egy kicsit zavaró volt nekem Jenky új frizurája, de gondolom ez most a divat Amerikában. Fogjuk fel úgy hogy még fiatal és keresi a stílusát

szép jó reggel mindenkinek!

Kezdõdjön ez a nap, egy friss képpel a tegnapi tampai fellépésrõl. Reméljük egyszer mi is élvezhetjük majd testközelbõl kedvencünk színpadi ragyogását!!!!!

A MCI 12. részének leírása, olvassátok, ha felébredtetek!


Lola és Diogenesz esküvõjére odaér Andres, de már kimondták az igent. Andres: Neeee!!! Lola: Nem lehet igaz! Andres! Lola majdnem elalél. Szerelmem! Hát Te élsz? Andres: Igen, de már nem sokáig, most hogy láttam, hozzámentél ehhez!!! Doki: Már megbocsásson uram...Lola: Ez lehetetlen! Miért történik ez velem? És Lola elrohan. Andres: Lola, várj meg! És rohan utána, mint az õrült. A doki szintén utánuk ered: Lola! Lola! Lola a kórház folyosóin, mint az eszeveszett rohan, közben eldobja a kalapját, lerúgja a cipõjét, felszakítja a szûk szoknyáját. A liftbõl épp Rodrigo száll ki, a doki futtában kérdi: Merre mentek? Rodrigo mutatja az irányt. Lola õrülten kirohan az utcára, még egy arra haladó autó motorháztetõjén is átgurul. Andres átugorja a kórház bejáratának korlátját. A doki is kiér az utcára, kiabál Lola után, és közben kapkod a szívéhez. Ápolónõk jönnek ki a bejáraton, felkarolják az öreg dokit, és beviszik.

A kápolnában Adela aggódik Loláért, hogy micsoda szörnyû helyzetben van, és hogy Andres él, ez elképesztõ! Pepe visszatartja, ne menjen Lola után, hadd beszéljék meg a dolgaikat. Pepe korholja Rodrigot, amiért cserbenhagyta a Volcan családot. És biztatja, hogy látogassa meg Soledadot, itt van ebben a kórházban, a földszinten, aki nem beszél, nem nevet, olyan, mint aki megõrült. Rodrigo nyomban le is megy a földszintre Soledadhoz.
Lola meg csak rohan- rohan az utcán mezítláb, kezében a cipõjével.

Rodrigo leül Soledad ágya szélére, kezébe fogja a kezeit, csókolja és beszél hozzá. Bocsánatot kér, amiért nem volt ott a nehéz pillanatokban. Kéri, hogy adjon egy jelet. Hogy érti-e, amit mond neki. De Soledad a semmibe bámul üres tekintettel, Rodrigo pedig sír.

A kápolnában Daniel és Camilo beszélgetnek. Daniel szerint Lolát mindig is csak a pénz érdekelte, azért ment hozzá ilyen öreg pénzes zsákhoz, mert nem talált fiatalt magának. És hogy a nõket csak a pénzes csekk érdekli. De Camilo leinti, ne ítélje el Lolát, aki nem tudhatta, hogy Andres életben van. Daniel: A nõk – boszorkányok! Megszólal a mobilja, felveszi: és mind közül itt a legrosszabb! Szia Deborita! Debora: Na, mi van? Andresnak sikerült megakadályozni a csavargó esküvõjét?

Lola a nagy rohanásban végre kiköt a temetõben, Andres sírjánál. Itt vagy! Andres! Itt vagy eltemetve! Chavela néni! Hahó Chavela néni! És néz körbe-körbe, hogy látja e- a néni szellemét. Az meg is szólal az egyik fa mellõl: Itt vagyok lányom! Lola: Mondd, hogy õt is csak képzelem, úgy, mint téged! Mondd ki! Chavela: Nem! Nem hallucináltál! Hacsak nem hallucinált mindenki, aki a kápolnában volt! Lola: Akkor? Életben van? Chavela: Igen!
Lola nevet és majdhogynem sír örömében! De mért kellett pont így történnie velem, miért? Andres is megérkezik az õrült rohanás után: : Én is ezt kérdezem! Mért csináltad?! Kérdi összetört szívvel, sírva, megrendülten. Lola meg csak piheg, szorítja a kezeit a keblére, nem jut szóhoz, nem tud értelmeset kinyögni.

Debora jön ki a reptér termináljából, közben Daniellel beszél: Beszélj, mi volt azzal a nyomorulttal! Ha nem akarod elmondani, úgyis rájövök! Mondd csak mi lett végülis?
Daniel: Sosem hagysz békén? Nem fárasztó ilyen akaratosnak lenni? Sosem fogsz békén hagyni? Oké, elmondom, igen férjhez ment Lola, Andres nem tudott semmit megakadályozni! Debora ugrál örömében: Andres az enyém! Andres az enyém! És csókolja eszeveszetten a telefonját.
A temetõben Lola már egy kicsit összeszedte magát. Andres, te élsz! Idejöttem a temetõbe, hogy beszéljek veled, próbáltam sírni érted – közben Andres összetört szívvel, kimondhatatlan fájdalommal befelé zokog – Andres, nézz magadra! Lola szinte összefüggéstelenül beszél. Nevetne is, meg sírna is, hebeg-habog. Oda akar nyúlni Andres arcához, de az elhajol. Te tényleg élsz, felkiáltással Andres nyakába akar ugrani.
Andres: Ne légy már képmutató Lola! Nem örülsz, hogy látsz! Nem örülsz nekem! Végre lehullt rólad az álarc! Az apámnak mindig is igaza volt, mindig! Csak a családom pénze érdekelt! És még azt merted mondani, hogy az enyém leszel! Lola: A tiéd vagyok édesem! Andres irtó nagy haraggal: Hazugság! Képmutató vagy! Számító nõszemély, akinek nincsenek érzései!
Lola: Ne mondd ezt! Andres te pontosan tudod, mennyire szeretlek! Andres: Két hónapig sem tartott a gyászod! A testem még ki sem hûlt! Andres annyira fájdalmasan mondja mindezeket Lolának! Lola: Andres mindannyian azt hittük, hogy meghaltál abban a balesetben! Chavela nénikém meghalt, az anyám megbolondult! Andres: A szemembe hazudsz! Hihetetlen, hogy így tudsz hazudni! Lola: Én képtelen volnék ilyeneket kitalálni, hisz ismersz engem Andres! Andres: Nem ismerlek! Az a Lola, aki engem szeretett, képtelen lett volna hozzámenni máshoz! Meg eladni magát a legjobb partinak! Pénzt akartál? Ezt akartad? Itt van a pénzem, neked adom, tessék!!! És Lolára szór egy csomó pénzt.
Lola: Vidd a mocskos pénzed, ahová akarod! De próbálj megérteni engem is egyszer az életben! Megragadja Andres karját és maga felé rántja. Nézz rám! Nézz rám! Kiáltja neki. Nézz a szemembe és látod, hogy az igazat mondom! Rólad azt mondták, hogy meghaltál…
De Andres kirántja a karját Lola kezébõl: Ne érj hozzám! Ne érj hozzám! Kell valaki?! Ott van, aki megvásárolt téged! Gyerünk, õt simogasd! Talán kifordul a gyomrom tõle, undorító!

