1. 2. elég gáz, de se erre a kommentemre, se a Persepoliszra nem emlékszem már 15 évvel ezelőttről.
Khomeinit az iráni Mindszentyhez hasonlítottam (aki szintén elviselhetetlenül radikális volt némely kérdésben) az 56-os forradalomban, lehet így értendő a moszkovitaság. Amúgy a ruszkik támogatják most Iránt, és gyanítom Khomeini idejében is ez lehetséges volt, hiába lopták el a jenkik és a britek az olaját.
56-ban a szuverenitás is cél volt, és ott meg pont a jenkik támogattak minket, ha csak szóban és területi kivonulással. de tényleg nem voltam tökéletes 15 éve.
viszont a mai napig gáznak tartom az ilyen szövegeket magyar fórumon: "Dude... Seriously?"

" és elvette egy egyébként nagyszerű és jobb sorsra érdemes nép jövőjét. Olyan népét akik a hátuk közepére nem kívánják már az egészet."

te viszont nem tudod értelmezni a sah terrorrezsimjét? rákosi rezsimjét tudod? nyilván már látom hogy az iráni teokrácia is egy elnyomó, népirtó, terrorrezsim lett. Akkor még nem tudtam 15 éve, és nem is biztos hogy ugyanolyan vérengzőek voltak Khomeini idején, mint most. (a SAVAK-kal való leszámolást nem számolnám bele a vérengzésbe)

A Michael Jackson-kitűzőnél nem a teokrácia lényegéről van szó, amit se te sem az AI nem értett meg, hanem itt Persepolis-kritika van, hogy gyerekesen nem mutatják és mondják el a fontosabb bűnökat. Nem emlékszem a nagybácsira.

Alusipkára példa? anélkül hogy AI szemetet használnál?
még ő is elismerte a történelmi igazamat, azt a részt sikerült megértened? ja nem is olvastad, te szerencsétlen fogyatékos, de akkor miért példálózol vele?

Nem olvastad el te elmebeteg, de tőlünk a fórumon elvárnád, hogy elolvassuk a szemetedet te funkcionális analfabéta nyomorult!

Az tény, hogy a globalizmust és amerika szerepét az orosz bábkormányunk után kicsit másképp látom, mint 15 éve. de az is tény, hogy az amerikai plutokrata hibrid rezsimet, és a globalizmust is lehet jobban, emberközpontúbban kezelni, tehát szó nem volt alusipkáról úgy hiszem.

a delulu szó használatától totál bolondnak tűnsz. csak szólok.
melyik történelmi résszel van bajod. a szemét AI-kommentedet nem olvastam végig, de talán ha TE ELOLVASNÁD, akkor látnád hogy az AI NEKEM ad igazat a történelmi résszel, te félművelt vagy teljesen műveletlen ny*morult. azzal van bajod , hogy sikeresen szembeszált Khomeini az amerikaiak által támogatott SAVAKKAL?

Egy kommenttel előtte, deluluuuu alusipkás felebarátom:

"nekem khomeini amúgy egyfajta példakép, amiért sikeresen szembeszállt az usával, itthon nem lehetne egy ilyen forradalom sikeres, nem tudnánk elzavarni a mi bábkormányunkat és talán pont azért mert túlságosan elnézõek vagyunk a nyugati sokrétû behódoltatási irányzattal. globalizációval stb."

Egyébként vicces úgy funkcionális analfebétázni, hogy konkrétan rögtön a bevezetőben azzal kezdtem, hogy nem olvastam el az AI outputot, csak írtam egy promptot, gyorsba átfutottam a történelmi részeket, majd becopypasztáztam:DDDD Komoly vagy.

Azt nem érdemlik meg az agymenéseid, hogy a saját időmből órákat áldozzak fact-checkre (nézz utána mit jelent, szemmel láthatóan nem igazán szereted alkalmazni), illetve a szöveg érveléstechnikai és szerkezeti finomhangolására. Más téren is delulu vagy, ha komolyan azt hiszed, hogy megéri órákat áldoznia bárkinek a szabadidejéből betokosodott, alternatív geopolitikai valóságban élő csíborokkal való internetes szájtépésre.

