(Elöljáróban: ismertem a Polanski - Tate esetet filmtől függetlenül; ill. a 70-es évek nem hoz lázba különösebben.)

Amolyan kellemesen semmilyen volt számomra a film, egyszer meg lehet nézni, de szerintem sokra nem fogsz emlékezni belőle 1-2 hét múlvára. Nekem mondjuk unalmas sem volt , az hogy tudni hová fut ki a történet vége, azért fent tartja a feszültséget.

Volt benne egy-két nagyon erős jelenet, de nem ez a jellemző; pl. amikor Pitt mindenképpen be akar menni a házba, na ott volt egy erős Psycho-s, Bates moteles hangulat :). Ill. a kislánnyal közös jelenetek is szórakoztatóak voltak.

Összességében Tarantinonak ez az a filmje, amit bátran ki lehet hagyni; ha nem látod, akkor sem vesztesz semmit szerintem.

Szerintem zseniális film, zseniális elképzelés. Az egyetlen probléma vele, hogy aki nem ismeri a sztorit, Polanski és Tate , valamint Manson történetét az nem igazán fogja érteni és értékelni, hogy mit is csinált vele Tarantino.

SPOILER ON:
Zseniális elképzelés, hogy a végére egy elégétel formájában lemészárolja Manson "kutyáit". Szerintem minden ember elégtételt érzett, pedig csak egy filmben történt az, amit mindenki kíván, hogy bárcsak így történt volna és, hogy milyen "tarantinosan" áll bosszút azokon az agyhalottakon. Ez mutatja meg, hogy mire képes a film világa, mire kéne mindegy egyes rendezőnek, producernek törekednie.
SPOILER OFF.

Mondjuk az mindenkinek világos, hogy Pitt és Di Caprio zseniális színészek, nagyon jól játszák a figurákat, iszonyat jó hangulata van a filmnek - bár ez Tarantinonál alap és ez sokat elmond egy rendező munkásságáról...

Őszintén bevallom, láttam minden Tarantino filmet, sajnos van, amit többször is végig kellett szenvednem (Kill Bill), de igazán sose érdekelt a műfaj, stílus, amit képviselt.
Viszont életemben nem röhögtem még annyira hangosan, mint ennek a filmnek az utolsó tíz percében, szóval respect. Újra nézni önszántamból sose fogom az biztos, de azt hiszem ennek a filmnek három féle nézője lehet... kb. nagyjából.
1. Aki ismeri Polanski múltját, és végig sík idegen készül a végkifejletre. Zseniális feszültségkeltés, na.
2. Akinek gőze sincs Polanski múltjáról, és végig értetlenül bámulja a tévét.
3. Aki életében valaha is Grand Theft Autozott, és simán átüt a "beülök egy retro kedilekbe, és tolom a retro rádiócsatornákat a városon át" - feeling. Coooolság.

Jó volt Pitt is, Kaprió is, öregszenek, kopnak, csúnyulnak, de legalább lazán.

SPOILEREK IS LEHETNEK!!!
Szia. Igen, én is utaltam rá, hogy szerintem is túlságosan brutális lett volna az eredeti végkifejletet ábrázolni a filmben (ezért is kreálta ezt a mi lett volna, ha történetet a fő történetszálnak Tarantino), de (a másik oldalról nézve), pedig (amire szintén utaltam) egy ilyen minőségű/hangulatú/atmoszférájú filmben lehetett volna a legkeményebben bemutatni azt, és nem egy ilyen Farkasok az ajtónál tucat tinihorrorban--igaz, még nem láttam, de ráakadtam már én is, és sajnos annak tűnik. Látom, hogy a témával foglalkozik több film is még, leginkább a "Helter Skelter" érdekelne, viszont olyan nagyon jó minőségben nem elérhető. Kijött tavaly egy "Charlie Says", idén pedig egy "The Haunting of Sharon Tate" című film, amik szintén ezzel a témával foglalkoznak, igaz, még csak feliratosan (vagy anélkül sem) elérhetőek. Azok sem lehetnek rosszak.
A YT-on én is láttam már két kivágott jelenetet, amiben Manson látható, hát, remélem, hogy amikor megjelenik Blu-rayen/DVD-n, rajta lesz a kibővített, rendezői változat is/vagy valahogy elérhetővé válik, ami majdnem 4 órás, mert én szívesen megnézném azt is, hogy mik is lettek kivágva (szerintem legfőképp a Manson-család leforgatott jeleneteiből történtek ezek).

