Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Suttogások és sikolyok

Viskningar och rop
16 éven aluliak számára nem ajánlott svéd filmdráma, 95 perc, 1972

Értékelés:

64 szavazatból
Szerinted?
75 hozzászólás
+ 1 kép
+ 7 kép

Értékelés:

64 szavazatból
Szerinted?
75 hozzászólás
"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Ingrid Thulin profilképe Ingrid Thulin
Karin
Harriet Andersson profilképe Harriet Andersson
Agnes
Liv Ullmann profilképe Liv Ullmann
Maria
Kari Sylwan
Anna
Erland Josephson profilképe Erland Josephson
David az orvos

Alkotók

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Krisz000007 2021 ápr. 28. - 17:02:19 Előzmény Lord Stephen
kuràs vann benn?
Válasz
Bruce2000 2018 nov. 23. - 12:34:54
Én egyszer próbáltam megnézni ezt a filmet, talán a feléig se jutottam, lekapcsoltam. Azt se tudtam, hogy miről szól. Nálam a filmdráma maximum pl.: Az utolsó tangó Párizsban (olasz-francia filmdráma, 136 perc, 1972 ) ezt kétszer is láttam. Na de ez a Suttogások és sikolyok........pfúúúúúúúúúúúúj.
Válasz
zimzum1111 2013 febr. 25. - 13:55:49
Mûvészfilm.

Ez külön kategória, és erre mindenki, aki ilyet néz legyen figyelemmel. Ez meditatív állapotot, elvonatkoztatási képességet kíván!
Miért? Mert a mûvészfilm máshonnan jut el máshogyan, rendhagyó formavilággal - mégis ugyan oda...
A film zseni ez nem kérdés.

A boldogság pillanata az emberi létben. Az a picike pillanat, amikor felemelkedik, elõjön valahonnan, hogy aztán hasson. Elillan, de megmarad. A boldogságot a képzet már megtartja, hogy legyen igénye az újraélésre. Így lesz élménnyé a boldogság pillanata. Ezért érdemes élni. Csak ezért.
Mindenkinek megadatik itt a földön.
Kérdés észreveszi-e...
Válasz
10/10
Lord Stephen 2012 júl. 26. - 15:57:43 10/10 Előzmény csalazsuzsa
Csak ugyanazt tudom ismételni, ami az úrvacsora kapcsán írtam:
Bergman klasszikus, a film zseniális remekmû.
Legfeljebb nincs elég intelligenciád vagy érzékenységed hozzá!!
Válasz
csalazsuzsa 2012 jún. 18. - 16:59:01
Jesszusom, milyen beteg egy film... Minden percet sajnálok, amit a nézésével töltöttem. Nem is pontozom.
Válasz
10/10
csineva-xx 2012 jún. 10. - 14:53:21 10/10
Bergman talán legnyomasztóbb filmje. Nem szeretjük, nincs benne semmi szeretnivaló. Mégis rabjai vagyunk, mégis újranézzük – ha tehetjük, mert én sajna ma nem -, mégis újra és újra elolvassuk a forgatókönyvét (ajánlom bárki figyelmébe: egy csomó elkészült vagy végül soha le nem forgatott film forgatókönyve jelent meg könyvben is - teljes értékû irodalmi élményt nyújt!).
Ez a film nem okoskodik, nem kutatja az okokat, pláne nem vizsgálja a következményeket, egyszerûen tényeket közöl, kíméletlen õszinteséggel mutatja be a kapcsolatok sivárságát, az érzelmek és a melegség teljes hiányát, a megértés és elfogadás totális elutasítását, a magány kálváriáját. Nõkön keresztül, de korántsem kizárólagosan a nõket érintõ közönyrõl szól a közöny legünnepibb hangján, és még azt a kegyetlenséget is megengedi magának, hogy középpontba a legeslegerõsebb szimbólumot, az anyaméhet helyezi, mely beteg, mely már a halált hívja és várja, mely nem képes tündöklésével arra, amire igazából hivatott lenne: befogadni, melegséget árasztani, lágyságával és erejével körülölelni, életet adni.
Nem jó film, csak... mestermû, mint írta elõttem is valaki...
Válasz
pplord92 2012 febr. 08. - 19:39:53 Előzmény sanderb
Nem tudom, hogy hogy lehet venni a bátorságot, hogy ezt a filmet 10-bõl 8 pontra értékelje valaki... Ha esetleg rendeztem volna már legalább 3 egész jó filmet, és lenne 30 év tapasztalatom a filmes iparban... Nos, én akkor sem venném a bátorságot. Ki vagyok én Bergmanhoz képest?

