Még 8 alulértékelt sci-fi, sokkoló csavarral

Az Időhurok, az Expedíció és a Pandorum sztorija is akkorát üt, hogy belesajdul az ember összes agytekervénye. VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!

Nagy sikert aratott nemrég az 5 alulértékelt sci-fi, brutálisan sokkoló csavarral című cikkünk, ám mivel a PORT.hu olvasói hiányoltak egy-két olyan kultikus alkotást a listánkról, mint A 13. emelet vagy a Pandorum, úgy döntöttünk, kanyarítunk hozzá egy folytatást – részben a javaslatok, részben a Ranker hasonló összeállítása alapján, részben pedig saját kútfőből. Következzen tehát még 8 alulértékelt sci-fi, sokkoló csavarral.

5 alulértékelt sci-fi, brutálisan sokkoló csavarral

A Halálhajó, A gömb és a Feledés is akkorát üt, hogy az űrhajófal adja a másikat! VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!

Tovább

 

VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!

 

1. A majmok bolygója 2

Vitán felül áll, hogy az 1968-as, Charlton Heston-féle A majmok bolygója mára kultfilm lett, ami nem kis részben pont a sokkoló befejezésének volt köszönhető – nevezetesen hogy hőseink nem egy másik bolygón vannak, hanem a Földön, ahol egy kataklizma után a csimpánzok, a gorillák és az orangutánok lettek az uralkodó faj a New York-i Szabadság-szobor tövében. Arra azonban valószínűleg már kevesen emlékeznek (mivel számos igen vegyes színvonalú folytatás és remake készült az elmúlt évtizedekben az eredeti film premierje óta), hogy az 1970-es második rész is bőven tartalmazott sokkoló dramaturgiai csavarokat. Kiderült például, hogy igenis élnek fejlett intelligenciájú emberek a kataklizma után New York romjai között,

de mélyen a föld alatt, ahol emberarcú maszkokkal takarják el a sugárfertőzött bőrüket, és bálványként imádják az utolsó, fel nem robbant atomrakétát.

A film vége ráadásul az első részhez hasonlóan egyáltalán nem happy end: Charlton Heston karakterét lelövik a gorillák, ám ő az utolsó erejével felrobbantja a rakétát, elhozva ezzel New York maradékának is a totális világvégét...

 

2. Delejezettek

Tim Thomerson és Helen Hunt több időutazós sci-fit is forgatott annak idején Trancers címmel, amiből hol Delejezettek, hol Megigézettek lett a magyar fordításban. Az első felvonás még 1984-ben készült, és arról szólt, hogy egy Jack Deth nevű marcona XXIII. századi fejvadász (őt alakította Thomerson) visszautazik az időben az 1980-as évek Los Angelesébe, hogy megállítson egy rafinált bűnözőt, aki engedelmes, zombiszerű lényekké (vagyis a címbéli trancerekké) akarja átváltoztatni az emberiség tagjait. 

Az időutazás azonban ebben az elfeledett sci-fi gyöngyszemben igencsak csavarosan működik: kizárólag úgy lehet véghez vinni, ha a jövőbeli ember átveszi a saját múltbéli felmenője helyét!

Így kerüli el a történet az időparadoxont, és így lesz Jack Deth-ből egy Phil Dethton nevű újságíró nem kicsit meglepve ezzel Dethon barátnőjét, Lenát (őt alakítja Helen Hunt).

 

3. A 13. emelet

1999-ben, a Mátrix árnyékában készült egy másik virtuális valóságos sci-fi is A 13. emelet címmel. Csak sajnos ez a kifinomultan okos sci-fi nem kapott akkora felhajtást, mint Wachowskiék látványos blockbustere, így a mai napig sem számít ünnepelt kultfilmnek. Kivéve persze egy maroknyi sci-fi  rajongót. A történet szerint itt az emberek nem az űrrobotok rabságában sínylődnek, hanem a '30-as évekbeli Los Angeles romantikus gengsztervilágában. Az egyik fedorakalapos keménylegénynek (Craig Bierko) és a noirok kötelező femme fatale-jának (Gretchen Mol) azonban

feltűnik, hogy amiben élnek, az nem a valóság, hanem egy pixelekből álló, csúcsteljesítményű számítógépekkel kreált, virtuális környezet...

 

442066.jpg
Forrás: InterCom

 

4. Pandorum

Ez a 2009-es német-brit koprodukcióban készült sci-fi egy űrhajó fedélzetén játszódik, ami az emberiség utolsó, még élő tagjait szállítja egy távoli bolygóra az új élet reményében. Csak a kétévente váltott legénység van ébren. Amikor Bower tizedes (Ben Foster) és Payton hadnagy (Dennis Quaid) felébrednek, kiderül, hogy nagy baj van: az űrhajó reaktorával gondok vannak, és különös, elvadult humanoidok bolyonganak a fedélzeten...

Bower és Payton idővel rájönnek, hogy valamiféle emlékezetkiesésben (a címbéli pandorumban) szenvednek, ami egy olyan pszichológiai állapot, ami az űrutazás alatti mélyalvásból felébredve jelentkezhet. Payton ezután összetalálkozik a fedélzeten egy Gallo tizedes nevű, zavartan viselkedő fickóval (Cam Gigandet), akivel verekedésbe is keveredik. Ekkor éri sokként a nézőt, hogy

Gallo tizedes valójában Payton hadnagy, aki megölte az igazi Paytont, és elfoglalta a helyét az alvó-kamrában, ám felébredve már nem emlékezett arra, ki is ő valójában, a másik férfit pedig valójában csak hallucinálta.