Diogenesz dokit ágyba fektették. De a doki keresi Lolát. A nõvér, Gertrudis csitítgatja, hogy ne izgassa fel magát, hadd rendezõdjön a vérnyomása. Doki: Lola, Lola! Látnom kell a nejemet! Etelvina: Felháborító! Majdnem szívrohamot kaptál, és csak az a nõcske jár a fejedben? Kérdi gúnyosan. Az a fiatal és jóképû fiú, aki félbeszakította az esküvõt, a barátja? Látszik, hogy szereti! Doki: Megtiltom, hogy még egyszer megemlítsd azt a fajankót! Lola életében az egyetlen férfi én vagyok, egyedül én! Rikácsolja magából kikelve Diogenesz doki.

A temetõben Lola gyõzködi Andres, és részletesen elmeséli neki, mi minden rossz történt vele és az édesanyjával. Pénzt kellett szereznem, hogy kimenekítsem a mamát abból a borzalmas elmegyógyintézetbõl! Andres: Szóval ezért lettél prostituált, hogy egy kis pénzhez juss?! Lola: Ne mondd ezt Andres, ne légy ilyen kegyetlen! Nagyot lök Andreson. Andres: Miért, elkezdesz sírni? Lola: Nem tudok, nem megy! Andres: Nyilván nem tudsz sírni, mert nincs is szíved! Kiáltja Andres Lola képébe! Lola: Fejezd be! Én az igazat mondom, kérlek, higgy nekem! Ha akarod, menjünk el a nénikém sírjához, vagy menjünk be a mamához a kórházba! Elismétlem: kétségbe voltam esve, nem tudtam mit tegyek! És te nem voltál mellettem, már semmi sem érdekelt! A házasságom Rugeles doktorral csak egy alku, elfogadta a feltételeimet! De esküszöm, édesem, nem hagytam volna, hogy egyetlen ujjal is hozzám érjen! Andres megvetõ és kétkedõ arcot vág. Lola ezt már nem bírja elviselni, elkapja Andres nyakát: A fenébe! Hát hol van a szerelem, a bizalom, ami összeköt minket!?
Andres üvölti Lola arcába: Vége van! Megölted! Ezzel a lépéssel megölted a szerelmet, a bizalmat, a tiszteletet, amit irántad éreztem! A rohadt életbe! Felmarkol a saját sírjáról egy marék földet: Itt? Itt sírtál, itt sirattál meg?! Két hónap alatt megöltél bennem mindent! Tudod mit? Nem akarlak látni téged soha többé Lola! Lola: Andres, ne!
Andres: Menj a fickóhoz, akivel le kell élni az egész életed! De esküszöm az anyám emlékére Lola, hogy nem leszel vele boldog! Mert a nagyravágyásod miatt szerencsétlenségre ítélted magad! Lola: Andres! Kétségbeesetten néz szerelmére, nem akarja elhinni, hogy miket mond neki. Andres rárivall Lolára: Menj már innen! Felejts el engem, mert ezt sosem bocsátom meg neked! Soha! Lola csak nézi-nézi, nem hisz a fülének. Andres még egyszer rárivall: Menj már!

A kórházban Rodrigez Soledadnál van. Kérdi a nõvért, hogy látják – e jelét nála a gyógyulásnak? De a nõvér mondja, hogy sajnos, semmi jelét nem látni. Sok esetben nincs is gyógymód erre. Rodrigo visszamegy a kápolnába, és elküldi a két kollégáját, Kéri õket, hogy készítsenek részletes beszámolót arról az idõszakról, amíg õ San Salvadorban betegeskedett. Pepét pedig megkéri, mesélje el, mi történt azon a napon, amikor Soledad megzavarodott.

A temetõben Lola Andresnak: Meg fogod bánni, hogy igazságtalan vagy velem!
Andres: Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy téged megismertelek! Hogy úgy szerettelek, ahogy! Hát azt hitted, meghaltam, igaz?! Igazad lett, de miattad! Lola: Andres, kérlek!
Andres megint rárivall Lolára: Menj innen! Nem tiszteled anyám sírhelyét! Nem akarok vitatkozni a jelenlétében! Sírva mondja: Mától kezdve számomra halott vagy! Úgyhogy menj innen! Lola felemeli a földrõl a cipõjét, egy darabig hátrálva megy, aztán nehéz szívvel, letörten elkullog. Andres a síremlékre támaszkodva: Miért Lola?? Miért?!

Lola visszamegy a kápolnába. Kéri Camilot, hogy menjen Andres után, mert az eléggé kiborult. Daniel gúnyolódik Lolával: Miért? Mit gondoltál, hogy megpróbálja leállítani ezt a cirkuszt, és akkor jobb kedvre derül?! Deborának igaza volt! Nem vagy más, csak egy szajha! Lola háta mögött megszólal Rodrigo: Szia Volcán! Lola hatalmas szemeket vág, és boldogan ugrik Rodrigo nyakában, öleli, hüppög neki. Rodrigo, fogalmad sincs, mi minden történt velem! A mama! Be kell mennem hozzá! Rodrigo: Miatta ne aggódj! Voltam nála.

