az esztergályosok kínában vannak.
az USA-ban már tényleg csak a reklámszakemberek maradtak, meg a cheesecake factory pincérek és a buggyant fizikusok

Nem olvastam a regényt, így nekem nem jött át, hogy ez a Joanna valami extra szuper nõ lett volna. Meryl Streep tud jól kinézni, de azért alapvetõen nem egy bomba nõ.
Ennek fényében viszont azt mondom, hogy
1. Nem is lett volna szabad összeházasodniuk,
2. Nem kellett volna gyereket vállalni,
3. Ted ne csodálkozzon, hogy a felesége beleunt a házvezetõi státuszba,
4. Joannának is fel kellett volna mérnie, hogy õ többre vágyik, mint Ted házitündérének lenni.
Mindemesetre a nõ volt olyan inteligens, hogy visszalépett és le tudott mondani a gyerekrõl. Nyilván felmérte, hogy a gyerekfelügyelet erõltetésével másodszor is padlóra küldte volna a férjét és a kisfiút is.

"Úgy tartják.... az igaz szerelem örökké tart."

Senki nem látott még olyat.

"Különben is hiába hõbörögsz, a biróság dönt, döntött is."

Persze, a jó rendezõ beépít ilyen elemeket a filmjébe,
hogy borzolja az emberek igazságérzetét, beszéljenek róla.
(Ez a sorozatok népszerûségének egyik kulcsa is.)

"Szóval nincs igazad."

Valóban, sarkítottam, amikor hisztis picsának neveztem.
És kifejezetten azért, hogy vitatkozzam veled, és látom,
hogy sikerült, határozott korrekt véleményt mondtál, és
megvédted :-)

Kihagysz a történetbõl egy lényeges momentumot. Nem igazán szerelembõl házasodtak össze. Legalább is Joanna soha nem volt szerelmes a férfibe. A filmben talán nem volt annyira feltûnõ, de a regény szerint egészen más súlycsoport volt a két ember. Joanna egy gyönyörû, dekoratív nõ volt, míg Ted egy kissé jelentéktelen férfi, akinek egy hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy egy ilyen ragyogó nõ egyáltalán szóba állt vele. Hiszen valami ravasz trükkel került közelebb a lányhoz, aki körül nagy tolongás volt a férfiak részérõl. Mind igaz, amiket írtál az otthon ülõ, gyereket nevelõ feleségek megpróbáltatásairól, de ezek még nem vezettek volna szakításhoz, ha nem érzi azt is Joanna, hogy ez a férfi minden szempontból nagyon kevés neki. Általában nincs nagy jövõje az olyan kapcsolatoknak, ahol ilyen aránytalanságok vannak.
Ez a film is alátámasztja azt meglátásomat, hogy az USA-ban mindenki reklámszakember és elmaradhatatlan jelenet, amikor az illetõ lendületesen kapkodja elõ a referencia anyagát egy prezentáció keretében. Valahogy a síkköszörûsök és a palástmarósok mindig kimaradnak a történetekbõl, az esztergályosokról nem is beszélve.

Én azt láttam, hogy kezdetben adva volt egy hagyományos családmodelben élõ család. Apuka dolgozott, anyuka otthon ellátta a háztartást, meg a gyereket. Apukának a világon semmi köze nem volt a kisfiához, na nyilván néhányszor megsímogatta a buksiját és megígérte, hogy majd... elviszi valamikor az állatkertbe, vagy valahová, ahová a gyerek szívesen ment volna, és ennyi. Anyuka meg beleragadt a fõzés-mosás-mosogatás-vasalás, gyerek orrának törölgetése, hurcibálása az iskola elõkészítõbe történetbe. És egyszer rájött, hogy a férje már õvele sem törõdik, sõt meg sem hallja, amit mond. Neki már nem is lehetnek vágyai, igényei, elképzelése az életérõl. Még a következõ 30-40-50 évet is ugyanígy élhetné le, legfeljebb a kisfia helyébe idõvel az unokái léptek volna. És fellázadt. És egyszer csak fogta magát, elment "megvalósítani önmagát". És mit ad isten, sikerült is neki. Mert férj és gyerek nélkül, vagyis kolonc nélkül õ is el tudott érni valamit. Mert a hagyományos házasságban a férfi csak kiszolgáló személyzetnek tekinti az asszonyt, ha dolgozik mellette, ha nem, a gyerek/ek az õ gondja, õ, ha hazajön, pihenni akar, nem melózni.

