Festő, grafikus, szobrász. Budapesten, a Mintarajziskolában tanult. Mesterei: Székely Bertalan, Hegedűs László. Később Münchenben folytatta tanulmányait. Rajzművészete gazdag. Különféle lapok számára rajzolt. Egy időben az Új Magyarország című lap munkatársaként dolgozott. Olajképeit kiállította a Nemzeti Szalon. "A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart - egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik - életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek. Amíg Nagy István és Nagy Imre életművét több monográfia is taglalja, addig Márton Ferencről jelentősebb írás nem készült. Márton Ferenc 1884-ben született Csíkszentgyörgyön, és 1940-ben hunyt el Budapesten. Az első világháborút végigharcolva, több száz rajzot készített, ennek egy jelentős része található a Csíki Székely Múzeumban, más alkotásai a budapesti, illetve a bécsi hadtörténeti múzeumokban találhatók. A háború után részben a festményeivel, de főképp a grafikáival keltette fel a művészetkedvelők érdeklődését. Más jellegű munkákra is vállalkozott, például ő készítette a Szegedi Fogadalmi Templom mozaikdíszítését, amely többéves nagyszerű alkotás. Vagy beszélhetünk még a gyöngyösi templom falképeinek egy részletéről, de köztéri szobrokról, sőt festett üvegablakokról is. Szóval egy mindenhez értő, igazi székely alkat volt. Ami még pályája kezdetén ráterelte a figyelmet, az a két hatalmas kompozíciója: a Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban. Ezek a festmények - a szecesszió késő vonulatához tartozó alkotások - a pesti Műcsarnokban meg egy müncheni kiállításon is nagy sikert arattak, gyakorlatilag ezek írták be Márton Ferenc nevét a köztudatba. A csíkszentgyörgyi alkotó rendkívül termékeny volt, nemcsak a világháború frontjait, hanem a két világháború közti időszakban rengeteg Magyarországon történt eseményt örökített meg a rajzaival."