Sablonos, semmit mondó szar. Cselemény nulla, üres pofázás, lökik a vakert.

Megnéztem. Gyönyörű történet. Te egy Zseni vagy, öcsém!

Jó vagy, Koda! :-) Csak miattad nézem...:-)

Még mindig lószar ez a film, amit nem lehet visszarakni a lóba.

Làtom, érdekel Chris sorsa.
Nem könnyű sztàrnak lenni, a bőség hamis zavara, csak keveseknek sikerül együttmaradni.
Jessicànak ő volt a levegő (jegy) buborék. Jessica hal a vízben.

Érdekelne, mit gondolsz a *Csúf igazság*-ról (a pasik egyszerűek, ha jó a szex, minden oké).
Ez a film az anti- romkom film, Gerald Butler ellenkaraktere, kissé túl sok az üres szenvedés, neurotikus modernkori Woody Allen- monológ, plus minden létező aberràció, amiről nem is hallhattàl
Romfilm. Roncsderby.
Egy pozitívum: Jason Statham akkoriban ennyire jóképű volt, màr 18 év telt el, igazi Don, John Hamm.

Huhh...

Számomra teljesen megdöbbentő élmény volt Stathamet igazi színpadi(!) SZÍNÉSZKÉNT látni, hiszen eddig ebben a szerepkörben én még nem láttam. Jól játssza el a szerepeit, de ebben a filmben nagyon komolyat alakított. Amúgy pedig, ha már egyszer rendezőhöz kellene rendelni ezt a hamisítatlan, színházba kívánkozó kamaradarabot, akkor én Luis Bunuelt tudnám maga elé képzelni, szerintem ez a film talán inkább az ő stílusában készült el. Úgy amúgy pedig: a "barát" a közvélekedéssel ellentétben nem impotens volt, hanem nem eléggé potens, ami annyit tesz, hogy ANNYISZOR(!) nem tudta a feleségét... amennyiszer Ő(!) és a felesége(!) szerette volna, ami szükségszerűen járt együtt azzal, hogy nem tudtak együtt maradni. Az ő esetükben racionális volt baj, amin az érzelmekkel sem tudták magukat túltenni. Ennek okán az a kapcsolat menthetetlen volt annak ellenére, hogy mindketten akarták volna a folytatást. Ez egy igazi dráma. Ehhez képest Syd és London problémája a leghétköznapibb gondok egyike, és valójában éppen annak a kapcsolatnak az ellentéte: Ez egy olyan kapcsolat, amit senki sem akar fenntartani, de az egyikük sem tud abból kilépni, mert elsősorban a saját önigazolásukat szeretnék látni, mielőtt elengedik a másikat.

Ennek okán pedig nem kicsit csodálkozom a hozzászólásokon.

Nekem ugyanis végig az volt az érzésem, hogy túl jól játszották el Sydet és Londont a színészek. Mert az ugye mindenkinek meg van, hogy a Syd-et és Londont alakító színészek egy párt alkottak a forgatás idején és éppen az után nem sokkal mentek szét? Chri-Sid Evans és Jessica Bie-London... nomen est omen! Hogy ez se szúrta ki senkinek a szemét?? Szerintem saját magukat játszották el, a saját veszekedéseiket mutatták be, ezért voltak a jelenetek olyanok, mintha azok valóban megtörténtek volna (lehet, hogy meg is történtek)?

Ebbe a kontextusba (aka Bunuel) pedig valóban beleillik egy "képzelt" barát, aki valóban létezik is. Ráadásul így nézve már kifejezetten különös az a fajta jellemfejlődés, amin Syd LÁTSZÓLAG átesik. Hiszen az elején nem több, mint egy lezüllött drogos, egy szétcsapott életű hippi, kinézetre és minden egyébre, aki amúgy szép lassan józanodik ki és tér magához a kábulatból, ráadásul szép lassan, de folyamatosan még a külseje is rendeződik. Ezzel párhuzamosan belül pedig szép lassan rendezi a gondolatait, felismeri a történteket, egyre összeszedettebbé válik és a végére megértheti a néző, hogy mit lehet benne szeretni: Végső soron egy jó ember, csak túl racionális. Más szóval, túlságosan macsó. Az érzelemmentes férfi archetípusa.