 

 

5. Időhurok

Ebben a 2014-es, csavaros ausztrál sci-fiben Ethan Hawke egy időutazót alakít, akit egyszerűen csak Doe ügynökként emlegetnek. Őt küldik vissza az időben, hogy állítson meg egy terroristát, ám ez nem sikerül neki, ezért másik ügyet kap. Az új megbízatása során találkozik egy Jane nevű nővel, majd később egy John nevű időutazó férfival is – az azonban csak fokozatosan derül ki, hogy Jane és John valójában ugyanaz a személy (mindkét karaktert Sarah Snook alakítja). Az időutazás során John teherbe ejti Jane-t, ám a szülés utáni komplikációk miatt el kell távolítani a méhét, ezért a nő úgy dönt, felveszi inkább a John nevet, és férfiként él tovább. De a készítők még ezt a meglepő csavart is megcsavarják:

Doe ügynök elrabolja a babát, bebiztosítva ezzel, hogy mindenképpen megszülessen valamikor az időben – mivel Doe ügynök maga a baba! 

Ráadásul ő Jane és John is, sőt, még az el nem kapott terrorista is, és ez az egész agyeldobós időutazósdi arra van kifuttatva, hogy Doe valahogy rendbe hozza azt a káoszt, amit „az időutazás szabályait megszegve” kavart maga körül... Őrület!

 

Forrás: InterCom

 

6. Expedíció

Natalie Portman 2018-as sci-fije egy biológusnőről szól, akinek a férje (Oscar Isaac) nemrég tért vissza egy expedícióról, amely az X-térséget kutatta, ami egy titokzatos vadon Floridában a kormány karanténja alatt. A biológusnő maga is csatlakozik egy új csapathoz, ám az X-térségben kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik a bizarr tájban, ami mindent elnyel és átalakít, ami az útjába kerül... Hamarosan fény derül arra is, mi történt az első expedícióval.

A biológusnő talál egy videófelvételt, amelyen a férje valamiféle idegen lénnyel találkozik, majd egy gránátot eldobva végez magával, nem sokkal azelőtt, hogy a képbe besétálna egy másolata. Kiderül, hogy valójában ez a másolat volt az, aki visszatért az X-térségből – ekkor megjelenik egy titokzatos lény, aki már a biológusnő vonásait viseli.

 

Forrás: Netflix

 

7. A kolosszus

Anne Hathaway ebben a 2016-os furcsa sci-fiben érdekes fénytörésben mutatja be a Japánban (és persze a világ más tájain is) évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendő szörnyes-óriásrobotos filmeket. A színésznő Gloriát, a depressziós, alkoholista amerikai nőt alakítja, aki felfedezi, hogy egyedülálló képességgel rendelkezik: képes irányítani egy Szöulban tomboló, gigantikus hüllőt. Meglepő módon gyerekkori barátja, Oscar (Jason Sudeikis) is képes óriásrobotként manifesztálódni ugyanitt. Sokáig fogalmuk sincs arról, honnan ered az erő, egész addig, amíg Gloriának hirtelen eszébe nem jut, hogy gyerekként összeveszett Oscarral a játszótéren, amikor a fiú tönkretette a Szöult ábrázoló diorámáját. Oscarról eközben kiderül, hogy valójában egy féltékeny, indulatos férfi,

és mivel a közönség korábban megszokta, hogy az őt alakító Jason Sudeikis mindig rendes fickókat játszik a filmjeiben, a nézőt teljesen lesokkolja ez az alattomos csavar.

 

Forrás: Film Mánia

 

 

8. Westworld

A  filmek után jöjjön cikkünk végén egy olyan tévésorozat, ami mesterien gyúrta össze a sci-fi és a western toposzokat, ráadásul az első két évada iszonyúan ütős lett, heteken át konteótémákat szolgáltatva a rajongóknak. A széria nézettsége azonban a harmadik évadban meredeken visszaesett, és a trend a negyedik évadban is folytatódott, így az ötödik évadból már inkább nem kért az HBO. Pedig kraft volt bőven a Westworldben, amely egy olyan vadnyugati vidámparkot takar, ahol a gazdag látogatók kiélhetik akár a legalantasabb vágyaikat is: kedvükre üzekedhetnek szintetikus robotnőkkel vagy -férfiakkal, de akár meg is ölhetik őket, másnapra úgyis kikalapálják mindet. Ám a robotok egy idő után öntudatra ébrednek,

a néző pedig csak kapkodja a fejét, amikor kiderül, ki az igazi, és ki a mesterséges ember.

A szövevényes sztori és a rengeteg csavar közül alighanem az ütött a legnagyobbat az első évadban, amikor az addig legszimpatikusabbnak elkönyvelt emberről, a Delos iparvállalat piszkos ügyeit feltáró Bernardról (Jeffrey Wright) is kiderül, hogy mesterséges ember: nem látta ugyanis azokat a tervrajzokat, amik őt magát ábrázolták – a robotagy ugyanis figyelmen kívül hagyja az emberi világunkra utaló fotókat és egyéb kapcsolati lehetőségeket. Nem csoda, hogy azóta ez a jelenet mémként söpört végig a fél interneten.