csancsy 2006 okt. 25. - 20:28:45
(763/1443)
Tündi, lenne hozzád egy óriási kérésem:)))Sajnos nem fogom látni a Sue Thomast szombaton:((((( (unokatesómnál leszek), és ha esetleg feltöltöd, vagy rtl-es fórumon feltöltik, elküldenéd nekem a linket, úgy mint múltkor:)))Azért írok ide, mert nem tudom mikor leszek fenn msn-en legközelebb, és gondoltam elõre leírom, ha esetleg nem futnánk össze addig msn-en.És nagyon, de nagyon megköszönném elõre, sokat jelentene nekem, ha neked ez nem nagy gond.
csancsy 2006 okt. 25. - 16:52:57
(762/1443)
köszike, melyik részt tudtad volna nehezen elképzelni?Amúgy most egyenlõre már nem rakok többet, mert nekem nincsen, a másikf fóruzmon, meg csomót elkezdtek, de nem tudom követni csak néhányat de még nincs befejezve. Mnikol, majd rak be, ha bekukkan a fórumra:)))
firka- 2006 okt. 25. - 11:52:12
(761/1443)
köszi szépen a magyarázatot!
nagyon szuper volt a fanfic, nagyon tetszik, jó volt a vége, bár néhány részt benne elég nehezen tudtam elképzelni, de nagyrészt láttam magam elõtt. Tök jó volt, kiváncsi vagyok a többire, bocs h itt "sürgetlek"
csancsy 2006 okt. 25. - 07:47:06
(760/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XVII.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
Vágyakozással tele keresték egymás száját, ajkaik úgy kapcsolódtak össze, mintha soha többé nem akarnák elengedni egymást. Sue kezei Jack nyakát ölelték, Jack a nõ derekát karolta át és puszilgatta az arcát. Jack szorosan magához ölelte, érzelmeibõl és érzéseibõl gyúlt tûz végig száguldott a férfi testén. Néhány perc után zihálva váltak szét. Homlokukat összeérintették, és egymás szemébe néztek, amint levegõért kapkodtak. A nõ lustán a férfira vigyorgott és a férfi elmosolyodott.
„Annyira gyönyörû vagy.”
A férfi a nõ arcát simogatta és végig húzva ujját a nõ szemein és állán.
A nõ vigyora gyengéd mosolygásba olvadt, amint a fájdalom végig száguldott testén, hogy újra érezze a férfi ajkait a sajátján.
„Szeretlek Jack.” – mondta egyszerûen.
Jack belenézett a nõ szemeibe.
„Én is szeretlek Sue.” – majd gyengéden hátradöntötte a kanapén és elkezdték a szerelem táncát
THE END
ÉS MAJD RAKOK BE MÁSIKAT!!!
mnikol hova tûntél?gyere már te is fel majd, hiszen megbeszéltük te is raksz be majd:)régóta nem voltál itt. többiek is jöjjenek gyakran:)))
csancsy 2006 okt. 25. - 07:44:14
(759/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XVII.RÉSZ (ELSÕ FELE)
Bobby leállította a kocsit Sue és Lucy lakása elõtt.
„Jól van Szikra?”
„Soha az életben nem leszek jól, ha Sue nem bocsát meg, Bumm. Ezt senki más nem tudja rendbe hozni.” – mondta Jack mosolyogva.
Bobby felnevetett.
„Egyet kell, hogy értsek veled.”
Jack sóhajtott egy nagyot és kiszállt az autóból, Sue-hoz indult. Bobby követte, el fogja vinni Lucy-t, hogy Jack és Sue egyedül maradjon. Jack megérkezett Sue ajtaja elé. Megállt, kezét felemelte, hogy kopogjon, de nem tudta megtenni. Bobby megforgatta a szemét és bekopogott. Pár perc múlva Lucy kinyitotta az ajtót.
„Hé, Jack, Bobby! Hogy érzed magad Jack?”
„Jobban, köszi. Sue itt van?”
„Um, igen. Gyertek be, szólok neki.