Nagyon tetszett amiket leírtál, jó volt olvasni. (Kíváncsiságképpen kerestem rá itt a filmre, hogy azóta, amióta Én írtam róla véleményt, még milyen vélemények születtek róla.)
Spoileres lesz:
Amikor előszőr láttam a filmet, kicsit nekem is az volt a benyomásom, hogy miért nem úgy fejezte be a filmet, ahogy valójában történt a sztori, de ha bele gondoltam az eredeti szerinti befejzés nagyon brutális lett volna. Szerintem ezt nem is szabad filmre vinni egy ilyen mészárlást. Elég ahogy olvastunk róla, írásban is részletezve volt rendesen és még csak olvasva is iszonyat volt. Meg lehet arra maga Roman Polanski sem adta volna az áldását....sőt, biztos! Egyébként van fent a neten egy horrornak titulált film erről, Farkasok az ajtók előtt a címe talán és ott sem mutatják a gyilkosságokat részletességgel, sőt kb egyáltalán nem. Én is gondoltam arra is, amit írtál, hogy miért az igazi szereplők voltak a mellékszereplők és miért a valódi sztori volt benne a "körítés"....Én arra jutottam, hogy ugye Tarantino volt az aki először úgy csinált filmet, hogy a jelenetek össze voltak keverve. Tehát nem mindennapian oldotta meg a cselekmények felvezetését. Na most itt meg nem keveri össze, de itt sem mindennapi, mert pont megfordítja a cselekményt, nem "szokványosan" csinál az eredeti cselekmény köré sztorikat és plusz szereplőket, hanem pont fordítva. Úgyhogy szerintem ez is egy specialitása a filmnek. A hangsúly a két főszereplőn van, Dicaprion és Pitten és nagyon jó sztorijuk. Dicaprio a dadogós, sztárallűrrel küzdő kissé B kategóriás színész, mivel mindig negatív szerepei vannak és Brad Pitt a szöges ellentéte, nem színész, "csak" egy kaszakdőr, ráadásul melója sincs éppen, de nem egy majrés, igenis férfias karakter. (Pl amikor a Spah movie ranchen van annyira feszült a hangulat, tökre azt hittem, hogy meg fogják ölni a hippik aztán jól "megvédi magát" ugye.)
Charles Mansonnal van egy hosszabb jelenet, amit kivágott Tarantino, a DVD-n rajta van, de már a youtube-on is fent van. Jelképezi, hogy milyen őrült volt és kiszámíthatatlan.
Benne vagyok a fészen egy amerikai csoportban, akik rajongója ennek a filmnek. Ott írták, hogy pl aki nem tőzsgyökeres Los Angeles-i annak nem lesz ismerős pl az El Coyote meg más helyek. (Milyen jó lenne, ha még ezt is értenék, az még dobna az egészen!) Meg írták, hogy elégtételt éreztek a film végén (érdekes, mert Én is, aztán sajnos nem is vagyok amcsi, pláne nem Los Angeles-i :( ) Írták, hogy emlékeznek erre a szörnyűségre és akkoriban hogy féltek, hogy ha egy ilyen megtörténhetett, akkor bárki otthonába simán betörhetnek és meggyilkolhatják őket. És hogy a végén amikor a Tate villából kijönnek ugye sértetlenül és ott ölelkeznek, az milyen megható jelenet. Meg az is megható amikor megszólal a California Dreaming c. szám, de lassú, szomorú változata, ugye ami jelképezi, hogy a kaliforniai álomnak vége lett ezzel a gyilkossággal.
Egyébként meg igen, nagyon jó volt, hogy a szövegek ugyanozok voltak, mint életben, a "menjetek oda a házba, ahol Terry lakott és öljetek meg mindenkit, boszorkányos legyen" hát elsőre mikor láttam, a moziban a székben kb csúsztam lefele félelmemben. Meg "öljük a disznókat" meg amikor Brad Pittnek mondja a hippi, hogy "a Sátán vagyok".

