: Mit akarsz, te nyavalyás keselyû?! Lola nem érti, mi áll papírtban. A pasi azt állítja, hogy kölcsönadott Chabelának, de õ nem fizette a hitel törlesztõ részleteit. Eljöttem azért, ami engem illet. Ha nincs elég pénzed, hogy kifizess, elviszem a kamiont! El is visz. Peppe: Nyomorult uzsorás féreg! Remélem tönkremész! Nem kellett volna ilyen könnyen átadni a kulcsokat! És Lola? Lola hol van? Adele: Amint átadta a kulcsokat, felpattant a motorjára, és elhúzott! Peppe: De mégis hová? Adele: Jajj, halványlila gõzöm sincs!
Marcelo és Debora együtt. Debora neglizsében az ágyon, pezsgõt iszogat. Marcelo: Debora! Egyáltalán nem számítottam a hívásodra! Vadul csókolóznak.
Andres és a fiúk mennek el a nõ lakásából, aki meg van elégedve Andressal: Ajánlani foglak a barátaimnak. Máris hozom a csekket. Andres: Oké! A nõ: Mindjárt jövök. A srácok elmennek, mondják, hogy nos tesó, a te dolgod, hogy meggyõzd, festesse le a homlokzatot is. A sarki kocsmában megvárunk. Andres: A sarki kocsmában? Megõrültetek? Ne hagyjatok egyedül ezzel a nõvel! Lazíts, a nõ nem is olyan rossz! Nem fog megenni! Srácok el.
Andresnak emlékképek villannak fel Deborával, amikor vásárolni voltak együtt. Még a neve is eszébe jut: Debora! Deborának hívják a barátnõmet!
Marcelo és a szöszi vörös ágynemûk közt. Marcelo: Komolyan barátnõm, ma kirobbanó formában voltál! Nem tudom mi van veled, de tetszik ez az új Debora! Milyen szenvedélyes voltál! Debora: Tetszik? Remek, örülök neki. Marcelo: tudom, hogy nem szerelembõl csináltad. Debora: Bingo, ebbe beletrafáltál! Most fizetned kell! Marcelo: Akkor bökd ki végre, mi az ára a szívességeidnek! Halljam mi a feladatom, mert te nem csinálsz semmit kedvtelésbõl! Debora: Minden hatalmad arra használd fel, hogy tönkretedd Lola Volcánt! Ne legyen munkája, se pénze, lássam ahogy tönkremegy, látni akarom, hogy kívánja a halált! Lola megy be Soledadhoz a kórházba. Megfogja a mamája kezét, szólongatja, de Soledad nem válaszol. A mamám vagy, ne hagyj el te is! Ne hagyj egyedül ezekben a szörnyû idõkben! Mama, rettegek, a világom összeomlik. Solita, legalább nézz rám, a lányod vagyok! Solita, ha nem nézel rám, én esküszöm, többé nem jövök hozzád! Solita, kérlek szépen, könyörgök! Doktornõ: a látogatási idõ rég lejárt, mit keres itt ön? Lola: Semmit, sem itt , sem máshol. Jó éjt mama! Megcsókolja Soledad kezét és elmegy. Emlékképek ugranak be Soledadról és Chabeláról, akitõl azt kérdezi, hogy nem furcsa, hogy nem õrzött meg fotókat az anyja amikor õ még kisbaba volt? És sosem mesélt semmit a születésemrõl! Egy nap megjelent egy kisbabával a karján, és annyit mondott, hogy te sosem sírtál. A születésedkor sem. Chabela megtanította, hogyan védje meg magát a kiskölyköktõl, akik azért verték meg kicsi korában, hogy lássák, tényleg nem sír-e. Nem lehetsz gyáva kutya, mint az anyukád, mondta akkoriban Lolának Chabela. Megtanította bokszolni is. Nem bánthatnak, mint ahogy anyukáddal is tették! A hiánya ráébreszt majd arra, hogy nincs többé, ezt mondta Chabela néni Andres temetésén, ez is eszébe jut Lolának, miközben felmegy a kórház tetejére. Bevillanik az a pillanat is, amikor felfedezte, nénje halálát. Átlép a korláton, most meg a doki szavai jutnak eszébe, aki azt mondta, visszafordíthatatlan katatóniás állapotba került az anyukája. Le akar ugrani, de egyszercsak megszólal Chabela szelleme a háta mögött, hogy: Szabad tudnom, hogy mi jár abban a csöpp kis agyadban idióta?! Mária Dolores Volcán! Ne légy ilyen gyáva! Ne is álmodj róla, hogy hagylak elkövetni egy ilyen õrültséget!

