Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Tükör által homályosan

Spoiler
10/10
hjn14 2012 júl. 11. - 16:55:33 10/10
(37/57)
Csak miért ilyen késõi idõpontban adják?
Válasz
csineva-xx 2012 júl. 11. - 16:28:56
(36/57)
Én - szemben az elõttem szólókkal - a filmrõl írnék pár szót, néhány benyomást...

Anno, kamaszon, egy ráérõs õszi délután vettem három egymást követõ jegyet az Örökmozgóba, a trilógia három darabjára... :) Gondolhatjátok, mire lehettek szenzoraim a harmadik film végére... :D

De ami az elsõ rész kapcsán hosszú idõre akkor ott belémivódott, az valami fura szimpátia a skizofréniával - valahogy annyi maradt meg bennem, sõt, inkább arról gyõzõdtem meg, hogy az elmebetegség közelebb visz a valóság igazi megtapasztalásához, hogy ne féljek igazán érzékenynek lenni, stb...

Mára megértettem, hogy ez a film nem más, mint maga a "kegyelem", mint ahogy egyébként a végsõ párbeszédben ki is mondja az apa... A beteg lány az áldozat, akinek drámáján keresztül eljutunk a feloldáshoz...

Nézegessük, ízlelgessük, ne féljünk tõle... Csodaszép film ez!
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 júl. 11. - 12:37:31
(35/57)
Látom, a hsz-aidon, hogy ennyi telik tõled - picsa, geci, szar, kúr.

Menj máshová, kisöreg, oszt mesélj fingós vicceket.

Mi közöd lehetne neked Bergmanhoz?
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 júl. 11. - 11:56:57
(34/57)
te melyik állat vagy? a sakál? vagy a barom? ezt miért nem annak címzed, aki ide ilyen ganéj förmedvényeket írt? és az nem én voltam, ostoba paraszt.
Válasz
Kerepesi Farkas 2012 júl. 11. - 10:25:54 Előzmény kõmacska
(33/57)
Ördög? Isten? Mi van? Nagy ez az állatkert valóban.
Válasz
Vinogradov 2012 máj. 21. - 08:17:49
(32/57)
Kedves Kõmacska!

Te tényleg nem látsz túl a saját duális kategóriáidon (erre is kitérek, sebaj), egészen megdöbbentõen viszonyulsz a dolgokhoz - a Biblia szószerinti értelmezésérõl meg már a katolikus hittanórákon megtanították nekem, hogy az bizony fanatizmust jelent, ami kerülendõ magatartás. Már a katolikus hittanórákon sokkal árnyaltabb, értelmesebb gondolkodás alapelemeit adták át nekem, .

Bárki utólag elolvassa a vitánkat, és kicsit is értelmezni próbálja, amit leírtam és amit te leírtál, látni fogja, hogy köze nincs egymáshoz - és valószínûleg azt is látni fogja, hogy ennek gyaníthatóan nem én vagyok az oka. GYANÍTHATÓAN - írtam. Tudod, vannak ezek az árnyalatok - "minden bizonnyal", "lehetséges", "talán", "lehetséges, bár nem kizárhatóm hogy", "én így látom, de tiszteletben tartom azt is, amit te gondolsz errõl a kérdésrõl". Ezek az ÁRNYALATOK, kedves Kõmacska.

Ez része kiemelkedésünknek a "nyáj-lét"-bõl.

Hogy tudunk árnyalatokban látni, hogy tudunk árnyaltan gondolkodni.

De akkor konkrétabb vizekre evezve: Lucifer világában (mert ez itt Lucifer világa - üdv a földi pokolban!) az ember legtöbbször arra van kárhoztatva, hogy csak bizonyos dolgokat vegyen észre, bizonyos mintázatokat, amelyek általában két lehetõséget hordoznak. Lucifer számaként számos helyen tûnik fel a 6-os mellett a 2-es, így nyugodtan hivatkozhatom erre, amikor azt mondom: itt, e földi "siralom völgyében" (szokjuk ezt a szót), az ember, míg nem hull le a hályog a szemérõl, csak a kétoldalúságokat képes látni: jó és rossz, whig és thory, guelf és ghibelin, Boney M-es és ABBA-s, Tottenham és Chelseae szurkoló, a priori és a posteriori, vörös rózsa és fehér rózsa, Marius híve és Sulla híve, kuruc vagy labanc, háború vagy halál - és még sorolhatnám.

Ez nem a mi bûnünk - ez teljesen természetes dolog. Ez önmagában senkinek a bûneként nem róható fel, de ezen túl kell lépnie annak, aki fölé akar emelkedni a dolgoknak. Aki képes meglátni az árnyalatokat, dolgokban, létezõkben és nemlétezõkben, emberekben, gondolkodásmódokban, aki képes azt mondani "ezzel egyetértek, azzal meg nem, de ettõl függetlenül meg tudom érteni, hogy te így gondolkodsz errõl", az nagyon sokat lépett elõre az emberré válás útján (és akkor itt hadd utaljak vissza pár hsz-szel elõbbi megjegyzésedre Isten majmáról...)

Na mármost, aki megragadt a duális gondolkodásban, mint te és még nagyon sokan (sebaj, egyszer muszáj lesz majd eljutni ennél jóval magasabb szintre is), azok, amellett, hogy sok gyönyörûségre lesznek fogékonyabbak, sokkalta erõsebben és intenzívebben érzik majd át a szenvedést, sokkal több fájdalom jut majd nekik az életben. Viszont ezáltal egyre érettebbek, egyre "Istenibbek" lesznek. A szenvedés az a kovász, amely megérleli az embert arra, hogy a tökéletességbe lépjen, amelynek "nászi ágya" elõ van készítve már számára. Mindnyájan potenciális hercegek és hercegnõk vagyunk. És nem csak potenciálisak - egyszer majd azok is leszünk.

Errõl szólnak a mesék, amelyek univerzálisak és amelyekbõl legalább annyi bölcsesség meríthetõ, mint abból a sok zavarost, még több ideologikust (mégpedig júdaista módon ideologikust!) és kevés értékest egyesítõ kompilációból, amit BIBLIÁNAK neveznek. Mert, FOGD MÁR FEL, hogy nem vetem el magát a BIBLIÁT, csak a BILIÁT, MINT SZENTSÉGET vetem el, és KOMPILÁCIÓ-mivoltát igyekszem hangsúlyozni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy könyveivel vagy részleteivel nem értek adott esetben egyet vagy nem tartom az emberiség egyetemes kultúrtörténete kitûntetett pontjának.

De, hogy arra a félig katekizmus-ízû szösszenetre is reagáljak, amit írtál:

"Ha valamit nem értesz Isten tervében, akkor több dolgot tehetsz" - és itt felsorolsz kemény HÁROM dolgot. Tényleg? Csak három dolgot tehetek Isten tervével?

Ez így kõbe van vésve, vagy mi a fene? Na, mesélj, hol írták ezt le. Én történelemmel foglalkozom nem középiskolás fokon - forrás, forrás, forrás! Nekünk - hál istennek - megtanították, hogy mindig kételkedjünk.

Bocsáss meg, de fel kell tennem a kérdést: hogy mered te azt mondani, hogyan veszed hozzá a bátorságot, hogy ezt a három dolgot tehetem Isten tervével, ha valamit nem értek belõle?

Na, hát már itt hibádzik az egész, kezdettõl fogva csak belekötni lehet abba, amit írsz.

Itt kezõdik a dolog - hogy Istent duális módon egyszeregyként értelmezed, miközben Isten a Mandelbroot-halmazban és az atommagban lakozik. Az Isten az olyan bonyolult természeti folyamatokban fedezhetõ fel leginkább, mint az ár-apály, mint az ozmózis, mint a fotoszintézis, mint az erózió, mint a csillagködök. Ez Isten.

Te viszont lerángatod Istent - az egyház mintájára - a saját szintedre, ami - ne sértõdj meg, de megint csak igazat fogok mondani a te épülésed érdekében - meglehetõsen egysíkú. Képtelen vagy több dimenzióban látni, pláne a világot FOLYAMATÁBAN látni.