Külön vicces, hogy a történelmi részére nem reflektáltál, csak az egyik, AI által vétett érveléstechnikai hibába kapaszkodtál bele, redukálódott agyú redukcionista polgártársam. Abszolút világi pancser energia cherry-pickingelni egy gyengébb mondatot egy nagyobb érvrendszerből, majd ebbe a szalmaszálba kapaszkodva megpróbálni hitelteleníteni annak egészét. Meglepő mondjuk nincs benne: a kognitív komplexitásnak azon a szintjén, ahol mozoghatsz, ez elég szokványos.

Gondolom, joggal feltételezem, hogy a történelmi vonatkozású részekre semmi olyasmit nem tudnál hozni, amit bármilyen komolyan vehető történész vagy geopolitikai szakértő aláírna. Persze, tudnál. Valami alternatív Labubu geopolitikai valóságból valami sületlenséget.

Ahhoz képest hogy nem érdemli meg, elég sokat sületlenséget írtál a 15 évvel ezelőtti kommentemre. Nem is emlékszem rá, hogy megnéztem ezt.

ja nem is te írtad, hanem AI-"komment", k gáz. ennek mi értelme te ny*m*rék?
az Argó-akció c film most szerinted nem hiteles vagy az AI szerint. te elmebeteg. kit érdekel, hogy dramatizál például a repülőtéri fináléban?! te id**ta. lényegét nem sikerült felfognod az AI-barátoddal: a film TARTALMÁT!

"szóval az Argót pajzsként felhozni a Persepolis ellen elég vicces"

te funkcionális analfabéta vagy.

Ez a kognitív torzításokkal és ferdítésekkel teli narratívavezérelt deluluhalmaz a legminimálisabban sem érdemli meg, hogy egy promptolásnyinál több időt áldozzak rá, és ne csak egy teljesen szerkesztetlen és általam csak felületesen végigfutott AI választ copypasztázzak ide, mivel gyors átfutásra is teljesen tiszta, hogy történelmileg koherensebb és episztemikus higiénia szempontjából tisztább képet rakott össze kemény 7 perc alatt:

1–2. „Hitelesebb filmeket kéne nézni Iránról, kezdjük az Argóval” + „a sah USA-báb volt, a SAVAK kínzott, ehhez képest nem nagy bűn a Michael Jackson-kitűző”

Az első csúszás ott van, hogy az Argó nála hirtelen „hitelesebb” viszonyítási pont lesz. Az Argó egy feszes hollywoodi thriller egy CIA-exfiltrációról, nem Irán társadalomtörténeti alapműve. A valódi sztori szerint hat amerikai diplomata hónapokig kanadai diplomatáknál bujkált, majd Tony Mendez vezette CIA-akcióval, kanadai filmes stábstorin keresztül jutottak ki Iránból. Ezt az amerikai diplomáciai múzeum is így foglalja össze. De maga a CIA is jelezte utólag, hogy a film több ponton dramatizál: például a repülőtéri finálé a valóságban sokkal simábban zajlott. Szóval az Argót pajzsként felhozni a Persepolis ellen elég vicces, mert az Argó pont az a film, ahol a CIA-hősnarratíva tényleg erősen rá van csavarva a sztorira. Kis önöngól, szép mozdulattal.

A sah–USA–SAVAK résznél viszont Tesz-vesz nem teljesen beszél hülyeséget. A sah hatalmát 1953 után tényleg amerikai–brit titkosszolgálati beavatkozás segítette megszilárdítani: Britannica szerint Moszaddegh ellenfelei az USA és az Egyesült Királyság titkos támogatásával állították vissza Mohammad Reza Pahlavit a hatalomba. Az is igaz, hogy a sah rendszerének USA-függése és Izraelhez fűződő kapcsolata fontos üzemanyag volt az ellenzéki retorikában. A SAVAK sem valami ártatlan adminisztratív hivatal volt: az Encyclopaedia Iranica szerint a CIA az első SAVAK-generációt gyakorlatilag kiképezte, majd a CIA-csapat távozása után a Moszad vette át a kiképzés egy részét. Amnesty már 1976-ban kiemelte Iránban az önkényes letartóztatást, a kínzást, a rossz bírósági eljárásokat és a kivégzéseket mint fő emberi jogi problémákat.

