Akármennyire is szalmabábozol (pláne flood-olsz), az említett jelenet akkor is erre a filmre való utalás:

"Hát nem. Az történetesen, egy konkrét western-filmre (annak egy jelenetére) való utalás."

Nem. Amire te gondolsz, azt easter-eggnek hívják a filmekben, és csak annak nem szúrja ki a szemét, hogy a kameramozgással, a stílussal és a beállításokkal is utal a westerfilmekre Tarantino, aki nem akarja látni. Ehhez még csak egy konkrét filmet sem kell felismerni, hiszen a lassú, elnyújtott cowboy lépések és a vízszintes kamera svenkek annyira jellemzőek erre a stílusra, hogy ahhoz nem is érdemes kommentárt fűzni.

Viszont azzal kapcsolatban, hogy mennyire volt teljesen hiteles a rekonstrukció, ahhoz talán elég a tanya történetét felidézni:

https://www.history.com/news/spahn-ranch-manson-family

vagy éppen a képeket:

https://rxstr.com/spahn-movie-ranch/

amikből egyébként döbbenetesen jól látható, hogy valójában mekkora kutatómunkát végeztek el a film készítésekor, hiszen még a filmben megjelenő lányok kinézete, sőt még az üléspozíciójuk is 1:1 megfeleltethetők azoknak a fényképeknek, amik fennmaradtak. Az, hogy a két lány kijön az épületből és felveszik azt az üléspozíciót, amiben a korabeli fényképek készültek, na ez nem easter-egg, hanem a hűha kategóriája.

És akkor most így, könnyed selyemzsinór formájában megküldve és valóban csak a miheztartás végett szeretném megjegyezni, hogy az ebben a filmben látott épületekben soha az életben nem forgattak korábban filmeket, merthogy ezek totálisan új(!) díszletek voltak arra való tekintettel, hogy az eredeti Spahn tanya úgy a 70-es évek elején leégett, és szinte semmi sem maradt meg belőle.

Talán nem véletlen, hogy nem is rajongtak arrafelé azért, hogy újra felépítsék a tanyát:

https://www.indiewire.com/2019/08/manson-cult-ranch-once-upon-a-time-in-hollywood-upset-locals-1202163991/

Draft összefoglaló fordítása a lényegnek:

"Reméltük, hogy az igazi Spahn Movie Ranchon forgathatunk, de azt időközben teljesen kiradírozták a történelemből. Viszont szerencsére egy kicsit lejjebb megtaláltuk azt a Corriganvill Movie Ranch-et, ami jelenleg nincs magántulajdonban, ezért megoldható volt a forgatás ezen a helyen. Csakúgy mint a Spahn Ranch, ez a helyszín is szerepelt egyszer már egy western jellegű jelenetben, és ez a helyszín is lehetővé tette, hogy úgy építhessük fel George Spahn házát egy dombtetőre, hogy az ne legyen messze Santa Susana szikláitól."

Magyarán szólva, az általad említett easter-egg lényege éppen az volt, hogy elhitesse azt, hogy "igen, ez volt az a helyszín", ahol sok filmet forgattak az 1940-1950-es években. Csakhogy ezen a filmen kívül ott soha nem forgattak semmit, és már nem is fognak. Nem volt véletlen tehát az, hogy még az autóroncsokat is bemutatta Tarantino, nem csak a "rendbehozott" területet, hiszen nem is azért kellett a manson szektának távoznia, mert gyilkoltak, vagy mert nem feleltek meg Spahn "igényeinek" a lányok, hanem azért, mert más "piti" ügyekben a hatóságok már keresték őket.

Egyszerűen fogalmazva teljesen egyértelmű, hogy Tarantino egy történelmileg döbbenetesen hiteles rekonstrukciót hozott létre a tanya 1969-es állapotáról. És minden létező jelenet csak azt erősítette meg, hogy "ez volt az a hely". Pedig ez csak egy illúzió volt. És ami mégis olyan tökéletesre sikeredett, hogy azt még a western filmek jeleneteinek a legnagyobb ismerői sem vettek észre.