Nagyon nagy tisztelet a kívételnek. Mert manapság már vannak fiatalemberek, akik szívesen fõzõcskéznek. Van, aki nem kényszerbõl megy vásárolni a párjával. Olyat még nem hallottam, hogy valaki szívesen mos ablakot (aki ismer ilyet, irányítsa hozzám), vagy mosogat, vasal, de tán akad ilyen ember is.

A lényeg az, hogy a fõhõsnek rá kellett jönnie arra, hogy nem képes ugyanúgy ellátni a munkáját és még a háztartást is a gyerekkel is. Nagyon szép és megható annak ábrázolása, hogyan is csiszolódnak össze a gyerekkel, hogyan válnak ketten egy családdá. De biztos, hogy ez a férfi soha meg nem tette volna a felét sem, sõt a negyedét sem annak, amit tett, ha a felesége mellette marad.
És talán az is lehet, hogy az asszony nem is ment volna el, ha a férj megtette volna azt a negyedet, ha egy kicsit kivette volna a részét az otthoni feladatokból, úgy, hogy közben némi szabadidõt biztosít a feleségének.

A bírósági tárgyalás is érdekes volt. Mert miután tisztázták, hogy melyik fél mennyit keres - és anyuka keresett jobban, rögtön a nõ szexuális életét kezdték el firtatni. Vajon miért nem firtatják ugyanakkor a férfiakét is? Hány nõvel volt viszonya? Szerette õket? Ha nem, miért is feküdt le velük?, Stb, stb.

Én sem vagyok a szabadosság híve, no de azért ne kelljen már egy nõnek szeplõtelennek lenni, miközben a férfiaknál kis mosollyal elnézzük, ha Casanova módjára sorban hódítja meg a nõket.

Lehet, hogy csak én látom úgy, de az eltelt három és fél évtized alatt azért olyan sok változás nincs. Legfeljebb annyiban, hogy ma már a fiatalok össze se házasodnak... Van, aki a szuverenitását õrzi, de van (olyan férfi, leginkább), aki egy kapcsolatban épp annyi elvárást támaszt, mint egy hagyományos házasságban.

Újranézve,ez a film a hagyományos családmodell kritikája is.Kicsit több pénzért magát agyonhajtó férj,nulla dollárt keresõ,otthon ülõ feleséggel.A tárgyaláson kiderül,ha mindketten dolgoznak,sokkak többet kerestek volna és lett volna idõ egymásra és a gyerekre,együtt.

Igaz, ebben a pasi is ludas. De azért nem mondhatjuk, hogy ennek a helyzetnek a megoldása, ha a nõ megpattan MÁSFÉL ÉVRE, vagyis másfél éven át lesz*rja mi van a fiával, és akkor azt mondjuk, hogy íme a jó anya, hiszen visszajött? persze van egy bibliai párhuzam, a fekete bárány aki elveszett és megkerült... és én sem vagyok annak a pártján, hogy bélyegezzük meg örökre, aki hibázott. De azért nehogymár a befõtt tegye el a nagymamát.

"Mondjuk a nõ nem viselkedett óvodás módjára."

Nem óvodás módjára: felelõtlen hisztis picsa módjára viselkedett.
Az óvodások többsége már képes arra, hogy a pillanatnyi késztetés
("pisilni kell") és a cselekvés közé beiktassa a MEGFONTOLÁST, és
képes arra is, hogy pillanatnyi vágyainak kielégítését elhalassza
megfelelõ idõpontra.

A filmbeli nõ arra sem volt képes, hogy struktáraltan kifejezzze
(egyébként jogos) igényeit. Behisztizett, kivett egy marék pénzt
a családi kasszából és olajra lépett.

"szinte tényleg így van"

bizonyos értelemben igen, de ugye nem dicsérjük már meg a nõt, hogy milyen ravasz módon vette rá a férjét, hogy gondoskodjon a gyerekõl.