A probléma nem az, hogy ezt kimondja. A probléma az, hogy ebből azt vezeti le: „na jó, akkor egy Michael Jackson-kitűző tiltása már semmiség.” Ez morális óvodai matek. Attól, hogy A rezsim titkosrendőrsége kínzott, B rezsim erkölcsrendészete, fátyolkényszere, börtönei és kivégzései még nem lesznek cukik. A Persepolis hivatalos szinopszisa sem annyit mond, hogy „szegény gyerek nem hordhat popkulturális kitűzőt”, hanem fátyolkényszerről, tömeges bebörtönzésről, kivégzett nagybácsiról, háborús bombázásokról és mindennapi félelemről beszél. A kitűző csak tünet. Tesz-vesz meg úgy tesz, mintha a lázmérőt kellene kinevetni, nem a lázat.

3–4. „Khomeini példakép, mert szembeszállt az USA-val” + „a Persepolis politikai lejáratás, művészi propaganda”

Ez a legnagyobb vörös zászló. Khomeinit „példaképnek” nevezni csak azért, mert szembeszállt az USA-val, nagyon gyenge erkölcsi szűrő. Ezzel a logikával bármelyik antiamerikai autoriter figura automatikusan félig szent lesz. Ez nem elemzés, ez geopolitikai focidrukkerkedés: „az ellenségem ellensége biztos jó arc”. Nem, nem biztos. Néha csak egy másik rossz arc másik zászlóval.

Khomeini rendszere nem valami felszabadító népi önigazgatás lett. Britannica szerint a hatalomátvétel után a sah emberei közül százakat kivégeztek, a maradék belső ellenzéket rendszeresen bebörtönözték vagy megölték, a nőknek kötelezővé tették a fátylat, betiltották a nyugati zenét és alkoholt, és visszahozták az iszlám jog szerinti büntetéseket. Egy másik Britannica-összefoglaló szerint a forradalom után a klerikális erők gyorsan kiszorították baloldali, nacionalista és értelmiségi szövetségeseiket, a komiték az utcán hajtották végre az iszlám öltözködési és viselkedési normákat, és a forradalmi milíciák elnyomták a rivális politikai csoportokat. Szóval itt Tesz-vesz kb. azt mondja: „jó, lehet, hogy teokratikus diktatúra, de legalább nem Washingtonból jött a használati utasítás.” Hát kösz, csodás upgrade.

A „Persepolis propaganda” vád különösen sovány. A film Satrapi saját képregényes önéletrajzából készült; a Sony Classics presskitje is így tünteti fel: Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud filmje, Satrapi saját graphic novelje alapján. Ez nem azt jelenti, hogy minden képkockája objektív történelemtankönyv, de memoárként működik: személyes tapasztalat, családi emlékezet, politikai háttér. Ráadásul a film nem „Irán-ellenes” abban az olcsó nyugati értelemben, amit Tesz-vesz rá akar húzni. Satrapi kifejezetten arról beszélt, hogy nem akarja, hogy az irániakat „terroristákra” vagy az „Axis of Evil” klisére redukálják, és hogy a fundamentalizmus első áldozatai maguk az irániak. Ez elég furcsa propaganda lenne: „utáljátok Iránt — ja nem, értsétek meg az iráni embereket.”

