Kataton karizma

Kevin Spacey karaktere egy tragédia hatására marhaagyalóból fényutazó űrlénnyé válik, amelynek hatására Jeff Bridges figurája pszichiáter létére szóba áll fiával. Puha film, csak keményeknek.

Ha a K-Pax - A belső bolygó című filmet nem húznám most le, fejemre hullana az átok, amikor Önök a vetítőteremből kisétálva csalódottnak érzik magukat és azt mondják "hát".

Jeff Bridges és Kevin Spacey két érdekes arcú és tehetséges színész. Ismert az is, hogy a bolondokról szóló filmeknek nyáron nagy keletjük van. Az emberek szívesen néznek ilyesmit. Csomó pozitívum sorakozik még fel ezeken túl: Bridgesen és Spacey-n kívül jó az összes többi színész és a mentálhigiénés tematika is (ázott arcú szánakozás illetve szcientológiás agitprop nélkül) izléses ábrázolást nyer.

A mozi további alkatrészei ugyanakkor imbolydadok és őszintén szólva, ha valaki mélyen magába néz és picit koncentrál, érezni fogja, hogy bűzlik erről a filmről, hogy olyan, amilyet a bedíjasodott sztárok alibiből csinálnak (pl.: Indiana Jones és a gonoszság ára, vagy Charleson Gunzuton Hiszen talpad borostyán című alkotása), hogy még többet játszhassák azt, ami jól megy nekik.

Kevin Spaceytől mindezek szellemében ismét megtekinthetjük a masszív karizmájú figurát (a pszichotikus Prot) akinek napszemüveges fején ripityára törik a pokrócba csavart tompa tárgy, amely Bridges pszichiáter szakértelme, a szokásos nyugtatóan vagy döbbenten motyogó stílusban.

Iain Softley rendező szerény véleményem szerint Manoj Nelliyattu Shymalan (Hatodik érzék, A sebezhetetlen) után iramodva igyekezett valami sejtelmeset kihozni a cselekményből. Lényegében azon kellene izgulni, hogy Prot valóban a K-Pax bolygóról érkezett-e, esetleg traumatizálódott és összefüggően kamuzó mészárszéki dolgozó, esetleg a kettő valamilyen keveredése. Az izgulást kialakulását sajnos akadályozza a nagy mennyiségű irreleváns epizód, végül csak a dramaturgiai csúcspont időpontjában bekövetkező sajnálatosan elhibázott jelenet során derül ki, hogy az egész pont másról szól, mint ami egyébként az nézőt érdekelné.

A K-Pax - A belső bolygó leginkább egy tévéfilm, csak a Spacey rajongó keménymagnak tudom őszintén ajánlani. A leginkább sajnoshogy: az alapötletből lényegesen többet lehetett volna kihozni.