:-)Még szerencse, hogy ennek a filmnek a tartalmát nem lehet leírni. Vagyis leírták, de az szinte mindegy is....

10/9 A kevés kitűnő magyar filmek egyike. A nép mentális hanyatlása miatt teljesen rendben van, hogy a filmet nagyon sokan 1 pontra értékelik, ez így helyes.

Írod @dave555 hsz-eire reagálva: "jól mondod, ez egy belterjes, sznob, korrupt kör és hálózat. aminek tagja a Le monde, a Spiegel, és más magyar körúton belüli ún. értelmiségi, aki valójában nem az, csak ezt nem szabad kimondani."

Nem mond ilyet. Sőt, még csak olyasmit sem, aminek egy ilyen (ha jól értem) összeurópai, korrupt értelmiségi hálózat a logikus továbbgondolása lehet. Ő a dolog kapcsán pusztán hazai - utalásszerűen fővárosi - filmes kultúrsznobizmusról beszél, nem többről. Amit te írsz, az csupán a te mániád, hisz több kommentedben is felbukkannak hasonlóan konteószagú butaságok.
"Mindenki azt képzel a filmbe, amit akar. És ez nem jó. Ezt én mindig is szélhámosságnak tartottam." Ezt ő írja ugyanott, és teljesen egyetértesz vele. Ha a film szót komment-re cseréljük, a gondolatnak ugyanúgy érvényesnek kell lennie, amellyel tehát ugyanúgy egyet kéne értened...

(Jelzem egyébként, minden nagyobb filmkészítői hagyománnyal rendelkező nemzetnek megvan a maga filmes kultúrsznobizmusa, szóval a jelenségben egyetértek dave555-tel, ahogy amúgy egy-két dologban a konkrét film kapcsán is).

Kénytelen voltam regisztrálni, mert fogom a fejem az utolsó pár kommentnél. Már régen láttam a filmet, de arra emlékszem hogy
Szerintem nagyon szép művészfilm, és a mondanivaló miatt is vannak benne ilyen egyszerű rendezői eszközök. Ez a régebbi magyar filmekben és az emberekben is jelen lévő mára lassan kivesző tragikus tisztesség jelenik meg benne, hogy inkább belehal de akkor sem futamodik meg a sors elől. Aki nem érti, vagy főleg nem érzi ezeknek a művészfilmeknek a hangulatát az ne nézegessen ilyeneket. Empátia nélkül bele se kezdjen. :)

Zseniális film. Mindig jókedvem lesz miután megnézem. Árad belőle vmi elemi erő, a hangulata óriási :)
Nem egy pörgős film, de rengeteg mondanivalója van.

jól mondod, ez egy belterjes, sznob, korrupt kör és hálózat. aminek tagja a Le monde, a Spiegel, és más magyar körúton belüli ún. értelmiségi, aki valójában nem az, csak ezt nem szabad kimondani.
mert ezt nagyon okosan mondtad:
"Mindenki azt képzel a filmbe, amit akar. És ez nem jó. Ezt én mindig is szélhámosságnak tartottam."

ja igen, Másik zenéi nem illenek a filmbe, nem jól öregszik az a tinglitangli. a komolyzene jó lehetett volna. csak jó film kellett volna hozzá

együgyű egy film, Fábri Zoltán nagy rajongója vagyok, az utolsó magyar értelmiségi volt, nem csodálom, hogy nem akarta meg adni Enyedinek a filmrendező diplomát.
mert a filmnek semmi értelme, a szokásos magyar köldöknézegető ÉRTELMETLEN, TARTALMATLAN, lényegtelen idegesítő művészieskedő SZNOB film.
nem feltétlen az a baj vele, hogy nem vágták meg rendesen, mert felesleges sallag snittekkel van tele az egész, MERT NINCS TÖRTÉNETE! muszáj volt sétálásokkal, kocsmákkal, kávéházakkal kitölteni, mivel cselekménnyel nem lehet, és ami van, annak sincs semmi értelme! csodálkozom hogy Enyedi a saját megtakarított pénzét is feldobta erre, amit a producer ellopott. mert nem tűnik olyan filmnek, amire érdemes volt áldozni.
fájdalmas a sok tudománytalanság benne, a szemtanú szobanövény, aki felismeri a gyilkost, az ezotéria, horoszkóp, meg a nagyon fontos és pontos számítógépes animáció, amin mutatják hogy elföldelik a másik mágust, hú micsoda komoly "tervek". fogtam a fejem. nagyon "szakszerű". fárasztóan
borzalmasan idegesítő, hogy a főszereplő nem tud franciául, de azért lazán makog valamit magyarul a franciáknak, amikor nincs ott a tolmács, nagyon amatőr forgatókönyv. amúgy a színészekre nincsen panasz, ésszel, íróval még talán valami értelmeset is ki tudtak volna hozni ebből.
a végén árulja el valaki,

maradjunk inkább mi, értelmiségiek a Fábri Zoltán filmeknél...a sznobok nézhetik Enyedit.