Ahhoz képest, hogy mennyire fel lett hypeolva, rettentő gyenge. Ha meg azt nézem, ki rendezte, egyenesen sz@r. 3 pont a színészek miatt, de amúgy erre kár volt pénzt pocsékolni. Lassú, vontatott és rettentően unalmas. Kb az utolsó 20 perc ért valamit belőle. 1 hét múlva meg már azt se fogom tudni, hogy miről szólt.

SPOILERES LESZ!!!
Nehéz erről a filmről érdemben írnom, mert mióta beharangozták, reménykedtem, hogy a film fő történetszála a Manson-családra és az ő "tevékenységeikre" fog épülni (mint ahogy egyébként ezt előzetesen több helyen mondták is). Aztán úgy látszik, hogy a végére Tarantino mégis változtatott a dolgokon és nem ezt helyezte előtérbe. Ez ugyanis sajnos csak egy mellékszál, pedig egy ilyen minőségű filmben, én megmondom őszintén, hogy jobban megnéztem volna azt a szörnyű mészárlást, ami valójában is történt, még ha jóval felkavaróbb is lett volna (nem pedig egy alternatív valóság-cselekményt, hogy mi lett/lehetett volna, ha...attól függetlenül, hogy abban én is teljes mértékben egyetértek, ha bárcsak így történt volna igazából is, mint a filmben). Mert hogy olyan jól bemutatja a hangulatot, az atmoszférát, amikor a film játszódik. A díszletek, látvány pazar. A zenék nagyon jók, szintén korhűek, a magyar szinkronnal pedig nekem nem volt problémám.
A színészek és karakterek mind-mind brutálisan jók, Brad Pitt és Leonardo DiCaprio fergeteges alakítást nyújtanak, de természetesen nem csak ők (Bruce Lee karakterének ábrázolása először nem volt világos, ám, miután utánaolvastam az IMDb-n, hogy a The Green Hornet sorozat egy forgatási szünetét látjuk ebben a jelenetben, amikor a kaszkadőröknek, dublőröknek ad eligazítást (ahol ott volt Cliff Booth kitalált karaktere is, mint kaszkadőr), akkor már világossá vált. Az, hogy ki mennyire veszi ezt sértésnek Lee karakterének ábrázolása kapcsán, nyilván, mivel ennyire badass-nek van végig beállítva a filmben Booth, így erre akartak ezzel a jelenettel rájátszani (szerintem/gondolom); maga a jelenet szerintem szintén fergeteges és egyáltalán nem sértő.
Viszont, sajnos a legjobb, leg feszültséggel telibb jelenetek pont azok, amikben a Manson-család hippi karakterei is szerepelnek. Az külön sajnálatos, hogy maga Charles Manson karaktere tényleg csak egyetlen jelenet erejéig van benne a filmben, ezen kívül többször is emlegetik, a módszereit, ideológiáját, stb. De sajnos ez számomra kevés és nincs megfelelően kidolgozva (mint ahogy ezt már jó néhányan előttem is említették). A jelenet, amikor Pitt karaktere elmegy a Spahn-ranchre Mansonékhoz, valami egészen elképesztően izgalmas, végig tapintható a feszültség, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben (amit ő is érzékel), ennek ellenére bemegy a házba, hogy megnézze/ellenőrizze a "régi cimboráját", hogy minden rendben van-e. Itt találkozik elég sok való életbeli "szereplővel" is a Manson-családból, többek közt Charles "Tex" Watsonnal is (Manson jobbkezével), vagy akit brutálisan megver (Steve "Clem" Grogan) is az egyik közülük. Ez a jelenet kb. fél órás (a filmben kb. másfél óra elteltével kezdődik és tart majdnem két óra elteltéig). Utána pedig már nem sok van a szörnyű végkifejletig, ami elsőre úgy tűnik/látszik, hogy az eredeti cselekményeket fogja bemutatni, mivel azért mennek oda Texék (ahogy Manson utasította/küldte őket), hogy mindenkit megöljenek, akik abban a házban laknak, ahol Terry Melcher lakott (az a fickó, aki akkoriban egy zenei producer volt és tárgyaltak Mansonnal egy esetleges zenei karrier beindításáról, ám a meghallgatáson nem nyerte már el a tetszését, így nemet mondott neki, ami meg Mansonnak nem tetszett, többek közt ezért is kereste a régi házában, ahonnan addigra már elköltözött és ahova akkorra már Polanskiék költöztek be; jó, hogy elhangzik vagy kétszer Terry neve, meg minden, de nincsenek ilyen szinten megmagyarázva/kifejtve a dolgok sajnos, ami nyilván abból fakad, mert nem ez a film történetének fő szála (megint csak le kell írnom, hogy sajnos)). Ehhez képest kapunk egy alternatív/fiktív, mi lett volna ha befejezést, ami egyrészt ugyancsak brutális, szintén zseniálisan kivitelezett, ám (és itt most megint csak ezt tudom mondani) én jobban megnéztem volna az eredeti történéseket (amik kifejtéséhez kellettek volna még további jelenetek természetesen). Azért nagyon jók voltak (ha lehet így fogalmazni) az olyan kikacsintások/"easter eggek", mikor például Tex Watson ugyanazt mondja Booth-nak, mikor betörnek hozzá, mint amit igazából is mondott Tate-éknek.
Értem én ezt az álláspontot Tarantinótól, hogy jobb lett volna, ha így történnek annak idején a dolgok (természetesen), és legfőképp ezért vagyok bajban a film értékelésével/értékelésénél is, mert ez számomra most nem olyan, mint a Becstelen Brigantyk végénél volt. A végét tekintve nem erre számítottam, hanem az eredeti cselekmények megfilmesítésére, ami, még egyszer hangsúlyozom, hogy nekem jobban tetszett volna, ha láthatom egy ilyen minőségű film végkifejleteként, és nem azért, mert mekkora szörnyűség is volt. Azért is írtam többször, hogy egy ilyen minőségű filmben, mert látom/tudom, hogy készültek már filmek, amikben a fő szál ez, de nem tudom, hogy azok ilyen jó minőségűek, korhűek, kidolgozottak-e, stb.
Maga a film számomra egy percig nem volt unalmas, sok helyen inkább izgalmas, rendkívül feszültséggel teli, vészjósló hangulatú, lehetne még sorolni a kifejezéseket, de nekem kevés/sajnálatos volt, hogy a Manson-családos/Sharon Tate-es/Polanskis-szál csak egy mellékszál volt a történetben.
Mindezt figyelembe véve egy jó erős 8/10-re értékelem a filmet (igen, sajnos nálam 2 pontot / ~20%-ot elvett ez az élvezhetőségi élményből, akármilyen jó film is).

