Programkereső

Téma: Suttogások és sikolyok

Spoiler
*Bátorszív* 2007 aug. 08. - 08:58:30
(18/58)
Véleményem szerint, azért van egy lineáris, - valahonnan valahová tartó- íve, vonulata is a történetnek.; Hiszen a három nõvér drámája, -- illetve egyikük, szörnyû, fatális tragédiája -- egyértelmûen egy jól követhetõ, bár kétségkívül nehezen körülírható idõintervallumban -konvergál,- egy irányba tartva, feltartóztathatatlanul halad a döbbenetes, és megrázó végkifejlet felé; ahol szívbemaróan, és fájdalmasan látjuk, halljuk, és érezzük, hogyan bomlanak fel, esnek szét, válnak végérvényesen rideggé, a rokoni, s egyszersmind az emberi kapcsolatok.;
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 08. - 08:20:20
(17/58)
Én biztos vagyok benne, hogy van még olyan filmje a mesternek, ami meg fog majd érinteni, - és akkor most ajánlhatnék is jónéhányat-...
A 'Fanny és Alexander' például nem annyira komor, kegyetlen, és 'súlyos', mint általában a Bergman-filmek... Ráadásul nem mentes némi humortól sem, ami Ingmar legtöbb mozijából hiányzik.;
Én javasolnám, hogyha még nem láttad volna, feltétlenül tekintsd meg, mert egy nagyon szép, érzelemgazdag, és felejthetetlen mûvészfilm.;

((... és remélem most már nincs harag... (!?) ... :) ;) :)... -- )
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 08. - 06:47:17
(16/58)
Mivel megemlítettél a hozzászólásodban, mindenképp reflektálnom kell az egyik mondatodra.;
Én rólad egy szóval sem állítottam, hogy kõszívû, éretlen, érzelemnélküli 'gyökér' lennél...
Amennyiben magadravetted az általam leírt jelzõket, akkor most ezennel bocsánatot is kérnék tõled, 'egy el nem követett bûnömért'... ;) ;
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 08. - 06:08:02
(15/58)
Nos, ebben az esetben viszont te is azok közé a vitathatatlanul értelmes, és a filmekrõl általában figyelemreméltóan adekvát,- szépérzékrõl, érzékenységrõl, lelki gazdagságról, és jó kritikai képességekrõl tanuskodó - véleményformáló nézõk közé tartozol, akiknek az ilyen nagyon drámai, és naturalisztikus,- (néha) lélekforgatóan 'kíméletlen'- filmalkotások, túlzottan felkavaróak; és minden bizonnyal ezért vannak fenntartásaid, ezzel a megrendítõ mûremekkel kapcsolatban.;
Válasz
zszoltan 2007 aug. 07. - 10:26:02
(14/58)
Én is túl gyengének éreztem a kapcsokat a jelenetek között (mint azt alább írtam is).
És a megoldások hiánya is zavarja az embert, többnyire. Nekem a Saraband-dal is... de ezt inkább ott:
<a target="_blank" href="http://forum.port.hu/index.php?id=1280&amp;ncid=532667&amp;forumid=7203#532667" title="http://forum.port.hu/index.php?id=1280&amp;ncid=532667&amp;forumid=7203#532667">forum.port.hu</a>
Válasz
zszoltan 2007 aug. 07. - 10:13:30
(13/58)
Azon nem csodálkozok, hogy a film története sok ember érdeklõdését nem csigázta fel eléggé. Engem sem fogott meg különösebben. Ehhez nyilván hozzájárult, hogy a számtalan kis jelenet egymáshoz kapcsolása bizony nem kis gondot okoz egy ilyen egyszerû nézõnek, mint jómagam. A meglehetõsen statikus és egymástól látszólag független történetdarabok közül gyakran hiányzik az átvezetés, ami szerintem a mûvet eléggé nehezen emészthetõvé teszi.
Viszont a film kidolgozása mesteri. A hangok és színek nagyszerûen felerõsítik a hangulatokat. A képek - azon kívül, hogy gyönyörûen vannak fényképezve - tökéletesen követik a színen elhangzott tartalmat, gyakran még a szereplõk szavainál is többet mondanak. Nem alaptalanul tartják Bergnam-t a valaha élt egyik legnagyobb filmesnek.
Válasz
kevinspéci 2007 aug. 07. - 08:35:40
(12/58)
Hát, végül is Redfieldnek lehet igaza. Valszeg Bergman nem is akar az érzelmeken kívül mást közölni. Így tekintve profi a film.