Bobby leült a díványra, de Jack az ajtóban maradt.
„Jack, nyugi. Gyere és ülj le!” – mutatott Bobby egy székre.
Jack nem figyelt rá. Néhány perccel késõbb Lucy jött be, Sue követte õt. Jack láthatta, hogy Sue nagyon feszült. Nem mosolygott rá, mint általában. Kerülte tekintetét és csak Bobby-t üdvözölte.
„Hé, Luce, miért nem hozzunk egy kis jégkrémet?”
Lucy megértette, hogy mit akar és bólintott.
„Te veszed?”
„Nos, biztos vagyok benne, hogy adnak néhány tállal.”
Lucy rácsapott a fejére, amint a férfit követve elhagyta a lakást.
„Ne csodálkozz, hogy Darcy annyit panaszkodik miattad. Szegény asszony.”
Jack leült a díványra és jelezte Sue-nak, hogy szintén üljön le. Sue leült vele szemben.
„Hogy érzed magad?” – kérdezte meg Jack, hogy magára vonja a nõ figyelmét, mielõtt beszélni kezdene.
„Jól. A horzsolások és vágások szépen gyógyulnak.” – válaszolta Sue csendesen.
Jack gyûlölte, hogy nõ haragszik rá. A férfi pihentetésként feltette karját a dívány támlájára, de fájdalmasan felszisszent és megfogta a vállát. Sue aggódva és önkéntelenül fektette a kezét a férfi másik karjára.
„Te jól vagy?”
Jack nem válaszolt azonnal, a nõ arcát nézte. A nõ rájött, hogy mit tett és gyorsan elhúzta a kezét.
„Sajnálom” – motyogta.
„Sue, kérlek, annyira borzalmasan érzem magam, azért, amit tegnap tettem, mikor feltártad elõttem érzéseidet. Annyira megdöbbentem, hogy ugyanúgy érzel, mint én, hogy nem tudtam megszólalni.”
Jack-nek úgy tûnt, hogy látott valamit felvillanni Sue szemében. Így folytatta.
„Szeretlek Sue. Nagyon szeretlek. Sokkal jobban, mint valaha el tudnád képzelni. Megértem, hogy ha nem tudsz megbocsátani, amit tettem, de…”
Jack nem tudta befejezni, mert Sue megragadta és vadul megcsókolta. Elõször védekezni próbált, de aztán gyorsan viszonozta a nõ szenvedélyét. Csókjuk forró és mohó volt, tele érzelemmel és vágyakozással. Karjaikkal folyamatosan simogatták egymás, mivel nem érezték elég közel magukat egymáshoz. Vágyakozással tele keresték egymás száját, ajkaik úgy kapcsolódtak össze, mintha soh
csancsy 2006 okt. 25. - 07:43:15
(758/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XVI. RÉSZ
A következõ reggel Jack az ablakán beszûrõdõ aranyló napsugarak fényére ébredt. Megdörzsölte a szemét és megpróbált felülni, de a vállába nyilaló fájdalom megállította. Fájdalmasan rándult össze az arca, hogy visszadõlt Próbált emlékezni, mit történt az elõzõ éjjel. Emlékezett, hogy amikor felébredt Sue aludt mellette. Emlékezett, hogy a nõ beszélt hozzá, mondott neki valamit. Mi volt az? Ó, igen, emlékszem. Elmondta, hogy hogyan érez. Elmosolyodott. Szeret engem! Mit mondtam neki? Mit mondtam? Ó, nem! Felült az ágyban, elfelejtve a fájdalmát. Nem mondott semmi. A nõ sírva ment el. Az hiszi, hogy nem szereti. Aztán Jack megnyomta a nõvérhívó gombot. Pár perccel késõbb egy nõvér, akit a férfi nem ismert fel, jött be.
„Hello Jack. Jobban érzi magát ma reggel?”
Jack gyengén elmosolyodott.
„Igen, köszönöm. Nem tudja, hogy Sue Thomas még itt van?”
A nõvér ellenõrizte a kartonját.
