Egy kiéhezett 15 éves gyerek fantáziálás. Vacak film.

Ilyen fokú gyűlölet cunamit még soha nem kapott egy film se, még az első trailer se jött ki, de már a filmet temették. A fizetett firkászok és társaik tették a dolgukat, de hagyjuk is ezeket a lelketlen, érzelmi nyomoroncokat a helyükön.
1993-ban alig 15 évesen sokkolt Brandon halála, majd 94 szeptemberében moziban láttam. Brandon Lee a legenda, míg Vincent Perez a 90-es évek egyik legjobb színésze. Szóval egy igazi Varjú rajongó vagyok. Kijöttek az első képek. Mondom mi ez a tetovált ökörség, kicikiztem, de láttam a többi képeken azokat a hihetetlen érzelmeket. Mondtam magamnak befogsz rohanni a ... erdőbe, ha kijön a trailer. Kijött a trailer. Könnyes szemekkel néztem amikor előveszi a wakizashit és elindul az operába. Megvettek kilóra.
A premierig 24 órás bontásba kerestem a spotokat, fotókat, zenéket mindent ami a filmmel kapcsolatos, mire eljött a premier napja már nagyjából képbe voltam. Persze a miskolci moziba még egy poszter se volt kirakva, igaz a szobámba bekeretezve már az összes, de most ez mellékes.
Egy igazi post punk gótikus mozi ahol a 80-as 90-es évek világa találkozik a mai világgal. A zenéje mindent visz amikor megszöknek az intézetből és a 1979-es Joy Division Disorder-je megszólal, majd a tóparti résznél a Traitrs- Thin Flesh, napjaink legjobb post punk bandája, megannyi zseniális zene, majd az I-re felteszi Enya a pontot.
A képregényhez való hűség. A fehér ló tragédiája, ami totál megadja a film hangulatát,
"Mi soha nem felejtünk! Mi soha DE Soha nem bocsájtunk meg." Persze a pocsék szinkron ezt is elszúrta. A fürdőkádas rész szintén a képregény része.
Ez az ÉN FILMEM! Ezt én RENDEZTEM! Ki az a ökör aki újra egy hosszú hajú, trench coat-os fickót akar látni amit korábban már Brandon és Vincent eljátszott.
Egy sérült srác aki megtalálja a tökéletes lelkitársát és minden egy pillanat alatt megváltozik. Jézusom az a kémia ami a két szereplő között van, amikor leül mellé megfogja a kezét és egymásra néznek. Ennyi érzelem, ennyi fájdalom mint ami ebbe a filmbe volt, a korábbi négy Hollóban se volt összesen. A képregény hűség a nevekbe is megmaradt itt is csak Eric és Shelly.
A tetoválások: Ezek nélkül a film értelmét veszti, olyan ez mint a Mementónál. "Sírj most, sírj később." Ez végig viszi az egész filmet. Mielőtt kifesti magát és elindul az operába befejezi a tetkót, ami félbe maradt. A film végén amikor Shelly életben maradt, látja a kezén a befejezett tetkót, innen tudja, hogy az egész valóság volt, nem az agyának a képzelgése.
Eredettörténet és Eric mint a Holló. Kukába dobták a korábbi Hollós kliséket, ahol mindig elpusztítani akarták a hollót, itt Eric maga a Holló. A fekete vér, amikor Kronos és Eric vérszerződést kötnek, Eric válik a Hollóvá. Az a iszonyatos kontraszt amikor kimászik a fürdőkádból, az utána következő brutalitás. Tetováló festékkel festi ki magát, de nem erre a fehér alapú bohócra, hanem igazi varjúra emlékeztető maszkra. Zseniális. A tükörhöz teszi a wakizashi végét, megnézi magát és betöri a tükröt, alatt Enya és elindul az operába, fújja a kabátját a szél, a varjú fentről károg. Ez totálisan az én látásmódom.
Robert le diable Opera és a mészárlás. Esik kell, de elintézi mindet, főként az utolsó felsőszintes a zseniális, már össze-vissza szurkálta és vágta őket, de még mindig mennek rá. Ikonikus pillanatok amikor kihúzza magából a kardot és a lófarkast elintézi, majd taps a nézőtéren, Eric felülről, majd szemből és három másodperc ami a film alfája és omegája, szétfojt festék, vér és könnyek. Itt fogja fel mivé vált, mit tettek vele Shellyvel és a tetováló barátjával. Shelly szerelme mindennél többet ér, és meghozza az áldozatot. Roman és Eric találkozása, az nagyon epikus, az opera legjobb zenei része, kifordul és megy felé, Roman feje meg lefelé. Kiestem egy pillanatra a szerepből mert a Mariont megsajnáltam, pedig mindent ő vezérelt, így a halála szükségszerű. A színpadra való vonulás az komolyan mondom tisztelgés a Conan a barbár előtt. Az a jelenet sor, amikor széttárja a kezeit, majd a közönséghez dobja a fejeket, és megszólal az "I am the monster", majd belehajol a fehér liliomba mint Conan a kardba. Lotus Esprit a filmben, mekkora már.
A végjáték: Roeg próbálja megmosni az agyát, áll a tükrök előtt, és a varjak repkednek a másvilágon. Egyértelmű csak úgy tudja legyőzni, ha átviszi a másik oldalra, de ahhoz hagynia kell magát, hogy leszúrja. "Nem tudod milyen pokol vár rád." "De Tudom."
A végső búcsú, ahogy Skarsgard tud azzal a fájdalmas könnyes szemeivel nézni a fekete festék mögött az valami döbbenetes.
Sajnálom, hogy a filmvégi flashback jelenetek nem voltak hosszabbak a filmben, én kifejezetten élveztem Eric és Shelly kapcsolatát.
Sötét és nagyon szomorú, de egy kikacsintást tesz. "De ez is elég. Majdnem elég."
Ez egy különálló film semmi köze az "eredeti" filmhez. Ugyanolyan mestermunka sőt talán még jobb is, egy év távlatából. Egy polccal feljebb került.
Ez a film nem nekem készült. Nem az én generációmnak, mégis engem érint meg a legjobban. 47 évesen. Biztos azért mert ilyen emocionális skorpió vagyok, akinek az érzelmek mindent visznek.
Én aki istenítem Brandont és Vincent Perezről csak ódákat tudok mondani, mégis Skarsgard hozott valami olyat amire még én se számítottam.
Mi Varjú rajongók tudjuk, hogy ez a film is méltó helyére kerül. Megmondom mi volt a baja csürhének. A film nem volt woke. Nem volt benne beteges burnyákoskodás, nem voltak beteges ideológiák. Egy svéd fehér fiú (Brandon Lee is félig svéd volt), és egy félvér lány akik mindennél jobban szeretik egymást.
Alex Proyas meg szégyellje magát, mert amit művelt az mindennek az alja. Ha valakinek kussolni kéne, akkor az ő, hiszen miatta, az ő hanyagsága miatt halt meg Brandon, amivel még egy másik ember Michael Massee életét is tönkretette, de valójában ebbe is halt bele. Kedves Alex! A film nem miattad lett kult, az Brandon isteni játéka és az operatőr mestermunkája okán.