Pedig a világ FOLYAMAT. Az emberi cselekvés motívumaiban a jó és rossz nem egyértelmûen jelentkezik, hanem sokszor olyan áttételesen és bonyolultan, hogy azt egyértelmûen nyakon csípni kivételesen nehéz dolog. És közben végtelenül egyszerû. Ahogy a felsõbb szintre lépett ember lát át a mások dolgain, úgy lát rá Isten - csakhogy egyetemesen, a tökéletesség szintjén, mert hiszen õ hozta létre - a világ dolgaira. Ezért van az, hogy Jézus azt mondja: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"

A Biblia egyik kivételesen magasrendû pillanta - talán Lukácsnál szerepel.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ítélj meg másokat azért, mert cserébe téged is lepraclizunk a gyehenna tüzére, hanem azt, hogy ahogy te ítélsz meg másokat az életben, úgy fognak téged is megítélni. Ezért nem mindegy, hogy mit mondasz, vagy teszel az életben - "Minden számít" - ez a "Tombol a Hold" (http://www.port.hu/tombol_a_hold_the_raging_moon/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2484) lírai szépségû önvallomásának végsõ pontja, és ugyanezt mondja Bergman "Csendjének" Estere (a történetben is õ jut a legközelebb az "Isten csendjéhez") is.

És mivel minden számít, ezért nem szabad ítélkezni - mert csak a MINDENRÕL való tudás birtokában tudsz ítélkezni. És abban az esetben pedig te vagy Isten - ami pedig amúgy nyilvánvalóan nem igaz. Mellesleg ezt jelenti a szeretet is - nem ítélkezni, hanem önzetlennek lenni valakiért (és persze máson keresztül önmagadért is).

Persze a "szeretet" is egy eszmény, amely itt, Lucifer világában csak helyzetekben, pillanatokban, apróságokban nyilvánulhat meg igazán - de törekedni rá az egyik legmagasabb rendû tevékenység, amit ember mûvelhet. És ugyan, ki ne törekedne utána - még az is, aki a legsúlyosabb bûnökbe jut, az is tudja, mi az a szeretet és szeretne abban élni. Legfeljebb tragikusan avagy éppen egészen embertelen mértékben félresiklott az élete.

Az ilyen emberek felett való ítélkezés egyedül Isten joga, mert õ az egyetlen, aki mindenkit ismer, hiszen õ teremtett minket. Minden más, ami az ítélkezésrõl, egy ember ember(ek - vagy pláne ember alkotta testületek) általi egyértelmû elítélésérõl szól, embertelen eszköz - így természetesen az emberi jogi kategóriák is azok (de még mennyire!).

És ugyanígy embertelen, amit pl. te itt az ún. "kárhozottak"-ról írsz?

Meg tudtad magyarázni, amit írtam - fenéket. MELLÉBESZÉLTÉL. Megint. Az felétek amúgy is nagyon jól megy.

Akkor még egyszer:

1. Isten az abszolút jó
2. Az ember nem olyan helyzetben jön a világra, hogy tiszta lappal, tiszta esélyekkel induljon. A kisgyermekkor, a családi környezet, vagy annak hiánya, az elszenvedett gyerekkori szenvedés (még leírni is szörnyû ezt, de tudd, hogy ilyen is van az általad oly harmonikusnak látott világban!) mértéke mind befolyásol minket - olyan determinizmusokat okoz, amelyeknek jelentõs részén életünkben már SOHA TÖBBÉ nem változtathatunk és csak egy részükön áll módunkban.
3. Mivel nem egyenlõk az esélyek, és mivel mindnyájan egyetemes dráma fõszereplõi vagyunk, akiknek szenvedése kozmikus közösségi élmény (minden lény szenved - Egon Friedell írja a csodálatos "Újkori kultúra történetében", hogy még az állatokban is ott lakozik valami végtelen szomorúság, valami bódultság, mivel õk is az egyetemesség terhét nyögik, de errõl mit sem tudnak). A szenvedés a megváltás maga. Az ember önnön szenvedése, meg nem értettsége, az önnön sorsának kegyetlen mivolta okán jogosult, és ez ALANYI JOGON JÁR, arra, hogy felsõbb szintre lépjen.

Egy másik Bergman filmben, az 1957-es "A nap végében" a Sjöström játszotta Isaak professzor átél egy olyan jelenetet, amelyben egy ismeretlen öltönyös figura kisüti róla, hogy "bûnösnek találtatott, bûnösségben". Persze olyan szempontok alapján, amelyeknek ugyanúgy nincsen értelmük, mint az egész - álombéli - jelenetnek. NA, ez az egyház.

Ezt tudjátok ti nagyon - "BÛNÖSNEK TALÁLNI VALAKI A BÛNÖSSÉGBEN".

Ez nagyon megy nektek.

TI pusztítottátok el a magyar középkor számottevõ szellemi örökségét, sõt, a magyarság korábbi századaiét is.
TI bélyegzitek meg az emberi szabadgondolkodás csúcsait: Jeanne D'arc-ot, Andrea Vesaliust, Giordano Brunot, Nietzschét és még hány embert tesztek INDEX-re.
TI vagytok azok, akiknek annyi kötõdése nincs Magyarországhoz, a magyarsághoz, hogy kihánytátok a szent királyaink csontjait a váradi székesegyházból, akik pogánynak bélyegezték a magyar történelem legszebb korszakait.
TI égettetek el máglyán több millió embert, ti indítottatok keresztes háborúkat (legutóbb Irakba).
TI taszítottatok el oly sokáig elvben és gyakorlatban prostituáltakat, öngyilkosokat, abortuszban részt vevõket.

De mindez, és még számos bûnötök, amely fejetekre száll vissza, semmi lenne, nem is létezne, ha nem lennétek olyan átkozottul MAGABIZTOSAK. Ha nem küldenétek mindenkit a Pokol tüzére, aki nem hisz a ti általatok megállapított IGAZSÁGBAN. "Sokan jönnek majd az én nevemben..." - hogy is mondta Jézus?

Ti beszéltek a szenvedésrõl, akik

4. Nem ís érthettek sokat belõle a duális gondolkodásotoknál fogva, amely az emberek egy részét elküldi a gyehenna tüzére? Hogy képzelitek ti ezt? Mi a SZENVEDÉS ALANYI JOGÁN vagyunk itt a FÖLDÖN, ez emel minket ki, magasan ki az állati sorból. Hogy SZENVEDÜNK és TUDUNK RÓLA ("gondolkodó nádszál vagyunk" - ahogy Pascal írja). A tudatunk emel ki minket az állati sorból - ez a szenvedés és a tudat, ez az, ami naggyá tehet minket és amit egyedül magunkénak mondhatunk. Ami igazán a miénk. Az ÚT, amit BEJÁRTUNK. Ezt senki nem veheti el tõlünk - fõleg nem egy ZSARNOKISTEN, egy PÓKISTEN, aki lepracliz minket ("we are the one of god's mistakes?" - http://www.youtube.com/watch?v=13HnYhiE7xU) a pokolba, ha nem csatlakozunk az õ elvakult, a végsõ dolgokon NEM is igazán GONDOLKODÓ, ezért nem is igazán HÍVÕ HÍVEIHEZ?

És akkor itt az:

5. és legfontosabb, a slusszpoén: íme, egy jobb, egy üdvözítõbb gondolat, mint amit az általatok imádott Isten képvisel: hogy mindenki üdvözülni fog. Hogy senki sem "one of god's mistakes" és "tragic waste of skin", hogy "MINDEN" és "MINDENKI SZÁMÍT", hogy Isten senkit nem hagy ott magában, és nem AZÉRT, mert "õ a jó pásztor", hanem azért, mert az ember, VÉR Isten VÉRÉBÕL, és HÚS Isten HUSÁBÓL.

Mi menthetetlenül és elválaszthatatlanul egyek vagyunk, a közösség köztünk és Isten között az apa és a gyermek közössége, de nem az általaatok elismert tézis-viszonyulásban, hanem a magasabb-rendû szintézis-viszonyulásban.