Megpróbáltuk. Fél óra után feladtuk és töröltem. Ennyi kritika elég is ...

Taraninónak sikerült szájbahugyoznia magát, ugyanis a Kill Bill-ben azzal tisztelgett Bruce Lee előtt, hogy a főhősére ráadta azt a jellegzetes sárga kezeslábast, amit Lee a Halálos játszmában viselt, ráadásul az 1 inches ütést is belerakta. Itt pedig Bruce Lee-t egy megalomániás fhaszkalapnak akarja beállítani aki kötekszik, nagyképű, ostoba, ráadásul Brad Pitt szhar karaktere is becsicskítja, mint egy 4 éves kislányt... nem érdekel, hogy Tarantino mekkora rendező, ez a film egy qrva nagy tiszteletlenség több már nem élő személy és azok családtagjaival szemben is! Ennek tetejébe még unalmas is, idegesítőek a karakterek, a színészekre nem illettek a rájuk osztott szerepek stb. Szóval Tarantino nálam végleg elásta magát, ezzel a penetráns szharszagú trágyadombbal. És úgy tűnik még sokan így gondolják...

Töxar

Imádom Tarantino filmjeit de igy utólag osztályózva sajna top 8-9 filmje a mesternek , talán jacki brown gyengébb , bealudtam felélénél , pedig otthon néztem 4k blu változatban , na jó Brad meg az uccsó fél óra ! A Kutya ok !

iszonyatosan vontatott, eszméletlenül unalmas első másfél óra, amit simán át lehet lépni, mert azon kívül hogy pár kifutó szériás középkorú férfi szinészt majmolnak, semmi sem történik, az utolsó 30 percnek van értelme, ennyi, szerintem ennek semmi értelme nem volt, hogy megcsinálták... csak Tarantino fanatikusoknak ajánlom, de inkább nekik se...

