Téma: Szellemkutya

wiliwonka 2010 dec. 18. - 01:04:11
(58/118)
Ha fél órával rövidebb, akkor jó lett volna, így hosszú és vontatott. Azok az idézetek meg baromira nem kellettek.
Danmovie 2010 márc. 15. - 13:22:18
(57/118)
Hol találok hozzá magyar feliratot???
offtopic
Charles Foster Kane 2010 jan. 08. - 18:56:30
(56/118)
Csak nekem hiányzott, hogy szamurájkarddal nem alázott a Szellemkutya? Vagy ez tudatos rendezõi döntés vajh?
offtopic
wukovsky 2010 jan. 08. - 15:39:54
(55/118)
Nekem meg van :P :D


Szerezd be azonnal, így nem lehet létezni ebben az univerzumban, hogy Forest egyik legjobb filmje nincs a birtokodban :$
Charles Foster Kane 2010 jan. 08. - 14:54:42
(54/118)
Nekem a legjobban az tetszett, ahogy a rajzfilmes jeleneteket a filmben újraértelmezték.

SPOILER

Hát amikor fellõ a lefolyón keresztül, a legzseniálisabb gyilkosság, amit eddig láttam!! :D

Az idézetekkel pedig szépen chapterekre osztotta a filmet.

Rappet semmilyen körülménayek között nem hallgatok, de ennek a zenéje nekem is beütött.

10/9
8/10
homeboy. 2009 aug. 07. - 10:14:01 8/10
(53/118)
sztem remek film. ütõs filmzene.
Renegát 2008 2008 dec. 04. - 00:37:23
(52/118)
Akárhogyis, én remekül elvagyok ezzel a filmmel. Forest Whitaker istenkirály. Megvettem cd-n a zenéjét. Ügyes ez a RZA.
gtothistvan 2008 dec. 04. - 00:02:36
(51/118)
A monológ emészthetõbbé teszi a filmet, de idõnként Jarmusch a slow gombon felejtette a kezét.
gtothistvan 2008 nov. 11. - 22:40:41
(50/118)
Igazad van inkább picit modoros. A Szkutyáról-ról lemaradtam, majd pótolom.
8/10
offtopic
efes 2008 nov. 10. - 13:31:39 8/10 Előzmény LordVader
(49/118)
Igaza van a tanárodnak.:)
gtothistvan 2008 nov. 10. - 12:17:29
(48/118)
Kétszer is "átrágtam" a Kávé & Cig. de nem volt az a olyan vacak, talán egy icit-picit mesterkélt volt.
LordVader 2008 okt. 29. - 02:27:00 Előzmény Vinogradov
(47/118)
Nemrégiben egyik tanárom intett nyugalomra, mikor egy kevésbé hozzáértõ kollégámmal történt vita után, megjegyeztem, semmi értelme a vitának... Tanárom felhívta a figyelmem, hogy egy vita sem értelmetlen, mert legalább egyik fél összeszedi gondolatait.

A Vinogradov - Tiberio "eszmecsere" is hasonló véget ért:) Ha szigorúan a mûvészetet vesszük, mindenkinek megadatik a jog, hogy szeresse vagy ne szeresse az adott alkotót, kifejezésmódjával, eszközeivel együtt. Kinyilvánítani, miért tetszik, vagy épp nem tetszik egy alkotás, indoklás nélkül olyan, mint a kisgyerek mikor jégkrémmel kezében viháncol a dodzsemben, és a játékvezetõ mégis rászól... Na igen.

Elõbbiekbõl következik, hogy összemérni nehéz az alkotókat, mert nem egzakt. De, hogy valaki mégis megpróbálja, csak empírikus alapon... nos nem sokra fog vele jutni más meggyõzésében. Így, mégis visszajutunk a tanáromhoz, mivel legalább azt tudjuk, mi miért szeretjük Jim Jarmusch-t és mi is az értékek és elvek jelentõsége a Samurai életében;)
offtopic
Vinogradov 2008 okt. 24. - 14:35:03
(46/118)
Mi újság, merre jár Tiberius?
Visszavonult Caprira, Rómában meg otthagyta Seianust?
8/10
offtopic
efes 2008 okt. 19. - 14:37:02 8/10
(45/118)
Elkerülte a figyelmedet az az okosság, hogy nem kilóra mérik a mûvészetet. Így nincs értelme sem súlycsoportról, sem egyéb más sporthasonlatról beszélni a mûvészet kapcsán. Nem jött be neked a Jarmusch, ennyi. Ám mivel indokaid nincsenek, beszélni sincs mirõl.
Vinogradov 2008 okt. 19. - 11:52:04
(44/118)
Egyébként:

1. Ne haragudj, normális esetben eszemben sem volna az ilyesmit szóvá tenni, mert kifejezetten bunkó és visszataszító dolognak tartom, de ezúttal kénytelen vagyok élni vele, ugyanis:

Ha valóban olyan kitûnõen ismered Jarmusch életmûvét, akkor bizonyára pontosan tisztában vagy vele, hogy hogyan írják JARMUSCH nevét...