Etelvina gúnyolódik Diogenes dokival: Bolondot csináltál magadból az alkalmazottaid elõtt, hogy elvetted azt a prostituáltat! Doki ráordít: Megtiltom Etelvina, hogy tiszteletlenül beszélj a nejemrõl! Etelvina felesel: Az egyetlen, aki tiszteletet érdemelt, az az én testvérem volt, nyugodjék békében! És veti magára a keresztet. Ez a másik, ez a csavargó, nyilván a pénzed miatt ment hozzád, és észre sem vetted! Doki: Rólad ne is beszéljünk, aki nem tudsz beletörõdni abba, hogy sosem fogok szemet vetni rád! Szolgálsz engem, és lesed a kívánságomat, hogy a kedvembe járj, hogy felkeltsd a figyelmem! Ott maradtál a házban, csak hogy árnyékként követhess! Komolyan azt hitted, átveheted a feleségem helyét? Nyugodj bele asszony, hogy mától aki a ház asszonya, az Lola Rugeles, megértetted?!

Lola még mindig a kápolnában beszélget Rodrigoval, aki bûntudatot érez, hogy nem volt ott, amikor Soledad megzavarodott. Ha nem lett volna Rugeles doktor, Isten tudja mi lett volna vele! Ezért fogadtam el az ajánlatát! Rodrigo: Hogy jut ilyen az eszedbe Lola, miért mégy bele ilyesmibe? Miért nem hívtál fel, hogy segítsek? Hogy ne kérjen ekkora áldozatot tõled valaki cserébe! Lola: Rodrigo te nem tudod, mi minden történt, majdnem én is megzavarodtam! És tetejébe Andres is most jön vissza! Nem tudom kiverni a fejembõl a szavait! Éreztem a hangján a megvetést, rettentõen féltem õt, ha kiborul! Még nem láttam ilyennek õt! Félek, hogy õrültséget csinál!

Andres a temetõben: Kitépem a szívembõl Lola Volcant mama, esküszöm! Nem számít, ha a lelkem is odavész! A papának igaza volt, hogy ez a nõ nem ér ennyit – csorognak a könnyei – Szerencsére idõben rádöbbentem, hogy miféle nõszemély! A háta mögött jönnek Camilo és Daniel. Andres feláll a térdelésbõl, és szemét törölgetve, szipogva mondja: Minden rendben, ne aggódjatok, mert én csak szeretném megünnepelni az új életemet! Még hogy nem tudok élni nélküle….és leindul, de Camilo megállítja: Elõttünk ne játszd meg magad, gyere menjünk haza! Andres: Nem, ünnepelni akarok! Daniel: Andres pihenned kéne, Szofia néni szerint … Andres: Ugyan mit tud errõl? Mint ez, aki elfoglalta a helyemet, mutat a sírjára. Rossz üzletet kötöttél, idióta, mondja a sírjának. Menjünk, igyunk meg pár pohárral! Szabad ember vagyok, boldog, egyedülálló! Ha nem akartok jönni, megyek egyedül! És nagy lendülettel elindul. Camilo: Andres, várj, ne menj!

Diogenesz dokihoz bemegy Lola a kórterembe. A doki felélénkül: Istennõm! Visszajöttél! Lola: Doktor úr, hogy van? Doki: Most, hogy látlak, madarat lehet velem fogatni! És szélesem vigyorog Lolára. Lola bocsánatot kér a dokitól, hogy úgy elrohant, de a doki biztosítja, hogy nem kell magyarázkodnia. Köszönöm, hogy visszajöttél, és ugye soha többé nem hagysz magamra, igaz?!
Adela jön be a kórterembe, és kérdi Lolát, hogy velük megy-e? Lola: Nem Adela, az új otthonomba megyek, a férjemmel. A doki megüdvözült képet vág. Add ide a táskámat, kéri Lola Adelat.

Adela munkahelyén, a bárban isznak Andres, Daniel, és Camilo. Andres már eléggé ittas. Na most mit néztek? De Camilo nem szeretné látni, ahogy Andres a halálba issza magát. Camilo kérleli, hogy álljon le, ne igyon. Andres viszont inni akar, és zavarja el Camilot, ne rontsa ott a levegõt. Megjelenik Deborita is. Daniel: Te mit keresel itt? Debora Andresnak: Jöttem, hogy a terapeutád legyek! Mindíg támogatlak mindenben! Felemeli Andres tequilás poharát, és felhajtja! Csirió! Az életre! Daniel és Camilo inkább elmennek, de Camilo kéri Andrest, legyen észen! Debora ráveszi a félrészeg Andrest, hogy menjenek el innen egy jobb helyre. Adela meg észreveszi õket.

Lola megy haza Rugeles doktor házába, be a szobájába. Chavela néni: Jesszusom ez a hely, hátborzongató! Mindennek öreg szaga van, félelmetes, az ágy meg kõkemény! Parfümmel kell zuhanyoznod, hogy ne ragadjon rád ez a naftalinszag! Jobb, ha hozzászoksz, mert ez lesz az otthonod, amíg ez a vénember fel nem dobja a talpát! Nézzük meg a neked szánt meglepetést! Lola a gardróbból elõhoz egy rakás ruhát. Chavela: Ez meg mi? Förtelmes, ezek a dédnagyanyja ruhái, vagy egy horrorfilm jelmezei?! Doki meg lesi Lolát a kamerákkal a saját szobájában. No lám, nem tetszenek neked a ruhák, amiket vettem neked?! Nem számít, mert akkor is viselned kell drágám, azt hordod, amit én parancsolok! És azt teszed, amit én mondok! Majd meglátod kicsikém, ki hordja a nadrágot ebben a házban!
Lola vetkõzik, átöltözik. A dokinak meg úgy csorog a nyála, ahogy nézi a monitoron át Lolát, mint a Niagara vízesés. Majd elalél a gyönyörtõl, ahogy Lola shortot húz. Édesem, szépségem az enyém vagy! Csak az enyém hihihihi!

Marcelo és Szofia beszélgetnek a Palatios házban. Marcelo koccintana Szofiával, annak örömére, hogy Andres életben van. Dada is nagyon boldog, felmegy rendbe tenni a szobáját. Szofia lehûti Marcelo piálós kedvét azzal, hogy igaz, Andres hála istennek, életben van, de Laura csak nemrég halt meg. Így nem illendõ a koccintgatás. Csengetnek,Szofia megy az ajtóhoz. Rodrigo jött, Andressal szeretne beszélni.

