Igen, Enrique elég vicces. Váltott kb. 3 mondatot Lucecitával, és amikor az életéről, családjáról mesélt, a lány kedvesen nézett rá, ezért úgy beleszeretett, hogy másnap már eljegyzési gyűrű vásárlásán törte a fejét, meg a lakodalmon. Ha 16 éves kamasz lene, megérteném a hirtelen fellobbanó rajongását, de bizony szemre már elmúlt 30 éves és így inkább nevetséges, vagy szánalmas.
Minden sorozatban van pár viccesnek szánt figura. Ebben eleinte Fefa és Amador szolgáltatták a humort. Aztán cstalakozott Martin, Sergio idétlen barátja. Fefa és Martin távoztával amador mellé lépett Acucena, aki kezdetben egyáltalán nem volt vicces mellékszereplő, de a házassági huzavonája Amadorral azzá tette.

Szia nem szégyellem leírni a fiam Romániába nősült, és a férjem addig hajtotta amíg elmentek a konzulhoz és kértek nagy pénzért engedélyt , hogy megesküdjenek, mert akkoriba még nem volt így mint most és nem lettünk szegényebbek van két gyönyörű lány unokám, megérte. Természetes volt egyházi esküvő is annak rendje módja szerint. A lányok az idén is mennek a Damján táborba Debrecenbe a kis papok által finanszírozott táborba ahol fogyatékos emberkéket fognak ellátni, egy héten át szervezett program keretébe. a mi életünk ilyen de én tisztelem aki mást vall, hiszen nem vagyunk egyformák.

igen. ezt teljes mértékben így gondolom hogy ebbe sosem ment volna bele.főleg amiatt sem, mivel Gustavo nem volt független hivatalosan.

Örülök, hogy Lucecitát illetően Te is hasonló véleményen vagy! :-)

Valóban idegesítő, de abban szerintem egyetérthetünk, hogy jelen esetben Mirta a "konkoly"!
Érzi a vesztét, tudja, hogy a meglévő állapotot csak ideig-óráig tudja fenntartani, s ennek nyomán a legrosszabbat teszi, amit csak tehet ilyen esetben:
Hisztériázik, vagdalkozik, s ezzel is csak maga alatt vágja a fát!
A gyerekek megérzik, ki az, aki őszintén szereti őket, s Maria Rosának eddig nem volt része igazi anyai szeretetben!
Sem Mirta, sem Ofélia nem szeretik őt, s Mirta még csak megjátszani sem tudja, hogy szeretné.
Nem csoda, ha a kislány ezek után egyre jobban ragaszkodik Lucecitához, s most végre még az a fafejű Gustavo is észrevette, hogy Ofélia egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a gyermekéről gondoskodjon!
Mirtával szemben is határozottabbnak kellene lennie, s világosan közölni vele, "hol a helye"!
Lucecitának sem szabad meghunyászkodnia, mert ezzel csak adja alá a lovat!

A titkár tényleg gondoskodik arról, hogy ne maradjunk humor nélkül. :-)
Megmosolyogtató, ahogyan próbálja csapni a szelet Lucecitának! :-)
Azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy minden igyekezete hiábavaló, s bele kell törődnie, hogy Lucecita már "foglalt"!

persze, nincs ezzel semmi gond. így van olyan régen más volt a helyzet… írtam is lejebb hogy Lucecita sosem ment volna bele az együttélésbe. én is ezen a véleményen vagyok.

Szia!
Én is csatlakozom a "régimódiak" táborához, ezt büszkén vállalom! :-)

Szia!
Elfogadom a Te álláspontodat is, hisz nem lehetünk mindig ugyanazon a véleményen!
Elfogadom, attól függetlenül, hogy én nem tudnám követni!
A világ sokat változott, a 19. század végén - amikor a sorozat játszódik - még egészen más elveket vallottak!

Úgy tűnik, ebben a kérdésben (is) maradéktalanul egyetértünk!
"A lakva ismerszik meg az ember" kitételben van igazság, de ez sem garancia arra, hogy utána együtt maradnak a párok.
Arra is több példát tudnék mondani, amikor éveken át tartó együttélés után került sor a házasságra, s utána mégis válás lett a vége. (Ráadásul legtöbb esetben gyors válás!)

