Alapvetően egy aranyos kis történet volt, két kicsit a saját képzeletében élő lányról, az általuk létrehozott fantáziavilágról és a köztük kialakult baráti, majd erotikus vonzalomról. Sajnos kb. a szeretkezésük volt a film csúcspontja, onnantól már elsötétedik a sztori, a gyilkossággal pedig mindkettőjük szerethetősége a nullával lesz egyenlő.

SPOILER!

Ismertem a történetet korábbról, mégis nagyon fájt a vége. Az anyjuk a filmben egy egyszerû, de jóindulatú emberként volt ábrázolva. A végén, amikor meghívta õket egy italra, a tájban gyönyörködött, vagy szabódva megette a süteményt, szabályosan összeszorult a szívem érte.

Ennek ellenére nem tudom elítélni a lányokat sem, egyszerûen olyan komoly problémáik voltak, amelyeket abban a korban nem tudtak kezelni és elfajult a helyzet. Az internet tanúsága szerint azóta mindketten igencsak megbánták a történteket.

SPOILER VÉGE

És mi van azzal az általános, a homoszexualitást érintõ prüdériával, ami az ötvenes éveket jellemezte? Foucaultnál is olvashatjuk, hogy a homoszexualitást az elmebaj egyik változatának tekintették egészen a 19. századtól. Ha megnézzük az anya félelmét, amit rávetített a lányára, azt a fajta rózsaszínû, cukormázas pszichés erõszakot, amelyet a lányával szemben alkalmazott (és nem rossz szándékból, hanem a korszak egyszerûen ilyen volt), szerintem érthetõ (de nem elfogadható) a lányok tette. Ha jobban megnézed a filmet, a szülõi tiltás úgy lépett felszínre, hogy meg sem fogalmazódott annak oka a lányok elõtt. A másik dolog, hogy a lányok nem voltak leszbikusok, egész egyszerûen két tehetséges különc, akik egymás támaszai voltak, amikor a valóság túl szürke és kiábrándító volt a számukra. A szétválasztásukkal ez a támasz, ez a biztos pont szûnt volna meg (és szûnt meg valójában). A tettükkel nem voltak, nem lehettek tisztában, hiszen mindketten gyerekek voltak még. Ez természetesen nem mentség semmire, csak némi magyarázat.

Hát én veled értek egyet. Akármilyen magas is az IQ-ja valakinek, meg akármennyire nem érti meg a környezete, ez akkor sem lehet sem mentség, sem ok arra, amit tettek. Annyira belelovalták magukat valamibe, hogy gyilkosság lett a vége. Na bravó! Ahelyett, hogy vártak volna türelmesen pár évet. Vagy elfogadjuk, hogy a két csak bolond, és akkor ez felmentést ad a tettükre, vagy épelméjûek, akkor meg ilyet tenni förtelem, akármilyen mûvészfilmet is csinálnak belõle!

Most láttam a filmet. Olvastam, hogy van vágatlan változata. Az vajon milyen lehet? Ha valaminek van vágatlan változata, szívesebben szeretem azokat megnézni, mint a vágott verziókat. Nem is értem minek kell megvágni, ha van egy vágatlan is? Azoknak akik nem bírják? Hát akkor ne nézzenek ilyen jellegû, témájú filmeket.

Engem csak a gyurmás emberek zavartak valamiért. Egyébként jó film volt, és tudom milyen érzés, mikor el akarnak választani valakitõl, mert éppen nekik úgy tetszik. Pampognak, pampognak, dirigálnak, de nem is tudják, hogy valójában egy életreszóló csalódást és törést okoznak ezzel. Mert lehet, hogy kiheveri az elválasztást, de örökké emlékezni fog rá, és nem pozítivan. Ha valaki ennyire ragaszkodik valakihez, nem szabad elválasztani. Mindenki maga tudja, miért akarja a másikat, egy kivülálló nem érti meg.

Már briliáns extra változatban is megvan. Tökéletes kiadás ehhez a tökéletes filmhez! :)

Alapfilm, szépen ráül a zord valóságra. Remek rendezés, tudatba rivalló színészi játék. Még a 90-es években csíptem el tinédzserként, de azóta sem tudom kiverni a fejembõl. Sokakkal legyen így, azt kívánom. Mindenképpen megnézendõ.
9/10.

A végén a hajó-jelenet szimbolikus értelmû, és Jackson itt olyan filmnyelvi megoldást választ, ami elõre sejteti a lányok jövõjét. Kulcs: nézd meg a hajó korlátait.

