A filmet érdemes megnézni, tetszett a történet, a szereposztás, a színészi alakítások, a ruhák, kiegészítők, sminkek, berendezés is. Elizabeth T-nak, Paul N-nek is jól állt a szerep.

Lehet, hogy a maga idejében a darab nagyot szólt, de ma már sokkal jobbak is vannak a témában.
Nem igazán fogott meg, jobbra számítottam. Nehezen merem leírni, de nekem Paul Newman játéka színpadiasnak tűnt, de a többi szereplő is.
Azért nem bántam meg, hogy megnéztem, de maradtak kérdőjelek. (például Brick elvesztett barátjával való kapcsolata, illetve a film utolsó jelenete)

Jó film, érdemes megnézni, jól játszott Elizabeth T. és Paul N. is, illettek egymáshoz, kikapcsolódásképp teljesen jó.

Unalomig ismételt családi viszonyok? Sorold kérlek az olyan filmeket amik a házasságot így mutatják be, ahogy legtöbb esetben adekvát a valóságban. Gondolom nálad az a 10/10, ahol van egy nyálas vígjáték, majd kiderül egy mocskos hazugság, nagy összeveszés, erkölcsi tanulság, megbocsájtás, majd egy boldogságot demonstráló fehér ruhás esküvő, és a tengerparton a két szerelmes boldogan belerohan a lenyugvó napba és boldogan él míg meg nem hal. "Mai szemmel" ez a bevett, hát higgyél az ilyen romokban, a "mai szemeddel". Az meg csak egy ostoba hazugság, hogy a házasságok több 70%-a válással végződik (az alkoholizmust, a családon belüli erőszakot, a gyilkosságot, az öngyilkosságot meg sem említve).
Az biztos, ha a kulturális és társadalmi minták nem az ilyen boldogság kirakatát demonstráló hulladék romkomok lennének, hanem az ehhez hasonló kőkemény drámák, akkor talán te is a "mai szemeddel" máshogyan látnád a világot, és talán nem az lenne neked is az életed csúcspontja, hogy mindenáron fehérruhás esküvőt akarj, ami egy olyan kirakat ami nem készít fel az azt követő hétköznapokra, és arra hogy mi van amikor a kapcsolat nem olyan felhőtlen, mint amikor a két szerelmes beleszalad a lenyugvó napba.

Uh, alig birtam kivarni, hogy vege legyen. Az unalomig ismert es elorelathato csaladi viszonyok, serelmek, vitak. Most lattam eloszor es mai szemmel unalmas, esemenytelen, es kiszamithato. Taylor itt mar nem volt sugarzo szepsegu, Newman pedig 40-nek is elment volna, pedig 33 volt a forgatas idejen. 4/10

Húú.Abban az idõben még tudtak jó filmeket csinálni az amik.

Minden T.Williams darabon tompítottak.

Hol a nemi erõszakot(A vágy villamosa) ábrázolták kétértelmûen,hol a vérfertõzõ(Az ifjúság édes madara) viszonytól szabadultak meg.

Ha jól emlékszem,a film és a darab vége ugyanaz.

***SPOILER PÓTOLVA***A homoszexualitása arra adna választ,miért nem kell a felesége neki,és miért gyászolja a barátját.

Mindezek helyett a film a feleségét hozza ki a barátja szeretõjének és hibásnak a haláláért.
***SPOILER VÉGE PÓTOLVA***

Igen, szándékosan finomítottam meg, mert tényleg kedvelem. Egyszer olvastam róla, hogy ez az arc nagyon behatárolta a lehetõségeit a hölgynek, de szerintem van ennek jó oldala is, mégpedig az, hogy aki egyszer látja, után mindig emlékezni fog rá. Mert cicababából sok van, de igazi karakterbõl kevesebb. :-)
Összesen három filmben láttam õt, a Manderley ház asszonyában, ahol nagyon gonoszka volt, aztán a Vörös ház-ban, ott viszont egy rendkívül jólelkû, önfeláldozó nõt alakított.
Itt pedig megint csak egészen más karaktert keltett életre, ezt a kis bohókás, vásárlási kényszeres, megjátszós, de ugyanakkor azért még nem teljesen taszító mamit. Szerintem ez mutatja meg egy színész igazi tehetségét, hogy sok arca van, nem mindig csak egy, mert arra is akad példa.
Igen, bevallom hõsiesen, a könyvet nem olvastam, és ezért a homoszexualitás kérdése nem jött felszínre. Mélyen meglep. Így még ellenszenvesebb a figura, nem tudom miért, de én utálom ezt a Brick-et.Persze papol a szereterõl, abban igaza is van, de egyébként neki is van gyarlósága jócskán, több, mint Big Papának.Csak akkor ezek szerint a végét is elferdítették a könyvhöz képest, ahogyan írjátok is, mert egy homoszexuális nem tudja megoldani a helyzetet ezzel a kamu gyerekvállalálssal.