5–6. „A Lecsóban több eredetiség van” + „1978-ban Adidas cucca volt Teheránban, tehát jó életük volt a sah alatt”

A Lecsó-beszólás esztétikai véleménynek oké, érvnek nulla. Lehet valakinek jobban tetszeni a Pixar-patkány, ez még nem cáfolja a Persepolis politikai vagy történelmi tartalmát. Ez az a szint, mintha valaki azt mondaná: „A Schindler listája túl fekete-fehér, a Kung Fu Panda szórakoztatóbb, sakk-matt történelem.” Hát, nem.

Az Adidas-érv viszont tankönyvi rossz következtetés. Egy teheráni, városi, felső-középosztálybeli vagy középosztálybeli gyerek nyugati cucca nem bizonyítja, hogy „jó élete volt a népnek”. Marjane Satrapi háttere eleve privilegizáltabb volt: Britannica szerint az apja mérnök, az anyja ruhatervező volt, Teheránban nőtt fel, és francia líceumba járt. Ez pont azt jelenti, hogy az ő családja nem az iráni társadalom legszegényebb rétegét képviseli. Na és? Egy memoárnak nem az a dolga, hogy statisztikai átlagember legyen a főhőse. Az a dolga, hogy egy konkrét ember konkrét tapasztalatán keresztül mutasson meg egy korszakot.

Ráadásul a sah-korszak tényleg egyszerre volt modernizáló és igazságtalan. A Fehér Forradalom alatt nőtt a jövedelem, fejlődött az infrastruktúra és az oktatás, de Britannica szerint a javak egyenlőtlenül oszlottak el, a falusiak tömegesen költöztek városba, ahol magas árakkal, elszigeteltséggel és rossz lakhatással találkoztak. Britannica a sah bukásának okai között külön említi az autokratikus uralmat, a korrupciót, az olajvagyon egyenlőtlen elosztását, az erőltetett nyugatiasítást és a SAVAK elnyomó szerepét. Magyarul: lehetett Adidas egyesek lábán, miközben mások politikai foglyok voltak, szegények, kiszorítottak vagy dühösek. Ez nem ellentmondás. Ez egy társadalom.

7–8. „Gyanús, hogy az értelmiség elhagyja az országot” + „ki az értelmiség? akire a gazdag Nyugat rámondja”

Ez a rész már az antiértelmiségi mocsár. Tesz-vesznek gyanús, hogy az „értelmiség” elhagyja az országot, mert szerinte ezt a kategóriát a Nyugat osztogatja, mint valami VIP-karszalagot. Ez totál téves. Az „értelmiség” itt nem azt jelenti, hogy „akit a Nyugat szeret”, hanem nagyjából azt, hogy tanult városi rétegek, tanárok, művészek, diákok, szakemberek, politikailag aktív emberek, újságírók, jogászok, baloldaliak, liberálisok, nacionalisták, valláskritikusok — vagyis pont azok, akiket egy új ideológiai rendszer szeret gyorsan fegyelmezni.

És ez történelmileg nem légből kapott. Britannica szerint a forradalom után a klerikális erők kiszorították korábbi baloldali, nacionalista és értelmiségi szövetségeseiket, a nyugati kulturális hatásokat elnyomták, és sok nyugati képzettségű elit menekült az országból üldöztetés és erőszak miatt. A Persepolis presskitjében is az szerepel, hogy az értelmiségi elit menekül, miközben üldöztetés, kínzás és halál fenyegeti őket; ez nem valami CIA-reklámszlogen, hanem teljesen illeszkedik a posztforradalmi iráni helyzethez.

Az pedig, hogy „a Nyugat szerint a sah is értelmiségi, mert az ő emberük”, már csak kategóriatévesztés. A sah nem attól lett „értelmiségi”, hogy nyugatbarát volt. Nem is így beszélünk róla. Ő uralkodó, monarcha, autokrata modernizátor, nyugatbarát szövetséges — válasszunk, van miből. De „értelmiségi” alatt nem azt értjük, hogy „aki Washingtonnak tetszik”. Tesz-vesz itt egy képzelt definíciót ver péppé, amit rajta kívül senki nem használt. Szalmabáb, de legalább saját termesztésű.

