offtopic
Vinogradov 2012 okt. 08. - 19:48:51
(32/72)
Hidd el, nem akartam ezt a Putyin-ügyet behozni - de valahogy kénytelen voltam belekötni!

Harcos demokratáktól már többször hallottam, hogy Putyinnal nagyon csúnya dolgokat kellene müvelni (egyik verzió sem volt demokratához illõ, egyébként).

Aláírom: a tevékenysége sokban sérti a demokráciát - egyhelyütt nem véletlenül használom a félautiroter megjelölést az általa kiépített elnöki rendszerre, amelynek tanulmányozását egyébként mindenki figylemébe õszintén ajánlom, bizonyítva, hogy Adamsweetmovie vélekedésével szemben nem vagyok tájékozatlan a témában, bár az is tény, hogy túlságosan tájékozott sem.

Krausz Tamástól vagy Gereben Ágnestõl - direkt két más beállítottságú kutatót emlegetek - is olvasgattam ezt-azt a Putyin-éráról. Sok hiba, politikai bûn kíséri a mûködését, de a végkövetkeztetés hasonló, mint az enyém: Putyin nagyon sokat tett a saját országa fejlõdéséért és minden hibája ellenére senki nem kifogásolhatja, hogy szereti, tiszteli és a maga módján szolgálni igyekszik a hazáját.

Gorbi lelkiismeretérõl meg inkább ne értekezzünk.

Én is nagyon sokáig bedõltem ennek a rokonszenvesnek tetszõ pasasnak, de õ valójában egy nagyon ravasz, nagyon taktikus játékos. És több is annál. Politikai kultúra és müveltség tekintetében kétségkívül ma is az egyik legjelentõsebb oroszországi potentát (nem tartom kizártnak, hogy ebben például Putyin felett áll), viszon ebbéli tálentumait kihasználva számos csúnya politikai manõvert hajtott végre regnálása során. A legcsúnyább a békés átmenetnek álcázott hatalomátmentés kereteinek biztosítása volt - amelyrõl számos helyen olvashatsz legalábbis kissé gyanakvó hangnemben. Például a Filmvilág bizonyos 1991-1992-es számaiban elemzik a Gorbacsov-Jelcin váltás médiahátterét.

Döbbenetes felvetéseket tartalmaz, ajánlom figyelmedbe. Majd kikeresem pontos helyüket és szerzõjüket.
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 08. - 19:33:06
(31/72)
Összefoglalva úgy érzem, hogy ez a jelenet inkább tragikus, mint ironikus jellegû. Nem hiszem, hogy ebben volt polgárpukkasztó él, bár minden lehet. Szabó Dezsõrõl bármit el tudok képzelni - sõt, hogy még keményebbet mondjak, ezzel végképp eloszlatva az általad kifogásolt karótnyeltség mítoszát: volt benne valami végtelen szociopatizmus és mizantrópia, amely idõnként kitört belõle, szokatlan gesztusok kíséretében. Legendás történet például az, hogy egyik elõadásán majdnem nekiesett az egyik az õ álláspontját vitató nézõnek. Majd kikeresem, hogy hol olvastam - lehet, hogy Nagy Péter már emlegetett monográfiájában.
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 08. - 19:29:07
(30/72)
harmadik bekezdés vége: "szerintem fontosabb" helyett "szerintem elenyészõ".
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 08. - 19:28:15
(29/72)
Nem hiszem, hogy a megfelelõ embernek írkálod ezeket, de nem bántalak.

Már csak azért sem, mert nem vélekedünk annyira másképp a demokratikus minimumról - én sem mondtam, hogy Putyin demokrata, csak azt, hogy nála DEMOKRATÁBB orosz államvezetõ még nem mûködött. Egyébként inkább az orosz viszonyokat jellemzi ez, mint Putyin mestert, de ez már más kérdés.