„Nem uram. kora reggel elbocsátották.”
Jack-nek leesett az álla.
„Ó, és valaki vár kint rám?”
„Igen, egy fiatal ausztrál fiú. Szeretné, hogy szóljak neki?”
Jack-nek határozottan az volt az érzése, hogy a nõ beleesett Bobby-ba. A férfi bólintott.
„Igen, köszönöm.”
A nõvér elment szóljon Bobby-nak. Mikor néhány perccel késõbb visszatért Bobby szorosan a sarkában volt. Mielõtt a nõvér elment Jack-hez fordult.
„Ó és az orvos azt mondta, hogy ma hazamehet egy feltétellel. Valakinek magával kell maradnia.”
Aztán megfordult és elment.
„Hé haver! Mi csinálsz még mindig az ágyban? Kint várnak a rosszfiúk, hogy elkapjuk õket!”
Jack mosolygott
„Hidd el, jobban is eltölthetném az idõm. Nem tudott hogy van Sue?”
Bobby leült az ágyára.
„Jól van. Reggel hazament Lucy-val Látnod kellett volna tegnap este, haver. Mikor leállt a szíved én, Lucy és két másik nõvér sem tudta távol tartani tõled. Nagyon ki volt borulva, mikor kijött tõled elõtte, de ordított velünk, mikor leállt a szíved. Jack igazán szeret téged. De most azt gondolja, hogy te nem szereted.”
Jack úgy érezte, hogy szíve ezer darabra tört.
„De én, a francba! Istenem, annyira szeretem õt! Nem emlékszem pontosan mi történt, csak arra, hogy nem tudtam elhinni, hogy szeret engem. Látnom kell õt. Elviszel?”
Bobby bólintott.
„Igen, de elõbb szerezd meg az igazolást az orvostól.”
csancsy 2006 okt. 25. - 07:42:06
(757/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XV.RÉSZ
Sue olyan gyorsan állt fel, hogy Bobby-nak és Lucy-nek ideje sem volt, hogy megállítsa. Befutott Jack szobájába, majd megtorpant. Éppen szívmasszással próbálták a férfit visszahozni. Az orvos felnézett és meglátta nõt.
„Vigyék ki innen!” – parancsolta.
Az egyik nõvér odament és próbálta kivezetni a szobából, de Sue lerázta õt. Lucy és Bobby lépett be, mindketten megfogták a karját és próbáltál magukkal vinni.
„Nem!”- sikította és ellökte õket. „Nem! Jack! Nem hagyhatsz itt! Nem! Gyere vissza hozzám!”
Mindannyian megtorpantak, mikor Jack monitorja hirtelen újra elindult. Lucy a monitorra mutatott, jelezve Sue-nak, hogy a férfi szíve újra verni kezdett. A doktor felnézett és a nõre mosolygott.
„Hallotta magát, hogy szólítja.”
Sue megnyugodott és Jack arcára nézett. A férfi újra lélegzett. Köszönöm Istenem. Bobby gyengéden megérintette a nõ karját. Sue még egyszer hátra nézett, majd követte a többieket a szobájába.
Bobby néhány perc múlva kiment, hogy beszéljen a nõvérrel. Mikor visszatért, mosolygott.
„Nos, kislány, úgy tûnik, hogy Szikra jól van. Az orvos azt akarja, hogy még egy éjszakára itt maradj, de holnap hazamehetsz.”
Sue gyengén elmosolyodott és bólintott.
„Sajnálom, hogy ilyen nevetségesen viselkedtem.”
Lucy mosolygott.
„Semmi baj. Szerelembõl tetted. Apropó adj még egy esélyt Jack-nek. Szeret téged. Mind tudjuk ezt.”
Bobby egyetértõen bólintott.
„Oké. De kérnék egy szívességet, ne mondjatok semmi a csapatnak még, oké?”
Mindketten becsületszavukat adták.
„Pecsét van a szánkon.”
„Köszönöm srácok. Ha nem bánjátok, szeretnék egy kicsit aludni.”
