Visszafelé haladni az időben, az maga az időutazás. A telefon a jelenben csörög, de ha azt a jövőben el akarja olvasni valaki, akkor azt meg őrizni x ideig, ami ebben a formában elég vicces. A paradoxon abban áll, hogy ha a nő meghalt, akkor a jövőben is halott. Tehát ha nem halt meg, akkor nem is kell visszamenni. Ha pedig a jövőben halott, akkor hogyan tehetnéd élővé azzal, hogy a múltban megmented, hiszen akkor megváltozik az a jövő, amiben ő elindult megmenteni..... farkába harapó kígyó, ez maga a paradoxon

A nő nem hívta fel a jövőt telefonon, csupán egy üzenetet küldött a helyzetéről, a fogadónak pedig rendelkezésére áll visszafelé haladni az időben, így ott van az üzenet elküldése pillanatában. Ha előbb lenne ott és megmentené őt úgy, hogy nem küldi el neki az üzenetet, akkor lenne paradoxon.

A film végén, mikor a főhős megmenti a nőt, akkor ugye szinkronban van vele, a főhős nem a "jövőben" van a nőhöz képest. Vagyis de, legalábbis aszerint, amit az indiai nő megjegyez korábban, hogy mindannyian kommunikálunk a jövővel, üzenetek, emailek formájában. Ebből a szempontból nincs olyan, hogy jelen. Illetve van, ha a jelent úgy fogjuk fel, hogy a főhősnek fontos a nő megmentése.

Az inverz golyók és robbanások elég ökörségnek hangzanak. Az elején, mikor a táblából visszafelé jön a lövedék, az még ok. De utána hogyan lő meg bármit, ahol nincs lövedék? Visszafelé jön a lövedék valahonnan a pisztolyba, tehát már eleve ott kéne lennie az üvegben, vagy az emberben, ahogyan a táblában az elején.
Ráadásul el kéne dönteni, hogy a jövő előre megírt, maximum az ok-okozat cserélődik fel az időutazás során, vagy megváltoztatható ("Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed"), de akkor meg ott a paradoxonok kérdése. A filmeben nekem az jött le, hogy ezt nem sikerült eldönteniük. Vegyük a telefon hívást a végén. Az a telefon a jelenben csörgött ki, utána mi lett vele? Rajta volt a töltőn x ideig valahol, hátha nem szarik be, meg nem felejtik el a jövőben megnézni? A jövőben a nő akkor él, ha a jelenben megmentik, de ha él, akkor minek visszamenni megváltoztatni a múltat? Ha időutazás helyett megnéz egy sorozatot a hős, akkor a nő eltűnik? De mikor is kéne visszamennie megmentenie, hogy a nőt élőnek lássuk, most a jövő év 20-án, vagy még ráér 10 év múlva? Ha a múlt korlátlan számban megváltoztatható, akkor nincs értelme a jelennek. Mi értelme ennek az egésznek?
Az a 3 bizbasz miért volt elrejtve több helyen? Mire szolgált egyáltalán úgy istenigazából? Miért nem lehetett egy hegesztő pisztollyal lekvárt csinálni belőle?
Nem érhetnek egymáshoz, mert akkor megsemmisülnek. Mármint milyük nem érhet egymáshoz? Az izzadságuk, a levegőben szálló bőrhámjuk az igen, de amíg a bőrhám és a nedvesség a bőrben van, addig nem?
Meg egy rakat kérdés még, de csak felidegesítem magamat.
Nagyot akartak fingani, de ehelyett besz@rtak...

A film fő témája nem az idő, és nem a szabad akarat - amelyről a filmben érintőlegesen esik néhány szó - hanem a bizonyíték amellett, hogy Nolen találkozott a filmbéli fordítógépből kilépett önmagával, és most az az én áll nyerésre, aki nem előre szeretne haladni, hanem hátra, nem szórakoztatni akar, hanem untatni, és nem értékalapú filmművészeti építőmunkát végez, hanem nekiáll lerombolni azt, amit felépített. De még ezt is olyan unottan, hogy a néző szájában megalszik a tej.

