Abban azért igaza van BrattPitt35-nek, hogy a film csak a kapcsolat legelejére és végére tér ki. Az okokra meg csak utal. De az utálás során is csak közhelyek felsorolása történik. Az életben ezek része gyakran jelen van, de ez általában csak a felszín. Nem a legegyszerûbb bemutatása egy kapcsolatnak, de mindenképpen egyszerû módja. Én ezt hiányoltam. Az már személyiségem kérdése, hogy miért nem tetszett a vége. A színészi alakítások mindenesetre maximálisan profik voltak. Így nem bántam meg. Bár ezután kell egy más stílusú film hogy helyrerázzon.

Ne is törd a fejed ezen! Nézd meg 10 év múlva!

A film nem lett rossz csak egy dolgot nem értettem benne, mégpedig azt, hogy miért ment tönkre a pár házassága?

Nem filmtörténeti remekmû, de nagyszerû színészi játékkal (sok rögtönzéssel) és kézi kamerával mutatja be a mai házasságok érthetetlen és megmagyarázhatatlan gyors szétesését. Nincs tûrés, alkalmazkodás, kitartás, megértés, tolerancia stb.
Mikor már a gyermek sem kohéziós erõ, akkor mit menthet a házaspáron a szex hotel alkohollal spékelve?
Hogy írta Wass Albert? Ha az életutak nincsenek egymás mellé rendelve, azokat a mennyezet sem tartja össze!
Bizony közben néhányszor az óra mutatókra tévedt a szem: így 7/10

köszönjünk a spoilert és az erre utaló felirat hiányát

Szerintem is hiányzott néhány dolog. Valóban, leginkább a forgatókönyvbõl.
A színészi alakítások annyira jól voltak,
hogy biztos el tudtak volna játszani egy hitelesebb történetet is.
Hiszen egyáltalán nincs nformáció arra nézve, tkp. mitõl ment gallyra a házasság.
Látszólag a kutyus halála váltotta ki az egészet, ennek pedig akárhogy nézzük is,
semmi értelme.
Remek volt az a rész, amkor még összeismerkedésük idején a fickó penget a csajnak,
az meg táncol, nagyon jól lejött az amatörizmusuk,
életszerû és megkapó volt a suta bájuk.

Tényleg nem kerek a film, valahogy. A színészek tökéletesek, a rendezés tisztes iparosmunka, szvsz a forgatókönyvvel van a gond.
A színészek... zseniális alakítások. A férfi és a nõ bõrébe is egyszerre tudja magát beleképzelni az ember. Megemlíteném még a jó szinkront, a fickóé különösen jól sikerült.
Nem volt meglepõ a film vége és miért lett volna szomorú? Aki már egyszer is volt picit is hasonló élethelyzetben és tudja, milyen egy kapcsolatot a saját romjaiba bedönteni, az tudhatta, hogy ezt csak így lehet megoldani.

***SPOILER PÓTOLVA***

10/10
Bár elszomorított, hogy a végén Dean elmegy - annak ellenére, hogy mennyire szereti a feleségét és a kislányt! Számomra ebbõl az jön le, hogy annyira szereti õket, hogy még arra is képes, hogy a saját "boldogságát" feladja azért, hogy nekik - pontosabban Cindy-nek - jó legyen!
Hihetetlen film és tökéletes szereposztás!

"Minden nagyon frankó a filmbende nekem így is valami még hiányzott"
Egy nagy füles vagy egy picsánrúgás?

7 pont
Minden nagyon frankó a filmben...a színészi alakítás,a szerkezete,a megoldások,amivel kontrasztot teremt a múlt és jelen között...de nekem így is valami még hiányzott.

Ma jelenik meg DVD-n, ha minden igaz, ott lesz a helye a gyûjteményben. Napokig rágódtam rajta, miután láttam, és nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy írjak is róla - persze nem azért, mert nem jó a film. Kíméletlenül õszinte és egyszerû, és pont ez adja a nagyságát. Rövid írásom a filmrõl : http://www.filmkocka.hu/2012/02/blue-valentine/

Ryan Gosling nagyot alakított, a csaj se volt rossz! Nagyon bejött ez a film egyszerû volt de nagyszerû 10/9.

Egyszerû és nagyszerû.
Ilyen könnyû lenne a filmkészítés?Meríteni kell az élet nevû valamibõl,hozzávenni két remek színészt és nyert ügyünk van?Valószínûleg nem.Különben nem kellene 10-12 évet rááldozni egy ilyen egyszerû ,elhaló házasságról szóló,sima,mégis tûéles és hatásos, gondolkodtató drámára.9/10.
Nagyon jó,hogy bármely országban élhetne ez a páros,nincsen benne semmi amerikai maszlag,isteni,ahogyan a két zseniális színész alakít és nem játszik(mielõtt túl játszaná magát).Az apró mozdulatok,nézések,a zene,minden tökéletesen mûködik.Talán csak annyi a rossz benne,hogy lehangol,szomorúvá tesz,de csak pár órára,egy nap múlva már az ember mosolyogva gondol rá,micsoda jó kis filmet látott.

Próbáld meg nem csak a lány oldalát nézni! Szerintem a srác az aki ugyanolyan maradt, nem biztos,hogy csak õ unalmas... Pont a hárítás / hogy a srác tehet mindenrõl / az ami keserûvé, elégedetlenné teszi... Persze lehet, hogy csak Gosling miatt tûnik így...

