Téma: Mártírok

6/10
Arturo gróf 2017 márc. 11. - 14:49:37 6/10
(2/2)
Az elõadás egyszer nézhetõ, a darab gyengusz.
8/10
FElepHánt 2013 jún. 09. - 16:17:30 8/10
(1/2)
FeHér ElepHánt Kulturális AjánlóPortál www.toptipp.hu

Hol van már a Lángarc brutális natúrája, a Hideg gyermek delejezõ abszurdja? De Marius von Mayenburg dramatikus készsége nem fakult, a helyzet- és karakterkép erõteljes. A színpadkép /Kálmán Eszter/, elmozduló plexifalával, nyomott ürességével megfelelõ, a szereposztás ígéretes. Dömötör András pontosan élezi ki a szituációkat, vázolja fel az egymáshoz viszonyulások erõvonalait, pregnáns váltásokkal gördíti a cselekményt. Nem tudjuk hogyan, nagykamaszunk biblikus transzba esik, nem szektához csapódik, saját olvasatában értelmezi a Könyvet és válik egyre terhesebbé környezete számára.
Takátsy Péter, elfojtott vágyakba görbülõ, erotikusan pucsítva guggoló igazgatója, elõször felgerjed a bikinis úszólányokról hallva, majd egyre jobban belelovalja magát a büntetõ fõnök szerepébe. Dankó István mesterien teremt bicebóca figurát, örömmel fogadja, hogy végre valaki emberszámba veszi, vallási fanatizmus helyett megadó homoerotika éled benne. Pálmai Anna ravaszkásan bakfis, rémült kitörése kitûnõ, kár, hogy megint otromba vetkõzésre kényszerül, ahogy a fõhõs meztelenkedése is avultan trendi bárgyúság.
Színészileg Tasnádi Bence azonban teljesértékût nyújt. Vörösödõ arccal szónokol, haraprapja a testamentumi szövegeket, szenvedélyes, szélsõséges, kezelhetetlen, ám alakítását a szigorú arányosság mértéktartásával fogalmazza meg. Súlyt tud adni gesztusainak, hitelességet az õrjöngõ túlzásoknak. Képes lenne rá, de nem manipulál, õ tényleg gyógyítani szeretne, csak a kudarcot hárítja át másra. A befejezés erõltetett csavarja, hogy végül mást vádolva, hitvány kis hazugságokkal, próbál menekülni, súlyos írói hiba, engedmény a bármilyen "ending"-re vágyó középszernek. Játszhatatlan, nyugodtan ki lehetne futtatni valamely
több kérdõjeles, nyitott záróképre.
A létezésben megtört anya fáradt vonásait a nagyszerû Kiss Eszter hordozza. Próbál okosan megértõ, cinkosan baráti lenni, tehetetlensége kritikus mondatokba élezõdik, pontosan olyan, amilyen bármelyikõjünk lenne hasonló "ne adj isten" helyzetekben. A biológiatanárnõ szerepében Ónodi Eszter, harmonikus intellektusának megfelelõ, izgalmasan összetett karaktert formál. Szép szavak, együttérzés után, a Bibliába beleásva magát, saját érveivel szembesíti a lánglelkû fanatikust. Csak azt felejti el, a hit nem hallgat érvekre, talán a legjobb megoldás ilyen esetben a delikvenst hasonszõrû mániákusok közé helyezni: marják agyon egymást.
Nem világmegváltó, de tanulságos és mindvégig érdekes elõadás, jól illeszkedik a Kamra egyre hatásosabb produkcióinak sorába.