Miért rossz a film? Tételes felsorolás következik:
- A konfliktus felépítése csapnivaló. A jelen a rossz jövő felé tart, ezért a jövőbeli döntéshozók úgy döntenek, hogy ennek itt vége. Illetve eleje. Mert itt ahhoz, hogy aratáskor az elejét vedd, valamikor a jövőben véget kell vetni. Nem érted? Nem baj. Rezonálj vele, mert a film hangulata magával ragad. Ja, nem. Nincs hangulata, csak a katyvasz van, az is szürkében.
- A jók a szembejövő jövő ellen menő menők, akikből egyszerre 1, 2 vagy akár 3 is létezhet egy időben a vásznon, mert az egyik és másik oda-vissza megy, a harmadik pedig vissza megy oda, hogy segítsen e kettőnek.
- A tudományos alapok hiánya vagy félreértése olyan sebességgel köpi szembe Nolen Csillagok között filmjében elvégzett, elméleti fizikai alapokra történő építkezését, hogy a nagy sebességtől gőzzé, majd plazmává váló nyál fekete lyukat éget a téridő szövetébe. Az entrópia (egyik) definíciója szerint egy rendszer rendezetlenségének mértéke. Nolen nem igazán tanulhatott logikát, mert nem tudja eldönteni, hogy invertálja ezt a kijelentést. Az inverz világban a "rendszer rendezetlenségének mértéke" vajon a "rendszertelen rendezetlenségének mértékévé" invertálódik, esetleg a "rendszer rendezettségének mértéke" lesz belőle, vagy a " rendszer rendezetlenségének mértéktelensége"? Nolen ezt szemmel láthatóan nem tudta eldönteni, mert vannak tárgyak amelyek visszafelé működnek, vannak emberek, akik visszafelé haladnak az időben, és van a jövő, amely úgy akarja lerohanni a jelent, hogy azután visszacsináljon mindent, amit az előre haladó időben a normális emberiség elrontott. Nagyszerű! És mihez fognak ezzel kezdeni? Inverz történelmükben visszajutnak a teremtésig, vagy a divatos világnézet szerint a majomig? Üdítő újdonság Greta Thunberg világában, hogy a problémákat nem a jövőre tekintve, a jelenben akarjuk megoldani, hanem a múltba szegezve tekintetünket visszamászatjuk az embert a fára...
- A B-listás színészek sajnos nem vonzottak be a filmbe, elképzelhető, hogy a jövőben fogják csak megtanulni azokat a színjátszáshoz szükséges skilleket, amelyeket a múltban kellett volna alkalmazniuk. Elképesztően gyengén játszottak, remélem, nem azért, mert komolyan gondolták
- A film fényképezése kapcsán semmilyen emlékezetes beállítás nem jut eszembe. Rendben, technikailag a visszafelé robbanásos harcmezőn előre futó katonák biztosan sok animációs ember és számítógép idejét igénybe vették, de a végeredmény csak arra jó, hogy bántsa a néző szemét, mert szemét. Az már a posztmodernnek is csak a perverz változatában jelenthet valamilyen "élményt", hogy egyszerre hallgatom Uhrin Benedek Mozart remixét odafelé játszva az egyik hangszóróból, és visszafelé játszva a másikból.
- A történetet és forgatókönyvet hagyjuk, se eleje, se vége. Vannak olyan művészek, akik műértő módon nyúlnak az idő és a szabad akarat témáihoz, és ezekben maradandót alkotnak. Nolen egy kockás inges favágó szofisztikáltságával közelíti meg ezeket a témákat, és olyan jellegű kérdéseket érint felszínesen, mint a "Ha meg kő halni a csatába, akkó elmész még attó a csatába?" örök kérdését, amelyet szinte minden eddigi generáció, amely csak háborúval találkozott, egy hangos igennel válaszolt meg. Nincsenek új kérdések, nem lehetnek új válaszok sem. Ahol a szabad akarat csak annyit jelent, hogy egy katona elmegy-e a csatába, ha tudja, hogy biztosan meghal, ott még a téma további kutatására van szükség a készítők részéről.
- Az információ és annak terjedése is egy olyan téma, amelynek könyvtárnyi irodalma van. A tudás akkor jó, ha nem tudod. Meg akkor, ha szét van osztva. Gondolom azért, mert két tudás nem fér meg egy csárdában. Nolen itt a pocsolyányi filozófiai mélységekbe ereszkedik, amikor feldolgozza a nagy dilemmát: "Mi van, ha nem tudom a jövőt? Akkor szabad akaratból dönthetsz. És ha tudom a jövőt? Akkor is." Egyébként a film tudás kulcsszóra támaszkodó minden része merő szemfényvesztés, optikai csalódás. Arra alapoz, hogy a néző agyában jelen vannak a "tudás", "információ", "szabad akarat" kifejezések, Nolen csak megemlíti ezeket, és a néző agya majd engedelmesen kiegészíti azzá, amit a néző gondolni akar. Bravó!
- Az pedig, hogy Nolen a híres Sator Arepo Tenet Opera Rotas ókori félokkult szónégyzet szavait elhelyezte a filmben egyes szereplők vagy helyszínek neveként, az csak annak okoz bárminemű intellektuális bizsergést, aki általános iskola 4. osztályában lemaradt a "Írj összefüggő történetet az alábbi 5 szó felhasználásával" jellegű feladatokról. Ha a film netán ennek a szónégyzetnek a filmművészeti eszközökkel történő vizualizációját tűzte volna ki célul, akkor minden elismerésem: nem sikerült...