2. Bocsáss meg, de ha én megtisztelem a fórum látogatóit azzal, hogy részletesen kifejtem a filmrõl alkotott véleményemet, akkor legalább, ha már nem is engem, de a látogatókat hasonlóképpen respektálhatnád (minimális mértékben!) Te is azzal, hogy nem egy, és mellesleg rendkívül provokatív mondatban foglalod össze mindazt, ami a történet alapján leszûrõdött benned.

Vitatkozni csak észérvek ütköztetésével lehet, különben, akármilyen extragigaüberkulturált vitapartnerekrõl van is szó, elõbb vagy utóbb EZ lesz belõle (még a látszólag nagyon türelmes emberek is kijönnek egyszer a sodrukból).

Ha tudni akarod, engem ezzel a hadd ne mondjam meg milyen színvonalú elsõ, "Szellemcicás" hozzászólásoddal sértettél meg, mégpedig a SZEMÉLYEMBEN (csak én nem vagyok az a sértõdõs fajta, aki ezt minduntalan, úton-útfélen hangoztatja is).


3. Én ugyanis Jarmusch-t azért sorolom a legnagyobbak közé, mivel olyan önálló formanyelvet valósított meg, amelyet csak õ tud használni. Kicsit kesernyés, kicsit groteszk látásmódja, ha természetesen nem is posztneorealista igénnyel, de mindenképpen realista módon alkalmazott filmnyelvi eszközökkel párosul (mindemellett sajátos német vonásokat is felfedezhetünk életmûvében, mely okból kifolyólag egy még különlegesebb perspektívából láthat rá mindenkora (az elmúlt harminc évben sok minden változott) amerikai valóságára.)

Mindez azonban önmagában még nem emelné a legnagyobbak közé.

A legfõbb ok elsõsorban életmûvének egy olyan sajátos módon megnyilvánuló kohéziója, amirõl BESZÉLNI sem tudok annak, aki nem látta az ÖSSZES filmjét.

Társadalmi funkciók és életmód-technikák fejlõdését, visszafejlõdését - vagy nevezzük csak változásnak - olyan plasztikusan tudja láttatni, ahogy csak igen kevesen és ilyen speciális optikán keresztül senki.

Mondjuk Antonioni mûvelt hasonlót: a "hiány rendezõje", aki az örökös hiány és elégedettség, vagy inkább a keresés és nem találás motívumait (lám, azóta sem leltük meg a "Kaland" Annáját...) olyan társadalmi kontextusba tudja belehelyezni, amivel mindent, de mindent elmond a hatvanas-hetvenes évek (mert ez a legragyogóbb rendezõi korszaka) európai valóságáról...

Szóval, az izgalmas, specifikus atmoszférán túl Jarmusch filmjeinek TÁRSADALMI MONDANIVALÓJA van, mégpedig jó sok.
De nem úgy, mint ahogy neked tanították volna, ha akár csak öt évvel elõbb érettségizel, és teszem azt a Színház- és Filmmûvészeti (akkor még) Fõiskolán tanultál volna tovább, hanem a valóságba beleágyazva: nem úgy, mint egy hímzés az anyagba, inkább úgy, mint a seb a bõrbe.

Kitörölhetetlenül és visszavonhatatlanul.

És sorolhatnám a példákat akár a Szellemkutyából is - hogy pl. az a jelenet, mikor a két maffiózó kergeti a galambot a szobában, mindent elmond a maffiáról, mint specifikusan amerikai jelenségrõl.
Hogy tessék megnézni a beállításokat, a megvilágítást, és a nem egyszer - mégpedig a speciális Jarmusch-i atmoszféra teremtette - intenzív, mégis, a legtöbbször rendkívül visszafogott színészi játékot (pontosan ezt láthatjuk tökéletes formában Bill Murray-tõl a 2005-ös Broken flowers-ben, és egyébként ettõl az Jarmusch egyik legzseniálisabb filmjének is tekinthetõ - és e kivételes érzékével talált rá arra a kitûnõ magyar Bálint Eszterre is, a '84-es Florida, a paradicsomhoz, aki itthon "senkinek sem kellett").


4. Én így gondolom, de nyugodtan vitába szállhatsz velem, viszont komoly keretek közt, nem ilyen mindent degradáló hangnemben, tõmondatokban, "leszellemcicázva" egy olyan filmet, amely az ide írogatók tulnyomó többségének, legalább is nagyon tetszett.

"Köszönöm, nekem ennyi elég!" - szintén Rátonyi, szintén az Álombrigádból.

