Marhajók a látványeffektek, mind a mai napig megállják a helyüket. Hihetetlen, hogy már '82-ben megcsinálták tulajdonképpen Coruscant-ot. A repülõ jármûvek is nagyon jók lettek, csak a lens flare lett túl erõs.
Az utcakép díszletei, a statiszták díszletei remekül megtervezettek, hihetõek. Nagyon sokat dob a nyomasztó hangulaton az állandó esõ.

Kicsit zavaró a magyar szinkronban, hogy csak a fõbb szereplõk mondatait szinkronizálták, a háttérben levõ rádiózgatások maradtak angolul.

De ami számomra a legrosszabb:
Sajnálom, de én ezt a filmet egyszerûen nem értem meg. Nem tudom, hogy mi miért történik benne. Nem tudom, hogy egyáltalán mi történik benne.

SPOILEREK

Az elején a rendõrfõnök azt mondja, hogy négy replikáns vegyült el a városban, akiket meg kell találni. Aztán azt mondja, hat replikáns kötötte el a hajót.
Most akkor hat vagy négy?
De oké, azt is elmondja, hogy az egyikük megsült valahol. Tehát akkor öt. De a képeken mégis csak négyet mutat. Közülük az egyik, a bajszos már ott volt a replikánsgyártó központban azon a teszten, és megölt egy másik szárnyas fejvadászt. És aztán ennyi? Simán kijutott? Nem volt ott hatszázezer õr abban az óriási komplexumban, aki megállíthatná? A fõszereplõ kinek a lakásán jár, kinek a fürdõszobájában? Kiderül ez? Csak mutatják, hogy a sétapálcás rendõrrel bemennek egy házba, és kész. De kié a ház, és miért mennek oda? Kinek a fényképei között kutat Ford? A kinagyított felvételen látható nõ kicsoda? A fényképet megmutatja egy fickónak a bárban, de õ nem mond rá semmit. Innentõl a fotót nem mutatják a filmben, számomra sosem derült ki a jelentõsége. A kígyóval táncoló nõ miért akarja megölni? A fehér hajú fõgonosz replikáns hogy juthat be simán a fõ konstruktõrhöz? Miért nincs ott is valami biztonsági rendszer és egy csomó testõr replikáns? Miért öli meg az öreget a fehér hajú replikáns és a film végén vetkõzik gatyára, miért döf át a kezén egy szeget és aztán miért menti meg a fõhõst?
Miért kell a fõhõsnek egyáltalán elkapni õket, ha úgyis pár napon belül maguktól "meghalnak"?

Itt írta valaki, hogy nyitott kérdés a film végén, hogy vajon a fõhõs is replikáns-e. Ez a kérdés honnan jött? Semmi erre utaló mozzanat nincs a filmben. Nekem még csak fel sem merült a gyanú, hogy Ford is replikáns.

És a fõ kérdés: ki a rosseb fordította a blade runnert szárnyas fejvadászra???? A fejvadász még oké, a filmben is így nevezik, de szárnyas????

Semmilyen ilyen utalást nem találtam a filmben, hogy Deckart replikáns lenne! Ha így lenne, pont a lényeg veszne el. Azaz a replikáns és az ember kapcsolata.
Érdemes megnézni az (eredeti) amerikai moziváltozat végét is. Kivételesen azt mondanám, hogy nem volt az olyan rossz, kár hogy a Végsõ Vágásból kimaradt.

Mai szemmel nézve elég unalmas és vontatott...Fél óra után ki is kapcsoltam, mert már kezdtem rajta elaludni. Ez egyetlen dolog ami érdekes volt, hogy elgondolkodtam vajon 82-ben tényleg elhihették-e egyesek, hogy 2019-re ilyen szintre fejlõdik a technológia. Én kétlem, hogy akár 2119-re is elérnénk azt a szintû mesterséges intelligenciát, ami meghaladna minket vagy akár azt a szintû társadalmat, ahol megszokott egy repülõ jármû városon belül.