Mi vagyunk Isten TÉKOZLÓ FIAI, az egész VILÁG.

Nincs az a lélek, nincs, az az õselem, nincs semmi, ami számára nem létezik megváltás.

Számodra is van - csak fel kell ismerned a prioritásokat. Ha ez több életbe beletelik majd, akkor több életbe (lehet, hogy van lélekvándorlás, nem zárnám ki a lehetõségét), de el fogsz jutni a TELJESSÉGRE. És az lesz majd a MEGVÁLTÁS. Vagy inkább, ahogy nevezni szoktam a KOZMIKUS HAZATÉRÉS.

Most még egyenlõre ott tartasz, mint a tékozló fiú öccse, aki arra panaszkodik, hogy õ rendes gyerek vaót, meg el sem ment az apja mellõl, mégsem vágott le neki soha egy disznaót, hogy ünnepelhessen a spanjaival. De ne félj, már járod azt az utat, amit be kell járnod. Csak legfeljebb még nem tudsz róla.

Mert mindnyájan a magunk útját járjuk - mindig is azt jártuk, sosem tértünk le róla és soha nem is fogunk. Ez az út, amelyet önként választottunk és amelyet Isten választott nekünk - egyszerre. Nem kell sehova MEGTÉRNÜNK, mert mindig is azt az utat jártuk, amelyet járnunk kell. Ez nem jelenti azt, hogy hátradõlhetünk, hanem éppen azt, hogy ezen az ösvényen várnak minket a szenvedés és felelõsségvállalás újabb és újabb stációi. Mert a szenvedést nem kell keresni, az BETALÁL mindnyájunk életébe, és ha lassan is, ha sokszor észrevétlenül is, vagy hihetetlen módon, de igenis NEMESÍT minket.

Ez az egyetlen vagyonunk, úgyhogy tessék megbecsülni.

És befejezésül, egy kivételes vers, amely mindazt betetõzi, amit én itt megpróbáltam elmondani Neked. Számomra ez a Weöres-poéma a megváltás egyik formája. Hihetetlenül közel áll hozzám:

http://www.youtube.com/watch?v=-g0TVVjK8-w

"Most mint gallyat a máglya égése,
befogad az Isten szenvedése.
Nem véges kín, mint vágott libáé -
határtalan - mint a termõ tájé.
Nem mennék soha vissza'
Nem mennék soha vissza!
Kínom olyan kerek égi-tiszta!"


Ennél többet és szebbet én errõl soha nem mondhatnék...
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 máj. 20. - 12:40:36
(31/57)
Ehhez még annyit: a Biblia "tûz mocsarát" emlegeti, amibõl arra lehet következtetni, hogy ott mindenféle alapelem megtalálható lesz - tûz, víz, föld, levegõ. Mindbõl gazdálkodhatnak, új világot teremthetnek. Sõt, Jézus utal az "õ férgükre" is, tehát valószínûleg sikerül is valamit összehozni - férget, ami rájuk támad.

Mert hiányozni fog az ötödik alapelem - a szerelem. És ha az hiányzik, akkor az elõzõ négybõl nem áll össze semmi jó.

Hogy a szer-elem az ötödik alapelem, az persze nem bibliai idézet, mint ahogy a Biblia nem emleget más alapelemet sem. Itt hallottam: http://www.youtube.com/watch?v=u2pca1Nivt4 - és nagyon megtetszett. Arról beszélt az elõadó, hogy a magyar nyelvben a 'szer' a renddel van összefüggésben - szerel, szerszám, szerkezet, szertartás, Pusztaszer... ezért aztán a szerencse is azé, aki betartja a rendet. A szer-elem pedig az ötödik alapelem, amivel Isten összerendezte a világot.

Isten pedig valóban mindent kockára tett. Teljesen megalázta és kiszolgáltatta magát az ördög kénye-kedvének. Sokkal inkább, mint ahogy azt fel bírjuk fogni. Nem önkényúr, igazságosan ítél.
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 máj. 20. - 02:50:30 Előzmény Vinogradov
(30/57)
Kedves Vinogradov,
amikor írtál nekem, azokban a napokban lefoglalt valami, nem volt kedvem és idõm még a te szövegedre is reagálni. Kutyafuttában pedig nem akartam, mert ha te is megtisztelsz azzal, hogy nem csak egy-két szót vakkantasz, akkor illik kellõ idõt és energiát szánni a válaszra.
A másik oka annak, hogy nem válaszoltam, az a szomorúság. Nem tudom, miken mentél keresztül, de alaposan megváltoztál az utóbbi idõben. Régebben nem voltál ilyen dühös, feszült és ingerült.
Egyelõre (mivel most is álmosan írok) csak a pokolra vonatkozó felvetésedre reagálok.
Ha valamit nem értesz Isten tervében, akkor több dolgot tehetsz:
1. utánaolvasol, és megpróbálod megérteni a Bibliából, hogy mi a jelentõsége
2. gondolkozol rajta, és megpróbálod logikusan kitalálni
3. felháborodsz. Ehhez nem kell se Biblia, se gondolkozás.
Most megpróbálkozom a 2. lehetõséggel, tehát szimplán észérvekkel megértetni, ige nélkül, ez mit jelent (mivel, azt írtad, a Bibliát úúútálod).
Szóval – képzeld bele magad Isten helyébe. Isten tökéletes, és egyedül van. Természetesen neki nincs hiányérzete, boldog így is… de miért ne teremtsen magának társaságot, tõle különbözõ lényeket? Ha egy lénynek az a legfontosabb jellemzõje, hogy KÜLÖNBÖZIK Istentõl, akkor a legfontosabb jellemzõjének annak kell lennie, hogy KORLÁTOLT. Hiszen ha korlátlan lenne, akkor pontosan ugyanolyan volna, mint Isten – azzal viszont nincs megszüntetve az egyedüllét, hiszen Isten akkor is csak önmagával lenne. Százmilliószámra teremthetné újra önmagát, de akkor is csak magában lenne.
A KORLÁTOK megléte az ÁRA annak, hogy Isten tõle különbözõ, változatos lényeket teremtsen. Ebbõl persze nagyon sok minden következik – leginkább a szenvedés, ezt helyesen ismered fel. Mindenki szembetalálja magát a szenvedéssel, amikor beleütközik önnön korlátaiba. Hogy Isten vállalta ezért a felelõsséget, azt bebizonyította Jézus kereszthalálban, amikor Jézus magára vállalt minden elképzelhetõ bûnt, és mindenért megfizetett.
Isten a szeretet. Az ember is tud szeretni – szereti az akváriumi halait, annál is jobban szereti a kutyáját, annál is jobban a barátait, annál is jobban a gyerekét, de legeslegjobban a szerelmét szereti.
Miért van ilyen különbség? Ez a kommunikáció bensõségességén és a másikba vetett bizalom különbözõ szintjein múlik. Tehát – Isten is szereti az egész teremtést, de a leginkább azokat a lényeket szereti, akikkel a legbensõségesebben képes kommunikálni. Tehát, akik a leginkább PARTNEREI tudnak lenni, már amennyire csak lehetséges a partnerség egy teremtmény és a teremtõje között.
Jézus nem titkolta, hogy a célja gyakorlatilag a pártalálás. Õ, Isten Egyszülött Fia is meg akar nõsülni, és menyasszonyt keres. A Biblia sokszor nevezi Jézust Võlegénynek. Egyetlen ember természetesen nem lenne sem méltó, sem alkalmas arra, hogy Jézus feleségévé váljon – de az Egyház alkalmas rá. Az Egyház azoknak az embereknek az összessége, akik befogadják az Igét. És ezzel hatalmat kapnak arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Összességében ezeket az embereket méltó párként fogadja el Isten a maga számára. Mivel Õ természetesen nem emberi léptékkel és dimenziókban gondolkozik, ezért errõl többet nem tudok mondani.
Az viszont biztos, hogy senki nem akar olyan feleséget, akit bármilyen hátsó szándék, anyagi megfontolás, önös érdek vezérel. Ha ember nem akar, nyilván Isten sem. Ha az ember önként, jó szántából, szerelembõl, szabad akaratból házasodik, nyilván Isten is.
Hogy ezt megtehesse, Istennek a teremtményeit szabad akarattal kellett felruháznia, vállalva annak a kockázatát, hogy egyesek mellette, mások ellene fogják ezt a szabadságot felhasználni. Ha ennek csak annyi lenne a tétje, hogy aki ellene van, azt simán megsemmisíti, mint egy selejtet és kész, akkor az egész nem lenne túl izgalmas. Isten viszont magasra emelte a tétet azzal, hogy azt mondta: senki nem fog megsemmisülni, minden szabad akarattal felruházott lélek örökké él. Még más dolgokkal is emelte a tétet, de ezt hagyjuk, nem ide tartozik.
Tehát – Õ a maga eszközeivel minden lelket igyekszik meggyõzni arról, hogy szabad akaratából bízzon meg benne. Van, akiknél ezt sikerült elérnie, és van, akiknél nem. Van egy idõkorlát, amíg elviseli azokat a lelkeket, akik folyamatosan pusztítják azt, amit létrehozott, ócsárolják õt és gonoszul viselkednek vele, visszaélve azzal az erõforrással, amivel felruházta õket. Ha belegondolsz, ez logikus. Egy idõ múlva azonban már mást szeretne csinálni – mondjuk házaséletet élni... azokkal, akik tényleg õt választották. És valami teljesen újba fogni, ahol nem kell állandóan tûrni és elszenvedni a gonoszságot és a pusztítást.
Amikor elérkezik ez az idõ, akkor egyszerûen elválasztja magát ezektõl a lelkektõl, és magukra hagyja õket – hiszen ÚGYIS el akarnak tõle válni, minden akaratuk az Istentõl való elválás. Csinál egy nagy közbevetést, az õt választó lelkeket magához gyûjti és tovább folytatja azt, amit szeretne csinálni – a vele ellenséges lelkektõl pedig elválik, és kész. Azok boldoguljanak a továbbiakban õnélküle, hiszen úgyis EZT AKARJÁK. A vele ellenséges lelkek ÚGYIS AZT HISZIK, hogy képesek meghaladni Istent és jobb világot csinálni – hát rajta, valósítsák meg a tervüket. Hogy ne üresen kezdjék, Isten felruházza õket az elsõ õsanyaggal is, a tûzzel. Azt formálnak belõle, és olyan világot hoznak össze, amilyent csak óhajtanak.
Jézus azt állította, már elõre, hogy ezek a lelkek semmiféle új világot nem fognak létrehozni, hanem beleragadnak a tûzbe és szenvednek benne örökkön örökké. De ha Isten nem vetne véget a vele ellenséges lelkek vircsaftjának, azok mindenképpen beleragadnának a tûzbe, mert mindent elpusztítanának, az egész teremtett világot. Isten hamarabb leállítja a folyamatot, amikorra teljesen összeáll az Õt ÖNKÉNT választó lelkekbõl a Menyasszony.

