Szerintem ne hagyd magad megfélemlíteni mások véleménye által, mindig írd le nyugodtan, amit õszintén gondolsz. Akinek nem tetszik,az meg csak fújtasson. :-)

Hínye, jó sok helyesírási hibát írtam, most aztán tényleg irgalom atyja ne hagyj el...bocsi...

:D

Igen, passzív szemlélõként a megfelelõ alkalommal megszólalni ügyesen, megfontoltan, rutinosan könnyebb, mint aktívan újabb és újabb ötleteket felsorakoztatni, ez biztos. Veszélytelenebb is. :D

Ez az egész fórum arra remekül alkalmas, hogy nyílt színen lehet megismerni az emberi természetet, ahogyan Miss Marple mindig is hangsúlyozza ennek fontosságát. Én meg kedvelem õt, habár inkább Poirot párti vagyok, de szerintem mindketten az emberi természetbõl indulnak ki.
A pszichés reakciókat, az emberi gondolatok sokszínûségét, a személyiség fejlõdés megnyilvánulásait, mindenki lemérheti a saját alkalmazkodókészségét másokhoz, mert minden ember más. Ahhoz pedig némi életbölcsesség és intellektus kell, hogy az emberek tiszteljék egymás véleményét, és képesek napirendre térni afelett, hogy egy topikban, egy olyan közismerten zseniálisnak tartott emberrõl sem, mint LZ csak és kizárólag pozitívumokat lehet írni.Igen, kimagasló volt, és voltak hibái neki is.
Nem is az a feladata a portnak, hogy csak akkor írhatunk be egy topikba, ha valakirõl csak felemelõ gondolatokat tudunk megfogalmazni, persze ez a kellemesebb.Hanem akkor is, ha vannak homályos pontok, vagy gyenge pontok az adott személynél.És egy ekkora színész, mint témánk alanya, megérdemli, hogy ízekre szedjük, foglalkozzunk vele, dicsérjük és kritizáljuk, mert éppen ezzel -hogy foglalkozunk vele- tiszteljük Õt a legjobban.
Akirõl nem beszélünk, mert nincs mit mondani róla, az az igazán szomorú és tragikus. Eltelt majdnem 40 év a halála óta, és még most is aktuális.
Amikor bármely személynél vagy filmnél pozitívumot írtam, mindig sok volt a követõ, a rábólintó, akinek szimpi voltam. Egy két esetben írtam negatívumot is, ez már megosztó hatású volt, itt már volt akinek tetszett, volt akinek nem, volt aki kiakadt. Ebbõl az a tanulság, hogy az emberek nagy része inkább jót akar hallani, és semmi negatívumot. Pedig vannak a kommentelõk között tipikusan cinikus egyedek,(NEM RÁTOK GONDOLOK!) többen is, na õk állandó viharokba keverednek, és ezt élvezik. Soha, senkihez nem tudnak jóindulattal viszonyulni. Hehe. :-)

Itt természetesen nem Rátok gondolok, kedves tématársaim :-), mert Veletek kellemesen el lehet csevegni, és szerencsére magas intellektuális szinten. Legalábbis a többséggel.

Na most Te találj ki valami újat. Például inkább kérdezek. :-)

Kizárólag Ruttkaival való kapcsolatáról szól minden. Más nõ nem is volt? Ez úgy feltûnt már nekem, se gyerek, se más nõ, semmi sem, csak ez az egy kapcsolat. Érdekes. De persze ilyen is van. Fõként egy rövid életmû alatt:-)

"Viszont ezt az egészet csak érdekességként, megfigyelésként vetettem fel, mert én legalább vetek fel egy két meglátást, nemcsak reagálok mások ötleteire."