Na többek között ezért egy korszakalkotó zseni Tarantino.

*

Viszont engedelmetekkel, én ezt a témát a részemről lezárnám, mert amiket elmondtam nektek, azt bárki megismerheti, hiszen ezek nem fikciók, vagy mesék, hanem történelmi tények, amik bárki számára hozzáférhetők.

Legyen boldog életetek, további jó filmezést, szórakozást!

"Logikád szerint, akkor a Bruce Lee-s jelenetben tulajdonképpen csak "verekszenek" egy jót Brad Pitt és a Bruce Lee-t alakító színész, hogy elüssék az időt valahogyan. Ugye?"

Ez a kérdés meglepő, mivel erről éppen leírtam a véleményem az eredeti hozzászólásomban. Akkor kicsit bővebben is írok erről.

Tarantino a western mellett Bruce Lee feltétlen tisztelője is, lásd például a Kill Billben a főhősre adott ikonikus sárga melegítőt. Azonban ez sem akadályozhatja meg abban, hogy a filmtörténet egyik legnagyobb mészárlását úgy vigye vászonra a 88 eszement legyilkolása során, hogy abban semmi sértő ne legyen és egyáltalán ne tűnjön paródiának. Valahogy annak a jelenetnek és Pai Mei "harcművészetének" minden szürrealitása ellenére - vagy talán éppen ezért - ereje és mondanivalója van, és a legkevésbé sem nevetségesek. Ezt nem felejtve kell tehát arra a viszonylag új "legendára", avagy megtörtént eseményre utalni, amely szerint az egyébként a forgatáson kaszkadőrként jelen lévő Gene LeBell egyszer meg tudta lepni Bruce Lee-t. Mondjuk, ismerve a méreteit és a harcművészeti tapasztalatait ez egészen hihetőnek tűnik. Ráadásul barátok is voltak, szóval ebbe simán belefért volna egy forgatáson egy olyan judo mozdulat, amivel odaveri egy kellék autóhoz. Egy dolog ugyanis bizonyos, akkoriban a forgatáson bizony látták Bruce Lee-t megverni, elesni, hiszen ez a szerepével járt abban a sorozatban. Elvégre, nem ő volt a főhős... ami elég sokat elmond az akkori színvonalról, amiben egy kínai örülhetett annak, ha nem idétlen fogsorú selypítő idiótaként állították be.

Éppen ezért én úgy gondolom, hogy annak a jelenetnek a lényege az volt, hogy "fikciós hősünket" (Brad Pittet) olyan piedesztálra emelje Tarantino, és olyan készségek birtokosaként prezentálja, ami egyértelműen irreális lett volna nem csak akkoriban, hanem manapság is. Ezzel pedig a véleményem szerint éppen azt szerette volna kifigurázni, megalázóan bemutatni, hogy sacc/kb milyen elvárást és rágalmakat fogalmaztak meg Polanskival szemben, akit bizony irgalmatlanul besároztak már akkor is. Ez is egy elégtétel volt tehát Polanski számára, hiszen ha van valaki, aki nagyjából a tökéletes ellentéte a Bruce Leet verő Gene LeBell legendájának, akkor az ő. Mindez pedig pontosan kiadja a film címét, azt, hogy MIT vártak volna el egy filmtől akkoriban az emberek, milyenek voltak a filmek, a "hősök", akik mellett egy Bruce Lee csak álarcos mellékszereplő lehetett, és hogy miképpen szerették volna a sztorit megfilmesíteni. Elég ebben az ügyben azokra a western filmekre utalni, amikre hivatkozni szeretnétek éz amikben mindig a cowboyok és a katonák voltak a hősök és a jók, a felsőbbrendűek, a becsületesek, az indiánok pedig a csúnya és gonosz-koszos primitív alkoholista vérszomjas gyilkos népség. Na ennek a korszaknak valóban vége lett a '60-as években, de ez talán nem is akkora baj. Ronald Reagent sem a filmes zsenije alapján ítélik meg, hanem az elnöksége alapján. Talán nem is véletlenül.