Summa summarum: Én is házasságpárti vagyok. Először a házasság, utána jöhetnek a gyerekek!

Szomorú, hogy ilyesmi megtörténhetett, szerencsére nekem ebben nem volt részem!
Én sem gondolnám, hogy manapság lenne ilyen megkülönböztetés, hisz ma már inkább az számít kuriózumnak, ha a gyermek házasságban születik!

Nem tudom, ki hogy van vele, hogy de én soha nem tudtam volna házasságon kívül gyereket szülni!
Ahogyan a házasságon kívül történő együttélést sem vállalnám!
A gyermek pedig...Számomra valahogy megalázó lenne, hogy bizonygatnom kelljen azt, hogy a születendő gyermekemet az élettársam nemzette!
De: Ha másokat ez nem zavar, akkor lelkük rajta!

visszakanyarodva a sorozathoz. elég zavaró már ez a sok primitív vita Lucecita és Mirta között. Lucecita mit tanított a kislánynak mit nem stb! tiszta óvoda szint. uncsi már nézni ezt a sok győtrődést. viszont a titkár jófej, feldobja legalább a sorozatot.

Szia nem akartam már írni de mivel olvasgatok, most megteszem én is házasság párti vagyok , nem fontos egyházi csak polgári, de az teljesen más , mert ha kenyér törésre kerül a sor, akkor nem lehet kisemmizni a másikat, mivel nem csak együtt éltek és a közös szerzemény megosztásra kerül, tudok olyat a férfi és a nő 8 év után szétment és a sok beinvesztált összeg amit addig gyűjtöttek a nőnek maradt nagyon keveset kapott a férfi és ez a valóság nem szappan opera.Lehet én régi módi vagyok de a mi családunkba divat az esküvő .

én nem tartom fontosnak a házasságot már a mai világban. én sem kötnék… nem fogadok meg senkinek semmit. ki tudja hogy be tudom e tartani…sosem lehet tudni hogy később mi történik. utána meg ha valami nagy gáz van, lehet a válással kínlódni. a gyerekeket papír nélkül is fel lehet nevelni már. ja és ugye gyereket sem kötelező vállalni. a házasságok nagyobb része manapság már idővel válással végződik. csak a macera van vele. ha valakik tényleg szeretik egymást akkor anélkül is együtt tudnak élni, ha meg nem akkor simán különmennek és kész, nem kell válni.

Én speciel fontosnak tartom a házasságot, pontosabban a házassági ígéretet, a jóban-rosszbant, míg a halál el nem választ. És igen, a felek kötelezzék el magukat egymás mellett, főleg azért, mert a közös gyerekeiket föl kell nevelniük.
A nő nem egy cipő, amit föl kell próbálniuk, a férfi meg nem egy falat hús, amit meg kell ízlelniük.
És igen, a kísértésnek ellent kell tudni állni, mert nem érdemes egy egész élet munkáját dönteni, egy kis ínyencfalatért.
De az is igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember, ezért nem olyan bta dolog a házasság előtti együttélés, amikor a felek kipróbálhatják, hogy képesek-e együttélni, együttműködni. De az is igaz, hogy ha a felek kb. egy évig gond nélkül együtt tudnak élni, akkor a házasság is menne.
Nem lenne szabad sokáig halogatni a döntést, így én biztos nem pártolom az 5-10 éves együttéléseket, mert ha az a kapcsolat ennyi időt kibír, akkor a házasságot is kibirná. Mert a nők és a gyerekek érdeke a stabilitás, a biztonság lenne, amit a házasság sokkal inkább biztosít, mint a szimpla együttélés. Egy együttélésből símán ki lehet lépni, de egy házasságot fel kell bontatni, osztozni kell a javakon, a gyerekeken, stb.

Nem értem, vajon miért kellene elítélni azt a hölgyet, aki nem veszi fel a férje nevét?
Nem kell, sőt nem is lehet, vagy legalábbis nem szabadna.