https://www.youtube.com/watch?v=ARy3P3LOCyw
https://coub.com/view/3fdc14
https://coub.com/view/497s0p
https://coub.com/view/3fhoje
https://coub.com/view/3gefyp
https://coub.com/view/3jvz16
https://coub.com/view/3fd4nk

Sajnos ez csak halvány másolata az eredeti 30 évvel ezelőtti filmnek. Ha azt nem láttam volna, akkor még lehetne mondani, hogy ez egy erős közepes film. Viszont így, hogy láttam, van összehasonlítási alapom. Nem is tudom, miért kellett ugyanazt a címet adni ennek, mint a kultikussá vált eredetinek. Lehetett volna valami más címe, hogy ne asszociáljunk a 94-esre. Az egyetlen, számomra eredeti elem az operás szakasz, talán csak az értékelhető igazán ebben a filmben. A szereplőktől sem voltam elragadtatva… Összességében – talán – közepes film, egyszer meg lehet nézni.

Ennyire olcsó,ócska, taszító filmet régen láttam.

Nincs rá szó !!! 1/10.

És milyen jól jártunk vele, mert bitang jól nézett ki a csaj.

A globál elvárásoknak megfelelően legalább az egyik tagnak kellő rasszra kellett cserélődnie - Oreonál nincsen jobban üdvözített kritérium -, a többi úgy is lényegtelen.

Úgy látom ez volt a hatodik azonos című film, de talán volt több is. Kis fantáziával lehetne ám ezeket "átírni", mert ez így elég zavaros. A holló 1935, A holló 1943, A holló 1963, A holló 1994, A holló 2012, A holló 2024

Ez a modern kor hollója.
Nem lett rossz, és a csaj is jól néz ki.

Filmtörténeti katasztrófa. Sikerült alulmúlni a már közvetlen videotékákba szánt harmadik és negyedik The Crow filmet is a 2000-es évek elejéből, ami nem kis teljesítmény. Legalább ne az eredeti Eric Draven sztori remake-jének szánták volna, mert ahhoz a főszereplők nevén kívül semmi köze se történetben (ez még a kisebbik baj lenne) se "lélekben" (ez a nagyobbik) se minőségben (ez a legnagyobb, bár inkább holtversenbyen az előzővel).
Ennek a mítosznak továbbra is csak két értékelhető filmje vaN: az 1994-es eredeti és még a 96-os The Crow: City of Angels is, ami a lehúzó kritikák ellenére szerintem saját jogon is egy nagyon jó film volt, még ha az első rész rá vetülő árnyéka miatt már esélye sem lehetett a nagyobb sikerre.