Oké, szerintem meg is maradhatunk ennél a módszernél, ez úgy néz ki, hogy bevált.:D
Te mindig vess fel egy-két meglátást, mi pedig majd reagálni fogunk rá.
Ez nekünk, reagálóknak sokkal kényelmesebb, mintha mindig nekünk kellene kitalálnunk valami új témát...:)))

Hát jó, akkor legyen igazatok. Valóban nem néztem utána, hogy mûfajilag mibõl lehet elvenni, és mibõl nem. Ezen az egy alkalmon kívül még egyszer fordult elõ velem, hogy egy színdarab esetében olvastam az eredeti mûvet, mert kiváncsi voltam, szó szerint mondják e a szöveget. Ez Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. darabja volt. Nekem akkor úgy tûnt, hogy ott szöveghû volt az elõadás.Erre alapoztam, hogy ezek szerint a színházban bemutatott daraboknál ez is követelmény lehet, de nagy valószínûséggel valóban mûfaj és terjedelem szerint változik ez a dolog, mert egy klasszikus irodalomból, ami mondjuk négy kötetes, természetes, hogy a dramaturg kivág dolgokat. Különben ott ülnénk két napig, ez igaz, ami elviselhetetlen lenne. Az is természetes, hogy egy antik drámát megpróbálnak szó szerint tolmácsolni, nem tudom. De ez a Lógok a szeren egy nagyon rövid prózai szöveg, és ezért volt furcsa, hogy mennyire eltér a tolmácsolt szöveg az eredetitõl.Ugyanakkor azt is elismerem, hogy egy viszonylag nehezen megjegyezhetõ szöveg.Viszont ezt az egészet csak érdekességként, megfigyelésként vetettem fel, mert én legalább vetek fel egy két meglátást, nemcsak reagálok mások ötleteire.
És termszetesen a brilliáns interpretáció értékébõl ez semmit sem von le.

Nem hallgattam-olvastam "össze az írt-elmondott szöveget = nem tudom, mennyiben "abszolút nem a szöveget" mondja itt, de ez egy élõ elõadás volt, talán némi rövidítés belefér(t).

"Nem követelmény egy irodalmi mû pontos tolmácsolása?"

Versnél igen, prózánál valószínûleg nem kell annyira szigorúan venni a dolgot, hiszen például a színdaraboknál is húzhatnak a szövegbõl, vagy a dramaturgok jobb, életszerûbb párbeszédeket írhatnak bele a darabba, ha úgy ítélik meg, hogy a szerzõ mondatai esetleg csikorognak a szereplõk szájába adva.

OÓÓÓÓ. Tévedtem. Az alakítás remek, de az elõadás nem hibátlan, sõt jócskán eltér az eredeti szövegtõl. Tartalmilag rendben van, elmondja a lényeget, de nagyon sok szót kihagy, és felcserél dolgokat. Abszolút nem szó szerint mondja. Nem követelmény egy irodalmi mû pontos tolmácsolása?

:D

Na végre megtaláltam azt a jelenetet, amiben LZ a szerethetõ és tökéletesen bravúros komédiást alakítja.
Nincs is mit mondani róla, mert aki látja, hallja, az tudja, miért is olyan brilliáns ez a kis szösszenet.
Fizikailag is erõpróbáló tornagyakorlat közben ezt a nem annyira könnyû szöveget még hibátlanul el is mondja-na ezt nevezem én színészi teljesítménynek, úgy istenigazából.

Karinthy Frigyes: Lógok a szeren

https://www.youtube.com/watch?v=a7Sd909VoKo

Mert az egyik két hete foszladozik korszerû hûtésrendszer nélkül, s ezáltal fogyasztásra alkalmatlan és életveszélyes. A másik pár napja van hûtõben, viszonylag friss, tehát még egészségre ártalmatlan.

:D

miért más?