Majdnem tökéletes film, egyedül a végét érzem összecsapottnak. Elég kurtán, hirtelen ér véget.


SPOILER

Az egyik pillanatban még a gyilkosság képeit láthatjuk, majd egyik pillanatról a másikra búcsúzkodás a hajón... ???

SPOILER VÉGE


De ettõl függetlenül ez mindenképp egy olyan film, amit nagyon örülök hogy megnéztem és azt hiszem sokáig emlékezetes marad.

És ezt tudtátok? A wikirõl van: "Kate Winslet saját elmondása szerint annyira átlényegült a szerepére, hogy a forgatás befejeztét követõen több hónapig tartó otthoni pihenõkúrára szorult."

:O Kate már az elsõ filmszerepét sem félvállról vette.

Amikor elõször láttam, nagyon tetszett. Valóban nagyon érdekes, látványos film, remek színészi játékkal. De minél többször látom, annál kevésbé köt le. Ha már tudom, mi fog történni.. szerintem tipikusan olyan film, amit egyszer muszáj megnézni, de nem egy félévente megnézhetõ darab. Idõ kell, mire megint izgalmas lesz.

Huhh, jó késõn reagáltál, de nem baj, az a fontos, hogy reagáltál, tökéletesen egyetértünk szerintem, azt a gyomorgörcsöt azért gyanúsnak tartom.

Nekem az egyik kedvenc filmem. Hátborzongatóan gyönyörû.

Szépen, õszintén írsz. A mûvészetben nincsenek tabuk, ahogy valójában az életben sem. Akkor neked nem ajánlott olvasmány Csáth Géza, különös tekintettel az Anyagyilkosság címû novellájára. És a hírlapok, és a TV hírmûsorai is kerülendõk. A történelem is tele van rémtörténetekkel, Néró is megölte az édesanyját... Freud pedig egyenesen azt állította, hogy ez a pokol, amitõl te ennyire megijedtél, mindannyiunkban ott lakozik; ezért is rázott meg ennyire ez a film.

Ez a hozzászólás, az én olvasatomban,egy 10-s osztályzatot jelent.

Lehet, hogy az elõzõ hozzászólásomat kicsit félreérthetõen írtam - engem nem a kétlány mély barátsága, különcsége zavart, hanem az elõre kitervelt, értelmetlen gyilkosság.
Szerintem mindenki mást lát egy filmben, többféle szemszögbõl lehet vizsgálni. Van, aki meglátja ebben a két lányban a zsenialitást, és végtelenül pozitív személyiségnek, meg nem értett zseniknek, a körülmények áldozatának látja õket, más beteges, elvetemült szörnyetegnek véli õket.
Talán az igazság a kettõ között van.
Nem a két lány különös kötõdése zavart (egy szóval sem írtam, hogy leszbikusok), az álomvilág, amit felépítettek, nagyon szép volt (annak idején gyerekkoromban én is játszottam hasonlót) - persze, ameddig normális keretek között mozgott. Nagyon megérthetõ, az is, hogy fájt nekik a világ értetlensége, látták a sok képmutatást, a sok fonákságot, emiatt egymáshoz menekültek, szinte kizárva a külvilágot.
Azt is megértem, hogy nagyon erõs lelki társak voltak , és elképzelhetetlennek tartották, hogy elszakítsák õket.

Viszont én úgy gondolom, a bajt maguknak is keresték. Úgy érzem, ha sok negatívumot is láttak a körülöttük élõ emberekben, de alapvetõen nem volt nekik annyira tragikus gyerekkoruk,talán valamivel rosszabb az átlagnál, de nem botrányosan rossz. Juliet anyja egy hideg, kikapós nõ, aki valószínûleg nem volt érett az anyaságra, emiatt a lányát felesleges koloncként kezelte, ha szerét tehette, megszabadult tõle - emiatt nagyon erõsen sérült a különben is hiper érzékeny Juliet személyisége. Sajnos sok ilyen éretlen anya van. Juliet apja szerintem egy papucsférj volt, de szerintem szerette a lányát. Egy szép otthonban, jó körülmények között éltek, a legjobb iskolákba járatták.
Pauline családja egy szerény körülményben élõ, átlagcsalád volt, tipikus földhözragadt, egyszerû emberekbõl állt. Pauline anyja egy keményen dolgozó, lestrapált háziasszony volt, aki szigorúan, kispolgárian neveli a lányát. Ugyan egyszer lekever neki egy makarenkói pofont, de nekem a filmbõl nem az jött ki, hogy komolyan, véresen bántalmazza, súlyosan lefojtja Pauline-t, egy teljesen átlagos anya.
A film több, mint ötven évvel ez elõtt játszódik, akkor nem voltak olyan szabadak az erkölcsök, mint manapság. Emiatt nem csoda, hogy ez az egyszerû asszony bedühödött, mikor tizenöt év körüli lányát rajtakapja a fiújával. Ez a nõ nem tudott árnyaltan gondolkodni, nem érezte át lánya óriási szeretetéhségét, elõször örül Julietnek, de mikor meghallotta a téves orvosi diagnózist, úgy gondolta, jobb õket elválasztani, hogy mindkettõnek jobb legyen. Nem volt gonosz, elvetemült némber, nagyon szerette a lányát a maga módján, valószínûleg nem fogta fel, mekkora fájdalmat okoz neki, hogy elválasztja a lelki társától.