Ha nem vagy Tarantino rajongó és nem ismered az eddigi filmjeit, akkor ez BIZTOSAN NEM FOG TETSZENI.

Én szeretem Tarantino filmjeit, megvan egy nagyon sajátos stílusa, amit nehéz leírni. Kill Bill 1-2 tőle a kedvencem, utána a Django és a Becstelen Brigantik.

Előbb leírt filmekre is jellemző, hogy viszonylag lassan halad a történet, de az érdekes, pattanásig feszült párbeszédek fenntartják az érdeklődést.

Ez a film viszont ISZONYATOSAN VONTATOTT. Gyakorlatilag semmi nem történik benne, csak annyit csinál a film, hogy a 60-70-es évek hangulatát igyekszik átadni. Már az első félóra után ki akartam kapcsolni, de végig szenvedtem utána. Úgy érzem most, hogy 2,5 órát kidobtam az életemből, amit sokkal hasznosabb vagy érdekesebb dolgokkal is tölthettem volna.
Megértem a stílusát, de ez nem jött át és szerintem Tarantino átesett a ló túloldalára.

Ha Tarantino fan vagy, csak akkor kezdd el nézni ezt és ha nem tetszik az első félóra, kapcsold ki, mert utána még 2 óráig ugyanaz a semmi történet fog menni.

A 70'- es évek "fílingje" átjött a díszletekben a jelmezekben és a zenében. Ez tetszett. A színészek és a 70' miatt 10/7

Hatalmas film! 10/10 Csak ajánlani tudom!

Spoileres lesz!!!!!!!!!! előre szólok.


Ennek a Tarantino filmnek is megvannak a maga erősségei, ill. a szokásos, csak erre a rendezőre jellemző szórakoztató stílusjegyei (bár mintha filmről filmre egyre kevesebb lenne belőlük, pl. ebből is hol voltak már azok a tényleg hosszú és egyben sokszor vágatlan, de mégis annyira jó dialógusok amelyek a korai filmjeit jellemezték?), de összességében vhogy nem is tudom……….. eleve azért nem volt ebben a témában 160 perc. Persze a hosszú játékidő is egy tipikus jellemzője Tarantinonak, csak vhogy régebben azért indokoltabbnak érezte az ember. Itt pl. az a Playboy villás jelenet is miért kellett? Mi is történt ott? Hát a film szempontjából biztos hogy semmi érdemleges. Akkor már legalább Hugh Hefner-t megjeleníthette volna vki benne, hogy mégiscsak legyen vmi apropója. És ez amit most kiemeltem csak egy volt a sok ilyen közül.

DiCaprio persze nagyon jó itt is (külön élvezhette gondolom a sok szerep a szerepbent). Pl. nagy pillanat volt az is amikor a forgatási (ebéd)szünetben elsírja magát, merthogy miközben mesél a kislánynak hogy miről szól az éppen olvasott regénye, ráeszmél hogy mennyi párhuzam van az ő pályafutása és az éppen olvasott regény főszereplőé között. Bár abból a jelenetből is talán ki lehetett volna még többet hozni azzal ha elárulja a lány hogy kicsoda, és pl. bemondja hogy Meg Ryan, vagy Nastassja Kinski, vagy Virginia Madsen (ők mindannyian 8 évesek voltak 1969-ben, ahogy a filmben látható gyerekszínész is), ezzel is egy újabb hírességet (vagy legalábbis annak nevét) szerepeltetve Steve McQueen-é mellett. Csakhogy hadd lessünk ezen is :)

Vagy amikor Timothy Olyphant karaktere hozza kellemetlen helyzetbe azzal hogy elkezdi arról faggatni hogy

Timothy: Figyelj, valamit muszáj megkérdeznem tőled. Tényleg előled halászta el McQueen A nagy szökést?

Leo: Nem voltam meghallgatáson, nem találkoztam John Sturgesszel, szóval nem mondhatnám, hogy elhalászták előlem a szerepet. De az a hír járja, hogy egy röpke pillanatig McQueen fontolgatta, hogy lemondja a filmet, és akkor egy ideig rajta voltam egy négyfős listán.

