Michael Wincott

A színész, akinek arcélével ki lehetne termelni Kanada összes fenyőerdejét. És aki ebből adódóan akkor sem tudna szimpátiát ébreszteni a nézőben, ha Hello Kitty-macskának öltözve parolázna a Szezám utca karaktereivel. Michael Wincott Torontóban született 1958-ban, szülei azon kevesek közé tartoztak, akik rokonszenvesnek találták őt. Legalábbis erre utal, hogy felnevelték, majd jelentkezhetett a Julliard Drámaiskolába. (Bár arról sehol sem találtunk hitelt érdemlő információt, hogy szabad bejárása volt-e a családi házba, vagy a fáskamrában kényszerült éjszakázni.) Arcberendezése mellett még egy szuperképessége is hozzásegítette, hogy karrierje során karakterei nonstop közutálatnak örvendjenek a filmvásznon: olyan orgánummal bírt, mintha a diósgyőri kommerszlikőr-gyár elfogyasztása után desszertként lenyelte volna a dorogi szénbányákat is. Az általa életre keltett rohadékok közül az első jelentősebb Guy of Gisborne volt a Kevin Costner-féle Robin Hoodból, ám ő egy joviális Moncsicsi volt az 1492 Moxicájához képest. Pályafutásának legemlékezetesebb tetűládája csak ezután következett: A holló kokainszipákoló bandavezére, Top Dollar olyannyira antipatikusra sikeredett, hogy a jóérzésű néző legszívesebben avas disznósajttal dobálta volna meg a mozivásznon. Ezek után többek közt feltűnt túszejtőként a Két túsz között-ben, egy másik túszejtőként a Pók hálójában című thrillerben, valamint rivalizált az Alien 4. címszereplőjével, hogy melyikük fejéből lóg ki tekintélyesebb ácskapocs. Michael mellesleg nem az egyetlen színész a Wincott családban: Jeff nevezetű bátyja viszont jobbára olyan filmekben kapott szerepeket, melyek kategorizálására nincs megfelelő betű a magyar ABC-ben – lévén a zs az utolsó a sorban.

Billy Drago

„Orrpolipos vámpírvadász – hát persze, hogy a Vico filmje!”

– csengett fülünkbe Bozai József orgánuma, majd biztosak lehettünk benne, hogy Billy Drago 3 másodpercen belül feltűnik az előzetesben. Zsaru a Holdról, Titokzatos bőr, Vámpír sztripperek – csak néhány (ezúttal valós) filmcím, mely talán meggyőzően demonstrálja, hősünket miért is nem fenyegette soha az Oscar-életműdíj veszélye. Ezen már csak azért sem kell csodálkoznunk, mert ábrázata eleve a zs-kategóriás főgenya létre predesztinálta őt. Billy 1945-ben látta meg a napvilágot William Eugene Burrows Jr. néven, melyet később kénytelen volt megváltoztatni, mivel volt már hasonló nevű színész Hollywood-alsón. Drago kezdetben kaszkadőrként dolgozott, majd egy – ha nem is szó szoros értelmében vett – balesetet követően immár szereplőként állt a kamera előtt. A mozivászonnal karrierje során kétszer került kapcsolatba, először az 1987-as Aki legyőzte Al Caponét, majd a 2006-os Sziklák szeme jóvoltából. No, de akadtak még felejthetetlen momentumai: a Delta Force 2-ben Chuck Norris filézte ki, mint latin-amerikai drogbárót, a Cyborg 2 – Üvegárnyékban a Angelina Jolie életét keserítette meg (aki bizonyára kedvenc filmes emlékeként tartja számon az ominózus művet), valamint egy rakás Szív TV-kompatibilis akciófilmben játszotta el az illegális ketrecharcokat szervező emberrablót. Drago 2019 nyarán hunyt el egy agyvérzés szövődményeiben. Nem mellesleg fia, Darren E. Burrows szintén a színészi pályát választotta, és túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy tovább vitte apja örökségét.

Chazz Palminteri

A kafferbivalyfejű maffiózó, akinek könyvgyűjteménye egy szicíliai szakácskönyvből és a Bibliából áll, bár ezek közül csak az egyiket képes értelmezni. Na, ez a csúf sztereotípia Chazz Palminteri esetében csak félig-meddig állja meg a helyét. Hősünk gyermek- és tinédzserkoráról eszünk ágában nincs értekezni, akit érdekel, nézze meg a Bronxi mesét - avagy a filmet, melynek forgatása nem kevés skizofrén hajlamot kívánt meg Palminteritől. Tudniillik a film az ő történetét meséli el: tehát valójából ő maga volt a Calogero nevezetű fiúcska, akit az IFA-homlokú gengszterfőnök – akit történetesen ő maga alakít – kegyeibe fogadott. Palminteri tehát felcsapott (forgatókönyv)írónak is, ám mielőtt finomlelkű művész lett, több száz micisapkányi suttyósággal is feltöltekezett a bronxi utcákon. A The LimeLight nevezetű klubban pl. kidobóként dolgozott, itt mellesleg egy bizonyos Dolph Lundgren társaságában verte bucira a részeg angol legénybúcsúsok fejét. Palminteri innen jobb híján Hollywoodba verekedte be magát, ahol a kezdeti sablonszerepek után bebizonyította, hogy korántsem egydimenziós figura. A tapló maffiózó karakterét pl. vicces formában is képes volt prezentálni a Csak egy kis pánikban, ahol a Bronxi mese óta másodszor került szembe Robert De Niro figurájával. Palminteri jó gengszterhez méltó módon olasz érttermet is üzemeltet New York-ban, melynek dizájnját elnézegetve vajmi kevés esély van rá, hogy egyszer kénytelen lesz vendégül látni a Konyha ördögének stábját. És hogy a jampiságmérő szerkezet is kiakadjon közvetlen közelében: saját gyártású vodkát is forgalmaz, de ezt lehetőleg ne keressük a Práter utcai Mannában!