9–10. „Nyilván véletlenül támogatta Khomeinit a többség” + „a tömegeknek nem jutott Adidas cipő”

Itt van egy újabb fél-igazság. Igen, Khomeininek volt tömegtámogatása. Igen, a sahot tömegek utálták. Igen, az iráni forradalom nem CIA-Netflix-sorozat volt, hanem valós társadalmi robbanás. Britannica szerint a Khomeini által képviselt populista-vallási ellenzékhez világi értelmiségiek, a Nemzeti Front, a Tudeh párt és más csoportok is csatlakoztak a sah ellen, és a sah USA-függése, rossz gazdaságpolitikája, modernizációs feszültségei és elnyomása mind erősítették az ellenzéki mozgalmat.

De ebből nem következik, hogy Khomeini rendszere utólag demokratikusan vagy erkölcsileg igazolt lett. A tömegtámogatás nem biankó csekk. Egy széles, sah-ellenes koalíció simán összeállhat úgy, hogy utána az egyik frakció — jelen esetben a klerikális-iszlamista — megeszi a többit reggelire. Pont ez történt: a klerikális oldal kiszorította a baloldaliakat, nacionalistákat és más korábbi szövetségeseket. Tesz-vesz úgy csinál, mintha „sokan támogatták Khomeinit” azt jelentené, hogy „minden későbbi elnyomás legitim”. Ez ugyanaz a logika, mint amikor valaki egy választási győzelemből levezeti, hogy utána bármit szabad. Nem, haver, nem ez volt a csomag.

A „nem jutott Adidas cipő” meg egyszerre vicces és szomorúan primitív osztályelemzés. Mintha a forradalom oka a sneaker-irigység lett volna. Nyilván az egyenlőtlenség valós tényező volt, de nem abban a rajzfilmes formában, hogy „a szegények látták Marji cipőjét, aztán jött Khomeini”. Britannica a forradalom okai között az autokráciát, a nyugati beavatkozást, a gazdasági nehézségeket és a politikai-társadalmi elnyomást említi. Az Adidas csak arra jó, hogy megmutassa: Marji családja nem nyomortelepről jön. Ez viszont nem cáfolja a történetet, hanem része annak.

11–12. „Miért menjünk külföldre? hogy te takarítónő legyél, én taxisofőr?” + „a sah hóhérait a CIA képezte ki”

A „takarítónő/taxisofőr” mondatot Tesz-vesz úgy kezeli, mintha ez lebuktatná a családot: lám-lám, nekik csak az osztálypozíciójuk fájt, nem az elnyomás. Pedig ez teljesen valós emigráns-dilemma. Egy otthon diplomás, megbecsült, nyelvet és kultúrát ismerő ember külföldön könnyen státuszt veszít. Ez nem képmutatás, hanem az emigráció egyik alaptragédiája. Pláne politikai emigrációban: vagy maradsz és kockáztatsz, vagy mész és elveszítesz mindent, amit társadalmilag felépítettél. Tesz-vesz ebből is azt olvassa ki, amit előre be akar bizonyítani.

„A sah hóhérait a CIA képezte ki” — ez megint az a pont, ahol félig igaza van. Az Encyclopaedia Iranica alapján tényleg állítható, hogy a CIA kulcsszerepet játszott a SAVAK első generációjának kiképzésében. Ez súlyos történelmi tény. Csakhogy Tesz-vesz ezt nem az emberi jogok védelmére használja, hanem arra, hogy átcsusszanjon Khomeini mosdatásába. Ha a CIA által támogatott sah-represszió rossz, akkor a Khomeini-féle represszió is rossz. Itt nem nehéz a házi feladat, csak nem kéne politikai csapatszínek szerint osztályozni a kínzást.

