Vegyes érzelmekkel vágok neki a végső Sziget-napnak, egyrészt sajnálom, hogy újdonatúj, önmagához visszatalált fesztiválegyéniségem búcsúzni készül egy időre, másrészt hiba volt tegnap lemenni a szomszédhoz, mert izomlázam van a lépcsőzéstől, szóval jó lesz már leszakadni a fiatalos bulihengerről. Szerintem az a tanulság, hogy az ember csak sörözzön magában, mindenféle fesztivál nélkül a konyhában, és hümmögjön fejcsóválva, gyakoroljon az öregkorra. De ha már itt vagyok a fejSzigetben, végig csinálom.
A Szojuz az egyetlen még működő űrhajó, amivel kiléphetünk a kozmoszba. Ez az űrhajó viszi az embereket a Nemzetközi Űrállomásra és hozza vissza őket a Földre - amerikaiakat, oroszokat egyaránt. Az egyetlen út az űrbe a kazahsztáni Bajkonur űrállomásról vezet - onnan indult el Gagarin is a csillagok közé. Ennek a kényelmetlen és kicsit rozsdás romantikának ugyanakkor fantasztikus varázsa is van. Hogy mindennek ellenére akkor is menni kell, felfedezni kell, és a hálásnak kell lenni azért, ami van. Megjelent az I Am Soyuz első nagylemeze, a Whipple.