Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Tóték

Spoiler
3/10
elszabó 2013 máj. 03. - 00:31:02 3/10
(5/5)
A darab nem Örkény drámáját, hanem regényét adja elõ, ami színpadilag kevesebb, tartalmilag több. A szereplõk szinte felmondják a történetet a díszlet nélküli színpadon, és mégsem unalmas, sõt! Örkény egyszerûen így is jó, meg úgy is jó! Meg mondjuk az sem mindegy, kik mondják fel. A korrajzos betétdalok nem rosszak, de nem sokat tesznek hozzá a történethez. A rendezés kulcsjelenete a dobozolás bábukkal történõ ábrázolása: ez újszerû és segít megõrizni a díszlet mentességet, de bizonyára sokak nem fognak ezért az absztrakcióért lelkesedni. Jól megcsinált darab, ám nem igazán meggyõzö...
Válasz
2/10
surviver 2013 márc. 14. - 07:59:15 2/10 Előzmény FElepHánt
(4/5)
Nekem a darab óriási csalódást okozott, egy másik színházi elõadásról van felvételem, meg is néztem, hogy kellemes emlékeim legyenek és el tudjam felejteni az Örkény Színház által elõadott borzalmat.
Válasz
10/10
FElepHánt 2013 márc. 12. - 20:56:55 10/10
(3/5)
Kazimir Károlytól Vidnyánszky Attiláig ível Örkény darabjának sikerszériája, ez a bemutató azonban egészen más, egy egészen új színmû. Gáspár Ildikó, az eredeti novella mondataival hatványozva a dialógusokat, kongeniálisan fokozva az abszurditást, lehetõséget ad kortársibb stílus megszólaltatására. A négy székre redukált díszlet Schimmelpfennig Arab éjszakáját idézi, Mácsai Pál rendezésében az ülve gubbasztó narráció, a gesztusjáték és a hagyományos párbeszédek szintézise teremtõdik meg. Öten adnak tucatnyi szerepet, az abszurd komikum, minden ambivalenciát összebékítõ, korszerû stílusában.
Pogány Judit egykedvûen éli a fenyõillatú eseménytelenség mindennapjait, az elhurcolt mozisokat még csak "szegény Bergerék"-nek sem emlegeti, csak "a távoli Oroszországban"
katonáskodó fiáért tesz meg mindent.
"Mélyen tisztelt õrnagy úr! - mondta Tót", Csuja Imre a kétféle hangvételt magától értetõdõ természetességgel egyesíti, erõteljes plaszticitással a kimunkált stilizáltság magasságába emelve a naturális figurát. Mesteri, ahogy dühöng, ahogy megalkuszik, ahogy vissza-nyeri emberi méltóságát. - És hogy tud elkámpicsorodottan álmos lenni... Ha a körülmények úgy diktálják, tojásnyi elemlámpával a szájában énekel, a színészi nagyság fároszaként világítva a világháború sötétjében.
Szállóigévé vált már az "édes Lajosom", de a prózából még erõsebb motívumok kerültek be. Tót álmosságában szivarozásnak véli a levesevést, szájjal beszürcsöl, orrán át meg elégedetten fújja ki Mariska híres grízgaluskáját. A trafóház árnyéka ároknak tûnik, akkor is átugorják, amikor nem vetül az útra, fantasztikus truváj: Mácsai a szereplõk araszoló ujjaival játszatja el a groteszk szituációt. Ficza István Gyuri postásként nyálát lengeti az artézi kút víztükre felett, papként kenetes, rádiójával narrátorkodik, ezüstös fülbevalóival csábítóan érzékelteti Gizy Gézáné csecse becsét. Mint mindenki, õ is elbûvölõen énekli a háborús évek slágereit, a "Minden elmúlik egyszer"-tõl, az õrnagy pusztulását elõre vetítõ Szomorú vasárnap-ig. Baljós komikumú pillanat, amikor a kattogva dobozoló bábúk bejövetelét az V. szimfónia beethoveni ta-ta-ta tááá-ja jelzi.
A realitástól stilizáltba szublimált nagyszerû figurák közül Takács Nóra Diána kislánya emelkedik ki. Nem kell bakfis-pipiskedés, nincsenek befelé forduló tétova lábfejek, az érzelmi reagálások, a százarcú mimika, a szuggesztív színészi jelenlét hitelesíti az emblematikus alakitást. Kacéran hátraveti a fejét, felrobbantott toronyként roskad össze, mindig a legjobb pillantban szólal meg, az utánzó színészettel szemben, a megjelenítõ átélés magasabbrendûségét bizonyítja.
A démoni Latinovits, az atlétikusan bekattant Trill Zsolt után, Epres Attila õrnagya szmokingosan civil, akár a budiszippantós ex-ügyvéd is lehetne, a magasban ringatózó WC-deszkán állongva transzcendens mámorban mereng, gesztusai elegánsak, modora polírozott.
Dehogyis gonosz õ, csupán egyedülvalónak képzeli igazát. A front mögött, partizánveszély ürügyén, lemészárolva apraját-nagyját, falvakat gyújtott fel, esténként pedig gondos kimutatást készített a megölt emberekrõl, lerombolt házakról. Ég a keze alatt a munka! Seperc nyugta nincs, életeleme a harc, a mozgás, az aktivitás. Kerek körmondatokkal ámít, egyszerûen emészthetõ magyarázatokat ad, csikorgó mosolyából a gyõztes középszer hiú elégedettsége sugárzik. Diktátorok között a legveszélyesebb fajta!!! - Megismered? - Vágod?!?
...Vagy dobozolsz tovább?
Válasz
8/10
R.Doni 2013 márc. 11. - 21:19:51 8/10 Előzmény surviver
(2/5)
Nekem a narratíva kifejezetten tetszett és az õrnagy karaktere is. Én is féltem kicsit a díszlet hiányától, de kellemesen csalódtam, szerintem érdekes rendezés volt. Ágika picit valóban "kilógott a sorból".
Válasz
2/10
surviver 2013 márc. 11. - 09:11:26 2/10
(1/5)
Egyik kedvenc darabomat jobban elrontani nem is lehetett volna.
Ez volt életemben a 4. Tóték, amit láttam, már az Örkénytõl is és minden idõk legrosszabbika.
A sok szimbólum és narratíva helyett, ha meg is jelenítik az eseményeket, sikeres darab is lehetne. Nem gondoltam, hogy ebbõl a kiváló mûbõl ilyen borzalmas darabot lehet rendezni, de Mácsainak sikerült.
Ágika egy vénecske tehénre hasonlít, nem egy megszeppent 16 éves lányra. Epres erõtlen õrnagy.

A díszletmentesség és a játék hiánya miatt az elõadás mondanivalója félresiklik. A legfontosabb dobozolós jeleneteket is csak imitálni, számomra ez volt a legnagyobb bûn.
Imádom a modern értelmezéseket, de itt ez nem jött össze.
Válasz