Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: West Side Story

Spoiler
csabaga 2015 ápr. 20. - 16:31:35
(169/209)
A dátum pontosan 1951-53...Elnézést a hibáért.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 20. - 16:26:07
(168/209)
A buja külsejû,akkor már régen modoros és botrányhõs Liz Taylort én nem tartottam volna jó választásnak.

Szerintem Júlia egy "ártatlan lány".Alighanem ezért gondoltak az 50-es évek végén Audrey Hepburnre.De õ pont akkor akart kilépni ebbõl a skatulyából.
Zeffirelli Rómeó és Júliáját és felajánlották neki,jóval hamarabb,mint ahogy film lett belõle,de azt sem vállalta.
Ahogy a Gigi-t sem,a nagy színpadi(1931-53)sikerének filmváltozatát.Nem akart gyereklányt játszani.
Végül Leslie Caron alakította,de Júliának õt sem tudom elképzelni,ahogy más korabeli sztárszínésznõt se.

Talán egy kis bátorsággal egy ismeretlen névvel kellett volna próbálkozni,bár a film drága volt és a férfi fõszereplõ sem volt egy nagy név.
Jobb híján,nincsen más ötletem,mint Natalie Wood...:)
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 20. - 08:21:06 1/10
(167/209)
Jancsó és a West Side Story?? Hmm... érdekes összevetés... Mondjuk, nekem az is nagy bajom a filmmel, hogy a bandaháborúk borzalmának, a vérnek, az erõszaknak borzalmát nem képes a maga realitásában tükrözni, hanem ezt is elsodorja a giccs irányába. Ha a forgatókönyvet átírták volna, hogy kevesebb cukormáz és több realitás legyen benne, illetve ha a fõszerepekre alkalmas színészeket válogattak volna be (pl. Wood helyére Liz Taylort sokkal inkább el tudtam volna képzelni), talán még az átlag fölé is emelkedne nálam a film...
Válasz
LexH 2015 ápr. 20. - 06:41:51 Előzmény beszelo86
(166/209)
Nekem ez a külsõ-józsefvárosi grund, ahol a New York-i történet játszódik, nagyon is ismerõs, nem kevésbé az ott zajló bandaháború. Én ezt ma is aktuálisnak érzem, s átsiklok a szirupos felhangokon (akár az operák bizonyos hatáselemein), akkor is, ha a film értékei legkevésbé az idõszerûségében rejlenek. Mint írtam, a mozgókép, a zene és a koreografált mozgás egysége az, ami filmtörténeti értékké teszi, s ami olyan mûvészekre is hatott, mint a francia Jacques Demy. Meggyõzõdésem, hogy nálunk egyedül Jancsó lett volna képes valami olyasmi megvalósítására, mint a film elsõ húsz perce. (Banovich Tamás kísérletezett vele.) Kár, hogy Jancsó nem próbálta meg, bár így is érzékelhetõ mûveiben a film hatása.
Gershwin és Bernstein külön sztori. Sajnálatos, hogy (különbözõ okokból) mindketten igen kevés zenemûvet alkottak.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 18:51:30 1/10 Előzmény LexH
(165/209)
Az egyébként érdekes, hogy mind Bernstein, mind pedig Gershwin zenéjét szeretem. Gerschwintõl az Egy amerikai Párizsban eredeti zenés és filmváltozatát többször is hallgattam és láttam - fantasztikus.
A West Side Story-nak nem is a zenei vagy egyéb minõségével vannak gondjaim. Sõt! A koreográfiáról alkotott nézeteim is változtak, amióta nemrég "sikerült" másodjára, ezúttal teljes hosszában megtekintenem a filmet. A film technikai részletei bámulatosak. De ami elvileg a film lelkét kellene, hogy képezze, egész egyszerûen egy vég nélküli siránkozás és csöpögés. Ha nem lenne a bárgyú forgatókönyv, a Romeo és Júlia-alapsztori, ha nem lenne Natalie Wood és Richard Beymer, akár egy egészen jó film is kerekedhetett volna belõle.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 18:22:47 1/10
(164/209)
Jaja, túlcsordul a nyál és a szenvelgés, mint a legrosszabb dél-amerikai szappanoperákban. Ellentmondásos, hogy ugyanakkor Barbra Streisand miatt a "Somewhere" címû szám a kedvenceim közé tartozik. Ezért is mondom, a zene, a jelmezek, a koreográfia kiváló, és még a mellékszereplõkre sem lehet különösebb panasz. Amitõl nálam a legrosszabb romantikus filmek közé tartozik, az a Romeo és Júlia-történet, illetve a fõszereplõk. Egy érdekes adalék, hogy Wood saját magát és Beymert is ki akarta rúgatni a filmbõl az énekléssel és a tánccal kapcsolatos korlátaik miatt 16 hét próba után.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 19. - 17:19:41
(163/209)
A Pygmalionban a két fõszereplõ sokáig utálja,illetve kevésre tartja a másikat.Pedig sok közös tulajdonságuk van.
Erõs akarat,ambíció,egyik sem sznob,nem kedvelik a felhajtást,nem alkalmazkodnak a közízléshez.
Mindketten kilógnak a környezetükbõl.Eliza nagyon más,mint az apja,Higgins nagyon más,mint az elõkelõ társaság.