Nem igazán tudok állást foglalni, hogy ez egy jó film-e, de becsülöm benne, hogy egy 30 éves film ennyire (90%-ban) vállalható film. Pár hajat, sminket leszámítva mintha ma adták volna ki. Ilyen szempontból az egyik legügyesebb film. Bátor próbálkozás a 80-as évek jóval emészthetõbb populáris sci-fijei mellett, kicsit olyan Dark City, Gattaca-elõd. Mondjuk engem a történet nem hatott meg. 35 évesen most láttam elõször, ennél valami grandiózusabbra számítottam, ilyen szempontból valószínûleg nyomot hagyott az agyamban az elmúlt 30 év sci-fi felhozatala. Olyan "kötelezõ olvasmány" alapon néztem most meg.

Én is megnéztem a Final Cut változatot, aminek tulajdonképpen a vége a lényeg (miszerint, hogy a fõszereplõ is replikáns)...no meg középen az eredetibõl kivágott sexjelenet (már emiatt is érdemes megnézni...lol).

Én anno még gyerekként néztem meg (baszki, vagy 30 éves film) és semmit sem értettem azon kívül, hogy a fazonnak szétnyomta a fejét és kinyomta a szemeit.

Mai (felnõtt) fejjel értékelhetõ igazán a film. Ez egy bátor film. Olyan dolgokat feszeget amiért a középkorban simán máglya, de szerencsére nehezen érthetõ, így a rendezõ nyugodt lehet...

Tegnapelõtt megnéztem újra, méghozzá a Final Cut változatot. Amirõl szeretnék írni az az, ami a film egyik központi kérdése lett: Deckard hovatartozása.



SPOILER!!!

Merthogy sztem ember volt.

De nézzük meg egyesével, hogy mi szól amellett hogy replikáns és mi amellett hogy nem.


Ami igen - de ezekre sorra hozom majd a magyarázatokat :D

- hogy elõször 6 szökött replikánsról van szó, végül Deckardnak mégis csak négyet kell kiiktatnia. Tudjuk, egy addigra meghalt, de még mindig van egy. Hát ez tényleg rejtély, hogy ki lehetett a 6. De Deckard akkor sem lehetett, hiszen õ már öreg róka a szakmában, elmondások szerint már "régóta ûzi az ipart". Tehát semmi értelme.

- a sok kép az asztalon, merthogy Rachaelnél is így volt. Na és? Nagyanyámnál is sok van, akkor õ is replikáns? :D

- ill. ami a még nyomósabb érv szokott lenni: Deckard álma az egyszarvúról, ill. ezzel párhuzamosan Gaff origami egyszarvúja a végén. Hiszen ennek azt kellene jelentenie, hogy Gaff tudott Deckard álmáról, az viszont csak úgy lehetséges hogyha azt mesterségesen táplálták bele, vagyis replikáns.

Csakhogy nemcsak úgy lehetséges. Elõször is, az nem álom volt, csak a gondolatai lettek kivetítve. Hiszen közben látjuk (legalábbis a Final Cutban) hogy ébren van. Persze ettõl még lehetett az egy korábbi álom, de... a lényegen úgysem változtat: azon, hogy gondoljunk csak bele: odáig már nem1x utazott együtt Gaffal. Miért ne beszélhetett volna neki errõl az álmáról? Márha álom volt persze. Mert sztem az is lehet hogy a beszélgetésük során, vmi okból feljött ez az egyszarvú téma, ez jutott eszébe a zonogoránál Deckardnak és ez jutott eszébe Gaffnak is Deckard lakásán amikor azon filózott hogy mit hajtogasson Deckardnak és Rachaelnek :)


És akkor most nézzük azokat amik egyértelmûen amellett szólnak hogy Deckard ember volt:

- a testi ereje. Nem volt extra ereje, ahogy a többi replikánsnak.

- a reakciói. Teljesen emberiek voltak, sõt, túl emberiek ahhoz hogy replikáns legyen. Hiszen a többieken azért egytõl-egyig felfedezhetõek voltak egyfajta érzelmi sivárság jelei (még Rachaelen is).

- ez már nem egyértelmûen, de: most komolyan, mi értelme volna egy replikánst alkalmazni fejvadásznak? Tiszta hülyeség sztem.

Meg egyébként is, dramaturgiailag is sztem sokkal hatásosabb úgy a történet, ha Deckard ember: egyrészt mert akkor egy ember és egy replikáns szerelmérõl van szó (tehát megvan a szituáció plusz pikantériája), másrészt az ember és a replikánsok küzdelmérõl.