Az ártatlanságot és az ártatlanság korát ugyanis a szó szoros és átvitt értelmében is meggyilkolták mansonék. Nem az volt az új kor kezdete. Még csak nem is az volt a réginek a vége. Akkor az dőlt el menthetetlenül, hogy a régi világ helyébe nem a tisztaság, az ártatlanság fog kerülni, hanem a hideg és számító profit, ami a maradékát is be fogja darálni a hippy mozgalomnak és a világ megváltására irányuló tiszta elképzeléseknek.

Abban a világban pedig annak az életformának és azoknak a filmeknek, amik addig készültek - egyszerűen már nem maradt hely. Ezért volt egyszer egy ártatlan Hollywood is, és lett belőle valami egészen más. De ez már egy másik történet. És én úgy gondolom, hogy többek között erről fog szólni Tarantino utolsó filmje.

Hát valahogy sejtettem. :)

"Az a része a filmnek történetesen éppen egy egészen pontos történelmi rekonstrukció."

Hát nem. Az történetesen, egy konkrét western-filmre (annak egy jelenetére) való utalás.
Most szándékosan nem írom le a címét, aki ismeri (szerintem az egyik legjobb a műfajban) és olyan sokszor látta mint én, annak biztosan beugrott.
Neked nem.

?????

Hogy lehet "meggyalázni" vagy "lelakni" egy elhagyott, amúgy még csak nem is ikonikus díszletet avagy helyszínt? Az utolsó jeleneteket talán évekkel korábban forgatták a díszletekkel. Ezek ráadásul eleve csak díszletnek épültek, ezért évek múlva már alanyi jogon kezdett leromlani az az állapotuk, amit eleve nem is építettek lakhatóra. A díszletek szerepe a forgatás végéig tart, akkor vagy elbontják azokat, vagy otthagyják mint a pilisi egri várat. Nem mellesleg, olyat se állított még senki, hogy mansonék lakták volna le a tanyát. Azt meg gondolom te sem gondolhatod komolyan, hogy éppen az USA-ban, a vadnyugaton ne zavarták volna el ezeket egy értékes birtokról, vagy egy forgatás helyszínéről.

Történelmi tényekről ezért nem érdemes vitát nyitni, mert azok magukért beszélnek.

A manson szektának esélye se lett volna odaköltöznie Amerikában, ha nem végeztek volna "hasznos" munkát. Mi sem állna távolabb tőlem mint az, hogy a szektát védjem, de sajnos a közismert történelmi tényekkel teljesen felesleges vitatkozni: a manson szekta önmagában csak egy volt a számos hippy mozgalom közül, és ha nem mészárolták volna le brutálisan Sharon Tate-et és a társait, akkor ma a létezésükről se tudnál. A helyszínt és az ott történteket tehát azért kellett bemutatni, mert ez volt a mészárláshoz vezető egyik fontos történelmi szál. Ha ez egy vizipipabár lett volna, akkor azt mutatta volna be Tarantino, akárcsak az étterem esetén, ami szintén egy történelmi helyszín volt.

Már hogyne mondana.

Az a része a filmnek történetesen éppen egy egészen pontos történelmi rekonstrukció. Abban a részben a manson banda "székhelyét" mutatta be Tarantino, egyben hitelesen rekonstruálva azt is, hogy milyen módon ellentételezte a tulajdonos számára az ottlétüket a szekta.

Ebből a szempontból az, hogy azon a tanyán régebben felépítettek egy western díszletet is, az éppen azért lényegtelen ebben az esetben érvként, mivel ez egyszerű egy történelmi tény. Az is történelmi tény, hogy az a díszlet addigra már régen elhagyatott volt, leromlott állapotú és ezért az épületeket már nem is használták semmire. Ebből pedig éppen az következik, hogy nem a gyilkosság UTÁN múlt el annak a birtoknak - és az italospagettiwesternnek - az állaga, hanem jóval korábban.