A Rugeles házban: Lola megy le a lépcsõn, talán a konyhát keresi. Összetalálkozik Etelvina nagysasszonnyal. Lola: maga kicsoda? Etelvina, megfordul fennhéjázó képpel, mintha felsõbbrendû lenne, végigméri talptól- feje búbjáig Lolát: Én? Maria Etelvina De Losangeles! Lola úgy néz rá, mint egy ûrlényre, kérdõen. Etelvina: A legrosszabb rémálmod! Lola összeszûkült szemmel néz vele farkasszemet.

Debora és Andres együtt vannak. Debora nyalja-falja Andrest, az alig viszonozza. Egy kis idõ múlva Andres közli Debivel: Debora, én képtelen vagyok most rá! Debora: Nincs semmi baj drágám! Kicsit sokat ittál! Koccintsunk arra, hogy élsz és a világ legboldogabb nõjévé tettél! Amit Lola veled tett, arra nincs bocsánat! Andres: Nem akarok errõl beszélni Debora! Debora: Nem-nem , én se! Ha velem valaki ilyen aljasságot tett volna, én ugyanúgy bosszulnám meg! Lola vagy sosem szeretett téged, vagy már akkor is csalt, amikor veled volt! Két hónap után hogy tudott férjhez menni! Mért nem teszed ugyanezt? Mért nem veszel el engem? Bociszemekkel kérdi ezt Andrestõl. Elõtted van Lola képe, amint megtudja, hogy elvetted Debora Noriegát? Belehalna! Ez lenne a tökéletes bosszú! Megleckéztetnéd a nõt, aki soha nem tudta értékelni a szerelmedet! És az arcába vághatnád, hogy nem érdekel többé! Hogy már új életet kezdtél és boldog vagy nélküle is! Boldog vagy – velem!

Lola Etelvinával folytatja az eszmecserét. Lola: És milyen jogon lesz az én legrosszabb rémálmom? Etelvina: Azon a jogon, hogy ennek a háznak egyetlen úrnõje a testvérem volt! És én is itt lakom, hogy elriasszam a haszonlesõket! A csavargókat, akik kihasználják a sógorom naivitását! Lola: Persze, maga állt elõttem a kápolnában és majdnem orra esett, amikor eldobtam a csokrot! Azt kérdeztem magamtól, ki lehet ez a bajszos vénasszony? Menjenek a pokolba a megboldogult testvérével együtt, ha nem tetszik, hogy hozzámentem a doktorhoz! És fenyegesse az öreganyját! Etelvina sûrûn veti a kereszteket magára. Meg akar ijeszteni? Még a hideg sem rázott ki! Diogenesz doki jön le a lépcsõn: Mi folyik itt? Etelvina, vitatkoztok? Etelvina: Hova gondolsz? Én csupán üdvözöltem a …. Szép nejedet! Javasoltam neki, hogy öltözzön fel jobban, mert hideg a ház, és Isten ments, hogy megbetegedjen! Közlöm, hogy bennem hû barátnõre találtál. Diogenesz! Holnap mindenképpen odaadom a felségednek a gyógyszereid hosszú listáját, amit naponta kell szedned! A hallókészülékedet, hogy hallj is valamit! Illetve a többi holmit, amit használnod kell. Etelvina fennhéjázó képpel kíván jóéjszakát és elvonul.
Diogenesz biztosítja Lolát aról, hogy csak keresztényi könyörületbõl engedte meg a felesége halála után, hogy Etelvina ottmaradjon a házban. De miért jöttél le? Lola: Egy pohár vízért, de nem tudom, hol a konyha. Doki: Akkor engedd meg szépségem, hogy körbevezesselek! Lola elindul elõtte, a doki meg bestíröli Lolát hátulról: Milyen csinos pizsama! Mondja félhangosan.

Debora és Andres folytatják az eszmecserét. Debora szerint az a legnagyobb büntetés egy nõnek, ha a szeretett férfi elveszi a legnagyobb ellenségét. Andres: De Lola már nem szeret engem! Debora: Látszik, hogy nem ismered a nõket! Sebet ejtenél a nõi büszkeségén, ha megtudná, hogy nem sírsz utána, hanem velem vagy! Küldhetnél neki meghívót az esküvõnkre, vagy fotót róla! Andres: Ott esküdjünk, ahol õ akart! Las Vegasban, Elvis és Marilyn kápolnájában! Ez biztos fájna neki! Debora: Remek, menjünk Las Vegasba, ahol õ akarta! Andres: Várj Debora, Én még nem tudok menni, elég pocsékul vagyok!
Debora: Mindent bízz rám, majd én elintézem!

Lola ereszt egy pohár vizet magának a konyhában. Közben a doki majd felfalja a szemével, végigpásztázza az alakját, majdhogynem csorog a nyála. Megjelenik Chavela is: Adj egy zsebkendõt ennek a mocskos disznónak, hogy letörölje a nyálát! Doki: Vigyek egy kancsó vizet a szobádba Istennõm? Chavela: Nem! Lola: Köszönöm Diogenesz, ennyi elég lesz! Chavela: A vén kujon, szeretne bemenni a szobádba! Az ágyába is bebújnál, igaz?! Lola erre nyakon önti magát a pohár vízzel. Doki gyorsan törölni akarja Lola mellkasát, de Lola: Ne nyúljon hozzám! A doki mondja, hogy csak segíteni akart, bocsánat! Chavela: Vigyázz a farkassal, nehogy megegyen kislányom! A doki még elkapná Lola karját, de az lerázza: Jóéjszakát! És felrohan a lépcsõn.

Rodrigo Szofiával beszélget arról, hogy mennyire örülnek annak, hogy Andres életben van. Rodrigo meséli Szofiának, hogy nem sikerült megakadályozni, hogy Lola férjhez menjen, és Andres nagyon rossz lelki állapotban van. Rodrigo egyenesen felteszi Szofiának a kérdést: Andres a fiam? Szofia: Andresnak már van apja! De Rodrigo nem enged: Megígérem, hogy Andresnak sosem árulom el, de bizonyosat kell tudnom Szofia!
Szofia kertel, és mellébeszél. Rodrigo: Ha nem az én fiam lenne, simán megmondanád! Te rendkívül okos nõ vagy, egy tündér! Ne tagadd meg tõlem, hogy megtudjam az igazat! Kijön a házból Marcelo is és meghallja a mondat végét: Milyen igazságról beszél ez a fickó?

