Drága vagy. :)

A "végeztél már?" kérdés gondolom az egyetemi stúdiumokra vonatkozott. Nos, nagyjából igen - de jó pap persze holtig tanul. Sõt, még tovább is... :)

Egyébként: én is ritkán tûnök fel itt. Nem szeretem a legtöbb vita hangnemét, azt meg végképp nem, amikor a napi politikát is beemelik tök más témák kontextusába. Márpedig ez mostanában nagy divat.

Reméljük, nem lesz sokáig az... :)

Kedves euTanázia!

Kedves, hogy emlékszel még rám és köszönöm a jólesõ üdvözlést. Nagyjából másfél évig valóban "hûtlenné" váltam volt a fórumhoz, de az elmúlt hónapokban lassan visszaszivárogtam... :)

Jogos a riposzt - közben én is utánaolvastam egy kicsit a filmnek, meg újra elolvastam Székely István egyébként szerintem mindenkinek ajánlható visszaemlékezései, és így utólag arra is magyarázatot kaphattam, hogy miért látta szûkségesnek mégegyszer feldolgozni ezt a ragyogó alapanyagot, a korabeli pesti életnek ezt a nagyszerû, páratlan szépségû "dokumentációját".

OK, akkor még egyszer, fokozottabban ajánlom figyelmedbe a lenti felsorolásomat, és hozzácsapok még egy filmet:

Köntörfalak (2010) - ugyan a film még nagyon friss, így nem igazán lelhetõ fel sehol, a mozi meg drága - de ami késik nem múlik, és érdemes utánaböngészgetni.

Csak azért, mert nagyon-nagyon jó film.

Sõt szép.

Mondhatnám azt is, legalább annyira megnyerõ és bájos, mint jelen filmalkotás (értsd: ez a Lila akác).

És még egy kis adalék az általam felsorolt kitûnõ mai filmek listájához (elérhetõség szempontjából):

Sztornó (2006): többször adta a Duna TV, de az általam említett indavideo.hu-n ez is fellelhetõ

Egyetleneim (2005): Kétszer adta az m1

Fehér tenyér (2006): Jut eszembe, ez is fenn van az indavideo.hu-n, de egyszer már leadta a Duna Tv és az m1 is

Koccanás (2009): Friss kora ellenére nem régen vetítették az m1-en a szombat esti, friss filmeket felvonultató sorozatukban


Malaccal teljes (2007): indavideo.hu

Lora (2007): Azt hiszem, már adta a TV2 - de ez nem 100 %, mert én a HBO-n láttam

Kontroll (2003): Ez tulajdonképpen nem is friss film, nem tudom miért került bele ebbe a sorba, ráadásul már számtalanszor leadták különbözõ csatornákon

Off Hollywood (2008): indavideo.hu

A hetedik kör (2009): Sopsits Árpád kitûnõ filmjét a mozibemutató elõtt (!) már vetítették az m1 említett sorozatában

Így gyakorlatilag három film maradt, amely még legfeljebb torrenten (vagy ott sem) hozzáférhetõ:

Kaméleon (2008)
1 (2009)
A fény ösvényei (2007)

De ami késik, nem múlik...


+
két kedvencem az utóbbi négy évbõl, ami még kimaradt:

Overnight (2007): indavideo.hu

Rózsaszín sajt (2009): Szintén az m1 ominózus sorozatában vetítették




Szóval sztem hozzá lehet férni, csak akarni, meg egy kicsit tájékozódni kell... :)

"[ csak így zárójelben jegyzem meg épp egy hete vették le mûsorkínálatból az egyetlen kedvenc csatornámat a Mezzot, ahol talán még kultúrálódni is tudott az ember]"

Nálad csak egy hete?

Nálam úgy fél éve...

Én is felháborítónak tartom egyébként, mert nagyon kellemes csatorna volt és érdekes elõadásokat, hangversenyeket is adtak, a ritkábban játszott szerzõk mûveirõl nem is beszélve.

Igaz, most már a youtube is tele van ilyesmivel - érdemes böngészgetni.



"Valóban létezett olyan idõszak, amikor arra mentünk be a moziba, ha a kritika nagyon lehúzta a filmet, mert az tuti jó volt :)))"

Pontosan errõl beszélek!



"Nem tudom, mennyire figyelt anno a nép a kritikára, a kritikusokra, de szerintem most sem jobb a helyzet. Bár én filmkritikához kevésbé tudok hozzászólni... inkább a zene-koncert kritikákat figyelem, és elborzaszt, ha pl. véletlenül Fáytól kell olvasnom valamit, ahol általános frázisokkal szapulja az elõadást, és egyetlen önálló értelmes gondolatot nem közöl. Nem csoda, ha mára a kritika mint olyan teljesen hitelét veszti, és az embereket egyáltalán nem érdekli..."