Egyszerűen annyira végletesen racionális, hogy semmiben nem hisz, amit nem ért, és amit nem ért, az szerinte nem csak nem létezik, hanem nem is létezhet. Nem hisz, nem szeret és nem szerelmes, mert nem érti ezeket a szavakat. Leírja ha muszáj, mert írni-olvasni tud, de nem mond ki olyat, amit nem ért! Fogalma sincs, hogy mit jelent a "szerelem" és ha nincs, akkor nem használja. Nem hisz az érzelmekben, ezért racionális dolgokkal próbálja a párját "elvarázsolni", ami bár valóban jó dolog, de ha nincs mögötte a mélyről jövő érzelem, amit egy nő ráadásul azonnal levesz a hatodik érzékével, akkor úgyis hiába mondaná azt, hogy "szeretlek". Ezt pedig pontosan látja és érti Syd.

Nem volt buta tehát, csak nem tudott megoldást a problémájára, mert abban a közegben, abban a világban amiben élt, abban senki sem segített neki, hiszen a segítésre egy ilyen esetben a pszichomókusok jellemzően teljesen alkalmatlanok, mert nem értenek az emberekhez csak a szakkönyvekhez. Amire tehát nem jött rá az pusztán az, hogy valójában FÉL az érzelmeitől, FÉL azokat kimutatni, mert akkor elveszíti a racionális énjét. Nem magabiztos volt, hanem hülye. Ez a félelem ütközött ki abban, hogy nem mer kimenni a fürdőszobából (vö: Bunuel!), csak akkor, amikor valaki segít neki ebben. Egy BARÁT. Aki valójában a létező legtávolabb áll ettől a kifejezéstől, és mégis: Amikor kell, akkor ott van és pontosan abban segít, amire a másiknak szüksége van. Abban és pontosan abban. Amikor kell, akkor érzelmileg áll mellé, amikor kell, kiüti a hibás gondolatmenetből, és amikor ütni kell, akkor megverekszik érte. Csupa-csupa érzelem, olyan érzelmek, amikkel korábban nem találkozott. Ráadásul mindezt teljesen önzetlenül kapja. Nem a drogot (ezért is volt fontos a körítés), hanem az érzelmeket. Ő semmit sem adott, mégis mindent megkapott, amire csak vágyott! Így értette meg azt a tanácsot, amit kapott, mert azt egy olyan valaki mondta el neki, aki akkora érzelmi energiával vágta ezeket a fejéhez (és mások fejéhez üvegek formájában), ami átütötte a racionalitása magas várfalait. Bőven elég volt BESZÉLNIE EGY BARÁTTAL a problémáiról és rájönnie arra, hogy azokat saját maga csinálta saját magának. Egészen pontosan a félelme okozott minden bajt. A félelem az ismeretlentől, az érzésektől, önmagától.

A félelem maga.

És ez volt az a félelem, amit London is említett az autóban, az, hogy újra beleszeret, miközben tudja, hogy nem ő az igazi. Azt nem tudja persze, hogy ki az igazi, de akkor és ott nem Syd az. Lehet persze (vö: Ben Stiller és Jennifer Lopez), hogy később már az lesz, de a legfontosabb, hogy lezárják a kapcsolatot. Ehhez pedig az kellett, hogy PONTOSAN ott, PONTOSAN akkor, és PONTOSAN azon a helyen újra együtt legyenek és ezzel ELENGEDJÉK a múltat. És ezért volt pontosan ez a pillanat az, amikor Syd megértette, hogy MIT JELENT A SZERELEM, mert végre MEGÉREZTE AZT, és már nem félt kimondani. Méghozzá ÚGY kimondani, hogy abból egy nő érezze, hogy ezek nem csak szavak. London pedig azért nyugodott meg, mert rájött, hogy NEM TÉVEDETT, valóban szerelmesek voltak, és arra is, hogy az már elmúlt. Még mindig szerette Syd-et, de már nem volt szerelmes. És EZÉRT végre el tudta engedni. Ez pedig azt jelenti, hogy MINDKETTEN megkapták amit akartak, és ezért SZABADDÁ VÁLTAK. Elmúltak a félelmeik, London tudta, hogy bátran belekezdhet egy új kapcsolatba, Syd pedig megtudta, megérezte, megtudta, hogy mi az a szerelem.