Nem mondanám, hogy a tandem smafu, csak azt, hogy a Gorbacsov vagy Jelcin kori eseményekhez képest kicsit, icipicit azért mégiscsak mondvacsinált. Mondjuk ahhoz képest, hogy az atomszennyezés egész Észak és Kelet-Európát elborította Gorbacsov regnálása alattt vagy, hogy milyen gusztustalan módon mentették át hatalmukat egyesek a kitalált Gorbacsov-Jelcin konfliktus örve alatt, szerintem fontosabb.

Egyébként beszélhetnénk ugye arról is, hogy milyen ügyesen elterelted a figyelmet arról a kulcsfontosságú érvemrõl, hogy Tormay nem, hogy üldözött, de dédelgetett írója volt a Horthy-érának. Vicces ez az egész így...
offtopic
adamnagysweetmovie 2012 okt. 08. - 18:19:21
(28/72)
Egyébként bocs, most végigolvastam a hsz-ed, belátom, normális hangnemre váltottál.
Mégha demokratikus minimumról gyökeresen mást is vallunk.
De hagyjuk, nem erõltetem a témát, ha nem érdekel, és egyébként is off az egész.
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 08. - 17:21:07
(27/72)
Azért reagálok állandóan tõmondatokban, mert kimondhatatlanul fáraszt ez a társalgás, amelyben egymástól teljesen különbözõ politikai rendszereket hasonlítgatsz össze.

Jelcin, Gorbi védelmében semmit nem tudtál felhozni, pedig Jelcin (jobban mondva az õt megcsináló és irányító érdekcsoportok) háborúba és dekonjunktúrába sodorta a népét, Gorbinak pedig mindig elfelejtik pl. azt, amihez képest mondjuk Putyin "gazságai" semmik, hogy hogyan kommunikálta le, vagyishogy nem kommunikálta le a csernobili atomkatasztrófát, amelynek pedig döbbenetes hatásaival mind a mai napig számolnunk kell. Egyébként Gorbi és Jelcin gusztusalan 1990-1991-es hatalomátjászási színjátéka is egészen visszataszító - Putyin legalább sosem játszott ilyen gusztustalan, alakoskodó színjátékot a saját népével.

Nem azt mondtam, hogy Putyin a szó szoros és autentikus értelmében vett demokrata, hanem, hogy több szempontból is a leginkább demokrata irányultsága és népéért kétségkívül legtöbbet cselekvõ orosz politikai vezetõ az ország történetében. Amilyen gazságokat mûvelt saját népe ellen, annak a Bush adminisztráció a milliószorosát követte el, õket mégis nagy demokratáknak tartjuk valamiért, pedig még gazdaság- és szociálpolitika tekintetében is óriásiak a különbségek - Putyin javára.

Én utálom azt a képmutatást, ahogy magukat demokratáknak nevezõ kamuemberek tajtékozva ítélik el a Putyin-adminisztrációt. Persze, hogy követtek el ilyen vagy olyan bûnöket - melyik politikai adminisztráció nem?

Csakhogy õt egész politikai érdekkörök igyekeztek folyamatosan szénfekete színben feltüntetni. Egy teljesen átlagos politikust. Tény, hogy egy félautokrata elnöki rendszer élén áll, viszont tagadhatatlanok érdemei a társadalmi rétegek közöti szociális különbségeinek felszámolásáért, az ország prosperitásának növeléséért folytatott harca során.

És hozhatsz nekem bármilyen példát az orosz történelembõl, akár Kerenszkijt, akár Gorbit, akár Jelcint (nem is nagyon lehet mást), ezekhez képest Putyin sokkal magasabb színvonalon politizál.

És igen - volt KGB ügynök. Na és?

Az vesse rá az elsõ követ a világ vezetõi közül, aki bûntelen vagy jobban csinálta volna nála.

Egyébként pedig nyomatékosan kijelenteném, hogy nem fizetnek az orosz követségrõl, sõt, az orosz politikának sosem voltam nagy barátja és tisztában vagyok annak despotikus vonásaival. Putyin is despota egy bizonyos szintig, igen. De õ legalább cselekszik a népéért, nem úgy, mint más despoták.