Mindketten megölelték, majd távoztak, otthagyva õt, Jack-re gondolva.
9/10
tundeey 2006 okt. 24. - 18:00:41 9/10
(756/1443)
onnan kapta ezt a nevet, hogy mikor újonc volt akkor a kocsija elkezdett szikrákat hányni és rossz csatornára kapcsolt a rádióján ezért az összes fbi ügynök hallotta, hogy ezt kiabálja: Szikrákat szór a kocsim ezért a csatornába hajtok....
Ez asszem akkor derülki, mikor a 3. rész végén, Sue megkapja a szolgálati kocsiját....
firka- 2006 okt. 24. - 17:06:10
(755/1443)
köszi szépen, jó hogy szóltál, meglepõdtem volna! egyébként kérdezhetek vmit, sztem hülyének fogtok tartani, de mért hívják Jacket Szikrának? el sem hiszem, h már mióta itt írogatok, és ezt még sose kérdeztem meg!
csancsy 2006 okt. 24. - 16:59:56
(754/1443)
tudom, hogy nagyon gonoszság volt tõlem:)))))éppen azért raktam be még, hogy fokozzam az izgalmat:))))), de kárpótlásul megígérem, hogy holnap már be is fejezem a történetet, ugyanis nincs sok hátra.
9/10
tundeey 2006 okt. 24. - 16:19:28 9/10
(753/1443)
firka egy rtl-es fórumozótól mald megkapod a linket, mivel megadtam neki a címedet, mert nála még letudod tölteni...szóvalj ne ijedj meg ha egy szandra nevû csajtól kapsz egy linket...
firka- 2006 okt. 24. - 12:03:36
(752/1443)
ú ez nagyon gonosz befejezése volt a fanficnak! rakj fel minél hamarabb, most túl izgalmas!
firka- 2006 okt. 24. - 10:15:33
(751/1443)
Sziasztok! Nem voltam itthon, azért nem tudtam írni. Most igazán van mit bepótolnom, még nem olvastam el a fanficot, de máris nekikezdek. És sajna én is pontosan ugyanott kapcsolódtam be a szombati részbe, mint te Tündi, szóval ha tudja vki elküldené nekem, ha feltöltötte? Ugyanis sikerült letöltenem (4-ére) az egy csók és más semmit. Rájöttem mi volt a gond, úgyh nagyon-nagyon örülök, köszi szépen mégegyszer. Sajnálom, hogy a fõcímdal nem vol benne, mert errõl lemaradtam szombaton is, meg múlt héten is. sajnos...
csancsy 2006 okt. 24. - 09:32:48
(750/1443)
RAKOK BE MÉGEGYET, HOGY MÉG IZGALMASABB LEGYEN A SZTORI:))
ELSZAKÍTVA TÕLED XIV.RÉSZ
Lucy éppen Sue szobája felé tartott, amikor meglátta Sue-t sírva kirohanni Jack szobájából. Sue nekiütközött.
„Ó, Lucy sajnálom.” – törölte le a könnyeket az arcáról.
„Mi a baj Sue?”
Lucy elkapta a karját és visszavezette a szobájába.
Sue szipogott, próbált lenyugodni.
„Én, uh. Elmondtam Jack-nek, hogy szeretem.”
Lucy-nak leesett az álla.
„Ez nagyszerû!”
Sue ránézett.
„Ó vagy nem. Mi történt?”
Sue egy percig hallgatott.
„Õ nem érez így. Semmi nem mondott, csak nézett rám.”
Lucy elképedt.
„De ez nem lehet. Mindenki tudja, hogy Jack szeret téged.”
Sue megrázta a fejét.
„Nos, akkor rosszul tudják.”
Ekkor Lucy hangzavart hallott az elõtérbõl. Megragadta Sue karját és kimentek, ahol Bobby éppen egy nõvérrel vitatkozott.
„Mi folyik itt?” – kérdezte Lucy.
„Valami történt Jack-kel, de a nem engednek be hozzá.”