Joss Ackland

A szovjet párttitkár, aki bensőségesebb viszonyt ápol Brezsnyevvel, mint ő maga a saját szemöldökével. Az imperialista vívmányokat és a korrupciót természetesen mindennél jobban rühelli, de egy feliratos Rambo-VHS-ért, egy láda Moskovskayáért és egy húszéves pomponlányért bárkinek hajlandó irodai melót adni a Kremlben. Valahogy így maradt meg az örökkévalóságnak Joss Ackland, akiről már neve alapján sejthetjük, hogy felmenői közül senki nem tört be 1917-ben a Téli Palota büféjébe egy tonhalas háromszögszendvics reményében. Londoni születése azonban nem akadályozta meg abban, hogy drámai hitelességgel alakítson tekintélyes zsírmájjal bíró, ellenszenves orosz fejeseket, legyen szó a Vadászat a Vörös Októberre, az Atomcsapda vagy épp az X Polgártárs című filmekről. Persze, hiba lenne Acklandet elkönyvelni egydimenziós színészként, legalább ennyiszer láthattuk alvilági főgenyaként, hasonló párbeszédbe bonyolódik bukott alkalmazottjával:

- Főnök, nem sikerült elkapnunk, a fickó meglépett. Legközelebb nem fogunk hibázni, esküszöm.

- Arra mérget vehetsz. (Hangtompított pisztolyért nyúl, lelövi.) Na, vigyétek ki a szemetet!

Ezen figurái közül talán a Halálos fegyver 2. csirkefogójaként nőtt a szívünkhöz leginkább. Nem elkötelezett híve a családtervezésnek, összesen hat gyermeke született és 32(!!!) unokája van. Ja, és a legfontosabb információ: ő alakítja a kellemetlenkedő utast a Pet Shop Boys Always on my Mind című klipjében.

Frank Vincent

Frank Vincent gyermekéveiről viszonylag keveset tudunk. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy első szava nem a „papa” vagy a „mama” volt, sokkal inkább a „keresztapa”. És az is valószínű, hogy senki nem merte felnyomni a pedellusnál, amikor másodikban megsápolta osztálytársai zsírkrétakészletét. Frank Vincent Gattuso idejekorán rájött, hogy a hangtompítós pisztoly jobban áll a kezében, mint a dobverő vagy a trombita, ezért zenei pályáját feladva a színészet felé fordult. Az 1975-ös Death Collector című film meghatározta pályáját: ennek köszönhetően vált a paplanszemű gengszter prototípusává, akit háta mögött csak úgy emlegetnek: Vinnie, a hal, Franklin, a teknős, Thomas, a gőzmozdony vagy Jimmy, a gerontofil anyagmennyiségbecslő. Joe Pescivel már az említett filmben meghitt kollegális viszonyt alakítottak ki, a karaktereik közötti szívszerelem pedig – Martin Scorsese jóvoltából – tovább lángolt. Először Pesci a Dühöngő bikában verte pampuskára Vincent fejét, majd a Nagymenőkben tesztelte rajta a muter teleshopos csontozókését. Aztán Vincent a Casinóban rendezte a régi nézeteltéréseket, mikor is a vehemens kis krampuszt alakító Pescit pedagógiai jelleggel élve eltemette egy alsódabasi kukoricásban. Mint azt a Gotti, a West New York, A maffia tanúja vagy a Kereszttaták címek is bizonyítják, Frank a legváltozatosabb filmográfiával bíró színészek maratonján már a rajtszalagnál elvérzett volna. Ezen pedig csak rontott az a tény, hogy kulcsszereplővé avanzsált a Maffiózókban. És mintha ez nem lett volna elég: több gengszterrap-videóban is feltűnt, persze ezekben sem egy pszichodrámaszakkör vezetőjeként. A jó Frank mellesleg nem fordított hátat a zenének sem, dobosként párszor beugrott Bruce Willis blueszenekarába, sőt, 2003-ban konferanszként vendégeskedett egy Aerosmith-koncerten. Mindemellett – feketeöves maffiózótól teljesen szokatlan módon – legális vállalkozást is üzemeltetett: kézzel sodort szivarokat dobott piacra, melyek címkéjén saját arcképe látható. Vincent 2017-ben hunyt el szívrohamban.