Debora és Andres egy limuzinban koccintgatnak. Andres: Mi ez a limó, és hova megyünk? Debora: Las Vegasba! Mondtam, hogy én mindent elintézek! De Andres Lolát látja maga elõtt, aki kérdezi tõle: Boldog vagy? Andres: Boldogabb, mint valaha! Hevesen csókolják egymást Deborával.

Szofia: Marcelo õ Rodrigo Suarez, egy régi barátom! Rodrigo: Örvendek! Marcelo: Szofia, hát mért nem hívod be a barátodat? Rodrigo: Csak Andres felõl érdeklõdtem.
Marcelo: Kedves Öntõl, hogy aggódik a fiamért. De a fiam nincs itthon, hiába fáradt ide. Rodrigo biztosítja Marcelót arról, hogy nem volt hiába, mert mindig nagy öröm olyan régi barátot látni, mint Szofia. Megbeszélik Szofiával, hogy másnap együtt ebédelnek.
Marcelo kéri Szofiát, hogy folytassák a végrendelet felolvasását, most, hogy elõkerült Andres. Andres felbukkanásával számos dolog megváltozott! Szofia: Amíg Andres haza nem jön, addig nem nyúlunk semmihez sem, hiába az erõfeszítésed! Ne feledd, hogy mind tõle függünk!

A limuzinban Debora nem tud Andresba lelket verni, mert az nagyon részeg. De ne aggódj kicsim, hamarosan az enyém leszel, mondja neki Debi. És az a szajha nem állhat az útunkba! Cseng Debora telefonja: Viki az, aki nagyon dühös Deborára, hogy régóta nem érték el. Debi büszkén mondja az anyjának, hogy Andressal van, és pár óra múlva hozzámegy feleségül! De ezt el ne árulja még senkinek sem!

Lola telefonál Adelanak: Olyan ez a ház, mint ha egy régi horrorfilmben lennénk. Minden bûzlik a penésztõl és a naftalin szagtól! Adela: Mit vártál ettõl a múmiától, akihez hozzá mentél!? Közben Diogenesz doki mindent lát a monitorján. Lola: Elég az unalmas fejmosásból! Esküszöm, olyan vagy, mint Chavela néném! Azért hívtalak, hogy megadjam ennek a temetõnek a számát, ahol élek! Írd le! Adela: Máris! És felírja a számot.
Figyelj csak, van számodra egy hírem, de nem fog tetszeni! Andres benn volt a bárban.
Lola: És nagyon rosszul nézett ki? Kivel volt? Camiloval és Daniellel? Adela: Deborával volt! Csókolóztak! A doki semmit sem ért, de bosszankodó képeket vág.

Sziasztok,az igaz hogy JenCarlos fog jatszani a uj Pasion Prohibida szappanoperában?

nagyon szépen köszönöm!! :) olyan jól néz ki 

arra amihez hozzászóltam ilyen tekercses a vége,úgy rendesen hogy ne legyen rajta semmi felirat csak maga a kép mert az a kép még nincs meg nekem és nagyon tetszik :)

köszi :) nagyon jól néznek ki, ez a kép megvan neked rendesen? :)

Sziasztok! Livi nagyon jók a képek, be is állítottam a 3.-as képet háttérnek:) Dzsanna este fele fent leszel Skype-on?

Megszületett a MCI 11. része, olvassátok lányok!

Andres az ujjlenyomat alapján be lett azonosítva, de az áll a rendõrségi nyilvántartásban, hogy õ meghalt, és a családja eltemette Los Angelesben. Andres kétkedve rázza a fejét, biztos mást temettek el õhelyette, hisz õ itt van, és él!

Diogenes Rugeles doki elviszi a felesége régi menyasszonyi ruháját, mert Lolának nem tetszik, és el is szakadt a próbálásnál. Lola emlékezteti, hogy a házasságkötésük csupán üzleti lesz, igazából nem lesz a felesége, sem az ágyasa. Adela: Láttátok, hogy szorongatta azt a százéves ruhát? Esküszöm, még meg is sajnáltam! Pepe: Na te aztán nem kímélted a vénembert! Chavela: Ne feledd, hogy a nyugodt óceán tud a legharagosabb lenni! Ne alázd meg még egyszer ilyen módon Lolita! Ez az alak még veszélyes is lehet! Nem tetszett az utolsó pillantása, ahogy rád nézett!

Andres kijöhet a rendõrségrõl, szabad. Andres Santacruz, Andres Santacruz, ismételgeti, de valahogy nem ismerõs neki a saját neve.
Szofia, Deborita, Viki és a nyomozó a rendõrségen keresik Andrest, de már elment. Debora bosszankodik, hogy milyen hamar elengedték.

Andres egy könyvtárban kutat, netezik. Megtalálja a repülõgép szerencsétlenségrõl szóló híreket, a 368-as járatról a hírekben az áll, hogy ezen a járaton az elsõ osztály utasai mind meghaltak. A turista osztály utasai viszont mind megmenekültek. A neten látja a saját fotóját és az anyjáét is. Eszébe jutnak Laura szavai a repülõn: „Sosem voltam jó anya. Tudnod kell, hogy téged szeretlen ezen a világon a legjobban! Mától kezdve olyan anyád leszek, amilyen sosem voltam!” Andres ökölbe szorított kézzel sír ezen az emléken. Bevillannak azok a képek az emlékezetébe, hogy õt a steward a hátsó mosdóba küldte, a turista osztály végébe, tehát nem lehetett az anyjával együtt a szerencsétlenség idején az elsõ osztályon. A mosdóban érte a szerencsétlenség pillanata. Andres nagyon siratja az anyukáját.

Lola az anyukájánál van a kórházban, beszél hozzá. Próbálja megértetni Soledaddal, hogy miért fog az öreg dokihoz hozzámenni. Elsõsorban azért, hogy legyen pénz az anyukája gyógyíttatására. Chavela azonban undokoskodik Lolával, nem hiszi el neki. Nézz rám, és adj jelet Soledad, hogy megéri nekem ekkora fáradságot hozni? De sajnos Soledad nem tud felelni.

Andres tovább kutatva megismeri a neten a steward srácot is, aki véletlenül került a mamája mellé a szerencsétlenség pillanatában, mert odaült, és be is csatolta magát. Így lehetséges, hogy azt hitték, õ volt az anyja melletti ülésen. Simogatja édesanyja fotóját, és felrémlik neki, hogy az apja Marcelo Santacruz és sokat bántotta a mamáját.