:DDD Amúgy itt végképp rájön az ember (ha addig esetleg még nem történt volna meg), hogy ez a Rick Dalton talán mégsem egy akkora ász, mint amekkorának mondjuk a film legelején még kinéz. De különben ez is egy jó oldala volt a filmnek sztem, tehát a karakterrel ez a lecsúszott színészes drámai vonal. Amely vonal talán abban a lakóbuszos Leós elfelejtett szöveg miatti kiakadásban éri el a legszomorúbb de egyben mégis a legviccesebb csúcspontját, hiszen miközben röhöghetünk magán az őrjöngésén közben sajnálhatjuk is a sorsát, hogy az odáig jutott hogy amiatt ilyeneket őrjöng:
https://www.youtube.com/watch?v=Fz2uexMDwAE

De! az igazán érdekes arc az mégiscsak a Pitt által alakított Cliff, akiről nem mellesleg még azt sem tudjuk meg hogy tényleg megölte-e a feleségét (hiszen az a hajós jelenet nem lett végig megmutatva), ezzel is növelve a karakter személye körül kialakuló elemi feszültséget, főleg a film utolsó stádiumában.

És hát akkor a vége. Az (is) különben nagyon jó Tarantinoban, hogy nála sosem tudhatod hogy mi lesz a vége/ki marad életben stb., és a Becstelen Brigantyk óta tisztában vagyok vele hogy a történelemhamisítástól sem riad vissza. Ez persze nem feltétlen baj (ezek a filmek úgyis is csak az ő univerzumában működnek/léteznek, tehát ha elfogadjuk közben a rendező sajátos játékszabályait a történetvezetésre/dialógusokra/koreográfiára/emberi anatómiára egyszóval mindenre vonatkozóan), sőt mint írom épp ellenkezőleg, mert így legalább nála tényleg sosem lehet tudni hogy mi lesz. És épp ezért így, ebben a filmjében is végig lehet izgulni azon hogy mi lesz Rick Daltonnal, Cliffel, az ő blökijével :) nameg persze mindenekelőtt Polanski feleségével és az ő barátaival, már ha lesz velük egyáltalán valami



De a soundtrackje miatt is végig olyan nagyon szeressem vagy ne szeressem kettőség volt végig bennem. Értem ezalatt hogy pl. egyrészt a zenekar rajongójaként nyilván jólesett hogy két Deep Purple szám is felcsendült a filmben (a Kentucky Woman: https://www.youtube.com/watch?v=iJ1RNT8x4FA és a Hush: https://www.youtube.com/watch?v=W1PNvopXjbg ), ahogy erős mosolyt csalt az arcomra pl. a Mrs. Robinson https://www.youtube.com/watch?v=9C1BCAgu2I8 is, meg nyilván a California Dreamin https://www.youtube.com/watch?v=9YicQtP-xyg is nagyon adta a kor hangulatát. Csakhogy: mindemellett én a régi Tarantino filmekben pont azt is szerettem hogy egy csomó (addig nekem) tök ismeretlen előadó tök ismeretlen vagy lehet annak idején nem tök ismeretlen, de azóta tökre elfelejtett, de közben meg tökjó számaira hívta fel a figyelmem (az egyik legjobb példa erre az hát persze hogy a Ponyvaregény Misirlou-ja: https://www.youtube.com/watch?v=V4eEqN4HY7Q Dick Dale-ről addig azt se tudtam hogy létezett). Na ilyen „felfedezést” ez a film se nagyon nyújtott - amit a legutóbbi, régebbi korokban játszódó filmjeiben (amely korokban még mint olyan hogy könnyűzene még nem is létezett ugye) még csak-csak megértettem és így elfogadtam, de egy 1969-ben játszódó filmnél már azért elvártam volna Quentintől hogy prezentáljon már nekem pár akkori, ismeretlen vagy közben feledésbe merült gyöngyszemet is.