Aki Jézus váltságát elfogadja, az elismeri, hogy
- szüksége van Istenre, tehát elismeri Istenrõl, hogy Isten, magáról pedig, hogy korlátolt teremtmény
- elismeri, hogy Jézus áldozata mindenre elég,
- és elismeri, hogy õ maga bûnös, tehát elismeri önnön felelõsségét
Aki ezt nem fogadja el, az sem Istent, sem Jézust, sem önmagát nem abba a pozícióba helyezi, mint amit leírtam. Aki magáról nem látja be, hogy bukott teremtmény, akinek Istenre, Isten segítségére és megbocsátásra van szüksége, az mindig rombolni és pusztítani fogja az Isten által teremtett világot, mert nem ismer el maga fölött Istent. Aki nem ismeri el Istent Istennek, az magát tartja Istennek. És az viselkedjen is annak megfelelõen, és teremtsen magának egy önálló, külön világot. Isten ehhez minden segítséget biztosítani fog, még kezdõ alapanyagot is ad, a tüzet, mint õselemet... szabadon lehet belõle önálló világot formálni.
Hogy tényleg ez az alapvetõ baj, ahhoz mégis kénytelen vagyok idézni a Bibliából (rövid lesz): "A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk; de annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, MEGNYILATKOZNAK A TI SZEMEITEK, ÉS OLYANOK LÉSZTEK MINT AZ ISTEN: jónak és gonosznak tudói." (Ez persze hazugság volt, mert ami ebbõl tényleges valósággá vált, az nem az istenné válás, csak a szégyen és az elrejtõzés és a kiûzetés: "ÉS MEGNYILATKOZÁNAK MINDKETTÕJÖKNEK SZEMEI s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.") Aki beismeri, hogy tévedett, az nem pusztán egy üres gesztust tesz Isten felé, hanem visszaáll az eredeti pozíciójába. Aki nem, akit nem lehet meggyõzni, attól elõbb utóbb elválik Isten útja és kész.
Az ember addig mutogat másra (Istenre) és vádaskodik, és vádol másokat, bárkit, amíg fel nem ismeri és fel nem vállalja a maga felelõsségét. Amint valaki ezt megteszi, egyre kevésbé fog másokat vádolni, vagyis egyre kevésbé vetíti ki önmagát a környezetére.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 máj. 04. - 21:24:44 Előzmény lolow
(29/57)
Kedves lolow!

Felmerül az ilyen helyzetekben szokott, triviális, egyszerû kérdés, mely talán nem a legbarátságosabb, de mindenekfelett a legcélszerûbb: MEGAKADT A LEMEZ????
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 máj. 04. - 21:23:21 Előzmény kõmacska
(28/57)
Látom, eddig terjedt a tudomány. Gratulálok!

Mindenesetre részemrõl: jó szórakozást további fanatikus, elvakult, vak életed minden további csodálatos napjához!

Én lezártam ezt a sztorit!
Válasz
lolow 2012 máj. 03. - 20:08:01
(27/57)
DIÓHÉJBAN:Az apa bezárta magát a saját írói világába,szinte kívülállóként van jelen a családja életében, nem törõdött a gyerekei érzelmi fejlõdésével ,nem segített a helyes Istenkép kialakításában.A skrizofén lány minden "kapaszkodó" nélkül ki van téve a jó és rossz hatásoknak egyaránt(Isten és Lucifer harca)A démonomok és angyalok sugallatait egyformán érzékeli.(lásd:pókisten)Az apa szembesül vele,hogy a fiát csak úgy mentheti meg az õrülettõl,ha ezentúl foglalkozik vele,és segít neki a helyes Istenkép kialakításában (lásd:Isten a szeretet)ha mi szeretjük egymást ,az Isten szeretetét tapasztaljuk meg egymáson keresztül is.,EGYENLÕRE TÜKÖR ÁLT.HOMÁLYOSAN,MAJD HALÁLUNK UTÁN SZÍNRÕL SZÍNRE.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 máj. 01. - 21:39:57 Előzmény kõmacska
(26/57)
Kedves Kõmacska!

Én buta vagyok és nem tudok semmit, legfeljebb kicsit félszemûbb vagyok sok világtalannál, de amit leírok, az az ÉN GONDOLATOM. Ezt az egyet biztosan tudom. Amit régen leírtam, és ami neked annyira tetszett, nem volt az. Amit mostanában leírtam, CSAK AZ volt. Nem véletlenül írok ide ritkábban.

Ha más is eljutott ugyanazokra a gondolatokra - Stefan Zweig egyik fantasztikus, lenyûgözõ könyvével voltam így mostanában éppen - az csak azt bizonyítja, hogy nem csak én érzem így. Hogy vagyunk néhányan, akik így látjuk, akik tudunk tárgyilagosan gondolkodni ebben a mélységesen elfogult világban...