Tudom, hogy taplóság, de esetleg megkérdezhetem, hogy a könyv szerint akkor mi a vége? Nekem ez priviben is jó, ha valaki túl merésznek tartja a kérdésemet. Tudom, hogy el kéne olvasnom persze, ami húszezer évig tartana most éppen, amikor is annyi a dolgom. :-(

"egyedi és karakteres arccal áldotta meg a sors" - ha valaki nem tudná mit jelent az eufemizmus, hát ezt a mondatot;):)

Igen és felháborítónak találom hogy eltüntették. Persze, nem merték bevállalni akkoriban, de akkor válasszák a prüdériát és ne nyúljanak hozzá egy klasszikushoz mûhöz, mert konkrétan jelentõsége is volt a homoszexualitásának, nem öncélú elem volt.

Szóval szimpi a Big mamát alakító hölgy, szerintem sokan ismerik õt Hitchcock filmekbõl, leginkább Manderleybõl.Ott nem volt éppen kellemes, de annál tehetségesebb.
Láthatóan egyedi és karakteres arccal áldotta meg a sors, ami behatárolta a mûködési területét a szerepek színpalettáján, de szerencsére a küllem mellé kapott nem kevés tehetség miatt mégis ismert, és elismert mûvésszé válhatott.

Megnéztem ezt a filmet, nem volt könnyû, mert ez egy olyan családi dráma, amelynek a kérdései azt hiszem, a családok nagy százalékában ott fortyognak a mélyben. A képmutatást én is utálom, ezért nem leszek diplomatikus semmiben sem.

SPOILER*****

Kérdés: Ha valakinek van két gyermeke, akkor miért kell az egyiket látványosan jobban szeretni, (mert úgyis minden szülõ jobban szereti valamelyik gyerekét, errõl nem tehet, arról viszont tehet, ha ezt ki is mutatja.)
És miért kell mindent csak az egyik gyerekre hagyni, amikor a másik, légyen akármilyen idétlen és erkölcsileg romlott is, a maga módján próbál megfelelni a szülõi elvárásoknak. Azt gondolom, hogy a Paul Newman által megformált hõs azért nem akkora ász, mint amekkorának bneállítják itt a filmben. Nem értékeli a vagyont, mert beleszületett, és sosem szenvedett hiányt semmiben, viszont az emberek nagy százaléka nem ilyen szerencsés, és szeretne egy kicsit mást is érzékelni a világból, mint hogy hónap végén ki tudja e fizetni a számláit. Ott volt Liz Taylorban is természetes módon ez a fajta küzdelem, mert õ elmondása szerint megjárta a csóróság legmélyebb bugyrait, mint ahogyan Big Daddy is.Mit várt tõle a férje, hogy nem lesz az égvilágon semmilyen elvárása? A pénz teljes hiánya a legmélyebb szerelmet is meg tudja ölni.És hangsúlyozom, hogy csak és kizárlóag egészséges mértékû anyagi biztonságról beszélek, NEM a túlzásokról, és nem az erkölcstelen kapzsiságról.