Bátorszív ötsoros mondata durvára "ledübbentett", de azér' nem mindenki kõszívû, éretlen gyökér, aki nem dícsér agyba-fõbe egy Bergman-filmet.

Bakter, ezt a haláltusát életemben nem felejtem el... Kemény vót.
Válasz
Redfield 2007 aug. 07. - 01:56:46
(11/58)
Meg kéne lassan tanulnom, hogy ne legyenek nagy elvárásaim általános síkon, ha Bergman-film elé ülök le. (Az elvárásokat úgy értem, mint: történet aminek eleje és vége is van, vagy egy olyan kezdést, ami jobban felkelti és fenntartja a figyelmem, és így nem csak fél óra után megismerve a karaktereket kezdem érezni / érteni is... és még folytathatnám). Viszont azt is megtanulhatnám, hogy ezekkel talán elveszett volna az egész filmnek a lényege, a hatása. Nem vagyok hozzászokva az ennyire mély, csak érzelmeket közlõ filmekhez, de azt sem tudnám mondani, hogy elég! Nem akarok többet látni. Ezek, s például ez is: ugyanúgy gazdagítanak, mint a legtöbb komoly mûvészfilm, csak egy kicsit másképp. Még mélyebben.

A filmrõl annyit, hogy csalódni nem csalódtam, de többször valószínûleg ennek sem ülök neki. Minden profi volt, de ez a tempó és ezek kor-ábrázolások bármilyen éberségbõl el tudnak álmosítani.
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 07. - 01:02:59
(10/58)
Aki nem elég érett, intelligens, érzelemgazdag, és nem rendelkezik megfelelõ empátiával, az emberi, és az egyetemes létezés nagy kérdései iránti affinitással,- fogékonysággal-, vagy visszaretten a lélek mélységeibe könyörtelenül behatoló, és abban kíméletlenül vájkáló, és a fájdalmas valóságot, olykor a maga drasztikus, csupasz kegyetlenségében ábrázoló drámáktól,- mint amilyen ez a szívrengetõ, döbbenetes Bergman mestermû,... az ne nézzen, sem ilyen, sem ehhez hasonló mûveket, mert úgysem fogja, sem átérezni, sem megérteni soha... ... ...; (!)
Válasz
kevinspéci 2007 aug. 06. - 07:46:14
(9/58)
Oké, vannak benne nagyon felkavaró jelenetek (mondjuk mind :), különösen a haláltusa), dehát megfejteni nem tudtam, hogy zavaros emberi érzelmeken kívül mirõl szólna e film...
Egyáltalán nem tûnt föl, hogy valahonnan tartana valahová valamilyen céllal...
Szeretem az érzelmekre építõ filmeket, de történet nélkül a jelenetek csak egymásra vannak dobálva. Mint itt. Szerintem. De gyõzzön meg valaki az ellenkezõjérõl. Nehéz lesz.
Válasz
*Bátorszív* 2007 aug. 05. - 05:21:20
(8/58)
Én ugyan, már öt,-hat, - hét éves korom óta kísérem figyelemmel Ingmar Bergman alkotásait; (az elsõ film, amit láttam Ingmar-tól, a 'Jelenetek egy házasságból' volt..., és már kisgyermekként is a képernyõ elé szögezett ez a lebilincselõ, felkavaró házassági dráma; (-- hát igen...(!!!) )
de természetesen felnõtt, érett fejjel az ember mégis csak máshogy viszonyul a nagy mûvészfilmekhez, mint gyermekként...
A Suttogások, és sikolyok, a Csend, és (A) Hetedik pecsét mellett Bergman legmegrázóbb filmtörténeti mestermûve...
Én, mindenképpen ajánlom, hogy nézdd meg újra; immáron "felnõtt fejjel"...;
Válasz
verdeleth 2007 aug. 04. - 01:53:44
(7/58)
azt még kiagytam hogy a szinészek micsoda átéléssel játszották a szerepüket Fõleg Liv Ullmann és Ingrid Thulin Nem sokan lettek volna képesek ezt ilyen jól ennyire mélyen átérezve ezt a szerepet
Válasz
verdeleth 2007 aug. 04. - 01:15:45
(6/58)
szerintem többen néznék ha mûsorra tûznék Az a baj hogy elmegyek nyaralni és nem tudom fognak e adni a héten még Bergman filmet a Sarabandon kivûl