Nem vagyok keresztényellenes, és ilyet ne is mondj, mert ebbõl látszik, hogy semmit nem értesz abból, amit leírtam. VALLÁSELLENES vagyok. Elegem van abból, hogy valaki kiáll, és megmondja a frankót, miközben tudom, TUDOM, hogy nem úgy van, és sokszor azt is tudom, hogy az a valaki hiteltelen és semmit nem hordoz a SZAKRALITÁSBÓL, amelyet pedig képviselnie kéne.

Amit én mondok, azt tudom, mert a húsomon, a bõrömön, a CSONTJAIMBAN tapasztaltam meg. Nem vagyok az az ember, aki csak a levegõbe beszél baromságokat. Én fél lábbal mindig a másvilágon vagyok, ezért tudok róla egyet s mást. Kegyetlenül megszenvedtem ezért a tudásért, de ez az ENYÉM és SENKI NEM VEHETI EL TÕLEM.

Vigyázz, mert aki a meggyõzõdésem miatt néz engem hülyének, annak a torkának én késsel ugorhatok egy gyenge pillanatomban! Gyilkos indulatok vannak bennem (ember vagyok, ezért beismerem), nem biztos, hogy válogatok, ha arról van szó!


Egy Isten van, mert másképp nem lehet.
A szeretet az, mert másképp nem lehet.
Jézus a történelem egy szimbolikus pontján - talán pont a világtörténelem középpontjában - eljött, hogy megváltsa az indiviidumot a közösségbõl, hogy kiragadja az egyént a tömegbõl, hogy megváltsa az Atyát a Szentlélek számára. Hogy az Atyát (=tézis) megváltsa (=antitézis) a Szentlélek (=szintézis) számára.

Viszont ha tudnánk, ha ismernénk az õ szavait, ha mindennel tisztában lennénk, amit mondott, akkor nem lenne értelme ennek a történetnek. A Biblia régen túl van haladva (az én Bibliám Dosztojevszkij, Egon Friedell, Stefan Zweig, Az ember tragédiája, a Faust elsõ része, meg a második, amit senki sem ért, Tarkovszkij és Bergman, és mindenekfelett: Shakespeare) - kivéve néhány örök és kivételesen figyelemreméltó könyvet. Csak azok számára az individuumok számára nincs így, akik ebbõl merítik az erõt. De az is INDIVIDUÁLIS ügy! A vallás meg, hogy ismét Nietzsche-t idézzem (aki mindent tudott, csak Jézust nem - ez volt az egyetlen hibája, egyébként tökéletes lett volna): "CSÕCSELÉKÜGY".

A Bibliát emberek írták és PONT. Gondolkodom, tehát vagyok, ÉS PONT. Merek kérdezni, mert Isten szabad akaratot adott nekem, ÉS PONT. Bírkózhatok Istennel, mert én már megkérdõjeleztem, és újra megtaláltam, tehát nem az alapján hiszek benne (ha ugyan ezt hitnek lehet nevezni!), hogy valaki megmondta, hogy higgyek benne pár dogma, csodatétel, meg felszínes vallási szabály miatt.

De ez engem nem lep meg: nekem KINYÍLT A SZEMEM, és ez nagyon szokta zavarni azokat, akiknek még nem...

És még egy gondolat, amivel még egy olyan vallásos, elvakult perszóna sem tudott mit kezdeni, mint te (pedig már elõadtam pár embernek): mégis hogy van ez a pokol-ügy? Isten mindenkit üdvözíteni akar, de vannak, akiket mégis örök kínba taszít? Igen? Mert az ember olyan jó és egyenlõ esélyekkel indul az életben, hogy olyan könnyû megítélni?

Ez így megy?

Ez a lét legnagyobb botránya, az Isten DESPOTÁVÁ TÉTELE, a z egyik legnagyobb hazugság, amivel ember VALAHA elõállt!

A judeokrisztián gondolkodás legalávalóbb bûne!

NEM!

A pokol nem létezik.

Ugyanis, minden egy helyrõl jött és minden egy helyre fog visszatérni. Az õsanyag bejárja a maga útját: tézisként érintkezik az antitézissel, majd megszüli a szintézist. Ez az egyetlen ÚT! Ez az igazi MEGVÁLTÁS!

Ez már a görög héroszok történeteiben, az inka mítoszokban, a magyar népmesékben is benne van. Ez az emberiség ÕSTUDÁSÁNAK SZERVES RÉSZE, amelynek ELPUSZTÍTÁSÁBAN A VALLÁSOK NEM KEVESET ASZISZTÁLTAK!

A pokol nem létezik, mert - és itt a lényeg, amire úgy sem tudsz válaszolni - hogy van az, hogy ha Isten az abszolút jó, és állítólag neki az a célja, hogy mindenkit üdvözítsen, éás közben az emberek egy részét meg megszivatja, szadista módon - ha már a témánál vagyunk - PÓKISTEN módjára rámászik és megerõszakolja (hogy elég kemény és ütõs legyen a hasonlat!), minden létezõ szenvedésnek kiteszi, majd beb*ssza a pokolba mert nem hitt pár DOGMÁBAN?

EZ ÍGY MEGY, KISASSZONY?????

Nem, a válaszom nem.

Ha Isten az abszolút jó, nem gondolhatok nála JOBBAT, mikor azt gondolom, hogy mindenki, sõt, MINDEN üdvözülni fog, minden létezõ eljut szintézis-állapotába, sõt, a NEMLÉTEZÕK IS.

Azt mondjátok, hogy ti vagytok a szeretet, miközben eltaszítotok embereket azzal, hogy õk nem hisznek ebben vagy abban a dogmában? Ezt ti komolyan gondoljátok? Ez az önigazolás egy igen primitív és õsi formája. Ezen túl kéne már lépni.

Térj már észre egy kicsit, és láss a dolgok mögé!

Isten: a szeretet. Ez az egyetlen princípium - és ez Bergman filmjeiben gyönyörûen bene van - a végén csak ez marad és semi más. A szeretet - ember és ember között. Az önfeláldozástól ("mert aki elveszíti önmagát, az megtalálja azt") az önzés legaljasabb formájáig, amibõl éppen még egy szikrányi a szeretet fakad ("mert aki meg akarja tartani önmagát, az elveszíti azt"). Ez utóbbi két idézet egyékbént nem azt jelenti, hogy aki önzõ módon önzõsködik, azt lerugdossuk a 'csába, a pokolba, hanem azt, hogy ez a szintézis megtalálásának két szélsõértéke. És ezek a dolgok nem attól függnek, hogy valaki hisz-e Istenbe vagy nem, hanem ezek a dolgok MEGTALÁLJÁK az embert. a SZENVEDÉS megtalál. A SZERETET megtalál. A SZINTÉZIS megtalál.

Majd egyszer talán te is megérted, ha nagyobb leszel...
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 ápr. 30. - 11:14:06
(25/57)
Ui. Bácsfit nem sértésbõl említettem, olvastam egy tíz évvel ezelõtti tanulmányát az Év esszéiben, és "lehidaltam tõle". Persze, sok okos ember van rajta kívül is, csak hirtelen õ jutott eszembe, mint aki valamiféle sértett alapállásból támadja a kereszténységet. Csak õ ezt már hivatásszerûen mûveli.
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 ápr. 30. - 10:59:19
(24/57)
Persze, gondoltam, hogy azt fogod mondani, ez itt a te saját gondolatmeneted :)
Pedig olvastam már minden részletét. Tehetségesen összeszedted, de nincs benne semmi önálló.
Ha nem Odorics a forrásod, akkor másvalaki. Talán észre sem vetted, hogy felszedted ezeket.
Tudod, kire hasonlítasz? Bácsfi Diánára (aki most Avatara néven aprítja a kereszténységet). Mindkettõtöket sajnállak, mindketten kifejezetten szimpatikusak vagytok, okosak, tehetségesek és sérültek (õ is gyakran hivatkozik arra, hogy mennyit szenvedett, és te is). Persze mindenki sérült, mindenkit megbántottak már, de ez semmire sem indok.
Azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogy te sokféle katolikus tudnivaló sajátítottál el. Azokban nem jelenti ki magát az Isten. A Megváltó Istent az igéjébõl lehet megismerni. Ha neked nem kell, azt Õ is, én is sajnálni fogjuk, de mindenki arra megy, amerre akar. Be lehet menni balra a második ajtón is.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 ápr. 30. - 10:33:11
(23/57)
Kedves Kismacska!