13–14. „A kiscsaj családja moszkovita, ágensek, kémek, KGB-sek” + „Khomeini se CIA-s, se KGB-s, ezért szúrja mindkét ellenség szemét”

Na, itt érünk a tiszta delulu-réteghez. A család baloldali, marxizáló, rendszerkritikus közege nem egyenlő azzal, hogy „KGB-sek”. Ez már nem elemzés, hanem kocsmai hírszerzés. Baloldali iráni értelmiségiek, kommunista rokonszenv, szovjet száműzetés vagy antimonarchista családi háttér létezhet úgy, hogy nem mindenki ügynök. Ha valaki azt állítja, hogy Satrapi családja KGB-hálózat volt, akkor tessék bizonyítékot hozni. Addig ez fanfiction, csak kevesebb karakterfejlődéssel.

Khomeini „se CIA-s, se KGB-s” volta sem mentőöv. Egy rendszer lehet saját jogon autoriter. Nem kell hozzá külföldi gazda. Britannica szerint Khomeini külpolitikája valóban elfordult a sah nyugatbarát orientációjától, és ellenséges volt mind az USA-val, mind a Szovjetunióval szemben. De ettől még nem lesz demokratikus, humanista vagy felszabadító. Egy szuverén diktatúra is diktatúra. A „legalább a saját zsarnokunk” nem politikai filozófia, hanem Stockholm-szindróma nemzeti zászlóval.

És itt látszik Tesz-vesz fejében a bináris világkép: ha valaki anti-USA, akkor jó; ha valaki nyugaton publikálja a memoárját, akkor gyanús; ha valaki baloldali, akkor KGB; ha valaki kritizálja Khomeinit, akkor propaganda. Ez nem történelemértelmezés, hanem előre beállított ideológiai szűrő. A tények csak dekorációnak vannak odarakva.

15–16. „Az iráni Kun Béláék, Rákosiék a kiscsaj családja” + „untam, irritált a csaj, hazudós volt”

A Kun Béla/Rákosi-párhuzam ordas kategóriatévesztés. Kun és Rákosi államhatalmat gyakorló kommunista vezetők voltak. Satrapi családja a filmben nem államhatalmi terrorgépezet, hanem politikailag aktív, balos, rendszerkritikus család, amelyet előbb a sah-rendszer, majd az iszlamista rendszer is bedarál vagy fenyeget. Az, hogy valaki baloldali, még nem teszi automatikusan Rákosivá. Ez kb. az a szint, mintha valaki látna egy szociáldemokrata nagybácsit a vasárnapi ebédnél, és rögtön gulágparancsnokot kiáltana.

A „hazudós volt a csaj” rész különösen érdekes, mert Tesz-vesz pont azt nem veszi észre, ami a film egyik legerősebb önkritikus pontja. Amikor Marji bemárt egy ártatlan férfit, és a nagymamája leteremti, az nem azt bizonyítja, hogy „a narrátor megbízhatatlan, tehát a film hazugság”. Épp ellenkezőleg: azt mutatja, hogy a film nem szentképet fest róla. Marji lehet gyáva, önző, kamaszos, önfelmentő, hülye. A film ezt nem rejti el. A propaganda általában hősiesre retusálja a főszereplőt; a Persepolis meg hagyja, hogy a főhőse kínos legyen. Ez irodalmilag pont hitelesítő gesztus.

A „magyar hang irritált” meg ízléskérdés. Lehet, hogy valakinek idegesítő a szinkron. Rendben. Ettől még a Khomeini-rendszer nem lesz kevésbé autoriter, a SAVAK nem lesz kevésbé brutális, és Satrapi családja nem válik KGB-sejtté. Az esztétikai nyűgöt összekeverni történelmi ítélettel: ez már a „nem tetszett a betűtípus, ezért hamis a szerződés” kategória.

17–18. „Mi szabadok vagyunk? Mit ér a szabadság pénz nélkül?” + „mi is be vagyunk zárva, csak másfajta a ketrec”

Ez az egyetlen rész, ahol Tesz-vesz majdnem mond valami értelmeset. Tényleg létezik olyan, hogy formális szabadság gazdasági kiszolgáltatottsággal. Tényleg nem elég azt mondani, hogy „szabad vagy”, ha közben nincs pénzed lakni, tanulni, mozogni, választani. Ebben van valami. A szabadság anyagi feltételek nélkül gyakran papírvékony.

