Kicsit késve, de a Disney-vel összebútorozott Lucasfilm karácsonyi ajándékát is meghozta végre a Jézuska: december 29-től elérhetővé vált a Disney+ streaming csatornán a várva várt The Book of Boba Fett, vagyis a címbéli marcona fejvadász saját spin off sorozata. A Disney+ ugyan Magyarországon sajnos még mindig nem érhető el legálisan, de természetesen nem tehetünk úgy itt a PORT.hunál, mintha nem létezne ez a platform, és nem ontaná egy ideje a jobbnál jobb kontenteket – gondoljunk csak a WandaVízió vagy a Loki sorozatokra, amelyekről szintén írtam itt és itt kritikát. És persze ott van a 2019-ben indult The Mandalorian széria is, ami akkora bombasiker lett, hogy nemcsak megismertette az egész világgal Bébi Yodát, de tavaly már egy második évadot is kapott a széria, mostanra pedig, ha minden igaz, számos spin off is készül(t) hozzá a Lucasfilm boszorkánykonyháján. Ezek egyike a The Book of Boba Fett (a másik a vörös bőrű Jedi-padawanra koncentráló Ahsoka lesz, a harmadik pedig a Rangers of the New Republic, bár Gina Carano kirúgása után könnyen lehet, hogy ebből végül nem lesz semmi).

Na de miért pont Boba Fett kapott saját sorozatot a megszámlálhatatlanul sok Star Wars-mellékszereplő közül? Mert már az 1983-as, burleszkbe hajló halála óta kijárt neki egy tisztességesen megírt sztori!

Boba Fett ugyanis már a legelső, A Birodalom visszavág-béli felbukkanása óta a rajongók egyik első számú kedvencévé vált. A kopott páncélú, halk szavú zsoldos, akinek soha, senki nem látta az arcát, de mindenki tisztelte és rettegte a nevét. A harci képességeit pedig olyannyira nagyra tartották szerte a galaxisban, hogy még a zsarnoki Palpatine császár jobbkeze, Darth Vader, és a hutt szektor leghírhedtebb gengszterfőnöke, Jabba is neki szólt, ha el kellett végezni valami embert próbáló, piszkos munkát – például elfogni a lázadókkal összecimboráló Han Solót.

Épp ezért volt fájdalmas látni, ahogyan ez az izgalmas karakter 1983-ban, A Jedi visszatér egy sivatagi csatajelenetében fájdalmasan béna halált hal és dicstelen véget ér. A Jabba antigravitációs hajóján vaksin hadonászó, a mélyfagyasztásból épp hogy csak felébredt Han Solo ugyanis addig-addig kalamolt valami fémhusánggal, hogy eltalálta Boba Fett hátirakétáját! A híres fejvadász pedig nekirepült Jabba bárkájának, majd mint valami bénácska rajzfilmfigura, belepottyant a Sarlacc verembe, ahol egy ősöreg, csupacsáp óriásrém 1000 évig emészti az áldozatait...

Annak idején valószínűleg maga George Lucas is érezhette, hogy ezért a „forgatókönyvi bravúrért” legalább annyira megharagudtak rá az akkori rajongók, mint a Birodalmat legyőző plüssmacik, az ewokok miatt. Így az elkövetkezendő évtizedekben áldását adta rá, hogy a legkülönfélébb könyvekben, képregényekben és videójátékokban térhessen vissza a jó öreg Boba Fett, azzal a magyarázattal, hogy a páncélja miatt nem ártott neki a Sarlacc gyomorsava, a fegyverarzenáljával pedig kirobbantotta magár a veremből. 

Az új Star Wars-kánon úgy ahogy volt, átvette mindezt, vagyis a Disney-féle Boba Fettet sem eszegette 1000 évig a csápos szörnyeteg!

A sorozat alkotói ráadásul nagyon okosan sok más egyebet is átemeltek a régi Star Wars-kánonból, ezzel is enyhítve kissé az új Csillagok háborúja-trilógia okozta, sokaknak még mindig fájó sebeket. Itt vannak például régi ismerőseink, a Tatooine bolygó őslakosai, a taszken portyázók (avagy: „buckalakók”), akik annak idején kupán vágták Luke-ot a sivatagban, elrabolták Anakin anyját, és úgy megsorozták a Mos Espa-i fogatverseny résztvevőit a Baljós árnyakban, mintha csak a vurstli céllövöldéjében lennének. Arra, hogy ők egyáltalán nem Mad Max-ruhákba bugyolált fosztogatók és primitív vademberek, hanem egy civilizált, bár igencsak magának való népség, már a The Mandalorian sorozat is tett utalást (emlékezzünk csak a krayt sárkány elleni harcukra, vagy hogy Mando jelnyelven kommunikált velük).