1; Ha van valaki, aki Isten majma, akkor Odorics az...


2; Nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek az idézetnek - helyes és rendkívül rendkívül találó megjegyzés ez részedrõl.

Egész gyermekkoromban katolikus egyházi neveltetésben részesültem, nem kérdeztem, nem válaszoltam - olvastam a Bibliát kritika nélkül, és elhittem.

Sõt, még annál sokkal többet is. Megtanultam a kinyilatkoztatásokat, az eszkatológiát, a hermeneutikát, a Mária-születésére vonatkozó dogmákat (bár ez utóbbitól már akkor is agyf*szt kaptam), meg azt is, hogy az Egyházi Tanítóhivatal így meg úgy megfellebezhetetlen (nemcsoda, ha anno erre bepipultak a protestánsok - na persze nagyarészt róluk is megvan a magam véleménye, meg a protestáns Egon Friedellnek és Max Webernek is), az összes zsinatot, a szentek hihetõbb és kevésbé hihetõbb csodáit. Hittem abban is, hogy az eutanázia a világ legborzasztóbb bûne, és hogy az a nõ, aki abortuszt követel, nem érdemel semmi bocsánatot (igen, ilyen is van - bizony!). Mindent benyeltem - pedig volt mit.*

Ma minden ember által alkotott könyvek közül, a Biblia érdekel a legkevésbé (értsd: még Sztálin összes mûvei is könnyebben felkeltik az érdeklõdésemet), mert már mindent tudok róla, amit érdemes - amit meg nem, azt úgysem érdemes. Van akinek biztos hátteret ad, akinek segítõ, ösztönzõleg hat az életére - ezt elfogadom és aláírom (a legkedveltebb példám I. Rákóczi György "Bibliás õrtálló fejedelmünk", aki a Biblia nélkül nem tudott volna olyan nagy tetteket véghezvinni, amelyeket véghezvitt - és ne feledjük, hogy õhozzá kötõdik Magyarország utolsó gyõztes békeszerzõdése is!)

De a legtöbb embernek, aki, nemcsak a Biblia, hanem általában véve a szent könyvek húdeszentéssérthetetlen kinyilatkoztatásaiban hisz, csak árt, hogy forgatja ezt a különbözõ keletkezésû és korú mûveket így, ebben a formában egymás mellé pakolva rendkívül zavaros, önellentmondásokkal súlyosan terhelt kompilációt.

Jó ha szokod a szót: a Biblia túlnyomó része KOMPILÁCIÓ. Dr. Zachar András (aki nem valami dilettáns Badinyi-Jós, vagy istentudjaki!) ezt tökéletesen kimutatja az Ószövetségre nézve. Az Ószövetség túlnyomó része egyistenhívõ népektõl elorzott tudásból táplálkozik egyrészrõl, másrészrõl tömény ideológia (méghozzá néhol egészen gusztustalan - verjétek szét a babiloni csecsemõk fejét, és a többi - igen, ilyen is van. Ha annyira érdekel, ki is kereshetem neked a legválogatottabb, legprimítvebb gyûlölködéseket, amelyeket ember valaha papírra mert vetni, a szent, és sérthetetlen, és huh, meg hah BIBLIÁBÓL - az így meg úgy megvetett Korán ehhez képest esti mese. Sõt!)

Na, szóval ennyire érdekel engem a Biblia, mint különösség - csak, hogy értsd, hogy mirõl van szó!


3; És most figyelj, légy szíves: te olyan ember vagy, vagy legalábbis olyannak mutatod magad, akit KIKÉPEZTEK. TÉGED KÉPEZTEK KI. Nem engem - engem senki nem képezett ki, mert én leginkább magamat képeztem. Mindenrõl igyekeztem SAJÁT VÉLEMÉNYT kiállítani. Te viszont még odáig sem jutottál el, hogy egy kicsit más szempontból nézd önmagadat, mint ahogy eddig láttad.

VAK EMBER VAGY.

Ez a szomorú igazság, és az, hogy a Bibliával takarózol, csak jobban mutatja ezt...

Egyébként: van ez az idézet a disznók elé szórt gyöngyökrõl, vagy mifene** Na, ez jut az eszembe errõl az egészrõl NEKED kár magyarázkodnom. Ahol nincs víz, ott nem lehet hullámot csinálni...



*Nem mondom, sok haszna is volt a dolognak. Töméntelen mennyiségû lexikális tudáshoz jutottam ott hozzá, amit ma sem kamatoztatok a legrosszabbul az életben, és van néhány atya, akivel mind a mai napig igen jó kapcsolatot ápolok.

**És most bunkó paraszt tahó módjára szándékosan nem keresem ki a pontos bibliai részt. Bezony!
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 ápr. 30. - 04:59:32
(22/57)
1. Ahelyett, hogy ezt a sok sületlenséget összehordod, elég lett volna megnézned, honnan idézek. Nem az ószövetségbõl.
2. Régebben nagyon értelmesnek tûntél, kifejezetten szimpatikusnak tartottalak. Még most is, de meg kell hogy mondjam: ez majomkodás (Isten majma, tudod). Ugrálhatsz ágról-ágra, attól még majom maradsz.
3. látom, erre az utóbbi idõben intenzíven kiképeztek, természetesen ezt is tehetségesen, részletgazdagon sajátítottad el, mint minden egyebet. A szegedi egyetemen tanultad? (Úgy emlékszem, oda jártál). Mondjuk Odoricstól?
Válasz
offtopic
Vinogradov 2012 ápr. 30. - 04:23:27 Előzmény kõmacska
(21/57)
Jajj...

És ilyenkor elõáll valaki egy (lehetõleg valami ószövetségi - mert hiszen abban a - néhány könyvet és néhány könyvrészt leszámítva - vannak a legnagyobb hazugságok, demagógiák, amelyeket a judeokrisztián gondolkodás kritikátlanul vett át a talmudista-szádochita látásmódtól) bbliai idézettel, és akkor aztán mindenki hallgasson, mert megfellebezhetetlen szaktekintélyt tetszett idézni. Ez a dogmatizmus, hölgyeim és uraim!

Minden eszmrendszer hordozza ezt, minden gondolkodási periódusnak, minden korszellemnek megvan ez a korszaka, magatartása vagy emberi viszonyulása.

Lehetséges, hogy én vak vagyok, minden bizonnyal kevély vagyok (embernek születtem, bocs - nekem ennyi kijár), de aki biztos kézzel (az angol puritánok voltak ennek mindig nagy mesterei) elõhúz egy bibliai idézetet, majd tüzel, és végül azt hiszi, hogy most valami nagyon frankó dolgot csinált, az vagy sokkal inkább vak nálam, vagy csak nem akar látni.

Látni, nem csak nézni.

Tessék elkezdeni gondolkodni, tessék felfedezni a mintázatokat a történelemben, tessék szembesülni a mérhetetlen szenvedéssel, amit az emberiség átélt létének kezdete, tudatra ébredése óta. "Megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt..." - milyen igaz ez magára az emberiségre is!

Tessék végre KONFRONTÁLÓDNI Istennel, tessék egy kicsit elmerülni az antitézis világába, hogy aztán, ki tudja, talán megértve valamit, talán nagyon is sok mindent, végre ismét szembe kerüljünk az Atyával. Leüljünk vele szemben és bámuljunk idõtlen arcába. És aztán tekintsünk a fia mérhetetlenül türelmes arcára is (a létezõ legemberibb és legemberségesebb arcba), aki MEGHALT ÉRTÜNK. Mindenkiért. Kollektíve.

AZ ISTEN FIA!