Ez a megdöbbentõ a filmben,hogy szinte tényleg így van.Addig csak annyit tudott,van egy gyereke.Keményen társadalomkritikus alkotás,a bemutató évében a legtöbb profitot hozta.Ma egy ilyen film leginkább mûvészmozikban menne csak és Oscart sem nyerne.Értékelem a ritka normális befejezést.

"Sõt a nõnek köszönheti a férfi, hogy aranyos gondoskodó igazi apuka lett."

Naaaaaaaaaaaaaa... :-)

Jól látod,pontosan errõl szój a film.

Mocskosul idegesítõ a szemét feminista dumája ennek a nyomoréknak!!
Pont annyira visszataszító, mint a férfisovinizmus.

És ez az elemes vagy ki még ki is hozza belõle.
Ha nem írna vissza neki, senki nem foglalkozna ezzel a baszatlan kurvával.

Nyilván így van, a nõk a valakik, a férfiak mindent nekik köszönhetnek..
Ostoba femen lotyó!

Takarodj már innen a retek anyádba!!

Na akkor most téged is kiosztalak, mert ma ilyen napom van :)

Mi pasik mit látunk a felszínen: mekkora geci ez a Meryl Streep, nem elég, hogy otthagyja õket, él mint marci hevesen, megvalósítja magát, fûvel fával kettyint, karriert épít, mindent felhalmoz, ami a felszínes amerikai társadalom FONTOSNAK számít, majd amikor már minden megvan, mi is hiányzik, mi is hiányzik, JA AKKOR MOST kérem még a gyereket is. És minden erkölcsi gátlást átlépve ki akarja csinálni a volt férjét. Méghogy nagyobb a szive? Hát nem lát a szemétõl ez a Gab19?

Mi van a filmen valójában? A készítõk fogtak egy hétköznapi helyzetet (karrierista, önmegvalósító, becsajozó apa megpattan és az anyára szakad minden) és TÜKRÖZTÉK. Mindazt, amit számtalan nõ kénytelen átélni csapodár, önmegvalósító, felelõtlen, éretlen, karrierista apa miatt, aki egyszercsak megpattan és minden szart az anyára hagy, és amit annyira hétköznapinak látunk, hogy fel sem tûnik, itt egy férfinak kell elviselnie.

Na.

"A férfinak nem volt sem háza sem vagyona! A nõ volt pozícióban."

Ház? Vagyon? Pozíció? Pillanatnyi jövedelem? Mulandó dolgok. Átrendezõdik az gazdaság, csõdbe megy a munkahelye stb.

De a felelõsségtudat, hogy krízishelyzetben gondoskodjon arról, aki rá van bízva -- a személyiség kulcseleme. Ebben a családban a férj több krízishelyzetet átélt (azt követõen is, hogy a felesége hipp hopp elhagyta), és minden krízishelyzetben a gyerek szempontjait tekintette elsõdlegesnek. Például személyes karrierjével szemben is.

A nõnek több esze lett a végére? Nagyobb szive? Honnan tudhatjuk?

Én mint bíró, amikor azt kell mérlegelnem, hogy EGY KONKRÉT ESETBEN hol van nagyobb biztonságban a gyerek. Nagyon kevés szilárd tényre támaszkodhatok. Ezen kevés szilárd tény egyike, hogy az egyik szülõ érzelmileg labilis, annyira, hogy egy kritikus pillanatban magára hagyta a gyerekét. A bírósági tárgyalás idején épp érzelmileg stabi arcát mutatta. Nagyobb szív? Sokra megy a gyerek a nagy szívvel, ha egy gyenge pillanatban (mások felelõsségtudatára számítva) hónapokra, évekre elhagyja, majd még nagyobb szívvel visszatér.

jav:témáról

Nem errõl a filmrõl beszéltem(ahogyan te sem írsz szinte soha a témásrõl)
Kettõnk közül te vagy az, aki részegen jár ide osztani a nem létezõ eszét!

Ne keverd a szezont a fazonnal!

Szánalmas a mocskos feminista hõbörgésed...
A válások nagyrésze is a nõk miatt van újabban

Ráadásul mindegy, kinek a hibájából történek, a férfitõl mindent elvesz a bróság.