És, befejezésül, még hozzá kell tennem valamit: egy tekintetben kénytelen vagyok revideálni az álláspontomat.
Ugyanis, túlzás nélkül jelenthetem ki: Bergman a filmtörténet Shakespeare-je, s mint ilyen, önmagában is az emberiség történetének egyik legnagyobb kulturális fegyverténye - hiszen ha ezt Shakespeare-rõl, akkor a filmet minden ízében saját képére átalakító Bergmanról is el lehet mondani, hogy egy maga a fél világ.

Ebben a tekintetben, bármennyire is irtózom a sommás jellegû összehasonlításoktól, Bergman valóban jóval nagyobb mint Jarmusch, mert egyetemesebb, megkérdõjelezhetetlenebb nála, ráadásul a mûvészetével olyasmit tett le az asztalra, amelyet senki sem elõtte, sem azóta, és véleményem szerint soha nem is fog...

Viszont egy filmtörténeti kategória Coppolá-val, Truffault-tal, Goddard-dal és a többi emlegetett zsenivel.

Gondolom, bármelyik rendezõt is emlegetném, akit hasonló súlycsoportba tartozónak vélek, és mondjuk úgy kb. 1980 óta alkotott nagyot (Lars von Trier, Tim Burton, Emir Kusturica pl, hogy csak a legnagyobbakat említsem), mindegyikhez lenne valami keresetlen szavad vagy megjegyzésed.

Ismerem ezt a hozzáállást...
És, 21 évesként (ez Neked olyan fontos, azért is írtam) messzirõl el is szoktam kerülni...
offtopic
Vinogradov 2008 okt. 18. - 10:26:01
(43/118)
"Igen, ismerem a jarmush-i rendezõi életmûvet."

Bocsásson meg a feltételezésért, de mivel csak három filmet említett tõle, ezért kénytelen voltam arra következtetni, hogy mindössze ez a három alkotás érintette valamilyen formában a látóterét...

Mindemellett továbbra sem tudom, hány filmet tett vizuálisan magáévá az említett alkotótól...

Ha megosztaná velem ezt az értékes információt, és véleményét a látott alkotásokról, mindketten közelebb kerülnénk egy kulturáltabb vita nagyszerû lehetõségéhez...



"Nem emlékeztem arra, hogy az Álombrigád '83-ban készült, de arra emlékszem, hogy abban az évben érettségiztem. Rátonyi egyik nagy szerepe volt az a film."

Nagyszerû esztendõ lehetett!

Igen, az Álombrigád valóban 1983-ban készült, mindemellett 1989-ig egy sötét sarokban porosodott - a rendszer elbíráló fórumainak nyilván nem elsõsorban a posztmodern, lassan, de biztosan amortizálódó cselekmény bántotta a szemét, hanem a filmben elhangzó megannyi bájos mondat, mely olyan vitriolos iróniával párosult, ami már, hogy úgy mondjam, túlságosan ütött...



"Egyébként sikerült megsértenie. Ha egyebet nem is, ennyit elért."

Bocsásson meg, nem tudom mire vonatkozott e mondata, de ha esetleg szerény személyem korábbi hozzászólásaira, akkor ismét csak kénytelen vagyok elnézést kérni...

Természetesen nem állt szándékomban Önt megsérteni, mindössze a magam igazát bizonygattam talán kissé hevesen s nem a legmegfelelõbb eszközökkel...

"Tetszik tudni, én még ideológiailag nem vagyok elég fejlett, nekem még sokat kell tanulni..."
offtopic
Vinogradov 2008 okt. 18. - 10:05:33
(42/118)
"Amikor én voltam 21 éves, már sokkal több komoly filmen voltam túl, mint te, édes kisfiam. Nem azért van ez a fórum, hogy másokat sértegess, és kitombold magad. Mit képzelsz, ki vagy te? Hogy jössz te ahhoz, hogy bárkit felszólíts, hogy hagyja abba a hozzászólást?"



Mea culpa, mea culpa...

Elnézését kérek, bizonyára elvetettem a sulykot s nem adtam meg a kornak és élettapasztalatnak kijáró tiszteletet, így kénytelen vagyok megkövetni magam, mielõtt megköveznének...

Mindemellett meg kell, hogy jegyezzem: senkit nem szólítottam fel arra, hogy hagyja abba a fórumba írást, mindössze kérni bátorkodtam azt, hogy ne hasonlítsunk össze két ennyire különbözõ látásmódot, filmtörténeti pozíciót képviselõ alkotót mindenféle szempontrendszer érvényesítése nélkül csak úgy, habokkra (+ ne hergeljük egy film kedvelõit azzal, hogy gúnyneveket aggatunk arra az alkotásra, amelyet õk akár még opus magnumnak is tarthatnak)...