Ma ez már nem annyira furcsa, de volt egy egyetemi csoporttársam, aki férjhez ment az egyetem alatt, majd gyereke született. Nem vette föl a férje nevét, mert az egyetem végén Dr. XY akart lenni, és nem Kovács Jánosné, vagy Nagy Pálné. NÉ, NÉ, NÉ. Nem akart -né lenni.
A kórházban, ahol szült viszont nagy piros betűkkel ráírták a kórlapjára, hogy "NEM LEÁNYANYA!". Nos ez számára éppoly megalázó volt, mintha az ellenkezőjét írták volna fel. Hát nem furcsa, hogy egy szülő nőnél aszerint tesznek különbséget, hogy van-e férje, vagy sem??? akkor a gyerek tán máshogy születik?
Igaz, ez már 40 éve történt. Nem tudom, hogy van-e még most is ilyen megkülönböztetés. Nincs sok értelme, hisz a gyerekek fele ma már házasságon kívül születik!

bocs hogy beleszólok, de én kifejezetten örülök annak, hogy már nem úgy vannak a dolgok mint régen. házasságpárti sem vagyok. persze mindenki másképp gondolkodik én ezt elfogadom, de akkor is ez a véleményem. az viszont érthető hogy 1894-ben teljesen más volt minden… és az is igaz hogy Lucecita sosem ment volna bele abba hogy Gustavo szeretője legyen.szerencsére mai szemmel nézve, ebben semmi rosszat nem látni. az Angelinával való házasság nem működött, nem volt boldog. de akkor ezt mindenki rossz szemmel nézte volna, főleg hogy Gustavo gazdag nemesi családból származik. annak ha egy házasságban vagy egy kapcsolatban félrelépés van, abban is mindkét fél hibás. nincs olyan hogy csak a férfi vagy csak a nő. a félrelépést sem tartom minden esetben rossznak… ha valami nagyon nem működik, de válásra vagy külön menésre nincs lehetőség, akkor szerintem elfogadható.

Egyértelmű, hogy amikor valamiről véleményt alkotunk, az adott korba kell képzelnünk magunkat!
Tetszik vagy sem, abban az időben mások voltak az erkölcsi normáik!
Azóta ezen a téren is sokat változott a világ, hogy jó vagy rossz iránya, azt mindenki döntse el maga!

A sorozatra visszatérve: Ahogyan Azucena vagy Fefa, úgy Lucecita sem vállalta volna a házasságon kívüli kapcsolatot, s ez tkp. szóba sem nagyon került!
Gustavo beleszeretett, és feleségül akarta venni, de ezt a témát már alaposan kiveséztük.

Ami a José Julián - dolgot illeti: Szerintem Modesta arra gondolhatott, hogy Lucecita kezdeményezhetné a Gustavoval való házasság felbontását!
Kötve hiszem, hogy másra gondolt volna, amikor arra biztatta Lucecitát, hogy próbáljon új életet kezdeni.
De: Ezt szintén nem tudhatjuk már meg, mivel Lucecita eleve kizárta még a lehetőségét is, hogy más férfival éljen, ő továbbra is reménykedett abban, hogy rátalál a családjára!

Nem kell még egyszer leírnod, elsőre is megértettem, mire biztatta a titkár Gustavot.
Elvégre valóban szabad embernek hiszi magát, s az efféle "szórakozás" abban a korban bevett szokás volt az "úriemberek" körében.
Még a nős férfiak is hódoltak ennek, nemhogy az egyedülállók!
Ugyanakkor Gustavo tényleg nem volt az a fajta férfi, s ez megmutatkozott abban is, hogy a "szórakozási kísérlet" nem járt eredménnyel.

Remélem, egy percig sem gondolod, hogy egyetértek azzal, hogy a férfiak több mindent megengedhettek maguknak!
Sőt! A "botlásaikat" is legtöbbször igyekeztek elmismásolni!
Ha valami zavar, az a kettős mérce, s annak minden formája!

Ugyanakkor a nők is "megérték a pénzüket", korábban beszéltünk már arról, hogy a Graciela - féle eljárás nem volt egyedi!
Azt is írtam, hogy miközben ódákat zengedeztek az "erkölcsről", a nők egymás után csalták meg férjeiket, s varrták a mástól született gyerekeiket a férjük nyakába.
Ők általában "lenyelték a békát", s vállalták, de tudnék ellenpéldát is mondani.
Kb. 100 évvel ezelőtt a tágabb családban sor került egy igen csúnya válásra.
A férj nem volt hajlandó eltűrni a felesége hűtlenségét, a gyereket sem vállalta, s hiába volt minden könyörgés, elvált a feleségétől.
(Más kérdés, hogy ebben az esetben az egész falu előtt nevetség tárgyává vált volna, hisz évekig nem volt otthon, Amerikában dolgozott, s hazatérvén kellett szembesülnie ezekkel a helyzettel.)