Nem érdemelt ilyen szörnyû halál! A lehetõ legaljasabb cselekedet szülõt megölni. Egy gyilkosság indokolt lehet, ha az ember önvédelembõl teszi, esetleg egy hirtelen felindult emberölést is valahogy ki lehet magyarázni.
De arra nincs mentség, hogy ravaszul, elõre kitervelten, megjátszva magukat kedvesen megvendégelik a mamát, sütivel kínálják, egy szép erdei sétára invitálják, aztán brutálisan neki esnek, és megölik...
A szülõanyját, aki becsülettel felnevelte - csak azért, mert pár évig eltiltotta a lelki társától, akivel mellesleg levelezhetnének is...
Erre nincs mentség. Hiába a 170-es IQ, ez egy szörnyû, értelmetlen gaztett volt.
Ilyet csak a legelvetemültebb gonosztevõk tesznek - talán annyi mentségük volt, hogy nem voltak maguknál, összemosódott az álomvilág, és a valóság, valószínûleg nem tudták, mit tesznek, õk csak az elpusztítandó gonoszt látták Pauline anyjában.
Pauline, és Juliet nemcsak a körülmények, de saját maguk áldozatai is voltak. Ha kicsit nyitnak mások felé, észrevehették volna az emberekben nem csak a negatívumot, hanem a pozitívumot is.
A szép körülményt, a szorgalmas, keményen dolgozó anyát, az élet apró örömeit, ami nem csak az álomvilágban létezik.

Természetesen ez az én véleményem, nem akarom senkire ráerõltetni a látásmódomat. Nekem ezt jelenti a film.:)

Valóban a lányok nagyon értelmesek voltak - ennek ellenére számomra ellenszenvesek is. Szerintem Juliet anyja az, aki a "fõgonosz", hiszen állandóan lerázza a lányát, még a szanatóriumban is elhanyagolja, pedig Juliet nagyon ragaszkodna hozzá. Juliet anyját éreztem egyedül valódi negatív szereplõnek - ellentétben Pauline anyjával, aki nagyon egyszerû, beszûkült, konzervatív - de egyáltalán nem gonosz. Abban az idõben még sokkal merevebbek voltak az emberek, egyáltalán nem lehetett elvárni tõle, hogy tapsoljon örömében, hogy meleg a lánya. (Láttam egy interjút amiben Juliet Hulm azt állítja, egyáltalán nem volt meleg, téves volt a diagnózis, mindössze erõs lelki rokonságról, baráti kötõdésrõl volt szó. Akkoriban a pszichológia is gyerek cipõben járt. )
Pauline anyja szerintem egyáltalán nem akar rosszat a lányának, mikor elválasztotta a barátnõjétõl - a maga egyszerû kis eszével azt gondolta, jót fog nekik tenni, hogy egy ideig nem látják egymást. Abban a korban még nem voltak olyan toleránsak az emberek mint manapság (hm, most talán hülyeséget írtam, mert ma sincs tolerancia), ezért meg akarta óvni Pauline-t a világ megvetésétõl. Már régen láttam a filmet, de úgy emlékszem, még az is meg volt engedve a lányoknak, hogy levelezzenek egymással - így indokolatlannak érzem a gyilkosságot hiszen nem egy valódi elválasztásról volt szó - maximum csak fizikailag nem láthatták volna egymást néhány évig.
Biztos vagyok benne - hiába az orvosi diagnózis, hogy egészségesek a lányok - hogy baj volt a fejükben, ilyet normális ember nem tesz! Julietnek még van annyi mentsége, hogy depressziós volt az anyja házasságtörése miatt, és próbálta Pauline-t kissé visszafogni - de Pauline tettére nincs mentség. Hacsak nem az, hogy beteg volt.