A bibliai tékozló fiú története jut eszembe az egészrõl. Azt hiszem, kellõ intelligenciával, amilyen senkinek nem volt igazán ebben a filmben, el lehetett volna intézni ezt a konfliktust, mindenki kapjon egyenlõen, és akkor az a szerencsétlen, látványosan nyomorult Mae Flynn Pollitt sem lett volna ilyen gonosz, a szerencsétlen nyomorult. Miért lett ilyen? Mert senki nem vette figyelembe sem a teljesítményét, sem õt magát, mint embert. A szeretet és tisztelet hiányát minden ember megsínyli, és ilyenkor fordulnak át az indulatok gonoszságba. Kérdezem, és õszintén válaszoljatok, Ti boldogan viselnétek, ha az 5 gyerek megszülése után, ami nem kis teljesítmény, ennyire semmibe vennének titeket? És az a szerencsétlen Gooper is lenyomott egy monológot, amikor egy pillanatra megsajnáltam, akármilyen gagyi volt is, magyarul, hogy egész életében mást sem tett, mint amit elvártak tõle, mégsem elégedettek vele soha, mégsem szeretik úgy soha, mint a Bricket, aki SEMMIT NEM TETTT AZÉRT, HOGY SZERESSÉK. És ez bunkóság a szülõk részérõl. Szóval az igazságnak ilyen oldala is van.
Nem értem, hogy miért nem vállalják fel az emberek, szülõk, gyerekek és testvérek az egyenlõ osztozkodást, hogy mindenkinek ugynannyi lehessen, ne kelljen kivárnia, amíg a szülõ elpatkol, és az életük további részében ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy a pénzen marakodnak, tépik szét egymás idegeit, hanem boldogok lehetnének együtt, mindannyian, senki sem várná senki halálát, és szerethetnék egymás gyerekeit is, habár a filmben elõforduló dagadt, hájas, rosszindulatú gyerekek szeretetéhez elég nagy morfin adag kéne mindenkinek. Hogy témánál maradjunk.

Már régóta keresem az emberekben mélyen lakozó kapzsiság és gonoszság, gyûlölködés gyökereit, és sokszor azt látom, hogy a szülõi alkalmatlanság teszi a gyerekeket egymás ellenségévé, és ezt nagyon súlyos dolognak tartom. Jó lenne, ha csak az vállalna gyereket, aki normálisan fel is tudja nevelni õket, és a gyerek élete a késõbbiekben nem a szenvedés lenne.
SPILER vége******

Egyébként viszont Tennesse Williams tökéletesen megírta ezt a regényt, mert benne van minden fontos momentum, ami egy családi drámába kell, és a szereplõk nagyon jók. A színészi teljesítmény is, Paul Newman és a Big mamát alakító Judith Anderson játéka különösen brilliáns, persze lehet, hogy csak szerintem. :-)

Hát ilyen az élet, nagy vonalakban. Csak sosem fogom megérteni igazán, hogy miért ilyennek kell lennie. :-(

Egy szó van erre a filmre, ami igazán helytálló: az, hogy katartikus!
Szerintem Paul Newman-nek simán kijárt volna ezért a szerepéért egy Oscar!

Sokkal jobban megrendezett Tennessee Williams-darab, mint A vágy villamosa. A fõszereplõ fiatalok nem tökéletesek, de szimpatikusan vannak ábrázolva és együtt lehet érezni a helyzetükkel. A feszültség fokozatosan bontakozik ki a történettel, nincsenek unalmas percek és küllemre is igényes film. A történet nem vidám és némileg kisszerû, de szerethetõen van bemutatva.

Mondtam már, NEM kirúgásról beszélek, hanem elhivatottságról és a színház iránti szenvedélyrõl. Egyszerûen így van, a shownak folytatódnia kell. De ezt olyan nem értheti, aki nem mozgott még színházi körökben. Én igen, méghozzá olyan helyeken, ahol neves mûvészek léptek fel. A szakma megköveteli az alázatot, ez van. Ahol nincs alázat, ott hiába van tehetség. Nem is egy rendezõ nyilatkozta, hogy inkább dolgozik olyan mûvészekkel, akiknek kevesebb tehetsége van, de dupla, sõt, tripla annyi szorgalma, fegyelme, és a szakma iránt mutatott elhivatottsága. Ez van. Akinek ez nem fekszik, menjen el portásnak!

Igen, és akkor több hónapnyi próbafolyamatnak lõttek gyakorlatilag, amelybe egy egész színházi társulat beleadta a szívét-lelkét... Azért tessék ezen is elgondolkozni...