Ebben a kontextusban tehát azt állítani, hogy Tarantino ez előtt a leromlott állapotú és kvázi elhagyott díszletnek tisztelgett volna, az egyenértékű azzal, mintha éppen a manson szektát éltetné azért, mert úgy-ahogy karbantartották és rendbehozták ezeket az építményeket. És mint már említettem, bár Tarantino képi világát sokan tartják betegnek, viszont eddig még senki sem tartotta őt annyira betegnek, hogy egy addigra már javában letűnt kor emlékét a manson szekta éltetésével kívánná elérni.

"Éppen ezért zárható ki, hogy ezt az eseményt használta volna ki Tarantino arra, hogy a spagettiwesternt éltesse, vagy annak állítson emléket. "

Nem az eseményt használta ki, hanem egyértelmű utalásokat tesz a filmben erre.
Kíváncsi vagyok, hogy ez a kép a filmből, mond-e neked valamit:

Nem is baj. A lényeg az, hogy ezzel a végszóval szerintem lezárhatjuk a beszélgetés. Peace? :)

"Tarantino filmjében Sharon Tate nem hal meg, a valóságban viszont meghalt."

Éppen ezért zárható ki, hogy ezt az eseményt használta volna ki Tarantino arra, hogy a spagettiwesternt éltesse, vagy annak állítson emléket. Ez azonban csak apróság ahhoz a totális tárgyi tévedéshez képest, amit írtál, egyszerűen nem is tudom, hogy azokat honnan szedted, mert azok mondjuk a valósággal köszönőviszonyban sincsenek, lásd:

"Sharon Tate halálát követően (nem feltétlenül emiatt, de Tarantino ezt választotta viszonyítási pontnak filmjében a szekták megjelenése mellett) Hollywood elindult a tömeggagyi filmek gyártásának irányába."

Hogy mi van?

Hiszen amit ezek után írsz, az teljesen nyilvánvaló tudatlanságból fakadhat csak:

"A 70-es évektől megjelentek olyan nagy franchise-ok vagy elkezdték kinőni magukat, mint a Star Wars, Star Trek, James Bond stb,"

Csak hogy tisztázzuk:

- A Star Trek (TOS) 1969-ben egészen konkrétan becsődölt, és csak az 1970-es években készített IGÉNYES mozifilmek mentették meg a bukástól. Ettől függetlenül francise formában legfeljebb az 1987-től lehet értelmezhető, merthogy addig egy szintén nem túl sikeres animáción kívül nem is volt sorozat.
- A James Bond széria 1962-től indult és éppen lezáródott akkoriban Sir Sean Conneryvel, akinek a helyét pár évvel később vette át Sir Roger Moore, akivel lényegesen megújult a sorozat minősége
- A Star Wars 1977(!)-ben érkezett a mozikba, tehát a 70-es éveknek igen nehéz nevezni a franchise-ok kinövésével kapcsolatban, hiszen ha nagyon akarjuk, akkor is a 80-as éveket kellene írni, amikor elkészült a két folytatás,az eredetileg egyetlen fimből álló történethez. Amit annak idején annyira nem vettek komolyan a Fox-nál, hogy az összes franchise és egyéb kapcsolt jogot Lucasnál hagyták.

Az általad felsorolt három példa tehát éppen a szarva között a tőgye esetét testesítik meg, ezek ugyanis éppenhogy vagy nem az 1969 utáni éra termékei, vagy nem az 1970-es éveké. Franchise szempontból azonban mindegyik jóval később futott fel (már amennyiben a James Bond szériát annak lehet tekinteni, szerintem nem). Ráadásul mindegyik szériára igaz, hogy lényegesen igényesebbek voltak az elődeiknél, egészen pontosan a Star Wars akkora minőségi ugrás volt látványvilágban és filozófiában szinte bármihez viszonyítva, ami még ma is figyelemreméltó, nemhogy akkoriban.