Azzal egyetértek, hogy borzasztó érzés, mikor egy érzékeny, gazdag fantáziájú, magas IQ-jú embert nem ért meg a világ, és sok értetlenséggel, negatívumokkal találkoznak - de nem vall túl nagy lélekre, hogy kijelölök egy barátnõt, akit ajnározok - a többi embert meg semmibe veszem, lenézem, és ha utunkba állnak, meg kell ölni.

Ha belegondolok én is számtalan csunya embert megölhetnék, mert nem értik meg a finom lelkemet..:)
Lehet, nagyon intelligens lányok voltak, de nem voltak a szó szoros értelemben "jó emberek", nem tudom õket angyalosítani, csak, mert gazdag fantázia világuk volt.
Aranyosak, ahogy kézen fogva szaladgálnak, játszadoznak, meséket találnak ki, de a lelkük nagyon nem volt rendben. Arra a szegény papra, aki vigasztalni akarta, milyen undokul nézett Juliet - bár az õ negatív viselkedését még meg lehet magyarázni - az anyja ridegsége miatt volt ilyen.
Egyébként Juliet Hulmnak (a valódinak ) nem tetszett a feldolgozás, szerinte nem ilyenek voltak, nem teljesen hiteles a film.
Az is lehet, hibádzik valami: a film nem ábrázolta hûen a "gonosz környezetet" a filmben teljesen átlagos családnak tûnt Pauline családja, emiatt ésszerûtlennek tûnik a gyilkosság. Legalább is így látom.

Tudom, fura dolog, hogy összevetem az Anna (a Zöld oromból) c. filmsorozattal, hiszen más a mûfajuk - de van egy kis hasonlóság a két film között. Ott is van egy fejezet a címszereplõ barátságáról - nagyon szoros érzelmi kötelék van Anna, és Diana között, rendkívül fantáziadúsak, és értelmesek ( mint Juliet, és Pauline) de mikor egy félreértés miatt elválasztják õket, nem öldösnek senkit, szépen kivárják, míg elcsitul a vihar, és késõbb megint összejönnek. Az õ környezetük is bigott, értetlen, álszent, de õk nem negatívoskodnak, nem alkalmaznak erõszakot, nem nézik le a többi embert.
Szerintem szelídebben is meg lehet oldani a dolgokat.
Végül is mit nyert Juliet, és Pauline? Csak börtönt, és lelkiismeret furdalást, a világ megvetését, és a teljes elválasztást.
Ha egy kicsit is alkalmazkodtak volna a (zord) világhoz, akkor szépen leveleztek volna egymással pár évig, és ha elérték volna a felnõtt kort, megint találkozhattak volna.
Érdekes téma, mikor elõször láttam, sokat rágódtam rajta - jó dolog így kivesézni - bár szerintem mindannyiunk számára mást ad a film.:)

Az egyik legemlékezetesebb filmélményem - bár drámaisága sokkoló. A lányokkal nem tudok azonosulni - szerintem a kissé autisztikusan kialakított álomvilág helyett észrevehették volna a világ apró szépségeit, a konzervatív, egyszerû, de semmi rosszat el nem követû anyában is megláthatták volna a jót.
Ennek ellenére a történet érdekfeszítõ, gyönyörû rendezés. Csak erõs idegzetûeknek!

Üdv!

Peter Jackson szerintem századunk egyik legkiemelkedõbb rendezõje,ezzel egyetértek.
De a Gyûrük ura trilógiáját nem vette be a gyomrom.Nade nem is errõl van szó.

A Mennyei teremtmények szerintem egy kiváló "nemzedéki film" kizárólag felnõtt és kellõ értelmi szinttel rendelkezõ embereknek.
A mondanivalója számomra sokkolóan súlyos,hiszen tökéletesen bemutatja,hogyan menekülhet el egy ember a világ elõl saját fantáziájába.És amikor a képzelet valósággá válik bekövetkezik a tragédia.
Mégis, tisztelem a két fõszereplõ karaktert,mert legalább megpróbálták.
Remélem Jackson visszatér majd ehhez a mûfajhoz...a lélektan jobban áll neki mint a fantasy...

Én is használok torrentet... nagyon szenvednék,ha nem...ritka h valami jó van a tévébe XD

Hát borzasztó rossz alvónak lenni az aztán tényleg nagy szerencse. Én vagyok inkább jó alvó és használok torrentet ;)
Amúgy a film elment , egy 6os !