Jaj annak nagyon orulnek Dzsanna,ha megtalalnad a CV-s dalokat.Koszonom.:)

A Pecados ajenos-t - bár a végétõl visszafelé, de folyamatosan töltöm a Tellyre. Ha valaki spanyolul szeretne tanulni, az ilyen jót tesz, mert aztán megnézheti magyarul is :)

Upss. ezt meg kell cáfolnom...

Nem változott a jelleme Cachorronak egy centit sem, az utolsó pillanatig ott tett keresztbe, ahol tudott - csak Marinával szemben volt rendes.

Sandroval már üzent Ángelnek, mert tudta, hogy világgá megy, már nem számított. De elõtte

Amikor Marinát ki akarták szabadítani, ugyanúgy belerondított a dologba, mint mindig.
Ángelt szó nélkül feldobta volna, ha nem hallja meg, hogy az apja hogyan beszél róla Carameloval.

Szóval, csak azt írom a számlájára, hogy egy csepp szeretetért áhítozott, hogy azért lett olyan féreg, mert sosem kapta meg.

Szia Nikcsy,

JenCarlosról hatalmas gyûjteményem van, 2009 májusában kezdtem a gyûjtést, akkor még lehetett, mert a Telemundonak is más volt a website-ja, teljesen nyitott, letölthetõ, nem ilyen mint mostanság. Kint megismerkedtem egy csomó latinnal, akikkel megosztottuk az országban a feladatot, ki mit vesz fel és ad át/cserél.
Sõt: Don Heriberto Canela is fotó és dalgyûjteményt tett közzé akkoriban a neten, amit aztán gyorsan meg is szûntetett.

De: Semmilyen más novellából, vagy más mûvészrõl nem gyûjtök semmit (Még Gabyról is csak elvétve, ha köze van Jencarloshoz a dolognak)Nem vagyok Espinela, csak Canelita :)

Viszont én biztosan találok CV dalokat is jó minõségben, mert tudom, hol kell keresni :)

Rendelhetsz, jön a hétvége :)

A képen a Pecados ajenos dalok elõadója: JenCarlos Canela és Cristal Marie

Mint színész minden elismerésem Cachorronak :)

Errõl beszéltem, hogy szinte nem találni senkit sem a MSED-ben, aki ne a maximumot adta volna magából...
ettõl különleges ez a novella.

És hogy megnyugtassam a Jencarlos rajongókat: Jencarlos nem ronda szakállas, törzfejû, mint ahogy a minap beállították azon a képen, ami úgy nézett ki, mintha egy ajtókukucskálón fotózták volna,álszakállal.

Szóval a mai kép róla

Hû de jó, hogy neked megvan teljesben Dzsanna!:)
Nemrég kezdtem nézni magát a sorozatot, mert csípem Lorenát,és érdekes a fõszereplõ páros szála:)Még kicsit le vagyok maradva a tv-s vetítéshez képest, meg egy -két dolgot nem igazán értek,de majd behozom:)

Esetleg CV-s dalok nincsenek meg neked?Mert amiket eddig találtam elég rosszak minõségileg.

Sziasztok csajszik!

Hû,micsoda csevej volt itt:)
Én bírtam Marinát, Cachorrot már kevésbé, de az õ karaktere belsõleg nagyon sokat változott,miután a csaj viszonozni kezdte az érzéseit.A színész pedig ezt a jellembeli változást jól vissza tudta adni.

Most én kértelek fel, fogadd el

küldenél egy mail-címet, mert én bejelöltem a fanclub e-mail címével, meg még régebben egy dzsanna1 névvel de azóta nem volt visszajelölés.

ok, egyszer már bejelöltelek, csak nem jelöltél vissza.

Ha vennéd a fáradságot, hogy feljössz a skype-ra, talán 3 perc alatt magadévá is tehetnéd... mp3-ban

És ez is megvan a YT-csatornánkon: jencarloscanela01 - teljes verzióban, a duett: JenCarlos - Crystal Marie
http://www.youtube.com/watch?v=Mh0Nff1xhLs

Én meg készítek egy videót a csak jencarlos-verzióval

Aranyos vagy :) Olyan jó ez a szám élõben is.