Miután elõször belenéztem az elsõ rész elejébe (csak hogy ellenõrizzem, sikerült-e a felvétel), elképzeltem, hogy milyen is lehet a világ az "elsötétülés" után. Bevallom az én szemem elõtt igazán apokaliptikus képek lebegtek, szerencsére, a sorozat eddig leadott részei ismét csak bebizonyították, hogy túl pesszimistán szemlélem a világot.
Elõször is az "elsötétülés" maga nem okozott különösebb megrázkódtatást, nem olvadtak le vagy robbantak fel az atomerõmûvek reaktorai (miután leállt a hûtés), megúszta a többi hõ-, vízi- és szélerõmû is, nem történtek katasztrófák vegyi ill. egyéb ipari üzemekben. A repülõgépek ugyan lepotyogtak, de a közúti közlekedés néhány kisebb koccanással szépen leállt. (A tengerjáró hajókkal nem tudni mi lett.)

Szerencsére a lepotyogó repülõk nem gyújtottak fel egész városrészeket, és a menekülõ városlakók sem raktak felelõtlenül tüzet mindenfelé, amerre jártak (mert ugye tûzoltóság, az nincs). És persze városszerte nincs elzáratlan gázcsap, és egyéb gázszivárgás . Sõt, a nyitó képsorokban az is látható, hogy meg egy benzinkúton kigyulladó autó sem indukál semmilyen robbanást (az ostoba halivúdi filmes klisékkel ellentétben).
Mindenfelé (fõleg a városokban) elvileg milliók haltak meg, de szerencsére hõseink nem nagyon botlanak temetetlen halottakba.

Én úgy képzeltem, hogy az élelmiszer ellátással is komoly bajoknak kellett volna lenni, hiszen a boltokban lévõ készletek pár hét alatt kifogytak (pontosabban elfogytak, a boltokat nyilván pár nap alatt kifosztották), a hûtõházakban lévõ készletek tönkrementek, a raktárak messze vannak (szállítóeszközök pedig nincsenek). Gazdálkodni sem egyszerû, mert az ezer holdas kukoricatáblák, az automatizált csirkegyárak, és a génmanipulált vetõmag országában vagyunk - ami azt jelenti, hogy nincsenek (nem voltak) kéziszerszámok, igavonó állatok, ill. az azokhoz szükséges felszerelés, nincs megfelelõ vetõmag (ami vegyszeres gyomirtás, és mûtrágyázás nélkül is normális termést hoz), problémás a termés raktározása, ill. szállítása, ja és a megfelelõ szaktudással is gondok lehetnek (l. városi menekültek).

Viszont a sorozatban az élelmezés egyáltalán nem téma. Hõseinknek nem probléma a mindennapi betevõ megszerzése, nem láthatunk a földeken gürizõ parasztokat, az úton élelmiszert szállító szekérkaravánokat, stb. Sõt tulajdonképpen senkit sem látunk, aki ténylegesen dolgozna - legalábbis semmi olyasmit, ami a létfenntartással lenne kapcsolatos. Persze ha van elegendõ kaja, ruhanemû, gyertya, petróleumlámpa, íj, stb., akkor felesleges is...

Szerencsére nincsenek mélyreható társadalmi változások sem. Az ember azt várná, hogy az ország apró zárt közösségekre (falvak, városállamok) esik szét, akik igyekeznek magukat elszigetelni (védeni) a külvilágtól (ellenõrzõ pontok, felrobbantott hidak, stb.), de ez egyáltalán nincs így, éppen ellenkezõleg, az 50 amerikai állam helyett néhány nagyobb birodalom jön létre, sõt a Monroe birodalomban ehhez még közigazgatás sem kell, a fõnök néhány bizalmas emberével közvetlenül elirányítja az egészet. Így nyugodtan lehet mászkálni, az idegenek sehol sem gyanúsak, és simán el tudnak vegyülni a helybeliek között. (Ja, a közlekedés sem gond hõseink bármikor átugranak a szomszédos államba, és simán odatalálnak egy eldugott erdei házikóba, éspedig toronyiránt -- az utak nyilván az emberiség legfeleslegesebb találmányai közé tartoznak.)

Gender és faji téren sincs visszalépés: pl. a nõk továbbra is egyenrangú tagjai a társadalomnak, vezetõ pozíciókat töltenek be, nagy számban találhatók meg a fegyveres erõkben (dacára, hogy a katonáskodás ismét inkább fizikai erõre alapul nem technikára), stb. (Én persze ezt is úgy képzeltem, hogy a romló közbiztonság és az ismét 50% fölé ugró gyermekhalandóság miatt (ne felejtsük, a gyermekbetegségek nagy része ismét halálos (mint ahogy a vakbélgyulladás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás is)) a nõk ismét "hagyományosabb" nemi szerepekbe kényszerülnek.)

Végül a legnagyobb tévedésem, hogy én úgy képzeltem, hogy a technikai civilizációnak a Földön ezzel gyakorlatilag vége - függetlenül attól, hogy visszajön-e az áram vagy sem -, merthogy a technikai civilizáció fenntartásához szükséges energia és nyersanyagok jelenleg már csak magas szintû technikával szerezhetõk meg (a könnyen hozzáférhetõ erõforrásokat a korábbi évszázadokban már kimerítettük), viszont a magas szintû technika (erõmûvek, közmûhálózat, gyárak, szállítóeszközök, gépek, stb.) nyilvánvalóan tönkrement, és a szükséges tudás legnagyobb része is elveszett (a legtöbb tudós, mérnök és egyéb szakember meghalt, a könyvek, számítógépes adathordozók és egyéb dokumentációk nagy része megsemmisült, oktatás pedig az elsötétülés óta gyakorlatilag nincs.)

A sorozat szereplõi szerencsére nem osztják ezt a pesszimizmust hanem láthatólag meg vannak gyõzõdve arról, hogy amint ismét mûködik az elektromosság, minden gyorsan visszazökken a szokott kerékvágásba -- na az lenne az igazi sci-fi, ami bemutatná, hogy hogyan... (Az is megérne egy misét, hogy hogyan lett a szomszédos birodalomból (Georgia?) steampunk állam. :) Ja, és a sufniban vagy lepusztult erõmûben egy szál csavarhúzóval szuper hi-tech kütyüket barkácsoló tudós, az ugyan fi, de sci nélkül. :) )