Ez a történelem legnagyobb ténye, persze. Csak amíg nem tanulsz meg konfrontálódni Istennel, amíg nem kerülsz a kínok legvégsõbb határára, amíg nem kezded el feltenni a magad kérdéseit, amíg nem tudsz Istentagadó lenni az Istenért (VELED URAM, DE NÉLKÜLED - Bródy János egyik legnagyobb leleménye), nem értesz SEMMIT...

Olvass több filozófiát, több irodalmat, több könyvet, nézz több filmet, járj nyitott szemmel a világban. Ne létezzen számodra TABU, ne legyen olyan kérdés, amit nem mersz feltenni, mert ALANYI JOGOD, amit kiharcoltál magadnak, SZENVEDÉSES árán és azon az áron, hogy egész életed a VALÓSÁG ÉRTHETETLEN MIVOLTÁVAL VALÓ MEGALKUVÁSBAN TELIK, hogy KÉRDEZZ. Gyermekkorodban még tudtad ezt - mi változott azóta???

Talán az, hogy megszûnt Isten személyes társad lenni?

Igen az. Isten egy kívülálló lett, aki tán nem is létezik, de ha létezik is, semmi köze hozzád. NA EZ NEM IGAZ! Isten te vagy - a bûneid, a kérdéseid, a hibáid is ISTEN. Szóval szedd össze magad, és KÉRDEZZ!

Nem azt kérem tõled, hogy gyújtsd a keresztényekre a templomot. NEM KÉREK TÕLED SEMMIT - EZÉRT MONDOK IGAZAT! Aki nem kér tõled semmit, az lesz a legõszintébb, ezt jegyezd meg...

Nem kérek tõled hitet semmiben, a pénzed sem kell, a meggyõzõdésedre sincs szûkségem, semmid nem kell - azt kérem, hogy értsd meg, hogy Isten a szeretet, a többi pedig egyenlõre NEM SZÁMÍT. Isten ember és ember között lehetséges, egyébként meg NEM ÉRDEKES. És az Ószövetségi talmudista-babiloni isten a kiválasztottság-maszlaggal és egyéb hazugságokkal, meg egyebekkel együtt meg elmehet az Androméda ködbe rezet b*szni.

LÁSS, ne csak NÉZZ. Építsd fel a saját világnézetedet!

Nem lesz könnyû, hiszen a világ folyamat, és te is ebbe a folyamatba ágyazva tudsz csak megnyilvánulni, minden jelenbeli reflexiód már egy múltbeli történésre irányul, mire elhangzik, majd pedig maga is múlttá válik. Így nehéz érdemben megnyilatkozni. És mégis muszáj...

Itt, e siralomvölgyben, a Lucifer-féle valóságban, valaminek a végénél és valami újnak a kezdeténél létezel - tedd fel a kérdéseidet, az ördögbe is!


És, csakhogy a Biblia relevanciáját erodálgassuk kissé: kõsziklára házat építeni hülyeség, tipikusan a mátéi észjárás terméke ez a badarság, aki annyit sem ért a gyakorlati dolgokhoz, mint egy birka. Házat építeni homokra kell, kiváló alapra, stabil alapozásra.

Na, tessék ennyibõl is észrevenni, hogy a Bibliát emberek írták, és, hogy szûkségképpen félreértették Isten szavát. Ennek így kell történnie - nekünk bizonytalanságban kell maradni a végsõkig, mert másképp nem megy. Nem következik be a MEGVÁLTÁS. A szinoptikusok közül mindenki a csodákra, a jelekre, a látványos dolgokra fókuszál - még a racionális, értelmes, tisztességes és írása tükrében hallatlanul szimpatikus Lukács is. János az egyetlen, aki jelképekrõl, aki elvont dolgokról ír Jézus kapcsán, Aki irodalmi, aki individuum. Ezért az õ evangéliuma a legnagyobb érték. Talán a Biblia legnagyobb értéke. Mert õ nem magyaráz faszságokat, mint Máté, nem kivonatol, mint Márk, és Lukáccsal szemben teljességgel irracionális. A Biblia egyik legszebb könyve - emeld le a polcról és gyönyörködj abban, hogy SEMMIT NEM AKAR MEGMAGYARÁZNI NEKED. Ahogy csak VAN, mint egy taoista gondolat a Jangce déli verõfényében, Krisztus elõtt kétszázvalahányban...

Gyönyörû...

Persze õ is beleesik aztán a maga túlzásaiba, hibáiba, õ sem tökéletes - de mérhetetlenül emberi...

És ez az, ami számít...

"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
õ volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel."

Ez a tézis és az antitézis leírása, amely már csak az isteni szintézist várja, amikor is "ami lett", mind visszatér Istenhez. MIND. Nincs pokol (ezen már az iszlám is túllendült), nincs purgatórium - egy ÕSANYAG van és minden ugyanoda, a FORRÁSHOZ fog visszatérni (ezt meg már Seneca is leírta isteni mûvének, a Marcia vígasztalásának a végén).

Én ebben hiszek - minden tékozló fiú hazatér egyszer, és mindegyiket boldogan fogadja majd az Atya. És akkor, ott, mindent megértünk majd, egy szempillantás alatt, és nem lesz többé SEMMI - értsd SEMMI - titok elõttünk. Mert ez egy olyan party, ahova mindenki hivatalos. A világegyetem legtökéletesebbike, ahonnan senki sem hiányozhat...

Én ebben hiszek.

És ez már egy jobb gondolat a Bibliában istennek tulajdonítottak többségénél...

Bezony...
Válasz
offtopic
kõmacska 2012 ápr. 29. - 17:49:43
(20/57)
Jak 4,6 Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
1Pt 5,5 az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.
Válasz
Vinogradov 2012 ápr. 29. - 00:09:51
(19/57)
Nos akkor, némi korrekcióval:

"Az apa bezárta magát a saját írói világába,szinte kívülállóként van jelen a családja életében, nem törõdött a gyerekei érzelmi fejlõdésével"

Ez a történet ennél bonyolultabb. Itt senki sem tekinthetõ hibásnak - ez egy olyan történet, amelynek meg kellett megtörténnie és aminek pont ÍGY kellett megtörténnie. Mert ez apáról fiúra és lányra, és anyára vissza - száll...

Örökidõk óta...



"nem segített a helyes Istenkép kialakításában."

Bocsásson meg hölgyem, a MIBEN??????

HELYES ISTENKÉP?????????????

Miféle Klopstock-os, tanító uras gondolat ez. HELYES ISTENKÉP!

ÉS BERGMAN! EGY KONTEXTUSBAN, KRISZTUSOM!

Hát akkor méltóztassék idefigyelni. Bergman minden filmje, minden írása arról szól, az feszül a háttérben mindig, minden esetben, hogy a bizonytalanság állandó - van-e Isten vagy nincs? Ebben nincs semmi különös.

"Nincsen apám, sem anyám / sem ISTENEM..."

Ez a huszadik századi ember istenképe. Ez a modern ember istenképe. Ez az egyetlen HITELES VISZONYULÁS ISTENHEZ A MODERN KORBAN! Persze léteznie kell Istennek, hiszen enélkül semmi értelme nem lenne a világnak. De, hogy ki az Isten, azt mindenkinek individuálisan kell leképeznie. Ez az igazság. Aki mást mond, hazudik. Mindig. Általában nem csak Neked, magának is.

Ha van Isten, az egyetlen dolog lehet, persze: a szeretet. De ez NEM VALAMI HELYES ISTENKÉP, AMIT A PAP BÁCSI PRÉDIKÁL A TEMPLOMBAN VASÁRNAPONKÉNT!

Ez az utolsó transzcendens kapaszkodó a darabjaira hulló világban, ahol minden nap minden órájában KONCEPCIÓS PER folyik ellenünk (ld. Kaffka), ahol nem kérdezhetünk mert KI VAGYUNK ZÁRVA A TUDÁSBÓL, mert az életünk MEGALKUVÁSSAL kezdõdik - a puszta VALÓSÁGGAL való megalkuvással.

Aztán jönnek senkik, akik a töredékét sem tudják annak, hogy MI, SZENVEDÕK min mentünk keresztül, akik még a HIÁNY HIÁNYÁT sem érzik HELYES ISTENKÉPRÕL prédikálva hazudjanak az arcunkba????