A színjátékos Gorbi vagy az érdekcsoportok befolyásolta, tehetetlen Jelcin talán jobb volt nála?

Na nehogy már!
olahmiki1959 2012 okt. 08. - 01:11:55
(26/72)
Azért, hogy a fennkölt magasságokból leereszkedjünk a realitás talajára is, a hétköznapok szintjére, eszembe jutott Szabó Dezsõ, aki állítólag a bilin ülve fogadta az õt meglátogató tisztelõit.


Az eset eléggé el nem ítélhetõ módon, meglódította a fantáziámat. (Jellemzõ...)
Rengeteg változata lehetséges ennek az esetnek, az okok felderítése, az alaphelyzet kibontása, a magyarázatok megkeresése, a lehetséges, szerteágazó változatok végiggondolása, mind-mind komoly intellektuális feladatot jelenthet az esetbe magát mélyebben beleásni szándékozó ember számára.
Rugaszkodjunk neki.
Színhely egy belvárosi, nagypolgári lakás.
Csengetnek.
Kinézek: pirézek. (Ezt nem tudtam kihagyni, kérem az esküdteket, ne vegyék figyelembe!)
Szabó Dezsõ, a köztiszteletben álló író, kritikus, esszéista éppen a bilin ül, - hogy miért, az nem derült ki, talán elromlott a wc, nem mûködött a vízöblítés?... Akkor miért nem ült rá a megszokott módon a wc ülõkéjére, és dolga végeztével miért nem öntötte le a produktumot mondjuk egy vödör vízzel, amit a konyhában vagy a fürdõszobában mûködõ vízcsapból engedett a vízhordó edénybe? (Néhányszor, amikor elõre bejelentették, hogy néhány óráig vízhiány lesz a házunkban, mi úgy oldottuk meg ezt a kétségtelenül kényes, intim, de szükséges mûveletet, hogy elõre megtöltöttünk vízzel nagyobb edényeket.)

Most két eset lehetséges elsõ blikkre, de lehet, hogy több.
Ha van szobalány a lakásban, - márpedig egy nagytekintélyû író esetében ez korántsem elképzelhetetlen, a háború után a "jobb napokat látott" értelmiségiek, írók, zeneszerzõk, orvosok, ügyvédek, volt nagypolgárok ezzel is megpróbáltak valami kis foszlányt, valami emlékezésfélét megtartani a 45 elõtti életükbõl, hogy szobalányt tartottak, vagy házvezetõnõt.
A szobalány, - ha nem ismerte a gazdájának a hóbortjait, - valószínûleg a szívéhez kapott a döbbenettõl, amikor ajtót nyitva a vendégeknek, és bejelenteni szándékozva az érkezésüket, benyitott az író dolgozószobájába, ahol az éppen "dolgozó" írót látta a munka dandárjának közepette.
Ha ismerte, és elfogadta a gazdájának az õrült, különc viselkedését, akkor ajtónyitás elõtt valószínûleg megpróbálta az írót néhány mondattal meggyõzni arról, hogy talán mégsem kellene ilyen helyzetben vendégeket fogadnia, viszont Szabó Dezsõ utasítására, hogy - "Nyugodtan nyisson ajtót Sárikám, engedje be a látogatókat, de nehogy szóljon nekik, ne rontsa el a meglepetést!" - szemrebbenés nélkül nyitott ajtót, és vezette be a vendégkoszorút a szobába.
Ha viszont nem volt szobalány, akkor az író felkelve a bilirõl, bokájáig engedett nadrággal kicsoszogott az elõszobaajtóhoz, kinyitotta, majd azonnal, gyorsa visszatotyogott a bilihez, és újból ráült, hogy teljes legyen a megbotránkozás.
Ami viszont kizárja, hogy "bilin ülve fogadta" volna a látogatókat, hiszen elõbb oda kellett mennie az ajtóhoz, és a kulcs elfordításával ki kellett nyitnia azt.
Egyetlen megoldás lehetséges arra, hogyha Szabó Dezsõ egyedül volt otthon, és mégis bilin ülve tudta fogadni a rajongóit, mégpedig az, hogy az elõszoba ajtó nem volt kulcsra zárva, és amikor jöttek a látogatók, az író a bilin ülve kikiabált az ajtón keresztül, hogy "Szabad, gyertek be, nyitva van!" akkor elképzelhetõ, hogy a lakásba betóduló vendégeket az ominózus látvány fogadta.
Illetve ennek a gondolatnak a továbbfejlesztett változata, ami szerintem a legvalószínûbb, hogy Szabó Dezsõ polgárpukkasztási célból, mindig készen állt erre a jelenetre, mégpedig úgy, hogy nyitva tartotta az elõszoba ajtót, hogy ne legyen akadály, a dolgozószobájában készenlétben tartott egy bilit, hogy mindig kéznél legyen, ha hirtelen szükség lenne rá, és amikor csengettek, kinézett a kukucskálón keresztül, és ha úgy ítélte meg, hogy érdemes megtréfálnia azokat a vendégeket, akik éppen érkeztek, akkor gyorsan besurrant a szobába, letolta a nadrágját, ráült a bilire, és kikiabált, hogy "Szabad!".