Sue szíve összeszorult.
„Mi történt vele?” – ragadta meg a nõvér karját.
A nõvére sóhajtott.
„Nos, nem sokkal az után, hogy elment, rohamot kapott, leállt a szíve. Az orvos most próbálja megmenteni, igy mennem kell.” – befutott a szobába, ott hagyva a megdöbbent Sue-t.
„Ó istenem.”
Sue lába megroggyant, Lucy és Bobby kapta el.
„Az én hibám, miattam kapott rohamot. Nem kellett volna elmondanom.”
Sírni kezdett. Lucy a hátát simogatta nyugtatóan.
Hirtelen Bobby felkapta a fejét és Jack szobája felé nézett. Sue ránézett.
„Mi van?” – kérdezte.
Mikor Bobby felé fordult, szemei könnyesek voltak.
„Jack szívmonitorja most állt le.”
csancsy 2006 okt. 24. - 09:30:49
(749/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XIII.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
„Jack, amióta találkoztunk, tudtam, hogy van valami kapocs közöttünk. Elfojtottam, elrejtettem valami kifogás mögé. A szabályzat, David, te is tudod. De az igazság az Jack…” – szünetet tartott, bátorságot gyûjtve.
„Igen, komolyan mondom.” A nõ elõször félre fordult. Aztán egyenesen a férfi szemébe nézett, feltárva lelkét a férfi elõtt. „Szeretlek Jack. Nagyon szeretlek. Mikor ott voltam a házban csak rád tudtam gondolni. Attól rettegtem, hogy soha többé nem látlak.” – a nõ várt a férfi reagálására, és az arcát kutatta.
A nõ szíve szinte megszakadt, mikor a férfi nem válaszolt. Leengedte a karját és felállt, hogy távozzon.
„Sajnálom, nem kellett volna ezt mondanom. Természetes, hogy te nem szeretsz.”
A férfi arca kifejezéstelen volt. A nõ szemeibõl könnyek folytak és az ajtó felé indult.
„Annyira sajnálom, Jack, kérlek, bocsáss meg.”
A nõ sírva szaladt ki a szobából.
MÁRA ENNYIT RAKOK HOLNAP FOLYTATOM
csancsy 2006 okt. 24. - 09:28:58
(748/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XIII.RÉSZ (ELSÕ FELE)
Sötét volt. Olyan sötét, hogy a férfi érezte, amint a feketeség elborítja érzékeit. A nõt keresve, kinyújtott kezeivel tapogatott maga körül. ’Sue?’ szólította, ennek ellenére, hogy tudta a nõ nem hallhatja õt. A férfi nem ismert rá a saját hangjára. Rekedt és karcos volt. Egyre hangosabban szólította. ’Sue!’ Még mindig semmi. Aztán meghallotta a nõt. Sírt. A szíve szakadt meg ezt hallva. Követte a hangot, megbotolva mindenben az útján. A szeme sarkából egy fénypontot pillantott meg. A nõ volt. A földön ült, arcát kezébe temetve. Gyenge fény parázslott körülötte, olyan volt, mint egy angyal. A férfi próbálta újra szólítani, de nem volt hangja. Közeledett a nõ a felé, a fény halványodni kezdett és a nõ távolodott. Minél elszántabban próbálkozott elérni a nõt, õ annál távolabb került tõle. A nõ keservesen és hangosan sírni kezdett. A férfi szemében könnyek égtek, ahogy elkezdett a nõ után futni. De hasztalan volt. Nem érhette el a nõt. Már túl távol volt. A férfi lerogyott a földre és zokogni kezdett.