Amúgy, csak hogy milyen különös az élet, Biel azóta már boldog házasságban él több mint tíz éve, Chris pedig nem találja a helyét...

Éppen ezért ez a film - a közhiedelemmel ellentétben: HAPPY END-del ért véget. Mert boldogan váltak el.

Csak ezt meg kell tudni érteni, amihez az életből vett tapasztalatokra van szükség. Mert van, amit nem lehet tanulni. Az az utolsó este ugyanis egy akkor érzelmi kitörés volt, feloldódás és elengedés, amit egyikük sem bánt meg, mert meg kellett tenniük, hogy elmúljanak a hiányérzetek és eltűnjenek a félelmek. Ezzel szemben pedig valóban mindegyikük megbánta volna, ha enélkül szakad meg a kapcsolatuk, mert akkor a bennük maradó érzelmek megmérgezték volna a későbbi kapcsolataikat. Még az sem kizárt, hogy ez a film is közrejátszott a való életben a szakításukhoz... Bielnek mindenesetre biztosan sokat segített a szerepnek az eljátszása, és különösen az, amikor rádöbbent, hogy nem szerepet játszott. Ez azonban semmit sem von le a film értékéből.

Szerintem ez a film előbb vagy utóbb bekerül az egyetemes filmtörténet alkotásai közé.

„Legfeljebb azoknak a hìmneműeknek tetszhet, akik ìgy akarnak "tapasztalatot" szerezni, a fotelből.”

Ezt kifejtenéd? Vagy meg sem próbálod, mert tudod, hogy hatalmas nagy baromságot írtál?

... Tarantinóval csak az a közös, hogy ő is Coco Loco.
De legalább belőle felturbózza a tehetsēget.
Leszàmítva, hogy az utóbbi időkben a sajátjait "irtja".

Beteg film.
Legfeljebb azoknak a hìmneműeknek tetszhet, akik ìgy akarnak "tapasztalatot" szerezni, a fotelből. Hogy mik vannak a világban, amiből ők kimaradnak.
Szánalmas.
Stathamnak egyenesen blamázs.
Gondoln, utólag megbànta...

Van benne valami... Hallok ilyen kamuzàst, olyankor kedvem van odaszølni a feleségnek 🤨😩

Erős, jó film, tetszett.

Egy kis költségvetésű, alig ismert, de annál erősebb mozi 1 paliról (Chris Evans), aki a London nevű nőjével (Jessica Biel) való szakítás után mély depresszióba esik, majd kegyetlenül szétcsúszik. A film hétköznapi kérdéseket, és inkább férficentrikus témákat feszeget, de groteszk módon belemegy elvontabb, bizarabb jelenségek részletezésébe is. A cselekmény nagy része a Fűrész 1-hez hasonlóan, 1 fürdőszobában játszódik. A főhős meg az exnője kapcsolatába, flashbackek formájában kapunk betekintést. Az alkotás egyszerre érdekfeszítő, kurva vicces és meghökkentő. Hangulata, valamint a stílusa leginkább a Tarantino-filmekhez mérhető, főként a szövegorientáltság + az ütős dialógusok miatt. Egyébként Jason Statham hajjal szerepel a múviban, ráadásul végre színészkedni is láthatjuk!

Ennyi erövel Barátok köztöt is nézhetnék. nem értem, hogy Statham miért vállalta el a szerepet

7 / 10 Igazi cool film.

mindenki ezzel a szóval játszik. Szerintem meg birka, aki mondogatja. Nincs már mögötte érték, nem jelent már semmit. Elcsépelték, elhasználták. Többször hangzik el kamuból, mint õszintén.

Hülyeség. Nagy nulla az ilyen csaj, aki elvisel egy pasit, aki nem tudja kimondani h szeretlek.

Remek film, nálam 10 pontos, már csak az életszerûsége miatt is. sokaknak nem fog tetszeni, mert a drog, meg a pia, meg a káromkodás. Igazából nem történik benne semmi ... mégis remek alkotás, A párbeszédek fenomenálisak, Jason S. pedig nagyon jól játssza, a 40-es, drogos bankárt.

biztos n'õ vagy :P

Ez szörnyû. Nem is bírtam végignézni.