Vinogradov 2012 okt. 07. - 12:50:31
(12/72)
És, ha esetleg nem tudnád, felvilágosítanálak, hogy abban a korszakban Tormay volt az imádott, ünnepelt írónõ, és József Attila - nincs is olyan emberi reláció, amiben a kettõ összemérhetõ!!! - az üldözött és kitaszított.
drProktor 2012 okt. 06. - 22:57:53 Előzmény olahmiki1959
(11/72)
Érdekes volt.
Elõször, ami leginkább, kifejezetten tetszett: a két sötét némber,
akik az áttûnések alatt hangicsáltak.
Ezek képviselték nyilván a SzerbAntal által pedzegetett impresszionizmust,
mert más biztos nem.
Az idõben szépen megöregedõ DunaiTamás õszintén szólva nem gyõzött meg,
kevés õ ahhoz, hogy a hátán elvigyen egy ilyen darabot.
Nekem Dunai megmarad az AngiVera beszari tanárjának,
talán ha valami szuper szerep lehetõséget kapna!
Megdöbbentett a lánya szerepét adó ZeckJuli. Isten látja lelkem,
a létezésérõl sem tudtam mostanáig, elõször kicsit zavart, hogy bohóckodik,
de megbarátkoztatott a gondolattal, hogy ebben az elõadásban ez a pláne.
Nagyon jól csinálta, õ tényleg a hátán hordta az egész darabot (megdöbbentõ,
hogy a fiatal férfi színészek még egy színpadi összeesést sem tudnak produkálni)
Ez a szép, fiatal, tehetséges, intelligens színésznõ
szerintem remek figurát testesített meg, alakításából én legalább is kiéreztem,
hogy humorával akár a közismerten leszbikus Tormay(Krenmüller)
nyilván különös egyéniségére utalt.
A nézõ persze hajlamos a darabot (illetve az eredeti könyvet)
valami önéletrajzi ihletésû izének képzelni.
Pedig sztem ZeckJuli szerepének annyi köze sincs Tormayhoz,
mint a színdarabnak a könyvhöz.
Mert ugyebár eredetileg ez nem színdarab, ezt alkalmazták.
Fogalmam sincs mennyit adott vissza a rendezés a könyv olvasásának élményébõl.
Kénytelen leszek elolvasni a könyvet, ha kiderül,
hogy egyenrangú a látott darabbal, akkor igaz az a jóindulatú föltételezés,
hogy Tormay, mint Wass, eredetileg született tehetség volt, de politikai,
világnézeti okokból lezüllött s íróként is lenullázódott.
-greghouse- 2012 okt. 06. - 20:26:18
(10/72)
Csak hogy segítsek a Port-nak (akik szerint ez nyilván egy egyszemélyes darab ahol mindenkit Dunai Tamás játszik, a többi említésre úgy tûnik nem méltó), a szereposztás, ha valakit érdekel:

http://kecskemet.hu/?r=701&c=17805
drProktor 2012 okt. 06. - 16:41:02
(9/72)
Úgy gondolom, nem "A régi ház" címû könyvre gondolsz, hanem a "Bujdosókönyvre",
s nekem akartál válaszolni.

A általam idézett mondattal nem nyelvtani, nyelvhelyességi probléma van,
hanem morális. Nézd csak meg még egyszer!
Hogy Tormaynak nincs igaza, s hogy nem is lehet neki?
Mint ha ilyesmit sem írtam volna.
Ha valaki eltéveszt valamit, az lehet,
hogy attól az egy esettõl eltekintve általában nem téved
(kvázi lehet neki igaza!)
Ha valaki egy sarkalatos mûvében tanúságot tesz aljasságáról és butaságáról,
az nagy valószínûséggel más (esetleg más tárgyú) mûvei írásakor is
ugyanolyan aljas és buta.
Ilyen esetben érdemes más mûveit is erõs gyanakvással szemlélni.
Mert valami semleges tárgybanlhet, hogy igazat mond
(pl. hogy mikor volt a miohácsi vész?), de egy író esetében nem ez a lényeg.
offtopic
Jim Hacker 2012 okt. 06. - 15:22:27
(8/72)
Tormay Cécile említett könyvét, én is olvastam. Végül abbahagytam, mert a stílusát nem bírom. Oldalanként lehet ott találni legalább féltucat példát (nem kell várni a 76. oldalig) arra, hogy az anyanyelv kerékbe törése nem támasztja alá a mondanivalót. Õ azonban szemtanú volt nagyon sok fontos eseménynél, személyes ismeretségben állt sok úgymond meghatározó közéleti személyiséggel, tehát nem érdemes mindent félresöpörni amit mond.
Az õt bírálók között szintén lehetnek jó néhányan (itt a fórumon is) akiknek a stílusa ugyanolyan szánalmas, agyamenten nyakatekert, és merõ kínlódás a jóhiszemû olvasó számára, aki hasonlatos ahhoz lovászhoz, aki tehetetlenül figyeli megbokrosodott lovát.

Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy Tormay Cécilenek semmiben ne lehetne igaza.
olahmiki1959 2012 okt. 06. - 12:38:30
(7/72)
Szia, Gyuri!

Miután leírtam, hogy még soha semmit nem olvastam Tormay Cecile-tõl, tehát nincsenek vele kapcsolatos elõítéleteim, tapasztalataim, pusztán kíváncsi vagyok, hogy kicsoda, milyen író, ráadásul te énrólam soha nem írtál ilyeneket, még a legvehemensebb vitáink közepette sem, ezért nem is veszem magamra az általad írottakat.
Soha nem szoktam látatlanban senkirõl se jót, se rosszat mondani, önmagában tehát az, hogy a "nemzeti oldal" esetleg felkap valakit, most éppen Tormay Cecile-t, az nem jelenti számomra automatikusan azt, hogy el kelljen ájulnom az illetõtõl.
Megoszlanak vele kapcsolatban a vélemények, sokak szerint jó író, sokak szerint nem.
A vele kapcsolatos megítélésnél, ahogy tapasztalom, fõszerepet játszik az õt kritizálók identitása, világnézete, politikai beállítottsága, ami azért nem szerencsés, mert szerintem megzavarhatja az objektív véleményalkotást.
Lehet, hogy a színházi elõadásban nem jön elõ az általad kifogásolt világnézet, politikai hozzáállás, lehet, hogy a társulat nem is kívánta kihangsúlyozni az író világnézetét, esetleg az adott korszak csak mintegy történelmi háttérként jelenik meg a darabban, és a hangsúly a történelem viharában talpon maradó, helytálló emberek sorsának bemutatására helyezõdik, egy család történetén keresztül.
Aztán az is lehet, hogy mai szemmel végtelenül avítt, poros, korszerûtlen az egész darab, egy letûnt korszak embereivel, mentalitásával, a mai nézõnek már semmit sem mondó nézeteivel, meghaladott elveivel, nem tudom.
Ezért érdekel, hogy milyen lesz az elõadás, és hogy a közszolgálati tv miért gondolta úgy, hogy ma este pont ezt az elõadást kell mûsorra tûznie.
Ha pusztán valamiféle megfelelési kényszerbõl, amellyel a jelenlegi kultúrpolitikának akartak kedvezni, az elég szomorú.
Ha viszont a darab valóban hordoz értékeket, ha megjelenik benne a mai embernek is szóló tanulság, eszmei mondanivaló, ha a színészi játék megkapó, ha papírmasé figurák helyett hús-vér embereket látunk a színpadon, vágyakkal, álmokkal, reményekkel, jó és rossz tulajdonságokkal, szerethetõ, vagy éppen visszataszító emberi megnyilvánulásokkal, erényekkel és hibákkal, akkor lehet, hogy érdemes megnézni.
Elolvastam a cikket, amit BicskaMaxi belinkelt ide, és amit Szerb Antal írt, Tormay Cecile-rõl.
Szerb Antal kritikájából nem derül ki, hogy Tormay Cecile politikai tevékenységét különösebben elítélte volna, tulajdonképpen csak érintõlegesen említi.
Írói erényeirõl viszont hosszasan értekezik, elismerõen szól róla, és én Szerb Antalnak inkább adok a véleményére, mint olyanokéra, akik Tormay Cecile egész munkásságát a vele kapcsolatos politikai szimpátiájuk, vagy éppen utálatuk mentén ítélik meg.
Hirtelen ennyi, amit most az egészrõl gondolok.
Várom az esti elõadást.
10/10
BicskaMaxi 2012 okt. 06. - 10:54:17 10/10
(6/72)
Kiegészítem a kissé hiányos ismertetõt. :)


TORMAY CÉCILE: A RÉGI HÁZ
Családregény

A Kecskeméti Katona József Színház és a Klebelsberg Kultúrkúria közös produkciója