Lola támaszkodni szeretne valakire, mert úgy érzi, megfullad. Nem biztos semmiben. A szokásos hülyeséged meg nem érdekel, mondja Chavela néninek. Elköszön az anyukájától: Szia mama! Chavela még marad, és kérleli a néma Solitát, hogy ébredjen már fel!

Andres a számítógép elõtt: több adatot is megtalál saját magáról, pl. azt, hogy a phidalephiai egyetemen szerzett építész diplomát, és hogy a menyasszonya Debora Noriega. Emlékképek jönnek elõ Deboráról. A cikk szerint már 2 hónapja házasoknak kellene lenniük. Akkor mért nem együtt repültünk?

Rugeles doki egyedül egy divatáru üzletben ruhát akar venni Lolának. Elmondja az eladónõnek, hogy a menyasszonya istennõ alakú.
Chavela és Lola beszélgetnek. Chavela szerint a doki be fogja Lolát törni, legyen nagyon óvatos!
Andres az állatkertben azt teszteli, hogy vajon szereti-e az állatokat? Nézegeti a hüllõket. Nem érzek sem szimpátiát, sem félelmet. Borzalmat, undort? Csak idõpocsékolás, hogy próbálok emlékezni. Szalamandrák – olvas egy feliratot. Érzek valamit! Most beugrik neki, hogy egy kislányt nevezett el így, mert úgy mászott a fára, mint egy szalamandra! Emlékszem! Emlékszem! Közben a kezébe fogott két szalamandrát. De ki lehet õ? Ki? Ki?

Lola és Adela a dokitól kapott ruhákat nézegetik. Adela szerint olyan lesz Lola ezekben az öreges cuccokban, mint egy divatjamúlt vénasszony. Röhejes a kalap is a fátyollal, na és a cipõ?! Mint egy özvegy, aki belekarol a nagyapjába! Lola Chavelának mondja, miután az is leszólja a cuccokat: Te csak inkább hallgass! Adela magára veszi és felpattan. Jajj barátnõm, megszakad a szívem érted! Lola: Hagyd a sírást holnapra, annyit sírhatsz, amennyit én sosem tudnék!

Rugeles doki kamerákat szereltet fel az egész házában, mindenhol meg akarja figyelni majd Lolát.

Szofia a nyomozóval beszélget, aki Andres két haverjával beszélget, 500 dollárt ígér nekik fejenként, ha Andrest ott tudják marasztalni a lakásban. Ha mégis el akarna menni, kötözzék meg! Világos?
Andres amint megérkezik, pár mondat után a srácok megkötözik.
Rugeles doki megköszöni a szerelõknek a munkát. És bemegy a szobájába, kipróbálja a számítógépen, hogy mit lát Lola leendõ szobájában. De nem tetszik neki, amit lát! Etelvina megy be, és mocskos kis szajhának nevezi Lolát, akinek a doki ruhákat vett, azokat teszi az ágyra.

Andres a srácokkal megy Szofia lakására. Andresnak megint beugrik egy emlékkép: Szofia néni csiklandozza kisfiú korában. Ahogy belépnek a lakásba, egy díszsorfal vár Andresra:
Szofia, Debora, Viki, Marcelo, Daniel és a nyomozó. Azok ámuló szemekkel lesik Andrest. Andres amint megpillantja Marcelót, beugrik neki, hogy az hogyan bánt vele, amikor Lolával megszöktek összeházasodni. Marcelo: Andres! Fiam! Andres: Szia papa! És a kezét nyújtja, de Marcelo átöleli õt. Aztán megpillantja az öccsét, Danielt, és itt is egy emlékkép ugrik be, amikor a legénybúcsún az öccse vadmacskának nevezte Lolát. Mondja is a nevét: Daniel! És átölelik egymást. Daniel: A mama Andres! A mama meghalt! Andres: Igen, tudom, a mama elment, de mit itt vagyunk! Aztán Szofiára néz: Szofia néni! Szofia: Andres! Életben vagy! Ez egy isteni csoda! Debora következik, Andres õt is megismeri: Debora! Erre Debi színpadiasan a keblére teszi a két tenyerét: Andres! Emlékszel rám?! A többieknek: Emlékszik rám! És öleli- csókolja Andrest. De Andresnak most Lola ugrik be, ahogy leszáll a motorjáról, leemeli a bukósisakot, szétrázza a gyönyörû hosszú haját. Beugrik neki a tengerparti éjszaka Lolával, szerelmük jónéhány gyönyörû pillanata. Debora látja, hogy Andres nem itt jár gondolatban: Mi a baj szerelmem? Kérdi. Andres: Lola! Hol van Lola? Valaki tud Loláról? Mondtátok neki, hogy élek? Debi: Itt vagy a családoddal, azokkal akik szeretnek, és neked most is az a nyomorult jár az eszedben?! Andres: Lola az életem, nálad jobban ezt senki sem tudja! Szeretném visszakapni a saját életemet! Szofia: Andres még csak tegnap óta tudjuk, hogy életben vagy. Nekem elromlott a telefonom, fel akartam hívni Lolát.
Andres: Nem baj, én fejbõl tudom a számát, menjünk, felhívom! Kap egy telefont, de hiába tárcsázza fel Lola számát, az átmenetileg nem kapcsolható. Próbálja az otthoni számukat is, de azt sem veszi fel senki. Szofia kérdi tõle, nincs egy barát, egy ismerõs, akit fel lehetne hívni, és kérdezni Loláról? De igen, Adelita, õk együtt dolgoztak a bárba Lolával! Keresd meg a neten a számát, javasolja Szofia.
A másik szobában Marcelo mondja Danielnek: A mindenit fiam! Remek színész válna belõled! Majdnem meghatottak a könnyeidet, amit a testvéredért hullattál!
Daniel: Én tényleg örülök, hogy Andres életben van! Talán mégsem hasonlítunk annyira, talán nekem mégis van szívem!
Marcelo Deborának: Feleslegesen játszod itt a mártírt Deborita! Andresnak csak azon a csavargón jár az esze! Látod drágám?! Mondhatsz bármit, én jobban bánok veled!
Debora: hagyj békén? Jó?!
Andres hiába hívja a bárt, a fõnök nem hajlandó Adelat odahívni a telefonhoz. Még kit lehetne felhívni? Kérdi Szofia. Lolának nincs sok barátja, így Andres. Bejön Daniel: Camiló, hívd fel Camilót! És Andres fejbõl tárcsázza Camilo számát.