Hirtelen ennyit tudtam kihozni az ominózus esetbõl, a Scotland Yard ajánlatán pedig, nevezetesen, hogy fõnyomozónak alkalmaznának, miután elolvasták ezt a kristálytiszta logikával levezetett, minden apró részletre kiterjedõ kis tanulmányt, azért még gondolkodom.
olahmiki1959 2012 okt. 08. - 00:20:35
(25/72)
Azt vedd figyelembe, hogy én csak félig láttam a darabot, tehát érdemben csak arról tudok nyilatkozni, amit láttam. Az én benyomásaimat arról a közel 1 óráról, amit becsületesen végignéztem, a benyomásaimat már leírtam, ismételni nem szeretném magam.
A zene önmagában nekem is tetszett, én a szöveget elnyomó hangerejével, a funkcióján túllépõ módon, mindent elborító mivoltával nem voltam megelégedve. Egyszerûen sokszor az élvezhetõség rovására ment.
Mondhatják azt egyesek, hogy egy színdarab felének láttán nem lehet megítélni az egészet, Gerald Durrelnek van viszont egy nagyon jó mondása, amivel én személy szerint nagyon egyetértek, amely szerint akkor is jogunk van véleményt mondani bármirõl, ha mindössze öt percünk van arra, hogy szavakba öntsük a benyomásunkat.
Az nem megy, hogy egy színtársulat, egy rendezõ a darab végére idõzíti esetleg a hatásos megoldásokat, a mély mondanivalót, mert elõfordulhat, hogy az átlagos, semmiféle színházi ismeretekkel, kultúrtörténeti elõtanulmányokkal nem rendelkezõ nézõ el sem jut a darab végéig, mert otthagyja az elõadást.
Az elsõ pillanattól az utolsóig meg kell fogni a nézõ figyelmét, és nem szabad elereszteni, hogy ilyen közhelyeket mondjak.
Tormay Cecile kétséges, vitára okot adó politikai nézetei, állásfoglalása nem derült ki a számomra ebbõl a színdarabból.
Viszont az elõadás szétesõ volt, helyenként unalmas, nagyon sokszor csikorgó, életszerûtlen mondatokat hallottunk a szereplõk szájából, és ha egymás mellé rakom a hibákat, a suta megoldásokat, a kihagyott lehetõségeket, akkor bizony a végeredmény lehangoló.
Molnár Gál Péter annak idején egyszer írt egy nagyon jó mondatot az egyik kritikája végén, amit én idõrõl-idõre felidézek magamnak, mert nagyon találónak és szellemesnek tartom.
Egy fiatal színésznõrõl írta, miután megnézte egy színházi szerepben, hogy: X.Y. személyében egy nagy színésznõvel lettünk szegényebbek. (Ha jól tudom, az illetõ hölgy ettõl annyira összeroppant, hogy abba is hagyta a pályát. Ezt viszont Cserhalmi György mondta el egy rádiós beszélgetésben, nem is titkolva lesújtó véleményét Molnár Gál Péterrõl, amiért egy szellemes mondat miatt képes volt kettétörni egy fiatal színésznõ pályáját.)