Azóta tényleg sok minden megváltozott, de ez nem jelenti azt, hogy jó irányba haladnának a dolgok!
(Legalábbis szerintem.)
Én is több példát tudnék mondani a szűkebb és tágabb családban arra, hogy a házasságra csak évek múlva, az általad is említett okok miatt került sor.
A "lakodalmas cirkuszról" az a véleményem, hogy ez csupán jó kifogás, mivel egyáltalán nem kötelező nagy esküvőt tartani, szűk körben is meg lehet ejteni, úgyhogy ez nem akadály, ha valaki valóban akarja!

Nem értem, vajon miért kellene elítélni azt a hölgyet, aki nem veszi fel a férje nevét?
Én is mindig a lánynevemet használtam! :-)

Ami a történelmi példákat illeti: A általad említett sort tovább is lehetne folytatni, sok nő "férfi módra állt helyt" - még a vészterhes időkben is! (Azért én ismerem a férjeik nevét, ők sem voltak akárkik! :-)
Azt is írtam már, hogy a családunk nőtagjai szintén öntudatos hölgyek voltak, akik szintén helyt álltak a férjük mellett, de sokszor helyettük is!

Summa summarum: Éppen ezért én is elítélem a "kettős mércét", azt, hogy a férfiak maguk is úgy érezték, nekik több minden megengedett, mivel "ők férfiak"!
Más kérdés, hogy léteztek / léteznek rendes férfiak is, akik soha nem csalták volna meg a feleségüket, s példás családi életet éltek / élnek!

egyetértek. nagyon örülök annak, hogy szerencsére fejlődik a világ ebben is végre! én például sosem akartam gyereket és férjhez menni sem… meg is őrülnék ha le kéne kötnöm magamat. néha van valaki az életemben néha nincs.mégcsak össze sem. költöznék senkivel sem... ez nem az én műfajom. senki nem szól meg és senkinek nincsen köze az életemhez! mindenki azt tesz a saját életével amit akar... én ezt az egész vallást eltörölném ha tehetném! Istenben hiszek de a papokban a fene nagy tisztességekben nem! ezt mind az ember találta ki, nem más! miért kéne nekünk nőknek ezek szerint az elvek szerint élni, mikor a férfiaknak mindent szabad? csak házasság után szex? te jó ég! ekkora marhaságot! ez már csak amiatt sem jó, mert ha a felek nem érzik jól. magukat az ágyban, akkor emiatt váljanak el? nagyon örülök annak hogy a modern szappanoperákban már nem ez a helyzet mint a régiekben.

Oké, elhiszem, hogy Lucecita értékrendjébe "nem fér bele", hogy csak úgy, házasság nélkül együtt éljen Gustavoval.
Bár ugye, a házasságról tudva Modesta is azt pengette Lucecitának, hogy felejtse el Gustavot és éljen boldogan Jose Juliánnal! Pedig Modestának is hasonlóan szigorú értékrendje volt, mint Lucecitának, a tisztes özvegyre a szabadosság gyanúját nem lehetett ráfogni.

Most viszont Enrique is "szórakozásra"buzdítja a főnökét, és nagyon is nyilvánvaló volt, hogy nem kártyázásra, vagy egy táncestre gondolt. És amikor Lucecita féltékenykedni kezd a rúzsos zsebkendő miatt, Modesta az, aki meggyőzi, hogy Gustavo szabad embernek hiszi magát, és így akkor és azzal "szórakozik" amikor és akivel csak akar!!!.
Ami nagyon azt jelent, hogy értékrend ide, vagy oda, a férfiaknak SZABAD volt bármiféle nemi kapcsolatot létesíteni, akár úrinővel, akár táncosnővel, vagy akár elmehetett volna a bordélyba is, ő akkor is kifogástalan úriember maradt volna!

Ezzel szemben egy szerelmes nőnek "nem illett" együtt lennie a szerelmével, pláne még együtt is élnie! A gyerekszülés meg aztán végleg az ő szégyene volt és ebben nem osztozott az, aki teherbe ejtette!