Camilo éppen csajozik, nem is akarja felvenni a mobilját, de a csaj unszolja. Aztán Andres elkezd a rögzítõre beszélni, és Camilo kõvé mered! Ez Andres hangja! De hisz Andres meghalt! Andres: Nem kell megijedni te gyáva kutya, nem haltam meg! Vedd fel a telefont Camilo, szükségem van rád! Aztán Camilo mégis felveszi a telefont: Úristen Andres! Te vagy az? Andres: Persze, hogy én, tesóm, majd mindent részletesen elmesélek! De elõbb tégy meg egy szívességet! Nem találom Lolát! Azt sem tudja, hogy élek! Úgyhogy keresd meg és tudasd vele, hogy élek! Camilo: Ajajaj, a kis Loláról, Lolitádról azt ajánlom, tegyél le! Ugyanis nemsokára férjhez megy valakihez! Andres rémült arcot vág.

Szofia lakása. Deborita kissé spiccesen jön elõ egy üveg itallal, merthogy ünnepelünk! De anyja kiveszi a kezébõl, mondván, hogy nem ünnepelsz te semmit, merthogy Andres azt a kis senkiházi Lolát követeli újra! Debora: Neeeem! Holnap Lola Volcán holnap férjhez megy! Mert talált egy másik marhát, aki eltartja! Így hát Andres ezúttal meggyûlöli, és én nyerek! Igen mami, én nyerek!

Andres és Daniel a new yorki reptérre rohannak. Azonnal repülõre akarnak ülni. Szofia is velük van. Andresnek fáj a feje, Szofia elküldi Danielt fájdalomcsillapítóért, és egy erõs kávéért. Szofia erõsködik Andresnak, hogy kórházba kellene mennie, hisz fejsérülést szenvedett, és látja, hogy nincs jól. De Andres elhárítja, és csak azt hajtogatja, hogy Lola férjhez akar menni, minél elõbb meg kell találnia! Közben találnak nekik egy gépet, amivel átszállással el tudnak repülni.

Lola Chavela nénivel beszélget az esküvõ elõtti éjszakán. Chavela: Mi lenne, ha holnap megmondanád annak a romlott vénembernek, hogy nem mégy hozzá? Úgy érzem, tönkreteszed az életed! Lola: Mivel tehetném még ennél is jobban tönkre az életem?!
Chavela: Egy napon majd meglátod, beragyog a napfény, és ismét tudunk nevetni!

A kapitányságon: Camilo az egyik asztalra borulva szundizik, jönnek a nyomozók. Lola Volcant meg kell találnom! Hol lakik? Andres kinyír, ha nem lesz meg a címe! A nyomozók villámgyors kutatásba kezdenek a számítógépen.

Rugeles doki háza: A doki kinyalta magát rendesen a nagy napra, mert jön az én királynõm! Ilyen csodás ez a nap, olyan, mint a kedvem! Etelvina! Nem akarok elkésni, csipkedd magad! Etelvina sírva jön be. Doki: Etelvinaaaa! Már megint sírsz? Tégy egy szívességet, és töröld le a képedrõl ezt a mártír kifejezést! Vagy királynõként fogadod Lolát, vagy nyitva az ajtó, és mehetsz egy szeretetotthonba! Az autóban várlak! Doki el. Etelvina nem tudja abbahagyni a bõgést.

Lola, Pepe, és Adela készülõdnek az esküvõre. Pepe: Nem tudom, hogy gratuláljak, vagy részvétet nyilvánítsak! Chavela: Hidd el, én sem tudok mit mondani, cimbora! Lola Pepének: Add rám áldásodat, és ölelj meg, csak erre van szükségem!

Camilo épp Pepéék háza elõtt száll ki a rendõrségi autóból, jött a két nyomozóval. Telefonál Andresnak, aki most szállt le a repülõrõl. Andres: Mindenképp akadályozd meg, hogy Lola elkövessen egy ekkora õrültséget! Camilo: Egyet se félj tesó, nem engedem még lélegezni sem! Uraim, mint a filmekben! He ?! Meg kell akadályozni ezt az esküvõt! Nyomás! Mondja a két nyomozónak. De már nincsenek Pepéék a házban.

A kápolnában Rugeles doki idegesen járkál fel s alá. Etelvina természetesen folytatja a bõgést. Aztán végre felhangzik Mendelssohn nászindulója. Pepe karján érkezik a feketeruhás, fekete kalapos Lola. A dokinak, ha nem lenne füle, körberöhögné a fejét, annyira vigyorog a látványom. Chavela: Ne menj hozzá lányom! Kérlek, ne menj hozzá! Így sírósan könyörög Lolának. Pepe is azt suttogja Lolának, míg haladnak a tiszteletes elébe, hogy: Mondd neki, hogy nem mégy hozzá! Chavela mindenhol mutogat, hogy ne, ne tedd! Lola: Nem megy! Nem tudom megtenni! Erre képtelen vagyok! Chavela: Ez az kicsikém! Ne menj hozzá! Doki: Baj van szerelmem? Rosszul vagy? - Naná ! - Kissé izgulsz, ne tedd ezt velem, Lola! Chavela: Életem, fuss el! Doki: Dolores! Lola: Doktor úr! Rettentõen sajnálom, de … kimegyek a mosdóba! És Lola kirohan. Doki: A mosdóba kell mennie! Mit tehetünk?!