Színpadra alkalmazta: Deres Péter

Szereplõk:
János Hubert: Dunai Tamás
Anna: Zeck Juli
Illey Tamás: Csémy Balázs
Füger Ottó: Pál Attila
Tini mamzel: Réti Erika
Ifj. Ulwing Kristóf: Porogi Ádám e. h. Teva ösztöndíjas
Hosszú Zsófi: Téby Zita
Walter Ádám, zenész: Farkas Ádám
A lány: Varga Zsanna

Zenészek: Bognár Brigitta, Madarász Éva
Díszlettervezõ: Mira János
Jelmeztervezõ: Velich Rita
Zeneszerzõ: Horváth Károly
Dramaturg: Németh Virág
Ügyelõ: Horváth Ferenc
Súgó: Arató Andrea
Rendezõasszisztens: Frigyesi Tünde
Rendezõ: Cseke Péter

Támogató: Klebelsberg Emléktársaság

A régi ház, az Ulwing család otthona több generációt látott már felnõni. Itt élt Anna nagyapja, majd az apja is a családjával. A régi házban él Anna is, aki ismeri a ház minden titkát. A házét, amely túléli a viharos történelmi idõket, a háborút, az építést és a költekezést, a nélkülözést, a tûzvészt és az újjáépítést, hogy aztán egy nagy szerelem bizonyságául merüljön feledésbe – vagy maradjon fent mindörökre.

A ház és család története egyértelmûen összefonódik, miközben telik az idõ, az óra jár és tiktakol, a ház falait pedig titkos, ki nem mondott, meg nem élt szerelmek mállasztják. A felszínen a vagyon megszerzése, megtartása és az elszegényedés megfékezése mozgatja a szereplõket, a mélyben azonban leányok utáni be nem teljesült vágyak, elhallgatott mondatok, súlyos titkok nyomják a férfiak lelkét. A zûrzavarban azonban ott áll Anna: az asszony odaadó hûsége és szeretete ad reményt a fennmaradásra.

Tormay Cécile regénye önéletrajzi ihletésû, mintájául a Fürdõ utca 4. számú ház szolgált, melyet Tüköry Hermin kapott hozományul apjától. Itt élt a Tormay család is 1873-tól 1905-ig, itt született Tormay Cécile. A Tüköry bérház helyén ma a Belügyminisztérium épülete áll, mely eredetileg Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Székháza volt.

A számos díjjal kitüntetett, ám 1945 után betiltott mûvet csak a kilencvenes években ismerhették meg az olvasók. A szerzõnõ újrafelfedezéséhez bizonyára nagyban hozzájárul szenvedélyes, ám mégis realista stílusa, a nõi (és a férfi) lélek ismerete, prózájának egyszerû szépsége.

(Forrás: http://www.kulturkuria.hu/node/9090)
10/10
BicskaMaxi 2012 okt. 06. - 10:35:43 10/10
(5/72)
Ha valakit érdekel, a könyv elektronikus formában itt olvasható:
http://mek.oszk.hu/07200/07264/

Itt pedig Szerb Antalnak 1937-ben, a Nyugatban írt cikke:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00616/19588.htm
drProktor 2012 okt. 06. - 06:53:41 Előzmény adamnagysweetmovie
(4/72)
Azért, hogy minden érdeklõdõ lássa, nem a levegõbe beszélek,
ide is másolom ama jeles mondatot:
„A rend felbomlott. És népapostolok álarcában a Nemzeti Tanács agitátorai:
újságírók, pincérek, parkettáncosok, moziszinészek és leánykereskedõk
tódultak ki vidékre.”
(Bujdosó könyv 76. oldal)
drProktor 2012 okt. 06. - 06:22:24 Előzmény adamnagysweetmovie
(3/72)
TormayCeciltõl olvastam a számomra ismert (világ)irodalom legaljasabb,
legbutább mondatát.
Nem semmi.
olahmiki1959 2012 okt. 06. - 05:17:58
(2/72)
Biztosan megnézem az elõadást, miután életemben még soha egyetlen sort sem olvastam Tormay Cécile-tõl.
De miután mostanában annyira felkapták, most már kifejezetten érdekel, hogy hogyan tudott írni, mirõl írt, és a színházi elõadás mennyire tudja visszaadni annak a kornak a légkörét.
Nyitott vagyok, megpróbálok mindenféle elõítélet nélkül odaülni a képernyõ elé, aztán vagy sikerül, vagy nem.
adamnagysweetmovie 2012 okt. 05. - 12:40:18
(1/72)
Kanonizáljunk, kanonizákjunk.