Nagyon nem tetszik nekem ez a kettős értékrend, aminek a nyomai hellyel-közzel még most is megtalálhatók.
Pláne a nálunk keletebbre élőknél, gondolok itt a főleg a törökökre, ahol az apának még a nagykorú lányánál is joga volt/van ellenőrizni a lánya szüzességét. A többi, még náluk is elmaradottabb iszlám országra már gondolni sem akarok....
--------
A véleményem alkotásába nyilván belejátszik már az is, ahogy a mai társadalom fejlődik.
Míg számomra sem volt lehetséges házasság nélkül együttélni egy férfival, addig most kb 40 évvel később kis rokonaimnál, unokahugaimnál ez már nem egyáltalán nem fura.
Az egyik 5 év együttélés után ment hozzá a párjához. A másik már 10 éve együtt élt egy fiúval, gyerekük is született, amikor a házasság mellett döntöttek (bevallottan a különböző, ifjú házasoknak járó kedvezmények, állami támogatás, kölcsönök, adókedvezmények, stb. miatt). Azóta még egy gyermekük született.
A harmadik rokon még szintén 10 év körüli együtélés és egy gyerek mellett sem hajlandó házasságot kötni, talán a lakodalmas cirkusz költségei miatt.
És meg kell mondanom, hogy egyiküket sem ítéli el a társadalom, még azt a hölgyet sem, aki most is a lánynevét viseli. (amúgy én is, dacára hogy 25 évig férjnél voltam)
És ne felejtsük el, hogy történelmünk nagy asszonyai, Zrínyi Ilona, Kanizsai Dorottya, Széchy Mária, Dobó Katica és mások a lánynevükön lettek híresek és alig néhányan ismerik férjeik nevét.
----
A lényeg az, hogy amíg maguk a nők is úgy gondolják, hogy nekik nem megengedett a házasságon kívüli kapcsolat semmilyen formája, és ameddig a férfiaknak minden megengedett, még a kupleráj is, addig tényleg nincs miről beszélni, erkölcsről, meg ilyen-olyan értékrendről papolni. Mert ahol az egyik félnek minden megengedett, minden szabad, és a másik felet meg megbélyegzik annak csak egy kis töredékéért is, addig nem is lehet igazságosan ítélni ilyen kérdésekben.
---------
Nem fura, hogy még a vallás is a férfiaknak kedvez és a nőket szigorúbban ítélik meg?
Mert ez az "értékrend" is inkább csak a nőkre nézve kötelező?

Talán már változik a világ, de 120 évvel ezelőtt nagyon is kettős mércével mértek és én ezek alapján mondom azt, hogy inkább boldog lennék, mint "erkölcsös" egy életen át.

Finoman szólva nem volt "természetes"!
Gustavo és Mirta esete korántsem szokványos!
Gustavo - magához térvén a betegségéből - ott találta Mirtát, aki kullancsként kapaszkodott belé.
Más kérdés, hogy már régen meg kellett volna szabadulnia tőle!
Ami a "bemutatást" illeti: A hegyekben, az "Isten háta mögött" aligha éltek "társasági életet".
Három évig ráadásul bezárva tartotta Gustavot, úgyhogy akkor pláne nem mutathatta be senkinek.
Limába még csak nemrég tértek vissza, s ott pláne nem élnek "társasági életet".
Ez utóbbi Mirtának sem áll érdekében, hisz fennáll a veszélye, hogy valaki felismeri Gustavot.
Ne felejtsd el, hogy mindenáron meg akarta akadályozni az utazást, ezért is záratta be évekre Gustavot.
Ergo: Gustavonak nemigen vannak "ismerősei", azaz vannak, csak nem emlékszik rájuk, s Mirta sem segít felidézni az emlékeket.
Az ügyvédjét még nem láttuk, a titkára pedig "homo novus", így ő nem jelent veszélyt Mirta számára.
A bankárhoz sem volt még szerencsénk, ami azért egy kicsit furcsa!
Bár...Ő is tudna érdekes dolgokat mesélni, például a Mirta által Gustavo nevében írt levélről..