Nézzük akkor a western műfaját. Itt éppen arra érdemes utalni, hogy a klasszikus western éppen az 1960-as évek elején kezdett kimúlni, akkor jött az italo-spagetti időszak, amit egyébként valóban lezárt az 1969-es év környéke, csakhogy pozitív, minőségi értelemben. Ekkor kezdődött meg ugyanis talán éppen a Volt egyszer egy vadnyugattal az a világ, ami elsöpörte az addigi igénytelenséget. Márpedig a Volt egyszer egy vadnyugat (akárcsak a jelen értekezés tárgyát képező film) döbbenetes volt a maga korában, az ugyanis szabályosan sokkolta az amerikai nézőket. Az, hogy Ford játssza a rossz fiút és megöl egy gyereket, az valami olyasmi volt, amit soha addig nem láttak. Nem is értették a filmet, el is tartott egy darabig, néhány évtizedig, amíg a helyére került és hiteles történelmi filmként beválasztották az Amerikai kongresszus nemzeti filmtárába. Azt pedig talán nem is részletezném, hogy Sergio Leone később filmjei, vagy éppen Clint Eastwood filmjei mennyire más minőséget képviseltek, mint az 1960-as években készült "italo-western" filmek. Ha pedig most a korszak egyik legzseniálisabb western filmjét, az amúgy 1970-es Kelly Hőseit is felhozom példának, akkor elég világossá válhat, hogy éppen az igénytelenségnek vetett véget az 1970-es évek, és ha van valami, ami feltűnik az az, hogy a 70'-es években sokkal igényesebbé váltak a filmek, mint a korábban elkészültek. Itt most nem is utalnék másra, mint arra, hogy miiközben az egyébként elképesztően zseniális és egészen jó történelmi betekintést nyújtó Halál ötven órájában széria amerikai tankokat szerepeltettek és egyetlen korhűt sem - addig a Kelly Hőseiben a Sherman tankok valóban azok is voltak, a Tigriseknek pedig legalább a tornyát megépítették, hogy hitelesebb legyen a látvány. Ebből következően teljes mértékben kizárható, hogy az "igényes western" elmúlásáról értekezett volna Taranatino, annak a kora ugyanis éppen akkor érkezett el.

Ebből következően a Volt egyszer egy vadnyugat éppen az a művészfilm, ami örök érvényű marad és messze nem kevesebb mint bármely más - öncélú - művészfilm. Múvészfilmet ugyans lehet úgy is készíteni, hogy a közönség imádja, erre egy remek példa az amúgy western műfajú Farkasokkal táncoló.

"Ráadásul Tarantino odáig van a westernfilmekért és ezt nem is titkolta soha."

Minthogy ebben a témában két filmet is alkotott, így ebben semmi meglepőt nem látok. Abban viszont igen, hogy azt hiszed, az 1960-es éveket sírná vissza. Azt ugyan nem, hiszen az ő filmjei mindenképpen azok közé illeszkednek, amik Sharon Tate HALÁLA UTÁN készültek. Mert igényesek. Nekem speciel ezek a filmjei éppen nem jönnek be, de ez ízlés kérdése, éppen ezért erről nem nyitunk vitát.

"Ideje megtanulni művet értelmezni, részemről lezártam a beszélgetést, mert már így is sok agysejtembe került ez bránerméregető felesleges diskurzus."

Tudod, mire az ember eljutna oda, hogy akár még lenne is miről beszélni veled, addigra rájön, hogy ez sem szólt másról, csak a péniszirigységről. Kár.

Tarantino művészetét sokan tartják "betegnek" a képi világa miatt, de még soha nem hallottam olyan véleményt, amely szerint annyira beteg lenne a lelkivilága, hogy egy, a szó szerint az egész világot megrendítő és megrengető mészárlás történetvezetésével kívánna egy - a filmvilágban azért nem a művészet netovábbjának tartott irányzat előtt "tisztelegni".

Éppen ezért én úgy vélem, hogy ha valakiben ez egyáltalán felmerül, annak ideje felülvizsgálnia vagy a hozzáértését, vagy a saját gondolatvilágát.

Nagyon szeretném, ha nem offolnád szét a topicot csak azért, hogy mások ne olvashassanak el egy, a tömegek által leírt ajnározás és leszóláson kívül eső hozzászólást. Szerintem zárjuk le ezt a témát, mert ebből te ne jöhetsz ki jól.