A Boba Fett-sorozatból most az is kiderül róluk, hogy az indiánokéhoz, vagyis inkább a Dűne fremenjeihez hasonló, szigorú törzsi társadalomban élnek, ahol nem feltétlenül halál fia automatikusan minden fogoly. Elvégre a rátermettség, a kitartás, a vasakarat és a jó harckészség mind-mind olyan erények a kegyetlen sivatagbolygón, amelyek akár az esküdt ellenségekből is kiváló szövetségeseket faraghatnak, ha úgy hozza a sors. Boba Fett ugyanis, miután kiszabadul a Sarlacc-veremből (és a másik jól ismert tatooine-i népség, a homokból összeguberált fémalkatrészekkel seftelő jawák lelopják róla a kincset érő mandalori páncélt – lásd még a The Mandalorian idevágó részeit), egy taszken törzs rabszolgájaként vívja ki magának szép lassan a törzsfőnök elismerését.

Minderről persze most még vajmi keveset tud meg a néző egyetlen epizódból. Az első rész lelkes Boba Fett-rajongó hírében álló rendezője, Robert Rodriguez ugyanis országos cimborájához, Tarantinóhoz hasonlóan ide-oda ugrál az idősíkok között. Nem tudjuk, hogyan és mikor lécelt le a múltban a jó Fett a buckalakóktól, mert a jelenben ő már épp Jabba megüresedett trónját készül elfoglalni a tatooine-i alvilág új Keresztapájaként teljes harci díszben, és a sivatagi hányattatásokra csak két lövöldözés között emlékszik vissza, amikor látomások és álmok törnek rá a gyógyító baktafolyadékban lebegve.

A terhes múltú, sokat látott, de mindent túlélt Boba Fett szerepét a lehető legjobb választás volt Temuera Morrisonnak adni. A ma már 61 éves új-zélandi színészt annak idején a 2002-es A klónok támadásában láthattuk Jango Fettként – ő volt az a tetterős fejvadász, akiről a köztársasági hadsereg tagjait klónozták (így Morrison később Cody parancsnokként is feltűnt A Sith-ek bosszújában, hiszen lényegében az összes katona sisakja alatt az ő feje van).

Boba Fett pedig ugyebár nem más, mint „Jango Fett fia”, helyesebben egy olyan Jango-klón, aki nem kapott növekedésgyorsítót, így természetes úton öregedett meg a VI. és a VII. epizódok között játszódó The Mandalorian és Book of Boba Fett sorozatok idejére, ahol így már magától értődő, hogy a felnőtt Boba Fett arca ugyanolyan, mint a néhai apjáé.

Temuera Morrison látványosan lubickol a szamurájlelkületű csillagközi fejvadász bőrében, aki egykori kenyéradója, Jabba halála miatt most már egy hűbérurát elvesztő róninként kóborol a Tatooine-on, és próbálja a huttoktól való félelem helyett a legkeményebb helyi fegyverforgató iránti tiszteletre alapozva újjászervezni az alvilágot. Nem kevésbé látványosak Ming-Na Wen jelenetei, aki egy Fennec Shand nevű női zsoldos képében csempészi vissza a nagyszobákba a nálunk a rendszerváltás környékén népszerű, háztetőkön verekedős nindzsafilmeket (Hát persze, hogy A nindzsa bosszúja is a VICO filmje!).

Nagy kérdés persze, hogy ez a fajta patikamérlegen kiszámolt biztonsági játék, és a gátlástalan fanservice (vagyis: a Star Wars-rajongók kegyeinek keresése és maximális kiszolgálása azzal, hogy minden második jelenetben ránk kacsint egy ismerős helyszín, tárgy, robot vagy űrlény) meddig lesz képes elvinni a hátán a Csillagok háborúja franchise-t. Mert egyre inkább az a helyzet, hogy ez a valaha szebb napokat megélt brand, amit egy időben mindenki másolni próbált, kezd menthetetlenül lemaradni a konkurenciától, és egyre inkább elszürkül, sőt, olykor unalomba fullad a filmes és tévés műfajokkal sokkal bátrabban kísérletezgető Marvel-produkciók mellett.

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Minden igazi Csillagok háborúja-rajongónak. De főleg a megveszekedett őstrilógia-hívőknek, akik A Jedi visszatér óta várták Boba Fett feltámadását, illetve azoknak az előzménytrilógia-imádóknak, akik máig nem bocsátották meg George Lucasnak és Samuel L. Jacksonnak, hogy Jango Fett olyan hamar elveszítette a fejét A klónok támadásában.

A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!