Úgyhogy ezt a mondatot némileg átalakítva, én meg azt mondom:
Tormay Cecile darabjának színrevitelével egy igazi remekmûvel lettünk szegényebbek.
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 22:14:16
(24/72)
Nyilvánvalóan ironizáltam...
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 22:12:46
(23/72)
Gorbacsov kamuember volt, akit jól el lehetett adni, de attól még nem javult a lakosság helyzete. Jelcin többé-kevésbé dettó. Putyint állandóan leszólják, pedig õ többet tett a lakosságért, mint õk, vagy bármelyik más orosz vezetõ. Hibák és bûnök az õ lelkén is száradnak bõven, de hozzájuk képest A legnagyobb élõ demokrata
drProktor 2012 okt. 07. - 21:46:52
(22/72)
Érdekes, hogy nekem, mint írtam egész okés volt a darab.
Már csak azért, mert azt sose gondoltam volna, én agitáljalak TormayCecil mellett.
Na, persze arról sincs szó, nem szeretem Tormayt elsõ sorban a BujdosóKönyv miatt,
amelyben megtaláltam a számomra irodalmi mûben föllelhetõ legvisszataszítóbb passzust,
de ezt már írtam.
A darab viszont tetszett, meggyõzõdésem, hogy semmi köze hozzá Tormaynak,
de ha hozzáférek, elolvasom a könyvét.
Egy Nyugat-beli ktitikában tán még Móricznak is egész jó véleménye volt róla
(sajna elfelejtetem, melyik könyvérõl)
A szindarab azért tetszett, mert az Annát alakító színésznõ igen jól csinálta,
ezt is írtam már. Persze korrajz, meg társadalom ábrázolás nuku.
Ez egy "társalgási dráma" lett.
S pedig CsekePétert kifejezetten nem csípem.
A zene meg nekem nagyon tetszett, ezt is írtam
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 21:29:44
(21/72)
Ha lehet, és megbocsátasz nekem, most nem politizálnék. Amúgy is próbálom kerülni. Csak annyit, hogy lehet Putyint utálni meg gyûlölni, mert letartóztat pár punkot, meg elzárja néha a gázcsapot, de tény, hogy Oroszországnak története során még sosem volt ilyen demokratikus vezetése. És ezen most tényleg tessék elgondolkodni a reakció elõtt. Köszönöm. :)
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 21:26:14
(20/72)
Fantasztikusan pártatlan és objektív voltál. Ez nekem rendkívüli mértékben tetszik! :)

