Éneklős reklámok, melyek garantáltan felborítják lelki békédet

A 80-as évek megannyi nehéz örökséget hagyott ránk: ezek egyike az énekbetéttel operáló reklám műfaja, mely vélhetőleg akkor sem fog kihalni, ha a komplett emberiség a Skynet uránbányájában csákányozik majd. Az éneklős hirdetés két alapvető jellegzetessége, hogy súlyosan irritáló, ugyanakkor hosszú napok elteltével is hajlamos a fejünkben cirkulálni. Lássunk erre néhány szemléletes példát!

Beliani.hu

A mobiltelefon szilárd anyagból van, és alkatrészei között azonnal megszűnik a kontinuitás, amint nagy sebességgel aszfaltba vagy tábortűzbe csapódik – míg az alábbi elmélet a Nokia 3310-esek fénykorában még képtelenségnek tűnt, az okostelefonok esetében hitelt érdemlően bebizonyosodott. Ebben pedig nagy segítséget nyújtott a Beliani YouTube-kampánya, mely 6 másodperces hossza ellenére is kiérdemelte volna az Arany Szívlapát-díjat. Már csak azért is, mert szellemi atyja – megakadályozandó, hogy tudatlan csiribunkóként halálozzunk el –

idejekorán felhívta figyelmünket a Beliani márkanévben és a Bella Ciao című partizándalban rejlő, hallatlanul frappáns áthallásra.

Ennek köszönhetően pedig már ritkábban hívogatjuk a lelkisegély-szolgálatot, valahányszor eszünkbe jut a 80-as(?) évekbeli Jamina-tetőcserépreklám, melynek a Status Quo In The Army Now (értsd: „in dö jámina”) című szerzeményét választották aláfestésül.

 

Always

Az „intim(!)betét” kifejezésnek azóta nincs létjogosultsága, amióta a reklámblokkoknak köszönhetően a „vérzivatar” elvesztette irodalmi-történelmi zöngéjét, a „csigavér” – mely, mint tudjuk, kék színű – pedig visszanyerte szószoros jelentését. Ám míg korábban a marketingszakemberek megelégedtek azzal, hogy nehéz napok Viledájának nedvszívó képességével traktálták a proletariátust, addig

az Always bebizonyította: a menstruációs görcsöket nemcsak enyhíteni lehet, hanem megzenésíteni is.

Ennek jóvoltából pedig e kéjes érzés a férfitársadalom számára is átélhetővé vált, utólag is örök hálánk érte!

 

Jogobella

Németország nem vádolható azzal, hogy ne nézett volna szembe történelmi bűneivel – egyet kivéve. Egy ideális világban ugyanis az éneklős joghurtreklámok kiagyalói is Argentínában feszengenének azon, hogy lenövő hajukból nehogy előbukkanjanak az – iparághoz stílszerűen passzoló - tejfölszőke árnyalatok. A Jogobella marketingstratégái pedig nemcsak a betétdalokból sugárzó MLM-optimizmus okán szolgálnának rá erre, hanem mert bármily irritálónak is találjuk az ominózus dallamokat, egy marmonkannányi sósborszesz sem lenne képes kimosni őket szürkeállományunkból.

 

Bonduelle

A falunap a szegény ember Ozorája, aki tudatmódosult tripjeiben sárkányok és égigérő gombák helyett menetelő konzervzöldségeket hallucinál.

Ez utóbbiak pedig mélységesen megvetik az urbánus trance műfajt, ezért inkább a Radetzky-indulóra masíroznak a biztos halált jelentő pléhkonzervbe.

És hogy a pszichikai aknamező minden négyzetcentiméterére kijusson némi robbanásveszély, a totális tébolyhoz egy gyerekkórus asszisztál – hogy aztán a közös erővel életre hívott earworm összes agysejtünket felfalja.

 

Merci

Vannak ismeretek, melyeknek soha nem szerettünk volna birtokában lenni: ilyen pl., hogy milyen lenne az ideális betétdal Hallmark csatornán futó Danielle Steel-adaptációk számára. Ám az élet nem kívánságműsor, így a Merci-reklámok önkéntelenül is megadták tökéletes választ az iménti kérdésre. Azaz hajszál híján, az itt hallható szerzemény ugyanis még talán a baklavaszirup-romantika filmes nagyköveteinek is túl geil lett volna. Mi csak annyit fűznének hozzá: ha következő életünkben egy bonbonosdobozban reinkarnálódunk, és egy hasonló dalban éltetnek minket, önként vállaljuk a szalmonellát.

 

Buci baba

Végezetül következzék egy cukiság Sas István szellemi génlaborjából, mely egyben az élő bizonyíték volt arra, hogy a 80-as évek második felében olykor aggasztóan erős légáramlatok érkeztek kelet felől: talán úgy is fogalmazhatunk, hogy Buci baba volt Csernobil válasza az imperialista Chuckyra. És bár lehet, hogy egy vele töltött éjszaka után a halottkém egy komplett fotóalbumot szentelt volna kiszaggatott beleinknek, Buci baba szurokfekete aurája elhomályosult az életellenes betétdal mellett.