Aztán meg nem árt jobban figyelni, mondom magamnak: a spoileres jelenet alatt nagyon lobogtatják az aláírt papírt a részvételi feltételekről: talán lehetett benne instrukció a kísérlet tragikus kimenetelére. Így oldotta volna meg a dramaturgia a szituációt az azt követő hatáskeltés végett? Lehetséges. További érdekesség, hogy még korábban, egy utcai büfénél a rendőr szó szerint "testről és lélekről" beszél a nőnek: a rendező húsz évvel későbbi filmjének címe.

Nem rossz film, de szerintem kidolgozatlan.
Sok benne a francia szöveg, így feliratosan kellett néznem.
A rendőrségi ügy megoldódott amiért hívták?
Erre nem is emlékszem.

Nemrég újra megnéztem, evvel búcsúzva Andorai Pétertől. Több dologba bele lehetne kötni: a zeneválasztásba, a mások által már szétszedett jelenetbe , ma már a kópia minőségébe is, de mindez csak annyit jelentene, hogy egy fontos filmet cseszegetünk.

Nem is emlékeztem arra, hogy a rendezőnő a gyengébbek kedvéért a film elején ki is írta a mondandó leglényegét: egy paradigma végén, az új még nem látszik. Hát jelentem: ma már látszik! Tetszik az új?

Én így látom: Az Andorai féle mágus valódi mágus. De mert a világ tele van önjelölt prófétákkal, belefáradt abba, hogy ezt bizonygassa, bárkit is meggyőzzön róla, mert minek? Neki ez egy tulajdonsága, kicsit olyan mint egy veleszületett elváltozás, mit tegyen hát vele, elfogadja. A lány meglátja benne, hogy körön kívül álló figura, nem tipikus törtető, ezért szeret bele, és ez egyébként- olvasatomban legalábbis- rendezői állásfoglalás. A film világa tetszik, a nyomozás is, a növény, mint szem-és fültanú, ez is emlékezetes rész, igazából nekem bejön a cselekmény is, a képi világ is, nem érzem sem vontatottnak, sem alulfényképezettnek. Oké, nem olyan szép film, mint az említettek, én is díjazom a különleges beállításokat, itt erre nem figyeltek annyira, inkább a karakterekre. Szerintem Andorai mágusa szándékosan tűnik amatőrnek, sutának, esetlennek, üresnek, mert így még erősebb a kontraszt, hogy mindezek ellenére ő valóban az, míg mások, akik külsőre hitelesebbek, nem. Megmondom, ha nem is tenném be a top magyar 10-be, de a 20-ba biztosan. Kis Valentino nálam sem játszik, Eszkimó asszony sem, meg még sok túlértékelt darab. EZ viszont egy durván alulértékelt film, nem kapta meg a kellő elismerést.

Természetesen tiszteletben tartom, hogy neked tetszett a film. Úgy látom, hogy én írtam egyedül negatív véleményt a filmről, szóval rajtam kívül kb mindenkinek bejött valamiért, ez persze nem tántorít el, hogy elmondjam, mit gondolok róla. Ízlésről nem is igazán lehet vitatkozni, de megpróbálom elmondani, hogy én miért látom másként. Én nem fedeztem fel Andorai játékában semmit. Számomra ez nem volt egy kidolgozott karakter, teljesen azonosulhatatlan volt. Úgy éreztem, hogy ott van, teszi amivel megbízták, de igazából nem igazán érdekli semmi, mintha ki lenne égve. Ha ez volt a feladat, ezt jól hozta, de ez engem teljesen hidegen hagyott. Azt mondod, hogy "teljesen rendben van az operatőri munka, még ha nem is kiemelkedő". Hát igen, én is pontosan így látom, és ez a probléma. Én Enyeditől és Máthétól nem ezt szoktam meg. Az én XX. századomra fogok mindig is hivatkozni elsősorban, mert az szerintem valóban egy alapmű. Annak minden kockája, minden egyes fotója fantasztikus. Az első kép, amikor látod a fényeket, lenyűgöző. A Simon Mágusban alig van ilyen pillanat, ha egyáltalán van. Én úgy érzem, hogy ez az a film, ami projekciós felületnek kiváló, de semmi több. Te ezt a szatírikus humort látod benne, megjegyzem, én nem látok ilyet és ha lenne is ilyen benne, az se lenne olyan nagy durranás, de ha megfigyeled a kommenteket, mindenki másért szereti a filmet. Két egyforma indokot nem találsz. Ha ilyesmivel találkozom, az nekem már rögtön gyanús. Ha egy filmet nem ugyanazért szeret legalább pár ember, akkor komoly a veszély, hogy itt projektálásról van szó. Mindenki azt képzel a filmbe, amit akar. És ez nem jó. Ezt én mindig is szélhámosságnak tartottam. De még ezt is megbocsátanám, ha valóban lenne számomra legalább olyan "hangulata" a filmnek, amiről itt olvastam. De nem volt semmilyen hangulata, legfeljebb az unalom. "Mese felnőtteknek". Egy jó meséhez nem elég az, hogy irreális a történet. Egy jó mesének van cselekménye, vannak karakterei. Bocsánat, abban mi a stílusbravúr, hogy az egyik valódi mágus, a másik meg nem? Az a baj, hogy miközben ezt most írom, még mindig meghalok az unalomtól. És sajnos ezt sok magyar filmnél érzem. Nagyon kevés jó magyar filmet tudnék mondani, ami a rendszerváltás után készült. Gyakran érzem úgy, hogy a rendező neve viszi el az alkotást. Én nem akarok senkit sem azzal vádolni, hogy egyszerűen elájultak ezektől a nevektől és nem merték kimondani, hogy ez egy rossz film, de muszáj erre gondolnom, mert nem látok más magyarázatot erre a sikerre. Ugyanezt gondolom A kis Valentinoról is, ami egyébként a Budapesti 12-be is bekerült, miközben szerintem nem Magyarország, hanem a világ egyik legrosszabb filmje. Sajnos kénytelen vagyok kultúrsznobizmusra gyanakodni olyankor, amikor nem látom a kimagasló tehetséget egy filmben, csak az óriási sikert.