És ezt most nem csak azért írom, mert a múltkoriak után most rajtam volt a dícséret sora... :D
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 21:20:57
(19/72)
Kedves Greghouse!

Távol állnak tõlem az "ex catedra" kinyilatkoztatások. A fenébe is - tényleg ilyen merev lennék, mint amilyennek ti leírtok? Komolyan félek - ha 25 évesen így nyomom, mi lesz késõbb?

Na mindegy - Szabó Dezsõ kiváló esszéista és erõsen beteljesítetetlen ígéret, mint író. Így már jobban tetszik akkor? :)
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 21:17:46
(18/72)
Kedves Greghouse!

Távol állnak tõlem az "ex catedra" kinyilatkoztatások. A fenébe is - tényleg ilyen merev lennék, mint amilyennek ti leírtok? Komolyan félek - ha 25 évesen így nyomom, mi lesz késõbb?

Na mindegy - Szabó Dezsõ kiváló esszéista és erõsen beteljesítetetlen ígéret, mint író. Így már jobban tetszik akkor? :)
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 21:14:00 Előzmény drProktor
(17/72)
Ok, meggyõztél. Igazad van. Most én voltam túl merev - pedig ez nem az én asztalom szokott lenni. Meggyõzhetõ és rugalmas vagyok.

A budin trónoló Szabó Dezsõ audenciája egyébként filmes performansznak sem utolsó. Amúgy tényleg volt benne némi polgárpukkasztás, a maga nemében sztár volt. Öntörvényû ember, akinek az image-ébe ez a dolog is simán belefér. Zseninek nem nevezném, bár, ha az indulatait jobban szublimálni tudja, akkor bármit kihozhatott volna magából.

A regényeirõl, ha emlékszel, azt írtam, hogy gyengék. Én a vérbeli esszéistát, kritikust dícsértem benne. Fülep keményen fogalmaz az "Elsodort falu"-t illetõen, de ez a cucca, ahogy általában a nagyepikai vállalásai, szerintem is szétesõ, meglehetõsen túlpörgetett próza. Túl expresszív és túl triviális is tud lenni. Furcsa, kiforratlan, erjedõ minõség. Nem teljes.

Az esszéista Szabó ezzel szemben pontos, de kemény kritikus, akinek azonban a kirohanásai is hallatlanul élvezetesek. Páratlanul expresszív, erõteljes képei itt valahogy nem áradnak túl, nem teszik dagályossá a végeredményt. Szabó az esszében, a tanulmányban a forma mestereként mutatkozik meg. Ezek az írásai egyszerre tudományos igényûek és irodalmiak. Ajánlom figyelmedbe a "Panasz" c. kötete darabjait vagy az összegyûjtött tanulmányainak a háromkötetes gyûjteményét, amelynek most nem jut eszembe a címe, de utána fogok nézni. Mindkettõ 1945 elõtt jelent meg egyébként, és azóta sajnos nem.

Ami Wasst illeti, szívesen kifejtem egyszer a véleményemet. Õ, nem elég, hogy túlír mindent, de nincsenek kapcsolódási pontjai sem, nincsen benne semmi organikus, annál több elfojtott gyûlölet és kiéletlen feszültség, amelyek aztán a felszínre törnek idõnként, számomra elfogadhatatlan antiszemia vagy környezõ szomszédainkkal szembeni primitív, apage satanas, bunkó megnyilatkozásokban. Emellett pedig rendszeresen beleesik a giccs fõbenjáró bûnébe, amivel nálam végképp ki tudja verni a biztosítékot.

Ami Nyírõt illeti, már hallottam valakitõl, hogy ez az "erdei állatok miséje" neki túl cinkes volt a könyv folytatásához. Nem tudom, szerintem egy furcsa, szürreális, szimbolista és egyben egzaltált vallási jelenet ez egyszerre. Az Uz Bence mágikus realizmusa egyébként egészen elképesztõen érzékelteti azt a misztikus havasi életszemléletet, amelyrõl a Szõts István film alapjául szolgáló "Emberek a havason" is (egy az egyben) szól. Ez egy panteista természetélmény kifejezõdése, felfkozott spirituális dolog. Ha az ilyen momentumok kiverik nálad a biztosítékot, akkor Nyírõ tényleg nem a te íród.
olahmiki1959 2012 okt. 07. - 17:14:44
(16/72)
Nyitottan, - gondolom én, - és elõítéletektõl mentesen, - ezt csak remélni tudom, - ültem oda a tv elé tegnap este.
Tormay Cecile színdarabja meglehetõsen hosszú, kb. két óra.
Õszintén megvallom, nem néztem végig. Lemértem az idõt, 54 percig bírtam szuflával.
Megpróbáltam belefeledkezni a kor hangulatába, engedtem, - volna - hogy "vigyen magával" az elõadás, reméltem, hogy emberi sorsok fognak kibontakozni a szemem elõtt.
Nem ez történt, talán a várakozásom volt túl nagy, mindenesetre egészséges izgatottság és várakozás helyett egyre emelkedõ szintû nyugtalanság, idegesség, türelmetlenség kerített a hatalmába, amikor láttam, hogy egy teljesen elhibázott koncepciójú darabot nézek.
És ez valószínûleg teljesen független Tormay Cecile írói munkásságától, vagy képességeitõl.

