Vegyes érzelmekkel vágok neki a végső Sziget-napnak, egyrészt sajnálom, hogy újdonatúj, önmagához visszatalált fesztiválegyéniségem búcsúzni készül egy időre, másrészt hiba volt tegnap lemenni a szomszédhoz, mert izomlázam van a lépcsőzéstől, szóval jó lesz már leszakadni a fiatalos bulihengerről. Szerintem az a tanulság, hogy az ember csak sörözzön magában, mindenféle fesztivál nélkül a konyhában, és hümmögjön fejcsóválva, gyakoroljon az öregkorra. De ha már itt vagyok a fejSzigetben, végig csinálom.
Hősnőnk csodás vitorláshajóján vág neki idilli útjának, hogy az óceán közepén egy menekültekkel teli bárkára találjon. A partiőrség nem segít, ő nem veheti át a süllyedő hajó utasait, de valamit tennie kell.