Jack könnyekkel az arcán ébred. Az elsõ dolog, amit észrevett, hogy valami neki nyomódik. Kinyitotta a szemét és szíve össze-vissza kezdett verni, amikor meglátta a nõ arcát, néhány centire a sajátjától, a nõ szuszogása melegítette a nyakát. Nem mozdult, nem volt biztos benne, hogy nem álmodik-e. Lassan emelte fel a kezét a nõ arcához és gyengéden megcirógatta az arcát. Könnyek borították el szemét, amikor a nõ nem tûnt el. Gyengéd csókot adott a nõ homlokára. Sue csukva tartotta a szemét, mikor megérezte Jack érintését az arcán. Szerette az érintését. Elmosolyodott, amikor a férfi megcsókolta a homlokát, kinyitotta a szemét, hogy lássa a férfi arcát. A látvány a férfi arcán azt mutatta, hogy a nõ megijesztette. A férfi azt hitte, hogy a nõ még alszik. Elvette a kezét a nõ arcától, nem bízva abban, hogy a nõ helyesli-e a mozdulatát. A nõ megállította, ujjait a férfié köré fonta. Belenézett a férfi szemébe és gyengéden elmosolyodott.
„Hé.” – mondta a nõ csendesen, hangja alig volt több mint egy suttogás.
A férfi magánkívül volt az örömtõl, hogy a nõ viszonozta vonzalmát.
„Hé, te. Hogy érzed magad?”
„Sokkal jobban, mi van veled?”
A nõ a férfi vállára pillantott.
„Nagyon jól vagyok. Semmiség. Örülök, hogy biztonságban vagy.” – a férfi egy hajtincset simított a nõ füle mögé.
A nõ belenézett a férfi szemébe.
„Köszönöm, hogy megmentettél.” – megszorította a férfi kezét.
„Nem veszíthettelek el. Az életemet adnám érted.”
A férfi szeme elmondott mindent a nõnek, õszinte volt. A nõ egy percig hallgatott. Aztán beszélni kezdett, hangja remegett elárulva idegességét. Nem volt biztos a férfi érzéseiben iránta.
„Még nem válaszoltam a kérdésedre. A jelrõl?”
A nõ érezte, hogy férfi egy kicsit feszül, így majdnem elhagyta a bátorsága.
„Jack, amióta találkoztunk, tudtom, hogy van valami
csancsy 2006 okt. 24. - 09:27:56
(747/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XII.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
Végül Jack feladta és hagyta, hogy nõvér visszategye a csövet az orrába. Mikor Bobby megelégedésére nyugton maradt, Bobby lemászott az ágyról.
„Nos, haver, jó tudni, hogy visszatért az erõd!”
De Jack ekkora már újra elaludt.
Sue néhány óra elteltével újra felébredt. Sokkal jobban érezte magát, így híva a nõvért.
„Hello, Miss Thomas! Hogy érzi magát?”
A fiatal nõvére elkezdte ellenõrizni Sue életjeleit. Sue elmosolyodott.
„Sokkal jobban vagyok, köszönöm. Nem tudja, hogy az F.B.I ügynök a szomszéd szobában jól van-e?”
A nõvére bólintott és kedvesen mosolygott.
„Igen, Mr. Hudson nagyon jól van. Szeretné látni? A barátja azt mondta, hogy biztos látni akarja, mikor felébred.”
Sue szemei felragyogtak.
„Ó, igen szeretném!”
Mikor Sue belépett Jack szobájába, gyengéden elmosolyodott. A férfi aludt.
„Felébreszthetem.” – ajánlotta a nõvér.
Sue megrázta a fejét.
„Nem, nem szükséges. Minden rendben.”
A nõvér bólintott és kiment. Sue lassan közeledett a férfi ágyához. Gyengéden megérintett a férfi arcát, végig húzva ujjait annak állán és ajkain. Néhány percig csendben állt és csak nézte, ahogy a férfi alszik. Óvatosan felmászott az ágyra és odabújt a férfi mellé. Rövid idõ múlva elaludt.
csancsy 2006 okt. 24. - 09:26:58
(746/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XII.RÉSZ (ELSÕ FELE)
Sue szemei lassan nyíltak ki. A fény vakító. Hol vagyok?Gyorsan pislogott, próbálkozva, hogy lássa, mi van körülötte. Amint szemei hozzászoktak a fényhez, felmérte a környezetét. Egy ágyban volt, de a takaró nagyobb és melegebb volt, mint az öreg rongy, amit használt. Honnan van ez?Aztán felfedezte, hogy egy csõ van orrában, és infúzió a karjában.Egy kórház! Miért vagyok itt? Hol van Jack?Aztán jobbra nézett, pillantása egy alvó személyre esett. Lucy volt. Felemelte a karját és finoman megrázta a nõt. Lucy azonnal felébredt és felállt. Elvigyorodott, mikor felfedezte, hogy Sue felébredt.