Nem Neked szól ez, te szépeket mondasz. Õszintének tûnsz. Csak próbálom elmondani Neked ezeket a dolgokat...

"DE TE MEGSZÜLETTÉL, ÉS NEM VAGY HÜLYE SE VAK,
HÁT LEGALÁBB NE HAGYD, HOGY LEÁLLÍTSANAK..."

http://www.youtube.com/watch?v=TslWO3P3rew



"A skrizofén lány minden "kapaszkodó" nélkül ki van téve a jó és rossz hatásoknak egyaránt(Isten és Lucifer harca)A démonomok és angyalok sugallatait egyformán érzékeli.(lásd:pókisten)"

A lány érzékeny.

Hiperérzékeny.

Érzi a dminenziókat, és tudja, hogy mirõl van itt szó. Senki, SENKI nem érti igazán rajta kívül, SENKI NEM ÉRT SEMMIT. Itt, ezen a tenger által körülölelt szigeten (bergmani motívum!) indenkire rászakad, a nagy, egyetemes, folytogató, gyilkos északi, Strindbergi dráma, sõt, annál valami ezerszer sötétebb és õsibb: egy pogány, egy gyermekeit felfaló Chronos, egy gyilkos viking, pogány ISTEN CSÖNDJE. Az a világ amelyet Bergman a RÍTUSBAN ábrázol színrõl színre: valami emberfelettien és emberalattian pogány, valami igazán Nietsche-i és germánul vad, miközben végzetes, gusztustalan és elcseszett, mint az élet.

Ezt tessék tudomásul venni. Az élet nem a HELYES ISTENKÉP-rõl szól. Az élet VÉGZETES, GUSZTUSTALAN ÉS ELCSESZETT. Üdv a siralomvölgyben, hölgyem!

"HA ELÕRELÁTÓ CSECSEMÕ LETTÉL VOLNA,
FELKÖTÖD MAGADAT A KÖLDÖKZSINÓRODRA..."

Ez a lány pontosan tudja, hogy mirõl van szó. Õ mindent tud, amit ember tudhat: olyan dimenziókkal szembesül, ami elõtt a többiek csak állnak és néznek. Isten pedig beküldi a nagy fekete pókját, Lucifert, a történetbe, a MOSTba, a VALÓSÁGba, mert így megy ez a történet. Tessék megismerni az antitézist, kérem tisztelettel!



"Az apa szembesül vele,hogy a fiát csak úgy mentheti meg az õrülettõl,ha ezentúl foglalkozik vele,és segít neki a helyes Istenkép kialakításában"

Az ISTEN verje meg a HELYES ISTENKÉPET!

A lány a mérhetetlennel való szembesülésébõl származik ez az egyetlen, hártyavékony jó - hogy az apa, szól a fiához, és a fia rá tud csodálkozni - "apám beszél hozzám". A jó mindig hártyavékony, de a MEGVÁLTÁS is ilyen hártyavékony. Ez a lány MEGVÁLTOTTA A CSALÁDJÁT. Ezt tessék észrevenni. És tessék érte mérhetetlenül tisztelni...

De nem HELYES ISTENKÉPPEL...

A szeretettel, valami ember és ember közöttivel, mocskossal vagy gyönyörûvel, a legmagasztosabbal és a legundorítóbbal - mégis az egyetlennel, ami esetleg segíthet átvészelni ezt az egészet és túljutni ezen a bizonyos SIRALOMVÖLGYÖN.

Tessék szokni a kifejezést - hamarosan az össztársadalmi apokalipszis



"TÜKÖR ÁLT.HOMÁLYOSAN,MAJD HALÁLUNK UTÁN SZÍNRÕL SZÍNRE"

A tükör által homályosan ezt jelenti. A legkétségbeejtõbb tényt az ember életében, amit sokan észre sem vesznek, míg másokat teljesen a hatalmába kerít a félelem, a fájdalom, a szenvedés mérhetetlensége és kétségbeejtõ, elviselhetetlen mélységei. A "tükör által homályosan" nem valami VÁLLRÁNDÍTÁS, hanem az élet legnagyobb DRÁMÁJA. A legnagyobb DRÁMA amit ember átélhet...

A lány visszavezeti a családot a szenvedéshez. Ahhoz az egyetlen dologhoz, amely elkerülhetetlen, és amelynek elviselése, és elviselésének megtanulása az egyetlen, ami segít elfogadni és túlélni az életet.

Az apa és fia beszélni kezdenek - a szenvedésbõl jó születik. Hártyavékony, de jó...

Ez az egyetlen, ami segít elviselni...

A HELYES ISTENKÉP meg rég elfeledett, meghamisított, túlideologizált, vallással ("a vallások csõcselékügyek" - Nietzsche) MEGFERTÕZÕDÖTT HAZUGSÁG.

Na, így néz ki ez a Bergman film. Errõl szólnak a Bergman filmek.

Akinek nem tetszik, nézzen mást.

Aki meg nem érti, az ne magyarázza...

Na, én sem értem, de én meg tudom magyarázni a nem értésemet, amelyrõl maga a film, az életmû is szól. Ez talán többet ér jónéhány vak, fanatikus, idióta vagy szimplán csak spirituálisan elhivatott bizonyosságánál. Talán nem.

De ha már ez sem hiteles magatartás, akkor nem tudom, volt-e valaha olyan?
Válasz
greghouse 2012 ápr. 26. - 10:28:32
(18/57)
Szerintem aki még nem múlt el harminc és nem olvasott eleget (most nem Harry Potterre gondolok) és azt mondja feltétel nélkül szereti és érti Bergmant, az vagy kivételes zseni, vagy - és ez a valószínûbb - hazudós sznob.
Tisztelet a kivételnek.
Nem kell szégyellni, ha elsõre nem tetszik, vagy nem érti valaki. A zenét sem Wagnerrel kezdi el megkedvelni az ember.
Másrészt az sem baj szerintem, ha az emberek mást és mást látnak a filmben, mert a film a nézõ saját szûrõjén megy át, óhatatlanul a nézõ személye is befolyásolja az értelmezését.
Maga Bergman ugyebár ezt nevezte az elsõ igazi filmjének (elsõ címe csak "Opus I." volt, jelezve, hogy a Trilógia elsõ filmje), és szerinte is itt még Isten keresése van, de már benne van az Istenben való csalódás kezdete is. De mindenképp ott van Kirkegaard, akit nagyon szeretett, az esztétikai, az etikai, és a vallási lény, ez utóbbit (amibe végül az apa megy át) hiteltelenné teszi, semmi sem hiteles amit mond. A fõszereplõ a nõ, Karin, aki betegségén át "kívülrõl látja szenvedéseit, és borzalmas" (õ mondja), tükör által homályosan látja istent, a fiú, aki vérfertõzést követ el a nõvérével az esztétikai lény, a mindennapoknak élõ, az orvos férj pedig a kívülálló szemlélõje a három tipusnak, õ leginkább az etikai (vagy logikai) lény. Itt már kezd kialakulni, hogy Bergman szerint késõbb Isten egy olyan valaki, aki csak elindít valamit és közömbös marad (a filmben ki is mondják, hogy elvégezteti a tervét, aztán sorsára hagyja az embert).
A stílusvilága is itt lesz igazán Bergmani, ugyebár színházi rendezõ volt és mindig a színházat tekintette igazi otthonának, kevés színhely, kevés szereplõ, és a kimondott mondatok szavak szimbolikus ereje.

Persze, ez csak az én véleményem, de miért ne írhatnám le. Igaz, nem elõször látom, és olvastam Bergman saját véleményeit is, meg egy kis filozófiát is, könnyebb megérteni. De nem kell megijedni, ha elõször nem megy.
Az egyén saját szûrõjét képtelen megkerülni egy film értelmezésekor, én sem vagyok képes, tehát mindenkinél fennálhat az Arany János féle "gondolta a fene" effektus, bár én támaszkodom arra, amit maga Bergman mondott.
Válasz