(És hogy ki hány komoly filmen van túl és hány komolytalanon, abba ne menjünk bele.
Én például meglehetõsen sokat foglalkozom a filmekkel, ugyanis mellékállásban filmesztétának készülök (SZTE-BTK)...
Láttam egy-két filmet is már életemben, és talán szerénytelenség nélkül állíthatom hogy legalább egy nyúlfarknyit biztosan értek is ahhoz, hogy milyen szempontrendszerek érvényesítése nyomán lehet - ha egyáltalán lehet - összehasonlítani két ennyire különbözõ utat, rendezõi magatartást, világlátást, életmûvet képviselõ filmet...)

+ aztán, továbbra is kíváncsi lennék arra a Kávé és cigarettát elmarasztaló egy-két mondatra...
Vinogradov 2008 okt. 18. - 01:10:47
(41/118)
"Nemrég volt látható Tarkovszkijtól az "Áldozathozatal". Mennyivel mélyebb alkotás, mint az egyébként kiváló "Halott ember". A Szellemcica már hanyatlás, a Kávé és cigaretta pedig egyszerûen csak vacak."



Na kész, látom, ismered a Jarmusch-i rendezõi életmûvet
+ ott folytatod, ahol az elõbb kértem, hogy hagyd abba!

Ne hasonlítgassunk egymáshoz csak úgy, nyakló nélkül rendezõket, "mert akkor itt fejetlenség lesz, és azt nem szeretjük!" - Jeles András: Álombrigád 1983.

Tarkovszkij teljesen más problémákat és másképp mond el, mint Jarmusch - ami egyrészt oltári közhely, másrészt sztem rohadtul nem meglepõ.
Igen az Áldozathozatalban vagy a Tükörben (az utolsó ízig-vérig modern film - KAB - értsd: Kovács András Bálint) ott van ötszáz év egész orosz történelme.

És?
Jarmusch filmjeiben ott az amerikai átlagember minden problémája a nyolcvanas évekig visszamenõleg.

Azt ajánlom, kezdd el szépen sorban nézni õlet, mert úgy látom, egyáltalán nem is ismered õket, és sztem azt sem tudod, hogy a csávó már rendez egy ideje, mondjuk a hetvenes évek vége óta.

Különösen ajánlom a Permanens nyugalmat (1980), amely GENERÁCIÓS ALAPFILM volt, s mint ilyen, az ismerete nélkülözhetetlen a Jarmusch-i életmû megismeréséhez.

Aztán nagyon preferálnám még a helyedben a Törvénytõl sújtvát, mint kihagyhatatlan alapfilmet, szürreális punk-mítoszt, Roberto Benigni - és egyébként Jarmusch - zsenialitásának egyik megkérdõjelezhetetlen bizonyítékát.

És persze itt van az "Éjszaka a földön" ötféle nemzeti mentalitás részletekbe menõ tanulmányozásával, amelyet ezek szerint ismét csak sikerült geppelni...

Ami meg a "Halott ember"-t illeti, ha te tényleg komolyan gondoltad ezt az összevetést az "Áldozathozatallal", akkor itt és most kijelentem, hogy nem nagyon sikerült kihámozni a Tarkovszkij-film mondanivalóját (csak úgy, mint sok Tarr Béla kedvelõnek - "Nem tudtam végignézni, deee nagyon tetszik, nagyon zseniális...")

Ez a Szellemcicázás meg rohadtul nem vicces, szóval lehet más topicban hergelni az ott megvitatott filmek kedvelõit.

De kérlek, elõbb fejtsd ki a véleményedet a Kávé és cigarettáról. Ha megosztanád velem, talán megérteném, miért nem tetszett, mert az általad írt vmi alapján marhára nem sikerült felfognom.

Ja, és nagyon ajánlanám, hogy tekintsd még meg a Bill Murray-es 2005-ös nagy remekmûvét, a Broken flowers-t is, amelynek fantasztikusan, zseniálisan vontatott (mert ilyen is van, és ebben Jarmusch nagyon jó!) zsibbadós hosszúsnitteihez hasonló élményt, amelyekbõl végül egy olyan hamisítatlanul eredeti amerikai történet bontakozik ki, hogy az már nem is igaz, nem hiszem, hogy sokszor át fogsz majd élni.
Vinogradov 2008 okt. 17. - 20:20:28
(40/118)
Így van - a nagyság dimenziórendszere minden igazán kitûnõ alkotó esetében más és más...

Egyszerûen olcsó dilettantizmus egymáshoz mérni egy Antonioni-t, egy Fassbindert, egy Máriássy Félixet vagy egy Jim Jarmusch-t...
Vinogradov 2008 okt. 17. - 20:18:15
(39/118)
De bizony, hogy lehet!

Sõt, Truffault-hoz, Goddard-hoz, Kubrick-hez, Jean Renoir-hoz, Lars von Trier-hez, Fassbinder-hez...

Akárkihez, aki e magas régiókban leledzik...