Az a "mester", aki annak ellenére sem jön rá, hogy miről szólt a film, hogy a szájába rágták a bemutató előtt - egy gyilkosságtól - annak a véleménye nem igazán releváns a filmek területén - sem.

Éppen ezért bocs, de ebben én nem vagyok partner. Ha nincs érdemi mondanivalód, akkor keress hozzá más alanyt.

Túl hosszú és értelmetlen... elcsesztem az életemből 3 órát, pedig tölthettem volna kellemesen is, például megnézek egy jó filmet.

Hú de túl tudod magyarázni a semmit.

Antonio Margheriti neve fel sem merülhet Sharon Tate meggyilkolásával kapcsolatban, ezért is tettem idézőjelbe a nevet. Tarantino munkásságából tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. Éppen ezért ha tudjuk, hogy a Becstelen Brigantikban 1945-be helyezte ezt a nevet (amikor az olasz író-rendező még csak 15 éves volt és több mint egy évtized választotta el az első filmjétől), akkor azt nem az olasz rendező értelmében, hanem fikciósan kell értelmezni. Jelen esetben tehát úgy, hogy ez a történeti szál mese és nem a valóság.

Erre pedig szükség van, mert csak így válik az érthetővé, hogy miért lesz fikció az, ahogy hajszál pontosan bemutatja a gyilkosságokat, percre pontosan - csak éppen a szerepeket cserélve fel, hiszen itt a támadók halnak körülbelül ugyanolyan kegyetlen kínhalált, mint a szerencsétlen valódi áldozatok. A döbbenet pedig az, hogy ezt még mindig nem veszik észre az emberek. És nem is akarják. Sőt mi több, a gyilkosok motivációja és érzelmei, a kielégülésük tökéletesen rá van írva...

... a nézők arcára.

Akik kéjesen élvezik, ahogy a disznók megdöglenek, megpusztulnak és szenvednek. Még hiányolják is az erőszakot. És pontosan ezt érezték a manson szekta tagjai is. Ezért döbbenetes a film.

És véleményem szerint ha Tarantino komolyan gondolja, hogy már csak egy filmet forgat, akkor igazából annak csak egy okát látom. Azt, hogy utána többet nem rendezhet. Mert annak a filmnek a végén ha bemutatja azt, hogy az egyre kegyetlenebbé váló filmjeiben éppen azt mutatta be, hogy hogyan veszik rá a nézőket arra, hogy egyre több erőszakra vágyjanak, és lássanak, akkor nem lesz tovább, mert az lesz "szektavezérként" a katarzisa. Mert bemutatja, hogy elég egy filmrendező, avagy egy vezér, vezető, vagy egy ideológia, és máris az erőszakot fogják az emberek megoldásnak látni, mert csak ezzel fogják tudni a perverz lefojtott vágyaikat, sikertelenségüket, frusztrációjukat kielégíteni.

Ezen pedig az, hogy Antonio Margheriti filmjeinek milyen a filmtörténeti megítélése - az valószínűleg egy fikarcnyit sem fog változtatni, sőt, éppen azok képezhetnék ennek az ellenpólusát. Tarantino tehát egyértelműen nem az olasz író-rendezőre kívánt a névvel utalni, hanem a saját korábbi rendezésére.

A fentiekből következően tehát nincs relevanciája a válaszodnak a hozzászólásomra nézve.

Mielőtt nekiálltál a kritikának, igazán utánanézhettél volna, hogy ki volt Antonio Margheriti. :)

Aki nem szereti Tarantinot semmiképp ne nézze meg! Kicsit vontatott a film, de nekem nagyon tetszik. Valószínű elfogult vagyok, mert Brad Pitt és DiCaprio nagy favorit nálam. A mozi is tele volt, szóval biztos nem vagyok ezzel egyedül. Mindezt félretéve, óriási a két színész alakítása. Talán Brad Pitt jobban tetszett a neki szánt szerepben. Rohadt jól alakított, és még mindig hihetetlen jól néz ki 😊

Értelmetlen összevissza film. Nulla izgalom unalmas párbeszédek.
Előzetes alapján nem ezt vártam tőle.