Egyébként megnéztem és le vagyok taglózva Gyönyörû és elképesztõen szomorú Régen éreztem de olyan rövidnek tûnt De mélységesen szomorú és megrázó Bergmanban (többek közt) az a zseniális hogy úgy mondd valamit hogy közben nem mond semmit A kevés dialógus ellenére apró kis jelenetekkel, mozdulatokkal (suttogásokkal és sikolyokal) irja le ezt a mérhetetlen szomorúságot, egymás iránt érzett haragot, hogy az teljesen átöleli a nézõt. Maga a képi világ, a szinte folyamatos félhomály, az ürességet és bánatot idézõ bútorok, a szinek minde ezt a mélyen feszülõ boldogtalanságot sugallja, ahol a testvérek egymást okolják saját bánatukért és bajaikért, ahol egy cselédlány tõrõdik a haldokló nõvérrel és nem saját testvérei Szóval igazi klaszzikus és mélyen megrázó film, olyan jelenetekkel ahol az embernek összeszorul a szive pl mikor a halott könnyezik és hivja nõvéreit, de mindd fél, mert halott, vagy a végén, amirõl minden embernek eszébe jut, hogy vannak pillanatok az életében amire mindig emlékezni akar, mert talán ez az utolsó boldog perc az életében.
Válasz
verdeleth 2007 aug. 03. - 22:41:09
(5/58)
helyesen: halnia
Válasz
verdeleth 2007 aug. 03. - 22:24:01
(4/58)
hhe ez jo poén volt Igazi filmes Én már alig várom, mert megkaptam dvd-n de el volt csúszva vagy 1 perccel a felirat és ugy nem akartam megnézni Szerencsére leadja a tv, kár hogy ezért meg kellett hallnia, hogy láthassuk Miért van az hogy ilyen klasszikus rendezõk (Tarkovszkij,Bergman) filmjét alig ad a tv, vagy mondjuk 5 évente és csak évfordulóra nyomják Ha nem halt volna meg Bergman kb jövõ ilyenkorra vetitették volna vagy akkor sem.Alig várom már a filmet
Válasz
zszoltan 2007 aug. 03. - 19:32:17
(3/58)
Ezzel én is pont így jártam tinédzser koromban. Meg is jegyeztem magamnak, hogy Bergman-t soha többé. Alig tudtak rábeszélni a másodikra, amit viszont már nem bántam meg.
Ez a film viszont érdekesnek ígérkezik. Majd elválik... (Ja, ez nem a 'Jelenetek...' :) Bocs.)
Válasz
bagirazsazsa 2007 aug. 03. - 18:00:35
(2/58)
Kedves Ibcsi!
Nagyon remélem, hogy élete eddigi egyik nagy élménye elõtt van éppen. Ha megnézi ismét 2 dolog mindenképpen kiderülhet: 1. A Mester megértéséhez felnõttnek kell lennünk. 2. Az ember esendõségérõl nagyon kevés ilyen szép alkotást izzadt ki a homo sapiens. Ez a film a nem túl sok mentségünk egyike. Vagyis hoztunk ide valami méltót is....
Ugye megnézi ismét?
Barátsággal: károly
Érdekelne a tudósítása: bandi1733@freemail.hu
Válasz
Newcastle United 2006 júl. 26. - 11:55:27
(1/58)
Talán a legfelkavaróbb Bergman film, legalábbis engem ez a filmje kavart fel a legjobban.
Az elhidegülésrõl, a dolgok kimondatlanságáról, a magányról szól. Amiben szépen lassan felõrlödik az ember és próbálja a sötétben tapogatózva megtalálni a kiutat, valamibe, valakibe belekapaszkodni.
Válasz