Am tudom hogy Scott 1x azt mondta hogy Deckard replikáns volt, de én nem hiszek neki :) Nagyon vigyorgott amikor errõl beszélt, szal sztem tényleg nem gondolta komolyan. Mármint azt hogy õ ott és akkor egyértelmûen eldönti a kérdést.

Azt viszont komolyan gondolta hogy azért legalább elbizonytalanítja a fanokat a rendezõi ill. a Final Cut változattal, ez tény. De én ezt betudom annak hogy azt gondolta ezzel még tovább növeli a film körüli hypeot, vagy az is lehet hogy neki, ahogy telt az idõ, valóban egyre szimpatikusabb lett az a verzió hogy Deckard nem ember. De nálam hiába az erõfeszítései, mert sztem az eredeti változatban túlzottan is egyértelmû még az állásfoglalás Deckard személyét illetõen. Itt elsõsorban a karakter megjelenítésére célzok, lásd feljebb.

Philip K. Dick még nem akarta ennyire túlbonyolítani: az õ mûvében Deckard még egyértelmûen ember.

Nálam is. Ezért hidegen is hagy hogy Scott hogyan próbált variálni azon amin valójában nem lehet.

Erre így most hónapokkal késõbb nehéz válaszolnom, de amennyire emlékszem rá õk csak szabadon, és békében, továbbá együtt szerettek volna élni, más céljuk nem volt.

A tiszta szenvedésnek nincs semmi haszna, ugyanis semmi értelme nincs emberként megtapasztalni mindazt a rosszat, amit aztán majd emberként igyekezhetünk elkerülni. Ez az általad említett „haszon” egy irtózatos baromság. A szenvedés elkerülésének csak úgy van értelme, ha eleve elkerüljük. Egyébként az egész emberiség ugyanebben a sötétségben szenved, mert minden szülõ pontosan ugyanezt tudja csak mondani gyermekének - ha az esetleg rákérdez erre a sok kib..ott szenvedésre - mint te: „azért szenvedsz gyermekem, hogy idõvel majd el tudd kerülni a szenvedést!” Szóval érted, hogy ez mennyire nem válasz a problémára ugye??? Fõleg annak ismeretében nem az, hogy a szülõk igazából már akkor is tudják, hogy a szenvedést késõbb sem elkerülni sehogyan sem, hiába próbálkozik vele az a szerencsétlen gyerek, de persze mindenképp ezt a hazugságot kell sulykolni belé. Késõbb viszont, - mikor kiderül, hogy ezt a szenvedést mégsem lehet elkerülni,- már a sors, vagy isten akaratára tolják a szülõk az elkerülhetetlen szenvedést, így a szenvedés megteremtésének felelõsségét teljesen el is hárítják magukról, a gyermek nem kérdõjelezhet meg semmit.
Ebbõl aztán tényleg meg lehet figyelni az általad leírtakat. A szenvedés csökkentése érdekében mindenki próbál tenni valamit, és ezt minden egyes ember öncélúan teszi természetesen, mert mindenki csak a saját szenvedésétõl akar szabadulni, másoké qrvára nem érdekli. Gyönyörûen leírtad tehát, hogy az ember önzõ továbbá azt is, hogy ez törvényszerûen van így. Az ember csak szenvedést tud „teremteni” utódjai számára, és ennek természetesen eleve nincs semmi értelme. Az általad leírt okból kifolyólag meg végképp. Mert te még azt is leírtad elképesztõ módon, hogy van aki eleve azért csinál gyereket, hogy a saját szenvedését csökkentse ezzel. És ez a borzalom számodra teljesen természetes ugye? Na pontosan ezzel világítottad meg azt – szándékaid ellenére gondolom – hogy a szaporodás tiszta önzõség. Ahogy írtam, semmit nem számít a mások szenvedése, így értelemszerûen az utódoké sem. Arra jók csupán, hogy a rajtuk történõ uralkodás, a teremtõjükként való pózolás csökkentse valamelyest a szülõ saját szenvedését. Drámai módon azonban még az utódok fölött gyakorolt teljhatalom sem ad valódi enyhülést a problémára, viszont a felnõtt generáció legalább újabb generációt kényszerített szenvedésre, tehát ha van értelme az emberi életnek, akkor csak ez lehet az.... Na ez az a bizonyos általad leírt élet...a szenvedés újra meg újra, meg újrateremtése.