1/10 - 10/10

Miért? Hogy mi van?

A film értékelhetetlenül sz*r. Mert magyarázni kell. És amit magyarázni kell, azt elcseszték. Ettől függetlenül döbbenten néztem a kommentárokat és rájöttem, hogy a film zseniális. Soha többé nem nézem meg, mert pocsék, de az, amit kiváltott az emberekből, az hihetetlen.

Elsősorban döbbenten néztem a SZEKTÁT, ami a "Mesélj mester" szöveget hozta ezerrel, akárcsak manson (bocs, nem írom nagy betűvel) galerije. Egyszerűen nézem ezt a nyögdíjasklubbot, ezt a 80 éven felüli társaságot, ami kétséget kizáróan igazolja azt, hogy "micsoda korhűség volt".

Mi van?

Hol volt ebben "korhűség"? Ebben SEHOL nem volt korhűség. Annyira művi, mesterkélt, túlszínezett giccs volt, mint a spagetti western filmek. Csak hát ugye, a sok 18- és IQ (és nem QT) bajnok nem meri feltenni a kérdést? Tessék mondani bácsi: 1960-1970-ben még nem volt mozi és színes film? Mert fel se merül bennünk az, hogy felismerjék, hiszen ebből az időből döbbenetes mennyiségű film és kordokumentum van, amin - fogalmazzunk szofisztikáltan - Q*ra nem így néz ki Amerika. Persze ha egyszer a "Mester meséli", akkor így nézett ki.

Erre jön Tarantino és még jól a képébe is vágja a "szekta tagoknak azt", hogy "Ti tényleg minden sz*rt megesztek"? "Igen Mester, mesélj mester!" Hiszen még Antonio Margareti nevét is bemondja a neves "olasz rendezőnek", akiről tudni kellene, hogy az a Becstelen Brigantiban volt - véletlenül a Brad Pitt által játszott szereplő egyik álneve. Vagyis bemondja mindenkinek a szemébe, hogy "hazudok". Vegyétek már észre, hogy "Hülyét csinálok belőletek" - és pont ez az, amit mindenki észrevett, aki 1-3 pont közöttire értékelte a filmet. Mert sz*r. De azzal, hogy hülyét csinált a híveiből, az valami. Ez egy ANTITARANTINO film volt, ami arról szólt, hogy "kopjatok már le, nektek minden jó lesz? Igen Mester, mesélj Mester, jöjjön a következő alkotásod!"

És mi ebben a döbbenet?

Az, hogy ezt csinálta manson.

És ezt mutatta be Tarantino. Azt, hogy valójában milyen egyszerű hülyét csinálni az emberekből, milyen egyszerű egy szekta vezetőnek rávenni őket bármire. Sőt mi több, amit senki sem vett észre, az az, hogy mekkora elégtételt adott Polanskinak(!), hiszen Polanski szerepelt a filmben.

Nem is vettétek észre? Tényleg nem? Pedig elég hosszú jelenet volt.

Az volt az, amikor a kis csaj le akarja sz*ni Pittet. És mit is mond Pitt? "Van személyid"? "Nem akarok miattad börtönbe menni, így is a szélén táncolok". És mit is mondanak róla? "Elkövetett valamit, pedig senki sem tudja az igazságot". Na az a jelenet zseniális volt. Mert pontosan azt mutatta be, amit Polanski már régen megérdemelt volna, azt, hogy mindenki a saját szemével lássa, hogy CSAK EGY BAROM (esetleg nem férfi) lett volna az, aki egy ilyen helyzetben egyáltalán azon kezd gondolkodni, hogy azt mondja, "bocs, lehet, hogy nem vagy 18 éves". Ez egyszerűen abszurd lett volna.

