Én vagyok a Skála Kópé, én vagyok a Kistehén, Kék csibe a Maggitól – íme a legjobb dúdolható reklámok, amik örökre az agyunkba égtek.
A 80-as évek megannyi nehéz örökséget hagyott ránk: ezek egyike az énekbetéttel operáló reklám műfaja, mely vélhetőleg akkor sem fog kihalni, ha a komplett emberiség a Skynet uránbányájában csákányozik majd. Az éneklős hirdetés két alapvető jellegzetessége, hogy súlyosan irritáló, ugyanakkor hosszú napok elteltével is hajlamos a fejünkben cirkulálni. Lássunk erre néhány szemléletes példát!
1990. környékén a Skála Kópé már a kiégett kabalák szigetén töltötte száműzetését, az ország népében pedig élt a remény, hogy a „Jóska-Gyurka-véreshurka”- és a „nem lehet megunni”-kaliberű szellemi szőnyegbombázás befejeztével a reklámok univerzumában is beköszönt a rendszerváltás. Bizonyos értelemben így is történt, de nem állítjuk, hogy volt benne köszönet.
Május 31-én tartjuk a nemdohányzók világnapját, amelynek tiszteletére kiválogattunk fél tucat olyan alkotást, ami valamilyen módon a dohányzás ellen foglal állást, és egy tanulságos, izgalmas, szatirikus vagy épp nagyon is direkt történet elmesélésével próbálja lebeszélni a nézőt erről a káros szokásról.