A titkárra Édesanyám azt mondaná: "kissé habókos".
Biztatja Gustavot a szórakozásra, ő meg is próbálta, de nem vált be a dolog.
Amnézia ide vagy oda, tudat alatt azért "benne van", hogy ez nem az ő stílusa.
Ő aligha csinált ilyesmit, még Sátánka mellett sem.
A titkárra visszatérve: Szemet vetett Lucecitára, de Gustavo szintén, úgyhogy emiatt lesz is köztük egy kisebb "mosolyszünet".
(Ez nem tart sokáig, mivel Modesta felfedi előtte, hogy Lucecita Gustavo felesége, s ily módon nem tekinthető "szabadnak".)

Egy szóval sem állítottam, hogy Martin azért járt pórul, mert nem vette feleségül a gyermeke anyját.
Valóban ráfizetett arra, hogy munka helyett a nőket hajkurászta.
Szerintem Fefa mellett utóbbiról le kellett szoknia, ő aligha tűrte volna el tőle!

Az szerintem egyáltalán nem baj, ha a szappanoperák egy kicsit próbálnának a jóra "nevelni"!
Nekem egyáltalán nem tetszik ez a "fene nagy szabatosság", (utánad szabadon!) ami mostanában divattá vált.
Én soha nem tudtam volna "összeállni" senkivel, pláne házasság nélkül gyereket szülni.
S nem azért, mert bigott vallásos lennék, hanem mert nem egyeztethető össze az értékrendemmel.
OFF! Nevetségesnek és szánalmasnak tartom, hogy több ismerősöm - miután "összeálltak" valakivel, s gyereke(ke)t is szültek házasságon kívül, s végül a "párjuk" faképnél hagyta őket, most "elváltként" tüntetik fel magát.
Amondó vagyok, ha akkor vállalták, hogy elmaradjon az esküvő, nyeljék le a békát, s ne most csináljanak hiúsági kérdést belőle!
Tiszta sor, hogy aki soha nem volt házas, elvált sem lehet! OFF!

Na igen, a férfiak többet megengedhettek maguknak, és sok esetben igyekeztek számukra mentségeket keresni, s általában találtak is!
A nőknek viszont általában tűrniük kellett!

Visszatérve a sorozatra: Tényleg felesleges ez a szócséplés, amit folytatunk, mert nem tudjuk meggyőzni egymást.
Számomra egyértelmű, hogy az a valaki, aki úgy érezte, bűnt követett el és vétkezett, s akinek az volt az első reakciója, hogy véget akart vetni az életének, aligha ment volna bele bármiféle "bűnös viszonyba"!
Elképzelem, ahogyan együtt él Gustavoval, közben naponta imádkozik a Szűzanyához...Eleve nonszensz!
Nem kell húsz körömmel belekapaszkodni a vallásosságába, egyszerűen nem fért bele az értékrendjébe!
Bármilyen hihetetlen, egyesek számára még léteznek olyan fogalmak, mint a SZÉGYENÉRZET ÉS A TISZTESSÉG!
Lucecita értékrendje szerint - ahogyan a sorozatban megismertük - az ilyesmi mindenképp HELYTELEN lett volna!
De: Kár ezen elmélkedni, szerencsére a készítők nem írtak bele ilyen ökörséget a történetbe! (Bocsánat a kifejezésért!)
Ha már elmélkedni támadt kedved, én is követem a példádat: Bár az én "szakmámban" nemigen szeretik, ha arról beszélünk, "mi lett volna", most mégis megteszem.
Namármost: Ha Sátánka nem lett volna béna, akkor Gustavo már rég elvált volna tőle, s feltehetően szabad emberként találkozott - vagy nem találkozott - volna Lucecitával.
Ebben az esetben ugyanis nem biztos, hogy a birtokon történt találkozást újabb is követte volna!
Egyébként Gustavonak sem állt szándékban, hogy a szeretőjévé tegye Lucecitát, s bár nehezen határozta el magát, rögtön a válást fontolgatta, s arról beszélt, "bár szabad lenne"!
Ez nem arra vall, hogy csupán "bűnös viszonyt" akart volna vele folytatni.
Ebbe szerintem Lucecita se ment volna bele, sem gyerekkel, sem anélkül, de Gustavo sem volt az a fajta férfi.
Beleszeretett Lucecitába, s feltett szándéka volt, hogy feleségül vegye!
Itt most már tényleg befejeztem, mert nevetséges, hogy ennyit lamentálunk a semmiről! :-)