A zenekritikához egyáltalán nem tudok hozzászólni, bár arra emlékszem, hogy a Kossuth rádióban kiskamaszkoromban még ment egy zenekritikai mûsor szombat délután, amit sokszor hallottam, és, bár általában alig értettem, amirõl beszéltek, mégis élvezettel hallgattam...

Késõbb is mindig, olyan megnyugtatóan objektívnek tûnt számomra a zenekritikusok álláspontja a másfajta kritikai szcénákhoz képest - de ezek szerint nem volt igazam ebben...



"Abban az idõben legalább a közönségfilmek is értékes alkotások voltak (itt az Aranyember gondolatmenetedbõl indultam most ki)Ma igyekeznek közönségfilmeket alkotni, de a színvonal egyre gyatrább, és sokszor még csak semmirõl sem szól a film."

Azért vannak számos kivételek (sic!)- még akkor is ha valószínûleg ma tényleg sokkal rosszabbak az arányok.



"Illetve a másik hátránya a kornak a "reklám" mint olyan. Egy filmet vagy erõteljesen reklámoznak, és felfigyel rá a nagyközönség, vagy valóban elkallódik, lehet bármilyen jó alkotás is."

Na ez az, amiben sztem nincs igazad.

A mai filmek közül a jobbaknak kevesebb erõfeszítésbe kerül utánamenni, mint régen, hiszen itt az internet, ahova akár egész terjedelmûkben is felkerülhetnek filmek, például az általam felsorolt alkotások közül - és erre fokozottan felhívnám a figyelmedet - három az indavideo.hu-n: az Off Hollywood, a Malaccal teljes és az Overnight.



"És egyre nehezebb kiszûrni a mûvészetet a gagyitól. És igen, ebben még a kritikusok sem segítik az átlag halandót; szerintem õk is inkább a reklám eszközeivé váltak, ezért is vesztik el hitelüket egyre inkább."

Sokféle kritikus és sokféle kritikai álláspont létezik - az embereknek meg érthetõ okokból semmi kedvük nincs megtanulni eligazodni közöttük.

Mint a filmkritika világa által valamelyest érintett ember, azt mondom, hogy a Filmkultúrát és a Filmvilágot nagyon tudom ajánlani a mai filmek tanulmányozásához, de a kettõ közül is inkább a Filmvilágot, mert a másik eléggé szakfolyóirat ízû.

Egyetlen probléma van velük: bizonyos kritikusaik sok olyan filmet feldícsérnek mûvészivé, amelyek valójában csupán mûvészkedõk, s, ami nagyobb baj, álláspontjukat sokan át is veszik, akik adnak a kritikára.

Így lett sztár pl. Mundruczó Kornélból.



"A közszolgálati tv-ket ostorozzák, hogy nem produkál elég nézettséget, ezért a néhány kultúrát is adó mûsoraikat rendre megszüntetik, és helyette az olcsó gagyira állnak be õk is, és felváltva adják ugyanazokat a tömegsorozatokat. Ahelyett, hogy legalább az archívumból vetítenének le ilyen szép régi filmeket."

Én nem vagyok híve a kesergésnek.

Már csak azért sem, mert az m1 pl. sokkal több gagyit ad manapság, ez tény, de viszont levetíti a régi filmeket is - igaz, jóval mostohább körülmények között.

És egyébként is ott a Duna TV meg a Filmmúzeum is...

Végsõ soron nem értem, hogy mi kell még, hiszen aki meg akarja, az meg is tudja találni a megfelelõ mûsorokat.

Legalábbis sztem... :)

"Nem értek veled egyet.
Igen, valóban sok társadalmi témájú film készült abban az idõben, de sok adaptáció is, amiket mind nagy sikerrel vetítették. Akár csak Jókai mûveit sorolnám, is sokat tudnék mondani. Mindig sikerrel vetítették õket, akár a mai napig."

Nonono, én ezt nem vontam kétségbe - sõt!

Ha még egyszer figyelmesen elolvasod, amit írtam, akkor remélhetõleg közelebb kerülsz az általam felvetett problémához.

A nehézségek ugyanis kisebb arányban mutatkoztak a filmek tekintetében. Ezek, még a társadalmi témájúak közül is nem egy és nem kettõ, sokszor egészen kitûnõek voltak. De a társadalmi kérdéseket boncolgató alkotásokban többnyire csak részértékek mutatkoznak meg, féligazságok homályos fényénél - bár az említett 69 és 73 közötti periódusból az elõzõ hsz-emben csak a jobb fajta társadalmi témájú filmek közül soroltam fel párat (Ereszd el a szakállamat, Egy kis hely a nap alatt...), készült sok olyan is, amelynek állásfoglalása sok esetben poros, elavult, lebutított, vagy egyenesen demagóg, sõt aljas, fondorlatos módon hazug is.