A zene egy nagyon fontos összetevõje, része lehet egy színházi elõadásnak. (Nem eleve zenés darabról, mondjuk egy musical-rõl beszélek, hanem "átlagos" prózai színdarabról.)
Lehet korfestõ, egy adott jelenet hangulatát megtámasztó, arra ráerõsítõ, a nézõt eligazodni segítõ funkciója.
Lehet felzaklató, nyugtalanító, a nézõkben a negatív érzelmeket, félelmeket, balsejtelmeket szándékosan felerõsítõ szerepe.
Ebben az elõadásban azonban - érzésem szerint, - a rendezõ szándékától függetlenül lett a zene gyakorlatilag az egész darabra rátelepedõ, azt agyonvágó, a színészek szövegeit sokszor teljesen elnyomó, idõnként elviselhetetlenül hangos, a funkcióján messze túllépõ, magát elõtérbe erõszakoló dolog.
Ameddig láttam, addig az elõadás néhány perces kis epizódok egymást követõ láncolatából állt, amelyeknek talán az lett volna a funkciójuk, hogy végül összeálljon belõlük a darab teljessége, ehelyett az ellenkezõje történt, egy jól áttekinthetõ, az elõadást összefogó ív helyett az egész darab széttöredezett, az apró mozaikok nem álltak össze teljes egésszé, hanem töredékben maradtak.
Dunai Tamás karakterét, egyéniségét, akár külsõ megjelenését nem éreztem eléggé meggyõzõnek ahhoz, hogy elhiggyem neki, hogy a történelem viharai közepette, a nehéz idõket átvészelve, és talpon maradva, így össze tudjon tartani egy családot. Egy ilyen figura megformálásához kell egy bizonyos tartás, egy "súly", amelyet én a mûvész úrban nem találtam meg. (Ez lehet persze az én hibám.)
A többi karakter a színészei kvalitások nagy jóindulattal is csak közepesnek nevezhetõ volta miatt nem indított el bennem különösebb érzelmeket, például a fiútestvér lezüllése módot adhatott volna egy emlékezetesebb alakításra, a fiatal színész úgy-ahogy megoldotta a feladatot, sok vizet nem zavart.
A lánytestvért alakító színésznõ érezhetõen tehetséges, ameddig láttam, addig nagyon jól kihozta a szerepbõl, amit lehetett, rá talán érdemes lenne felfigyelniük az erre hivatott szakembereknek.