Azért szoktam rá az áztatásra, mert akinek korábban fõztem, az nem szerette, érzett egy sajátos mellékízt a húsban, ezt én is éreztem, és miután kiáztattam, tényleg finomabb lett az íze. Sajnos a csirke is akkor gusztusos nyersen, ha igényes helyen veszem, legjobb lenne házi tyúk, de azt nehéz beszerezni, mert elvárják, hogy én nyisszantsam el a nyakát, és pucoljam fel-a lakásomban. Na ne...Erre nem vagyok hajlandó.
Másrészt azt a dumát én is hallottam, hogy a húsleves hullatea, mert belemennek a mérgek, és ez zavart. Így rászoktam az áztatásra.De fõként azért csinálom, mert jobb a hús íze. Egyébként a végén össze szoktam fõzni a húst, meg a zöldséget, szóval az egész levest, és azért összeérnek az ízek így is. :-)
Mindenki a maga módszerével dolgozik, azzal, ami neki megnyugtató.
Viszont a pörkölteknél, marha, vagy sertés-szintén kiáztatom a húst, és utána hagymán megpirítom, fûszerezem, és nem teszek bele vizet, max. egy keveset, hanem finom borocskát, jó sokat-ettõl hihetetlenül finom lesz a szaft és jó sûrû, amit imádok. Hehe. :-)

Én is szeretem a pocakomat, és nem akarok lemaradni semmi jóról. Viszont vigyáznom kell, mert hizamos fajta vagyok, és az nem elõnyös semmilyen szempontból.
Szegény Latinovits Zoltán biztosan degeszre neveti magát rajtunk onnan fentrõl. :-)De õ tehet az egészrõl, miért kellett neki olyan szenvedélyesen enni? :-)

a húsleves nem egyéb -sarkosan fogalmazva- húgylénél.
Döglött állattetemet fõznek órákig
kifõ belõle minden melléktermék
mind közül a legveszélyesebb a húgysav,
ami pl. ízületi problémák kialakulásához elõzékenyen hozzájárul.

Szagoljunk csak bele a húslevesbe.
Bizonyos fázisban erõsen emlékeztet illata a meleg pisire.
nem véletlenül.