Ritkán fordul elő, hogy egy és ugyanazon filmet ennyire másképp lássak, mint te ezt az alkotást. A Simon Mágus az egyik személyes kedvencem, és az összes állításodat vitatom: Andorai Péter nagyon jó a főszerepében, az operatőri munka teljesen rendben van, még ha nem is kiemelkedő, végig színvonalas, az első perctől az utolsóig lekötött a film, ahányszor csak láttam, mindig nagyon tetszett, meg is vettem DVD-n. Az egész filmet belengi egy finom szatírikus humor, egyfajta mágusok fölötti kételkedés, plusz a történet hihetetlen és irreális, mégis megfogja a nézőt (legalábbis engem) mert ez csak mese, felnőtteknek, nem több és nem kevesebb. A mágusok vetélkedése sem érdektelen, mert az egyik kókler mágus, a másik mágus mágus, és nagy ívben tesz az egészre. Szerintem ez stílusbravúr, mégpedig a javából. Simán megér olyan 7-8 pontot.

Nekem ez a film egy óriási csalódás volt. Enyedi tud ennél sokkal többet is. Az én XX. századom a világ egyik legjobban fényképezett filmje, és az egyik legjobb magyar film. A testről és lélekről szintén első osztályú alkotás. Ezeknek a filmeknek van komolyan vehető forgatókönyve, cselekménye, és remek az operatőri munka is. Sajnos ez a Simon mágus viszont nem sikerült. Csak azért nem adtam egy pontot, mert mégis csak Enyedi Ildikóról van szó, aki az egyik legjobb magyar rendező. De mindenkinek lehetnek rossz munkái, még neki is. Jó ha láttam összesen 5 jó beállítást, 5 nagyszerű képet a filmben. Ez nem sok. A színészi játék gyakorlatilag nulla. A főszereplő feje végig pontosan ugyanolyan, semmilyen érzelmet nem lehet rajta látni. De ami a legfájdalmasabb, hogy a sztori egyáltalán nem érdekes, a legkevésbé sem mozgatott meg bennem semmit. Annyira untam a filmet, hogy csak a rendező személye miatt nem kapcsoltam ki. Volt egy pont a filmben, amikor azt lehetett hinni, hogy itt egy Lolita történet bontakozhat ki, de még az sem jött be. Ráadásul, nem akarom megbántani Andorai Pétert, de míg Jeremy Ironsnál érthető volt, hogy egy kis fruska közeledik hozzá, ez a nagydarab, pocakos szőrmók nem volt túl hiteles erre a szerepre. Egyszerűen nem hihető, hogy egy ilyen fiatal lány beleszeret egy ilyen figurába. Lehet, hogy a főhősünk sármos, vicces, intelligens, ám ez sajnos nem derül ki. Marad a külseje, ami viszont nem túl megnyerő, különösen az ilyen fruskák számára. Egyik karakter sincs kidolgozva, a dialógusok nem jók, a kávézós jelenet talán az egyetlen, ami érdekes a filmben, de ez önmagában semmi, maximum egy jó poénra elég. Teljesen érdektelen a mágusok versenye is. Enyedi többi filmje is művészkedik, de ez az általam említett két filmben megbocsátható a fényképezés és a forgatóköny, a színészi játék, továbbá a rendezés minősége miatt. Azonban ennél a filmnél nincs ilyen kapaszkodó. Az én XX. századom az valódi művészet, a Simon mágus csak művészkedés. Nem hittem volna, hogy van olyan rendező, aki egyszerre képes két ennyire eltérő minőségű filmet összehozni.

Én sem, de hogy jön ez ide.

Hogy miért kell minden félkegyelmû idiótát megtanítani az olvasás tudományára, azt végképp nem értem...

Kétségtelenül rétegfilm, de a legjobbak közül való. A hangulata egyszerûen páratlan. 10/9

Szép, érzékeny film. Andorai Péter kitûnõ választás, igazi, karakteres, masszív pasas, tökéletes kisugárzással, karizmával. Emlékszem, annak idején 1999-ben a Szindbád moziban láttam, és teljesen belezúgtam akkori fiatal lányként. Mert úgy van ez: a mágus, az mágus. :-)

Hú de régen láttam.Halász Péter még mindig mágus...