Egy német származású család talpon maradása Magyarországon, a történelem viharai közepette, - nagyjából ezt tudtam kivenni, mint alaptörténetet a színdarabból, ami önmagában még érdekes is lehetett volna, de teljesen más rendezõi koncepcióval, a hangsúlyok máshová helyezésével, ismertebb, fajsúlyosabb színészek szerepeltetésével, a zene nagyon visszafogott, háttérben maradó, aláfestõ jellegének az alkalmazásával, dramaturgiailag életszerûbb, gördülékenyebb szövegeknek a színészek szájába adásával, stb.
Lehet, hogy az elõadás második fele minden felmerülõ kérdésre választ adott, minden homályos részletre fény derült, minden szétesõ, dramaturgiailag elhibázott, elvarratlan szál belesimult az elõadásba, lehet, hogy drámai, torokszorító, megrendítõ színészi alakítások egész sorát láthattuk, mindez elõfordulhat.
Én azonban ezt már nem láttam.
Úgyhogy Tormay Cecile írói munkássága továbbra is megfejtésre vár a számomra, bár ebbõl a darabból kiindulva, lehetséges, hogy nem veszítek túl sokat, hogyha a vele való közelebbi ismeretséget nem forszírozom annyira, végül is az elmúlt néhány évtizedben egészen jól megvoltam nélküle.
drProktor 2012 okt. 07. - 16:32:37
(15/72)
Én úgy tudom, tkp. biztosra állítom, hogy Tornay regényt írt,
nem színdarabot, s azt alkalmazták színpadra.
offtopic
drProktor 2012 okt. 07. - 16:22:54
(14/72)
A bilis esettel nem akartam tiszteletlenséget tanúsítani, természetesen én nem voltam ott,
a Rákóczi téren lakott és január 13-án meghalt.
Nem emlékszem már, kitõl hallottam, az illetõ egyes szám elsõ személyben mesélte
(mintha õ is ott lett volna)vagy egy tanárom lehetett, vagy egy osztálytársam apja,
aki különben szabadkõmûves ereklyék nagy gyûjtõje volt.
Azért ez az elmesélés persze megmaradt bennem, az is rémlik,
hogy a fõváros ostroma után történt volna,
amikor még minden romos és kaotikus volt.
Most már tudom, hogy január 13-án meghalt, február 13-án szabadult föl a fõváos,
akkor lehet, hogy az ostrom alatt történt a látogatás?
Gondolom, egy ilyen extrém helyzetben még egy magas piadesztálon virító
nagyember is ráülhet a bilire.
Pláne, hogy ez igazából jól össze is fér azzal a polgárpukkasztó lelkiséggel,
amit tulajdonítok neki.
Lényeg, hogy aki mesélte,leginkább Szabó eredeti és különös személyiségére utalt ezzel,
ahogy tkp. én is.
Nem is értem, miért próbálsz belõle karótnyelt irodalmi nagyságot faragni.

Az más kérdés, hogy az anyám saját személyében járt SzabóDezsõ fölolvasásaira,
õ úgy mesélte, hogy a hatalmas nagy kopasz fejével,
szikrázó intelligenciájával lebilincselte a hallgatóságot, s imádták.

Igazat szólva, magam nem olvastam hosszabb mûvét egyet sem,
de látatlanban nem osztom teljesen Greghouse kollega lelkesedését a stílusa iránt.
Számomra túl dagályos, patetikus.
Ezt Filep Lajos a Nyugatban írt „Elsodort falu” kritikájában közölt szemelvények
alapján meg is erõsíthetem,
ebben különben Filep így kiált föl:
„Kétségbeejtõ mivé válik Szabó kezén Ady, írni se igen tudok róla rosszullét nélkül„
Elég szigorú hang, ráadásul 1919.ben.

Amit én eddig olvastam tõlük, annak alapján személy szerint a kevésbé
csapnivalónak Wasst gondolnám,
Bár érdekes módon már találkoztam a te véleményeddel kvadráló megállapítással,
meg is voltam lepve.
Már pedig, amíg valami szélsõséges nyugalom nem áll be a közgondolkodásban
(mondjuk, a mostani kormány bukása), nekem bizony nem lesz idegem
Nyirõ objktivebb értékeléséhez.
Próbálkoztam régebben az „ÚzBencével”, amikor az állatok az erdõn misét tartottak,
bedobtam a rörölközõt
offtopic
Vinogradov 2012 okt. 07. - 12:53:29
(13/72)
Tormay Cécile amúgy elég szépen besorolt volna a korszak divatos nõírói közé, ha történetesen nem lett volna antiszemita. Ma valószínûleg Kosáryné Réz Lolával, Berend Miklósnéval vagy Erdõs Renée-vel egy sorban emlegetnénk. Azaz nem emlegetnénk...