„Sue!” – Lucy felugrott az ágyra és szorosan átölelte Sue-t, mint gyerek.
Sue felnevetett és megveregette a hátát. Aztán emlékezni kezdett.
„Lucy? Mi történt? Hogy kerültem ide? Hol vagy Jack?” – bombázta Lucy-t a kérdésekkel.
„Bobby megtalálta a farmot. Kiderült, hogy a ház valamikor a szülei tulajdona volt, azt használták mikor gyerek volt. Elkaptuk Simmonst. Megtört és bevallott mindent, beleértve, hogy hol tart téged. Jack jól van. A mellettünk lévõ szobában van, pihen.”
Sue megkönnyebbülten sóhajtott.
„Látni akarom.”
Elkezdte felhajtani a takarót, de Lucy megállította.
„Ó, nem. Itt maradsz, amíg az orvos azt nem mondja, hogy minden rendben. Ne aggódj, hamarosan láthatod.”
Sue bólintott és visszafeküdt a párnájára. Hamarosan visszaaludt.
Suttogás tölti be a fejét. A nõ halk, gyönyörû hangja, beszél hozzá. A nõ törékeny alakja tûnt fel, ahogy a nõ arca átúszott elméje sötét birodalmán. A nõ felé nyúlt, meg akarta érinteni, karjait köré fonni és nem akarta soha elengedni. ’Sue gyere ide’ – hirtelen eltûnt a feketeség és egy parkban voltak. Éjszaka volt, a szél lágyan borzolta a nõ haját, egy hajtincset fújt az arca elé. Annyira gyönyörû volt. Kinyújtotta a kezét és megérintette a nõ arcát, a nõ elmosolyodott. A nõ mosolya rettegésbe fordult, amint a sötét árnyék feltûnt, megragadta a nõt, elvonszolva tõle. A nõ a nevét sikította és õ utána futott. ’Sue!’
„Sue! Sue! – kiáltotta a nõ nevét Jack.
Bobby megrázogatta, próbálta felébreszteni.
„Hé! Hé, haver! Nyugodj meg! Sue jól van, csak álmodtál! – Bobby próbálta megnyugtatni, mikor végre ébredezni kezdett.
Sue-t keresve nézett körbe.
„Hol van? Hol van, Bobby? Hol a pokolban van?!?!” – küzdött Bobby-val és a nõvérrel, aki rohant segíteni.
„Õ jól van Szikra! A szomszéd szobában van!”
Jack megpróbált fel kelni az ágyból.
„Látni akarom õt! Most!” – kirántotta a csövet az orrából és elkezdve kihúzni az infúziós csövet a karjából.
Bobby-nak végül kénytelen volt leszorítani Jack-et.
„Jack HAGYD ABBA! Sue jól van! Pihenésre van szüksége, csakúgy, mint neked! Láthatod mihelyt mind, a ketten jobban lesztek!”.
Végül Jack feladta és hagyta, hogy nõvér visszategye a csövet az orrába.
csancsy 2006 okt. 24. - 09:25:22
(745/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XI.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
NOS?
Mutatta türelmetlenül. A nõ elmosolyodott a férfi türelmetlenségén. Sue éppen válaszolni készült, de a szobát betöltõ fény félbeszakította, Jack elfordult tõle. A nõ összezavarodott, még mindig nem látott semmit. Hunyorított. Felsikított, amint valaki megragadta a karját és feltette az ágyra. Újra szédülni kezdett és az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy látta valaki arcát.
csancsy 2006 okt. 24. - 09:24:26
(744/1443)
ELSZAKÍTVA TÕLED XI.RÉSZ (ELSÕ FELE)
Sötétség. A nõ gyûlölte. Nem láthatta a férfi arcát, mert sötét volt és pedig annyira akarta látni. A nõ lassan mozdult meg, amint felriadt a támadás okozta sokkból. Nem tudta biztosan, hogy mi történt. Erõsen koncentrált, próbált emlékezni.