Jó, ha véletlenül az elõzõ hozzászólást Jancsó Miklós tette, vagy hasonló képességekkel megáldott, tapasztalattal rendelkezõ egyén, úgy elnézést kérek. Amennyiben nem, úgy Tõle várom el, hogy tisztelje a nagyokat. ;)
Válasz
8/10
sanderb 2011 dec. 25. - 10:50:48 8/10
Elvitathatatlan mestermunka, mindamellett nehezen emészthetõ, súlyosan megterhelõ mû. Káprázatos, ahogyan a rendezõ a színészeket mozgatja, s milyen kevéssel éri el a kívánt hatást. Tipikus tananyag. 10/8
Válasz
10/10
szabinagypal 2011 jan. 10. - 00:31:58 10/10
Három nõ egy szobában tesz-vesz: e képbõl bontakoztatta ki Bergman a filmet. Mindvégig zárt vörös térben játszódik, magában az emberi lélekben, amelybõl alig jutunk ki, akkor is inkább visszaemlékezésekben, álomjelenetekben. Nõi film, a négy föltûnõ férfi csak báb, mellékszereplõ. Az Istentõl elidegenedés négy szintjén van a négy nõ: bizalom, szenvedés és reménykedés, éretlen cinizmus és kétségbeesett önpusztítás. Van olyan értelmezés, hogy a nemi szervét azért csonkítja meg az egyik testvér, hogy azontúl ne kelljen a házastársi kötelességeit teljesítenie. Az érintések nagyon fontosak, amikor megtörik a suttogásokat és a sikolyokat: a két leánytestvér egymáshoz ér, de szégyenkeznek miatta; a halotthoz nem hajlandóak õszintén hozzáérni; csak a szolgáló az, aki tulajdon testével is hajlandó melengetni a halottat, méghozzá a Pietára emlékeztetõ festõi beállításban. A film nyitva hagyja a kérdést, hogy a szolgáló és a haldokló között nõi szerelem van-e, esetleg testiséggel is. A szolgáló egyetlen egyszer szólal meg a filmben: „nincs szükségem semmire”; egyedül elhunyt úrnõje naplóját tartja meg. Mint a népmesében, a harmadik, a legkisebb, a szolgáló a hiteles; és õ is az egyetlen, aki hisz Istenben (hiszen imádkozik) – még a temetést vezetõ papot is ideszámítva. A pap szentbeszéde meglehetõsen furcsa: föltételes módban beszél Istenrõl, és protestáns létére arra kéri a halottat, hogy ha van túlvilág, akkor gondoljon rájuk onnét. A halott beszél – de nem látjuk az arcát; amikor pedig látjuk, akkor nem mozog a szája. A filmben nincs fejlõdés: a halál ellenére a maradék két testvér ott folytatja, ahol a kellemetlen haldoklási kitérõ miatt egy rövid idõre abbahagyták. Mi viszont képtelenek vagyunk a film után is ugyanúgy élni, mint annakelõtte.
Válasz
adamnagysweetmovie 2011 jan. 05. - 11:37:13
Kíméletlen naturalizmus és az érzelmek utáni meghitt sóvárgás adja a film szélsõséges hangulatait.
Az elsõ harmad talán kicsit monotonan hömpölyögnek a nõvérek hétköznapjai, de aztán elsodornak minket az emlékezés és az érzelmek hullámai.
Én úgy éreztem, a Csenddel erõs rokonságot mutat a film, bár talán ez kevésbé távolságtartó, így még intenzívebb élményt nyújt.
Válasz
Összes hozzászólás