Latinovits Zoltán Szindbádban nyújtott alakításának gasztronómiai aspektusai tényleg sok múltbéli emléket idéznek-habár amikor a film készült, még nem is éltem. Gyermekkoromban ugyanis abban a páratlan szerencsében részesültem, hogy Nagyszüleimet idõnként meglátogatván csodálatos ún. rurális élményekben volt részem, és ilyenkor jut eszembe az az idézet, hogy "a múlton épül fel a jelen és a jövõ.”
Az a húsleves, amit Latinovits az étteremben evett, pontosan úgy nézett ki, ahogy a Nagymamám is csinálta, aranyosan gyöngyözõ, sárgarépával, házi tyúklábbal és tyúknyakkal, :-), fehérrépával, és vékony cérnametélttel, azaz szakállgyalázó tésztával.
A mai húsleveseknek már nem ugyanolyan az íze. Mert mások az alapanyagok. Elsõsorban a házityúk hiányzik belõle.Ezen kívül viszont ugyanazokat a dolgokat rakom a levesbe, mint Õk, mégsem lesz soha ugyanolyan az íze sajnos.
Rósejbni? Naná, hogy ismerem, kép alapján beazonosítottam, mert az én Nagyim is megcsinálta, rendszeresen, mert követeltem, és valóban isteni volt, néha még egy kis fokhagymás husika is volt mellé :-). Csak mi nemes egyszerûséggel tepsis krumplinak hívtuk eme mûremeket. :-)és akkor még nem beszéltünk a házilag készített mákos barátfülérõl, az általa készített soha vissza nem térõ zamatú tejfölös babfõzelékrõl, szóval kiapadhatatlan az élmények tárháza.
A Tesco kapcsán említem meg, hogy most meg fogsz botránkozni, de a velõs csontot is ott vettem, mégpedig kényszerbõl. Elindultam ugyanis Dajka Margit módjára én is a piacra, ahol is három hentes van,de egyiknél sem volt, és nem is lesz. Utána felhívtam három egyedülálló hentest-akiknél szintén nem volt, végül eltöprengtem, és felhívtam a Tescot, és ott volt.
Nem járok sok éve már a Tescóba, mert drága, és nem vagyok vevõ az agyon globalizált kínálatra, de öt éve még ott vettem a tepertõt.
De mostanában más szisztémát alakítottam ki, van saját zöldségesem, aki nem a koszos és kemikáliákkal terhelt fõút mellet, hanem szép kis zsákutcában mûködik, van egy kis halárusom, akinél a legjobb minõségû süllõt, csukát, harcsát, pontyot is be lehet szerezni- tengeri halat meg úgysem szeretem. Ha meg más kell, pl. papírzsebkendõ, vagy sajt, akkor bemegyek a Lidl-be, mert ott olcsó. Sajnos a pénztárca sokmindent befolyásol. Bióhús lenne jó, de az nincs, mert amire azt mondják, az sem biztos, hogy az, viszont háromszor annyiba kerül. csak az a bióhús, amit otthon termel az ember, tehát utoljára szintén a Nagyiéknál ettem bióhúst.
Én a szocializmusban voltam gyerek, nem volt ott minden rossz, nem volt ekkora választék, de ami volt, finom volt, nem volt tele mûanyaggal, és volt íze. Akkor még meg lehetett enni a felvágottat, mert volt íze a párizsinak, mostmár ránézni sem bírok.Volt szõlõ és meggymárka, most is van, de már közelrõl sem az az ízvilág, nem is lesz az soha. Persze nem szabad a múltba révedni, és a múltban élni, de a múlt tanító célzatú emlékei nélkülözhetetlenek abban, hogy az ember helyesen tudjon eligazodni a jelenben, és ki tudja szûrni a bóvlit.
A korszerû táplálkozás erõsen vitatható-ugyanis a mesterségesen elõállított bió kaják sem egészségesek, meg a light élelmiszerek sem. Az az egészséges, ami a legkevésbé feldolgozott formában, közvetlenül a természetbõl érkezik-ebben az egyben lehet bízni.Én legalábbis eszerint vásárolok és táplálkozom. A házi disznóból származó zsír valószínûleg egészségesebb, mert az a disznó rendes növényeket eszik, és nem halmoz fel mérgeket a zsírjában-így a házi zsírban sült rósejbni sem biztos, hogy káros. Viszont ha agyonfinomított olajban süti az ember, az ártalmas. A hidegen sajtolt olaj szintén egészséges.
Szóval mindent kell enni, ami természetes. Pl. a méz sokkal egészségesebb, mint az édesítõszerek, amik szintén ártalmasak, hiába nem hizlalnak.
Legklasszabb élményem a lucerna és hagymacsíra-tudom, hogy ez sokak számára furcsa, de megdöbbentõen klassz. Hatványozottan tele vannak vitaminnal és nyomelemekkel.Otthon 3-4 nap alatt megnõ, olyan ízû, mint a vöröshagyma, benne van minden, ami a hagymában, vitamin, nyomelem-DE: nincs meg az az átütõ szaghatás, két óra múlva már nem érezni semmit. És ez mérhetetlenül nagy elõny azoknak, akik emberek közé járnak. :-)
Szóval a klasszikus irodalomnak a legnagyobb értéke az, hogy a való életre tanít, mint pl. a Szindbád, vagy a múltkorjában ilyen élmény volt Szabó Magda: Danaida c. könyvének filmváltozata. Szemben a Hollywood-i pacsmagokkal, amelyek jelentõs része hazugságokra épül.Viszont a klasszikus irodalom elolvasásához, megemésztéséhez idõ kell-és ez is arra tanít, hogy ne rohanjunk végig az életen, hanem éljük meg. Ez tetszett a Szindbádban is, hogy volt ideje és pénze élni.