„Nem!” – sikította, amint hirtelen megrohanták az emlékek.
Jack! Simmons visszatért és egymás karjaiban találta õket. Egy fegyver, egy lövés!
’Lelõtte Jacket! Emlékezett a sikításra, próbálta megtartani a férfit, amint rárogyott. Nyögdécselt miközben feláll, körbe tapogatózott. Ismét sötét volt. A nõ csodálkozott, mikor Simmonst megjelent.
Kérlek Istenem engedd, hogy Jack jól legyen! Lázas volt és fájt a feje. Szeme és arca forró volt és duzzadt a sírástól. Kezei egy kart érintettek meg.
„Jack!” – sikította tehetetlenül.
Körbe tapogatta a férfi testét, próbálva meghatározni, hol találták el, és vajon életben van-e. Amikor a férfi megérintette az arcát, a nõ megriadt.
„Ó! Jack, jól vagy!” – törölte le a megkönnyebbülés könnyeit.
A nõ folytatta a kutatást, hamarosan egy nedves foltot talált a férfi bal vállán.
„A vállad. Úgy tûnik sok vért veszítettél. Ó Jack, annyira sajnálom! Az egész az én hibám!”
Érezte, hogy a férfi megfogja az állát. Megfogta a nõ kezét és az arcára tette, és megrázta a fejét, hogy nem. Aztán ujjaival betûzni kezdett a nõ tenyerébe.
NEM A TE HIBÁD. TE JÓL VAGY? FÁJ, JÓL VAGYOK.
A nõ elmosolyodott a férfi ezen kommunikációs döntésén.
„Jól vagyok Jack. Kicsit remegek, de elmúlik.”
HOL VAN A RUHÁD? MEGFÁZOL.
A férfi megfordult és lehúzta maga mellé a nõt. Saját testével takarta be a nõ testét, aztán újra megfogta a kezét.
HA TÚLLESZÜNK EZEN, MAGAMHOZ BILLINCSELLEK.
Sue felnevetett. „Ne aggódj, nem mozdulok mellõled. Tudod hova ment Simmons?” – hangja elkomolyodott.
NEM. AZT MONDTA, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK A FÉNYT, AZTÁN ELMENT.
Sue sóhajtott. Haza akart menni, kikerülni innen, de örült, hogy Jack itt van vele.
„Köszönöm, hogy értem jöttél. Tudtam, hogy nem adod fel. De hol vannak a többiek?”
Jack összeráncolta a homlokát, Sue nem tudott róla.
TED ELVETTE AZ ÜGYET. A TÖBBIEK NEM TUDJÁK, HOL VAGYOK. EGYEDÜL JÖTTEM. MEG KELLETT KERESELEK.
Abbahagyta, mert begörcsölt a keze. Sue megérintette a férfi arcát, minden részletét végig simítva, remélve, hogy így az ujjain keresztül látja õt. A férfi elkapta a kezét és gyengéden megcsókolta. A nõ csodálkozott, a nõ bõre felmelegedett és bizseregni kezdett. A férfi újra kezdte a betûzést.
KÉRDEZTHETEK VALAMIT?
Sue összeráncolta szemöldökét. „Mit?” – A nõ átölte a férfi nyakát, merészen. Jack egy perc szünetet tartott, a nõ érintése felbátorította.
MIT JELENT, AMIT MUTATTÁL?
Sue pontosan tudta, hogy a férfi mirõl beszél. Nem válaszolt rögtön. Megsimogatta a férfi hátát, aki egy pillanatra elfelejtette a kérdést, de aztán eszébe jutott.
NOS?
Mutatta