Olvasgattam ezeket a "kellemes" hozzászólásokat. Kár, hogy csak a filmet lehet pontszámozni, a hozzászólásokat nem... mert akkor kevés érné el a 2-est... Ilyen kevés embernek számít, hogy milyen hatással vagyunk másokra? Azt írta valaki, hogy annyi film szólt már hasonló kérdésekrõl és kevés újat lehet letenni az asztalra - attól, hogy egy kérdést már valaki fejtegetett, fejtegetheti valaki más is más szempontból, nem? Pláne ha olyan alapvetõ és örök, mint a "mi lett volna, ha", és a "mi lesz, ha". Mindannyian szeretnénk olykor megváltoztatni a múltat, vagy elõre látni a jövõt. (Kivéve, akiket nem érdekel sem a múlt sem a jövõ.) Arról a kérdésrõl tehát, hogy milyen hatással vannak a döntéseink a mi életünkre és mások életére, nem lehet eleget beszélni. És GONDOLKODNI. A film ugyanis annál többrõl szólt, mint hogy egy kisfiú nem tudott dönteni. És még annál is többrõl, hogy mi lesz, ha így, és mi lesz, ha úgy. Arról is szólt, hogy bizonyos helyzetekben meg kell próbálnunk kilépni a szûkös határaink közül, és magasabb szinten, több dimenzióban gondolkodni. Mert akkor lehet, hogy rájövünk, hogy nem biztos, hogy pusztán két választásunk van. A gyerek 3. választása, hogy elfutott, nem feltétlen az öngyilkosság szimbóluma; inkább egy negatív hullám megtörése, egy új dimenzió létrehozása. És ez az, amit mi is tehetünk, sokszor még egy hétköznapi, egyszerû szituációban is: amikor rossz napunk van, mindenki hülye, semmi sem sikerül - lehet, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit. De tehetünk valamit azért, hogy ezt a negatív rezgéshullámot megtörjük: letérünk a megszokott útvonalról, és ma másfelé megyünk haza, ma nem ott iszunk kávét, ahol eddig szoktunk - és ezzel esély adhatunk valami újnak, valaminek, ami egyébként nem történhetett volna meg. Én angolul néztem, aztán feliratosan (az borzalmas...), és sajnos nem mindenhol volt helyes a fordítás, szinkronnal már meg sem merem nézni. Ami a feliratos verziónál nagyon feltûnt, hogy a végén, amikor az öregember sakkozik, és azt mondja: "Van olyan helyzet, amikor bárhogyan döntünk, egyik sem helyes" (vagy valami ilyesmi a felirat szerint), akkor valójában az angolból lefordítva egyáltalán nem ezt akarja mondani, ennél sokkal fontosabbat és értékesebb tanulságot: "Vannak helyzetek, amikor a legjobb lépés, ha nem lépünk." Ha egy rendkívül fontos helyzetben nem tudunk dönteni két megoldás között, és nyomós okunk van rá, hogy habozzunk, akkor lehet, hogy várni kell, vagy egy harmadikat kell választani. De nem dönthetjük el csak úgy, a fejünket a homokba dugva, hogy majd lesz valami, vagy feldobva egy pénzérmét. Az életben így is elég sok a kiszámíthatatlan tényezõ ahhoz, hogy azokat a fontos dolgokat, melyekben mi magunk határozzunk, azokat is a vak véletlenre bízzuk. Akik ezt teszik, akik csak úgy élnek a világban, azok olyanok, mint a falevél, amelyet az idõjárás kénye-kedvére sodor ide-oda, és a végén kiszáradva, megsárgulva és megtépázva rátaposnak, és vége. Ennél mi emberek sokkal értékesebbek vagyunk.