De aztán megint túlrántja. Abból, hogy a nyugati társadalmakban is van kiszolgáltatottság, propaganda, osztályhelyzet, félelem, szorongás, még nem következik, hogy „minden ketrec ugyanaz”. Nem ugyanaz az a ketrec, ahol csóró vagy és kiszolgáltatott, mint az, ahol az állam előírja a hajad, ruhád, zenéd, szerelmi életed, politikai véleményed, és utcai erkölcsjárőrök vagy forradalmi bizottságok fegyelmeznek. Britannica szerint az iráni forradalom után az utcai komiték az iszlám öltözködési és viselkedési normákat kényszerítették ki, a forradalmi milíciák pedig rivális politikai csoportokat nyomtak el. A kötelező erkölcsi kód állami érvényesítése a forradalom után indult, és később intézményesült is; a mai értelemben vett Gasht-e Ershad/morality police elsődlegesen a nők öltözködésének ellenőrzésére jött létre.

Szóval a „másfajta ketrec” költői mondatnak elmegy. Politikai elemzésként viszont lusta relativizálás. Vannak különböző típusú szabadsághiányok, de nem mindegyik azonos súlyú, nem ugyanúgy működik, és nem ugyanaz a tétje. A „minden rendszer rossz valamennyire” nem jogosít fel arra, hogy ne különböztessünk meg egy hibás demokráciát, egy autoriter monarchiát és egy teokratikus diktatúrát. Aki mindent egybemos, az végül semmit nem ért meg — de legalább nagyon mélynek hangzik.

Végső diagnózis

Tesz-vesznek ezekben a kommentekben van négy valós felismerése: a sah rendszere autoriter volt; az USA-nak súlyos szerepe volt az 1953-as fordulatban; a SAVAK brutalitása valós; a Pahlavi-modernizáció egyenlőtlen és politikailag elnyomó volt.

Aztán ezekből levon kb. hét rossz következtetést: Khomeini ezért példakép; a Persepolis ezért propaganda; Marji Adidas-cuccából az egész sah-korszak jóléte következik; az értelmiség csak nyugati címke; a baloldali család KGB-s; a főhős morális hibái miatt az egész memoir hazugság; és minden társadalmi ketrec lényegében ugyanaz.

Ez nem teljes őrület, hanem rosszabb: félművelt ideológiai önbizalom. Az a fajta, ahol az ember tud pár igaz történelmi adatot, de minden adatot ugyanabba az előre gyártott világképbe gyömöszöl. Delulu-skála: a tényismereti alap miatt nem 10/10, de az értelmezési akrobatika miatt stabil 8/10. Khomeini „példakép” résznél a műszer rövid időre kiakad.

Most olvastam egy Tomek Baginski-interjút a filmvilágban és komolyan kezd érdekelni a tag, szóval nekem is van miben kimûvelni magam... :)

Gyakorlatilag beírod a youtube-on a nevét és megszámlálhatatlan mennyiségû videót dob ki.

Nem tudok olyan filmjérõl, ami ne lenne fenn a neten.

Hogy mit érdemes tudni róla?

Nos nincs olyan pixillációs vagy tárgyanimációs mûfaj, amiben nem alkotott valamit,s méghozzá nem is akármit.

A filmjeit szakmai körökben szürreálisnak szokás tartani. Az alkotó egyébként cseh származású, de nemzetközi ismertségû, a hatvanas évek óta alkot.

Amire fel kell készülnöd, ha a filmjeit nézed, hogy kissé bizzarr hangulatvilágúak (ne aggódj, nem durvák, inkább meglepõek), de egytõl egyig kivételes élményt jelentenek, és látszik, hogy igen nagy munka van mögöttük.

A filmjei egyébként többnyire rövidek - szóval, ha adják is õket valahol, nem olyan feltûnõen.

Az általad említett alkotóról sajnos még nem is hallottam, de most már feltétlenül bele fogok nézni a filmjeibe.