Pepe háza elõtt a nyomozók összetalálkoznak Rodrigoval. Már elmentek, mondja nekik. Camilo: Andres nevében megakadályozzuk, hogy Lola férjhez menjen! Rodrigo: De hisz Andres halott! Camilo: Nem, nem halt meg a balesetben, ide tart, hogy Lolával találkozzon. Rodrigo: Komolyan beszélsz? Andres életben van?
Lola a mosdóban filózik, hogy mit kellene csinálnia. Adela az ajtó elõtt vár rá, hogy eldönti-e végre, hogy mi legyen. Chavela néni is döntésre kényszerítené. Húzzunk innen, nyomás, menekülj!
A tisztelendõ úr a dokinak: Rugeles doktor, attól tartok a menyasszonya nem jön vissza! Mért nem fújja le az esküvõt? Doki: Ide figyeljen! Ma ebben a templomban maga összead engem és Lola Volcant! Vagy ne legyen a nevem Diogenesz Rugeles!
A mosdóban Lola Andresnak beszél: Miért hagytál magamra? És miért nem tudsz úgy megjelenni, mint Chavela néni?! Magányos vagyok, szükségem van rád, adj tanácsot, hogy mit csináljak! Rugeles doki az ajtó elõtt kiabál be Lolának: Lola, itt vagy? Lola, válaszolj, vagy betöretem az ajtót a biztonságiakkal! Lola: Nem akarok látni senkit! Doki: Lola, légy szíves ne légy gyerekes! Én leszek a férjed! Lola: Szédülök és ráz a hideg már magától a gondolattól is, hogy maga lesz a férjem! Hadd gondoljam végig, hogy mit csinálok! Világos?! A doki nagyon savanyú képet vág.

Andres és Daniel is megérkeznek Pepe háza elé. Camilo: Tesóm! Andres: Most halasszuk el az ölelést! Camilo: lehet, hogy késõn érkeztünk, nem tudjuk, hogy hol van az esküvõ. De Rodrigo közbeszól, hogy Lola a kórház plébániáján megy férjhez. Andres és Rodrigo összeölelkeznek. Rodrigo: Andres, örülök, hogy túlélted a balesetet! Andres: Akárcsak én. Szirénázó rendõrautóval mennek a kápolnához.

Repülõgépen Debora és Marcelo egymás mellett ülnek. Marcelo szekálja Deborát, hogy lám-lám, Andres már megint faképnél hagyja azért a börtöntöltelékért. Nem unod még a vereséget? Debora: Andres ezerszer jobb nálad mindenben! A kék pirulák nélkül, drágám! Marcelo: Ezért még megfizetsz! Debora: Már megfizettem! Átkozom az órát, amelyben kalandba bocsátkoztam veled! Akkor patkány vagy Marcelo!
Viki iszogatva mondja Szofiának: Milyen jól kijön a szöszi Marcelóval!

Rugeles doki kiabál át a mosdó ajtaján: Dolores Volcan, itt az ideje, hogy kinyisd!
Lola: Nem érti, hogy nem szeretem és sosem fogom magát szeretni, doktor?! Ne kényszerítsen rá, hogy a felesége legyek, kérem! Inkább leszek a cselédje, vagy bármi más! Doki: Ne tégy nevetségessé az alkalmazottaim elõtt! Ha nem jössz ki, visszaküldöm az anyádat az elmegyógyintézetbe! Nem lesz ügyvéded! Visszakerülsz a börtönbe! Úgyhogy válassz! Chavela: Én mondtam, hogy légy vele óvatos! A võlegényed most veszi elõ az ostort, és a többi kínzóeszközt! Lola aztán mégis visszajön, elindítják újra a nászindulót, de Lola leinti mindezt! Kérem, ez nevetséges, vegye le, ez nem egy tündérmese! Gyerünk atyám, zavarjuk le ezt a színjátékot, és szerelemrõl szó se essék! Csinálja gyorsan, mielõtt meggondolom magam! És letérdel az imazsámolyra. A doki rászól Etelvinára, az meg ugrik, és rárakja a fülére a hallókészüléket. Lola: Mindennek tetejébe süket is! A doki rászól az atyára, hogy ne beszéljen sokat, térjen a lényegre!

Andres Camilóval, Daniellel és a három nyomozóval odaér a kórházba, keresi a kápolnát.

A kápolnában már a gyûrûket kéri az atya. Megáldja a gyûrûket, de a doki megint közbeszól, hogy rövidítsen. Sok a szövegelés! Térjünk a lényegre, könyörgöm! Térjünk a kérdésekre! Atya: De ez így szabálytalan! Diogenesz Rugeles doktor akarod-e … Doki: Igen, persze, hogy akarom! Atya: Maria Dolores Volcan! Akarod –e .. stb. Míg a halál el nem választ?
Közben Andres és a fiú csapat rohannak a kápolna felé, mint az õrültek. Lola gondolkodik, gondolkodik a válaszon, közben Rugeles doki helyette rázza a fejét az igenre.
Doki: Gyerünk Lolita! Mondd, hogy akarod! Mondd! Mondd ki, és már végeztünk is! Chavelára néz Lola, de az nem tud már neki mit mondani. Végre Lola nagy nehezen, vérzõ szívvel igent mond. Atya: Akkor ti mától férj és feleség vagytok!
Andre: NEEEEE! Az egész násznép döbbenten bámulja Andres Santacruzt! Legfõképpen Lola, aki nem hisz a szemének!

megyek

Gyere fel MSN-re ha tudsz.

Nekem is a színe nem tetszik

Szia Reni
én szívesen segítek neked hogy ne egyedül csináld meg, mert sok munka van vele, csak mondd meg miben segítsek és segítek neked :)

Szerintem a ruha maga szép, csak a színe nem tetszik annyira nekem sem.

Jah jók a képek, bár Gaby ruhája most nem tetszik, ez a drapp nem a kedvencem most :(

sZIASZTK,
Nem voltam otthon, ilyen szép idõbe :) azért nem írtam vissza .
De azt én is bánom hogy nem mondta el Lola hogy a nénikéjét látja mint szellem, de sajnáltam hogy Lola nem fogadta el Andres segítségét... Az a bolond vénember sarokba tartja Lolát és zsarolja így nem volt könnyû neki, de én biztos nem hagytam volna a helyébe , én adelita pártját fogom:)
De a Nicos kép is nagyon cuki :) beteszem én is nagyon édi

Azt a részét viszont komolyan gondoltam, hogy aki szeretne akár egy képpel, vagy egy mondattal, bármivel segíthet nekünk. A lapot ált. Zsuzsa, dzsanna és én szoktuk csinálni, Tina ugye a címlapot de legutóbb ha jól emlékszem Ildi is segített valamiben, remélem senkit nem hagytam ki. Az új tagok is, ha kedvet éreznek írjanak egy üzit, hogy esetleg õk mit csinálnának szívesen és megbeszéljük :)

Igen tudom, amint dzsanna fent lesz skype-on megbeszélem vele.

Addig nem adta oda Dzsanna, míg nem lettél fanklub tag. Kellene mostmár újra kérned, mert már rendben van a klubtagságod Reni.