Vagyis máris tudható, hogy a Pitt játszotta karakter - NEM LÉTEZIK. És ha nem létezik, akkor tegyük is helyre a történetet? Itt Tarantino nem a szokásos idő/síkok módszertannal játszott, hanem azzal, hogy EGY SZEREPLŐVEL játszotta el a létező és nem létező szerepeket. A kaszkadőrt, aki TV-t szerel, aki végtelenül laza, aki mellesleg megveri Bruce Lee-t, "Nemet mond" abban a helyzetben, akit simán visz magával bárhová a haverja (vö: A csodálatos Mr. Ripley), holott ennek Olaszország esetén semmi értelme nem volt - ez egy olyan személy, akinek valójában A FŐSZEREPLŐNEK kellett volna lennie.

Annak a főszereplőnek, aki megakadályozhatta volna a tragédiát.

Csakhogy ilyen ember nem létezett, mert nem létezhetett. Ez ugyanis nem a Marvel filmek világa a szuper hősökkel, hanem egy valódi világ. Amiben ahogy a színes szagos soha nem létezett Hollywood, úgy ezek a "szuper-lények" sem létezhetnek, akik élik a hétköznapi életüket azután pedig egyszer csak hipp-hopp szuperhősként megmentik az ártatlanokat.

Ez a film maga volt az anti-mesehős film, olyan, amit még soha nem láttunk. Belegyalázva a porba azt a világot, amiben az ezen felnőtt(?) generáció képes azt hinni, hogy ez egy "kielégülés, egy bosszú volt".

Mert erről szó sem volt. Nem azért nem volt a manson szekta sem jobban bemutatva, mert ne lettek volna érdekesek, hanem azért, mert nem voltak azok. Sokkal egyszerűbb bemutatni azokat, akik itt hypolják a filmet. Hiszen látjuk, hogy milyenek voltak mansonék is. Elhitték a meséket, elhitték a Mester tanítását, és utána egy rossz pillanatában kiadott őrjöngése miatt képesek voltak ölni is. És most tessék visszanézni azt, ahogy a téma részét képezi az, hogy vajon "isteníteni kell-e a Mestert".

Na ez az ijesztő.

Nem a film!

Hanem az utóhatása. Azt kell megfigyelni. Mert erről szólt a film, ennek a kiprovokálásáról. Arról, ahogy a Született gyilkosokban is azt adták elő a tüntetők, hogy "ha meg kellene hogy öljenek, akkor azt szeretném, hogy Mickey és Mallory öljenek meg". És amikor valaki ezek után mégis utánanéz a történetnek, akkor döbben le azon, hogy ez nem mese volt. Nincsenek szuper hősök.

És akkor leesik a tantusz.

Sharon Tate és a többiek halála nem volt elkerülhető. Nem szabad mesébe ringatni magunkat, nem szabad azt hinni, hogy a világot meg lehet változtatni és hogy vannak szuperhősök. Semmi sincs. Csak a valóság. És azzal kell szembenézni. És ettől 10/10 a film. Mert az utóélet, amit kivált, nos az valami olyasmi, amit eddig film nem tett meg. Mert ez a film nem akkor ért véget, amikor lement a stáblista.

Hanem amikor szembesülsz a manson családdal. A "békés, baráti családdal", amiben talán néhány őrölt volt összesen. És vajon mennyien vannak már a Tarantíno hívek között? Mi lenne, ha elborulna az agya? Ha elkezdené a kék bálnás sztorit, a kihívásokat, mennyien ugranának a kútba?

És hát bizony, ahogy erre rájön Tarantíno, úgy szeretne a saját múltjától szabadulni, más irányba fordulni, ráébreszteni az embereket arra, hogy fel kellene már ébredni és ki kellene nőni a meséből. Én minden esetre ilyet még nem éltem meg: Egy értékelhetetlen film bemutatta a társadalmat. Tökéletesen bemutatta, hogy hogyan is működnek a szekták. És hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy életről és halálról döntsön.

Mert ez a hozzászólás és a történet vége:

A rajongók közül ki meddig menne el, ha Tarantino azt mondaná, hogy "írd fel a disznó vérével a falára, hogy az". Tessék ezen komolyan elgondolkodni...