A filmnek ez nem volt dilemmája, hogy replikáns gyártson e újabb replikánsokat. lehetõsége sem lett volna rá, és az emberibb az embernél pedig csak arra lehetett való hogy lehetõleg semennyire ne tûnjenek gépeknek, de biológiai dolgaikról nem esett szó. Szaporodásra szerintem nem voltak képesek. Minél emberibb kinézetük viszont nem tudom mért lehetett fontos. Ha átlag polgárok számára, háztartási alkalmazottként lettek volna tartva akkor értem, de harci gépként nem.

A filmnek (minden filmnek) pontosan annyi dilemmája van, amennyit meg tudunk fogalmazni a története kapcsán.
A replikánsok "születése" "élete" és "halála" volt a film egyedüli témája, így lényegében a szaporodás kérdése megkerülhetetlen a történetben. Õk persze nyilván nem biológiai úton, hanem gyártási folyamattal lennének képesek a szaporodásra, de ez a "hogyan" már mellékes. Szóval igenis képesek lennének önmagukat létrehozni! És ebben az esetben pontosan ugyanaz elõtt a döntés elõtt állnának mint az ember: KELL-E, ÉRDEMES-E, ÉRTELMES-E szaporodni??????

...na látod, pontosan ennek, amiket leírtál, ennek az életnek nincs semmi értelme.
pontosan erre vonatkozott amit korábban írtam.

Erõsen esélyes, de nem a nõi fõszereplõk miatt, Az emlékmással is mit csináltak, gyenge szkript, maxilátvány.

Igen de az egy másik szituáció volt, mások voltak az okok. A terminátor gépei a puszta logikára alapozva indítottak támadást, ellentétben ezzel a filmmel, ahol az ajándékba kapott érzelmek vezettek katasztrófához. A puszta logika viszont ebben a filmben nem volt oly mértékû mint a terminátorban, így ha érzelemmentesen hagyják a gépeket, akkor irányíthatóak maradtak volna.

A filmnek ez nem volt dilemmája, hogy replikáns gyártson e újabb replikánsokat. lehetõsége sem lett volna rá, és az emberibb az embernél pedig csak arra lehetett való hogy lehetõleg semennyire ne tûnjenek gépeknek, de biológiai dolgaikról nem esett szó. Szaporodásra szerintem nem voltak képesek. Minél emberibb kinézetük viszont nem tudom mért lehetett fontos. Ha átlag polgárok számára, háztartási alkalmazottként lettek volna tartva akkor értem, de harci gépként nem.

"Nem csak hogy pénzkidobás munkagépeket emberi érzésekkel tuningolni, de mint ahogyan a példa jól mutatja egy jó nagy öngól is. "

Az emberiség már csak ilyen. Lásd pl. Terminator, aminek témájában bõven van párhuzam a Blade Runnerrel: az alkotott alkotója ellen fordul. Most 2050re ígérik az MI-t.

"2019-ben repülõ kocsik? 7 év van még addig és nem úgy néz ki hogy ez létre jöhet."

Nem az számít hogy most 7 év van addig hanem hogy amikor készült akkor 37.

Kezdek ráunni a nõi fõhõsökre... félek ez is u.olyan elb.szott popcorn lesz, mint a Prometheus...

Totál igazad van! A film kiinduló pontja hatalmas baromság. Mi a jó bánatnak kellene érzõ lelkületû robotokat gyártani? Csakhogy szenvedhessenek? Azért készítenénk az embernél is emberibb (???????) robotokat, hogy jól szenvedjenek, aztán majd õk tanítsák készítõiket emberségre? De ha az ember ilyen ostoba, az általa készített replikáns pedig még nála is emberibb, akkor most ez tulképp mit is jelent? Akkor most a replikánsok okosak, vagy beton sötétek? Akkor most egy replikáns gyártana vajon újabb és újabb érzõ replikánsokat, hogy azok is szenvedhessenek vagy nem? Akár azt is kérdezhetném, hogy akkor egy replikáns szaporodna mint az ember, vagy annak lenne annyi esze, hogy a tiszta szenvedésbe nem kényszerítene bele újabb replikánsokat? Lehet, hogy mégsem teljesen baromság a film alapdilemmája?