Nagy hatású film. Tipikusan az a fajta amin napokig vagy hetekig gondolkodik az ember. Zsenialitása talán az hogy a fõszereplõk és a történetük hétköznapi és teljesen reális.

Kiváló film. Ilyen naturalisztikusan régen láttam egy párkapcsolatit történetet bemutatni.Szinte mindenki átment már ezen, s tudja, hogy a kezdeti lángolás, az érzelmek milyen gyorsan eltûnhetnek- s ezért fontos, hogy a másikban ne csak egy illúziót kergessünk, hanem ott legyenek a mélyben a kapcsolat alapjai is. Kusza történet, de éppen ezért életszerû- hiszen az életben sem fekete-fehér minden. A lány elcseszte az életét, bevállalta a babát, s a srác akkor éppen kapóra jött neki- belemenekült a karjaiba, s azt hitte, ez elég is lesz egy életre. Feladta a karrierjét, nem lett soha orvos, hanem a szürke hétköznapokban nevelgette gyermekét egy unalmas "senki" mellett. A lány érzi, hogy nem ezt akarta. A többet akart. Sikeres férfi mellett boldog családot- de ez a vágya már visszavonhatatlanul kicsúszott a karjai közül. Ugyanakkor tartozik a srácnak, hiszen akkor õ volt az, aki felvállalta gyermekével együtt, s aki csodálattal és imádattal néz rá, imádja kislányát (aki nem is az övé!). Tartozik neki. Szeretnie kellene. Boldognak kellene lennie. De nem az. S az érzések felett nem lehet dönteni- õ is úgy gondolja, hogy eldöntheti, hogy a pasival marad és boldog lesz, de valahogy lehúzza a spirál, egyre jobban látszik a kényszeredett mosoly az arcán, hiszen teste minden sejtje tiltakozik: egyszerûen nem akar így élni. Nem tudja mit akar, próbál maradni, de nem megy. Szerintem ez a folyamatot fantasztikusan ábrázolták, a belsõ vívódás minden pillanatát magaménak éreztem.
S ott a srác. Õ boldog. Nem akar többet, nem akar mást, nem akar karriert, nem akar semmit. Mert õ mindent megkapott az élettõl, amit csak akart. Vagyis nem is akarta- hiszen nem akart családot- de mégis boldog. AZ imádott nõvel élhet, a munkáját elvégzi, szereti, egy édes kislányt nevel- neki minden idilli. Csak egy hiányzik: a nõ, akit szeret, nem szereti õt viszont. Hiába minden szeretet, próbálkozás, nem tud kicsikarni érzelmeket a párjából, a folyamatos elutasítás elkezdi õt is felõrölni. De küzd.... bár hiába minden, bármit tehet, a lány soha nem fogja elfogadni sem õt sem a közös életüket.
S a két oldal harca, ahogy próbálnak együtt élni ketten, de mégis egyedül- hiszen a mély gondolataikat és érzéseiket soha nem beszélték meg: a lány folyamatosan megjátsza, hogy minden rendben, s a srác összezavarodva próbálja tetten érni a dolgokat. Pl. amikor elutasítja a szeretkezéskor.
Jajaj, nagggyon jó film! Ügyes a rendezés nagyon. Kicsit zavaró volt, hogy az expasi és a mostani nagyon hasonlít egymára, illetve az idõsíkok gyors váltakozása miatt nehéz volt követni a történetet ( talán jobban el kellett volna változtatni õket, mondjuk a csajnak legyen rövid haja, és akkor minden ok)- de a végén azért összeállt a kép.
Fantasztikusan veszi észre és fogja meg azokat az apró mozzanatokat, amelyek mindenki számára ismerõsek. Amik jelek, s amikbõl a vak is tud olvasni- csak épp az nem, aki benne van. Mert belülrõl minden még bonyolultabb, még kuszább, pedig egyértelmû volt, hogy ez a kapcsolat nem fog mûködni hosszú távon. Ahhoz nincsenek meg az alapok...
Fantasztikus játék, nagyszerû téma, és feldolgozás!
EZ a film, az az igazság, hogy 10 pontos. Ritkán adok tizest, de ez megérdemli.

Azt olvastam valahol, hogy a rendezõ több mint tíz éven át tervezgette, ezt a filmet és saját élményei alapján formálta újra és újra. Olyan sok hasonló témájú film van, mégis kiemelkedik a többi közül. Talán mert, ez a fiú és ez a lány nem hibátlan, tökéletes, sokkal inkább esendõk és szerethetõk. A színészek szerintem hibátlanok, minden egyes jelenet a helyén van. A zene is csúcs. Úgy kerek, ahogy van.

Egyik kedvencem lett a film, szerintem teljesen jól bemutat a mai világból egy átlagos kapcsolatot elejétõl a végéig. Az meg egyszerûen fantasztikus ahogy a legdrámaibb helyzetekbe beszúrja a kapcsolat kezdetének teljesen boldog önfeledt képeit. Reális ahogy egyfolytában totálisan elbeszélnek egymás mellett szerintem itt sokan ráismerhettek a saját kapcsolatukra...
A legjobban az a rész tetszik mikor a bozótban keresik az eldobott jegygyûrût az elárul mindent:)

van itt egy tûrhetõ kritika:
http://perezvonsgeometry.blogspot.com/2011/09/letezik-egy-megdonthetetlen.html