De a probléma - még egyszer kijelenteném - nem a filmek tekintetében mutatkozott, hanem a kirtikáéban, amelyet akkor még sokkal többen fogadtak el.

A kritika szinte ünnepelte a társadalmi üzenetet propagáló filmeket, különösen akkor, ha ezek egybevágtak a mûvelõdéspolitikai doktrínák üzenetével - lásd Jancsó életmûvének ezt a szakaszát. 1961-ben a "Filmkultúra" pl. nem a kitûnõ, elsõrendû Aranyember adaptáció közönségsikerét ünnepli, hanem az Alba regia c., Szamoljovna nevû, amúgy hejre szovjet filmszínésznõkisasszonnyal fõszerepben készült, meglehetõsen hazug társadalmi üzenetet közvetítõ Alba Regia c. mûremeket.

Amikor Várkonyi világsikerre méltó, kitûnõ adaptációkat forgat Jókai és Gárdonyi regényekbõl, akkor a kritikusi társadalom a mûfaji örökség nyomait vadássza bennük és visszasírja az 1954-es "Föltámadott a tenger" c. 48-as témájú filmet, amelynek ideológiai töltetérõl most inkább ne is beszéljünk.

Ami pedig a hetvenes évek elejének közönségkedvenc filmjeit illeti, azt hiszem kihagytam két szintén nagyon közkedvelt (és egyébként jó kis) darabot: a Kenguru c könnyed, fiatalos, zenés filmet (ami szintén kapott a kritikától hideget-meleget egyaránt) és a Kísértet Lublón c. Mikszáth-adaptációt, mely a Tanu 1979-es moziba kerüléséig a magyar filmtörténet legnagyobb sikere volt (!) a mozijegyeladások tekintetében.



"Most, hogy nincs beleszólása a politikának, most jobb? A Szuperbojz c. produkció pl.?"

A baj manapság teljesen más.

Rengeteg jó magyar film készül, csak nem mennek el rá a moziba - vagy, mert letöltik, vagy mert nem érdekel senkit.

Csak néhány példa az utóbbi évekbõl: Sztornó, Egyetleneim, Fehér tenyér, Koccanás, Malaccal teljes, 1 (igen, ilyen film is van, méghozzá elsõrangú társadalmi scifi), Kontroll, Off Hollywood, Lora, Kaméleon, A hetedik kör, A fény ösvényei stb.

És, mint filmekkel foglalkozó ember mondom, hogy ezek tökéletesen élvezhetõek bárki számára, nem igénytelen, ostoba háború elõtti film-feldolgozások, nem elborult agyú "mûvészkedõ" filmek - egy szót sem szóltam a Taxidermiáról, ami pl. elég felemásra sikeredett, ráadásul inkább provokatív, mintsem hogy újszerû legyen, s szintén nem a Szabadság, szerelem c, meglehetõsen monumentális, ám végsõsoron megleehtõsen giccses izérõl.

Mert ilyen filmünk pl. rengeteg van - jó koncepcióval, de csapnivaló rendezéssel, vagy olyan filmekkel, amik látszólag húde elvontak, meg tarkovszkiji magasságokba szárnyalóak, de közben kifejezetten semmitmondóak, és tényleg elvisznek a lényegtõl.

Ilyet is tudok mondani - pl. Hajdútól a Tamara, Mundruczó szinte teljes életmûve (elnézését kérem az alkotó minden csodálójának, de én filmekkel foglalkozó emberként látom a különbséget a spirituális lüktetéssel rendelkezõ alkotás, és az elnyújtott semmi között), Pálfi szinte teljes életmûve (megintcsak elnézést az "értõ" kedvelõitõl) és még sorolhatnám - sajnos hosszan...

Ehelyett inkább még egyszer, immár fokozottabb mértékben ajánlom figyelmedbe a fentebb említett kitûnõ filmalkotásokat, megtekinthetni és megcsócsálandani.



"Én inkább azt sajnálom, hogy a tv újság nem jelezte ezt a filmet, teljesen más volt kiírva, így lemaradtam az elejérõl, csak véletlenül vettem észre, hogy adják...."

Én meg inkább azt, hogy ezt a filmet egy olyan sorozat keretei között mutatta most be a Duna Televízió, amely háború elõtti magyar filmeket és azok remake-jeit tartalmazza.

Ugyanis az eredeti Egy szoknya egy nadrág, Hyppolit vagy Meseautó egy lapon sem említhetõ a csapnivaló feldolgozásokkal, a Gyöngyössy, Kabai Barna és hasonló súlyos egzisztenciális, alkotói és szellemi kihívásokkal küszködõ élõsködõk (!) szemétrevaló, igénytelen borzalmaival.

És pláne nem ezzel a csodálatos "Lila ákáccal"!