A Rómeó és Júlia történetben azonnal egymásba szeret a pár.Ez nem igazán ad lehetõséget jó párbeszédekre,jó szócsatákra.Csak sok szerelemre és sok szenvedésre.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 17:13:43 1/10
(162/209)
A bemutatkozó jelenet egyébként valóban jó, csak ahh, ne jönne a Romeo és Júlia-féle nyálaskodás... De a zene tényleg kiváló.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 17:11:42 1/10
(161/209)
Lehet ezt így is értelmezni. A lényeg: míg a My fair lady-ben szinte szikrázik a felvétel a két fõszereplõ játékától, a West Side Story esetében mindkét fõszereplõ rettenetesen idegenül játssza a szerepét.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 19. - 16:38:28
(160/209)
Abban a jelenetben Higgins Eliza korábbi gyerekes szintjére esik vissza.

Elõzõleg Eliza ábrándozik arról,Higgins majd megbetegszik,vízbe fullad,kivégzik õt.
Itt meg Higgins,hogy Eliza elszegényedik,nem viszi semmire,megcsalják.

Mindketten keményen küzdöttek a feltámadó érdeklõdés ellen.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 07:37:48 1/10 Előzmény csabaga
(159/209)
Igen, de Hepburn legalább el tudta adni a filmet természetes bájával. Ezért érzünk együtt a film végén Higgins professzorral, amikor az agglegény státusának megõrzése vagy elvetése között vívódik. Viszont Woodnál még egy csirke is hitelesebben tudta volna a szerelmest játszani.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 07:35:23 1/10 Előzmény csabaga
(158/209)
Ami azért sokatmondó.
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 07:34:46 1/10 Előzmény csabaga
(157/209)
Õk nem csak jó ismerõsök, de egymás szeretõi voltak. Ezt látom az egyetlen valószínû oknak, amiért Wood egyáltalán szerepelhetett a filmben...
Válasz
1/10
beszelo86 2015 ápr. 19. - 07:33:08 1/10 Előzmény LexH
(156/209)
De hiszen pont a filmrõl van szó... Hiába a külcsín, a glanc, ha a rettenetesen gyenge forgatókönyv és a borzalmas fõszereplõk tökre vágják az egészet... Ugyanez a bajom tk. egyébként a Chicagóval.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 14. - 17:06:06
(155/209)
Natalie Woodot a dalokkal ugyanúgy átverték,mint Audrey Hepburnt a My Fair Lady kapcsán..Elhitették vele,hogy az õ énekét fogják használni,majd jött szokás szerint Marnie Nixon.
Az ajakszinkron itt sem lett tökéletes.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 14. - 17:03:08
(154/209)
A Ben Hur,a Titanic és a Gyûrûk ura III.mellett ez a film is 11 Oscart nyert,de egyik fõszereplõt sem jelölték.
Válasz
csabaga 2015 ápr. 14. - 16:54:22
(153/209)
Ahogy olvasom Natalie Wood úgy került képbe,hogy a férfi fõszerep egyik jelöltjének(Warren Beatty)volt a jó ismerõse.
A színpadon játszó színésznõt(Carol Lawrence) túl öregnek tartották a filmre.

Érdekes,hogy Elvis szerepelhetett volna...
Válasz
csabaga 2015 ápr. 14. - 16:46:00 Előzmény beszelo86
(152/209)
Ennél mesterkéltebben már nem lehet viselkedni...
Válasz
csabaga 2015 ápr. 14. - 16:41:28 Előzmény beszelo86
(151/209)
Igen,és úgy tudom hogy a leírtak még így is megszépítik a valóságot és sok mindent elhallgatnak.
Válasz
LexH 2015 ápr. 14. - 13:20:57
(150/209)
Kedves olahmiki, csabaga, Edmond Dantes!
Valamelyik nap írtam ide a West Side Story címû amerikai filmrõl, s ma rápillantottam, hogy megnézzem, írtatok-e valamit azóta errõl a nagyszerû alkotásról. Elõször azt hittem, melléütöttem, mert itt most leginkább az amerikai filmsztárok mûvészi és emberi értékeirõl (és hibáiról) írtok. Nem tudom, nem kellene-e ennek a témának egy új topicot nyitni.
Ha valakit a West Side Story címû film érdekel, annak felhívom a figyelmét a zene a tánc és a filmmûvészet kivételes egységére, mely elsõsorban az alkotás elsõ 20 percében valósul meg.
Bernsterin zenéje viszont magasabb színvonalon szólal meg ezen a linken:
https://www.youtube.com/watch?v=rjxWKL6jhC4
Válasz