Összességében ez egy tipikus 4-es nekem. Négyes csak azért mert a műsorideje ellenére elég kevés az igazán szórakoztató pillanat/jelenet/párbeszéd/egysoros benne (lásd Ponyvaregény, amiből oldalakat lehet idézni, vagy pl. Mr. Drapp/Mr. Szőke aranyköpései a Kutyaszorítóban-ban - ebből mit fogsz?). Viszont a kort azt meg nagyon szépen megidézte, és mivel én amúgy imádom ezt a kort, ebből a szempontból meg végig imádtam ezt a filmet is nézni. + mint írtam nekem a befejezés is tetszett. Szóval tényleg, ez számomra amolyan tipikus „jó”, ill. kiegészíteném: jó volt egynek. Ill. egyszer. Mert amúgy ez megint nem egy olyan Tarantino film lett amit gyakran elő fogok még venni, akárcsak egy-egy jelenete miatt (mint ahogy a 90-es évekbeli gengszterfilmjeit szoktam, mindez persze összefüggésben azzal is amit pár sorral fentebb írtam). Mindenesetre az Aljas nyolcas-hoz képest így is kellemes felüdülés ez a film, nekem az volt a mélypont az eddigi munkásságában (azt 1xűen már untam, annyira vontatott volt). Nameg: oké mint írtam, ehhez a korhoz én is vonzódom és tudom hogy Tarantino is (ennek már ezen film elkészülte előtt is kb. kismillió jelét adta), tehát meg van értve hogy fontos volt neki ez a film. DE!!! akkor is, végre visszatérhetnénk már a jelenbe egy Tarantino filmben, annak mostmár nagyon tudnék örülni. (De ezt meg lehet már hiába is várom, merthogy úgy néz ki hogy a köv. - és egyben elvileg utolsó! merthogy azzal meglesz a 10. rendezés - project egy Star Trek film lesz. WTF????????????? :( )


Ja és még egy végső gondolat: azzal amúgy nem értek egyet hogy Tarantino ezzel meggyalázta volna Sharon Tate emlékét (mint azt olvastam nem egy helyen). Erre a filmre esetleg a hippik ill. a velük szimpatizálók nézhetnek némileg rossz szemmel, hiszen a kor messze legjellegzetesebb, legjelentősebb szubkultúrája egyetlen, a Manson vezette bűnbanda képében jelenik meg - bár sztem ez is elég erőltetett, elvégre ezek a Spahn-tanyáról jövők tényleg kegyetlen gyilkosok voltak ill. azokká lettek hippiség ide vagy oda, ezen nincs mit szépíteni. És ha egyszer Tarantino Mansonékról és az ő Helter Skelter-jükből akart filmet készíteni…….

Meg különben is, csak meghallgatom újra Scott McKenzie örökzöldjét, a San Francisco-t
https://www.youtube.com/watch?v=7I0vkKy504U

vagy akárcsak belenézek újra a Michael Wadleigh rendezte Woodstock c. dokuba
https://www.youtube.com/watch?v=wo_ijYTcu3A

és máris helyreállt bennem a világ rendje=máris újra úgy érzem hogy rossz korba születtem, merthogy a 60-as években akarok élni :( és term. így, ill. csakis így, hippiként :) (Manson és a többi Jézus-mozgalmas ill. egyéb szélsőséges meg min. tehet egy szívességet)

Ez a film Tarantino maszturbálása a 60-as, 70-es évekre és annak filmes világára. Hangulatban jó, visszaköszön a hippikorszak, szépen vannak beállítva a jelenetek, de még Tarantinohoz mérten is vontatott. Nincsenek meg a tipikus, hosszúra nyúlt párbeszédek, az ezeket megtörő szürreális jelenetek. Annyi történés ugyan mindig van, hogy ne fulladjon teljes unalomba, de nem több. Az utolsó 20 perc egy kicsit kárpótolja a nézőt.

Négyszer próbáltam meg végignézni. Nem ment. Annyira unalmas, annyira nem ad azonosulási pontot senkivel, hogy pár perc után jön a telefonnyomkodás...

Elszomorítóan unalmas, lapos sztori és a Tarantinos vérengzés is nagyon gyenge volt, Pit és Leo jók voltak, de ezt a filmet ők sem mentik meg sajnos :(

Ez a film egy kalap szar... Se történet, se látvány, se teljesítmény, semmi... Ezt egy elsőéves gimanzista leforgatja... Pff... elpocsékolt 2 óra... Soha többet!