Kálmánhoz és Olgához (Hajdu Szabolcs és Tóth Orsi) vendégségbe érkezik Levente és Zita (Szabó Domokos és Földeáki Nóra). A két negyvenes páros Kálmán névnapját készül ünnepelni, de az egyre sűrűsödő koccintások mentén gyorsan felsejlenek a már nehezen titkolható párkapcsolati nehézségek. Hajdu Szabolcs kapcsolati trilógiájának második darabja is a színpadról kerül a filmvászonra. Míg az Ernelláék Farkaséknál című filmben a konfliktusok a gyermeknevelés körül forogtak, a Kálmán-napban az intimitás és a szexualitás hiányából fakadó feszültségek és morális dilemmák kerülnek a középpontba. A történet megtévesztően egyszerű és hétköznapi, amit az apró részletek tesznek lenyűgözővé.
Bemutató dátuma: 2024. március 14.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
8/10
InteriorLulu
febr. 28. 15:19:10
8/10
Igen, maximálisan hiteles, ahogy ez az öt ember egymással kommunikál - márpedig itt más nem is történik, hiszen a kommunikáció esetenkénti ideiglenes hiánya is ugyanakkora jelentőséggel bír. És ez a hitelesség nemcsak a (szerencsére valahogy mindvégig érthető) szavak, mondatok gyors odavetésére, a másik szemébe viszonylag ritkán néző interakciókra, a gyakran lehajtott fejjel vagy teljesen másfelé nézve mormogott, sóhajtott, vakkantott közlésekre vonatkozik, hanem arra is, hogy a való élet bizony sokkal inkább ilyen, mint az, hogy mondjuk a szintén magyar teleregények szereplői a (nyilvánvaló okokból) szakadatlan felmerülő feszültségekbe és konfliktusokba minden esetben beleállnak, legyenek azok súlyosak vagy épp nevetségesen mondvacsináltak - és ez akkor is így van, amikor a színészek játékán ott sem múlik a hitelesség.
Jóformán az egyetlen, viszont elég nagy bajom, hogy egyszerűen nem hiszem el hogy ennek a két, amúgy gyerekeket is nevelő házaspárnak a tagjai már vagy két évtizede együtt vannak. Konkrétan két olyan harmincas-negyvenes párt látok, ahol a nő és a férfi talán ha pár hónap (!) óta ismerik egymást. Mert hogy egyszerűen annyira másoknak tűnnek habitusban, igényeikben, szexuálisan. Hogy olyan alapellentétek törnek most felszínre, amiknek már maximum egy-két hónapos ismeretség, pláne együttélés alatt törvényszerűen elő kell jönniük - és egyébként a kapcsolat így nagy eséllyel szakítással is végződött volna... (Természetesen nem a szintén hitelesen előadott belefásulásról, és nem is az ugyancsak életszerű megcsalásról beszélek, hanem gyakorlatilag minden másról).
Két szereplőt kiemelnék. A meglehetősen kommunikatív Zita alakítójáról nem hiszem el, hogy a nyilvánvaló színészi kvalitásai mellett jórészt ne önmagát hozná, annyira, de annyira életszagú minden egyes megnyilvánulása. A mindenes "ezermester" Ernőt illetően nem vagyok biztos, hogy a színész a valóságban is ilyen, inkább (ebben is) egyetértve a portos Vajda Judittal, "szinte azt várom, mikor lép le a vászonról", annyira tűpontos a karakter.
Még annyi, hogy teljesen értehetetlen számomra az alkotói döntés, hogy a Kálmán mellé párul pont egy Olgát tesz (vagy esetleg fordítva, tökmindegy). Tényleg. A többszáz közül bármelyik női nevet választhatta volna, erre pont azt az egyet választja, amelyről így egy konkrét személyre, ismert közéleti szereplőre aszociálunk. És itt teljesen mindegy, mi a véleményünk az illetőről, vagy van-e egyáltalán véleményünk: miért kell ez, mi ennek az értelme?!...
Hohohó! Ez meg mi? Esküszöm, hogy jó, de amúgy borzalmas. Ha ilyenek az intelligens negyvenesek, akkor milyenek az Ernő félék? Ez a duma, ezek a párkapcsolati defektusok, ezek a roncsolódott barátságok. Nagyon össze lett gereblyézve. Nagyon-nagyon!
Konkrétan ez egy f*s.
A két pár elvileg barát, ennek ellenére olyan párbeszédek hangoznak el olyan artikulálással, amit max egy idegennel teszel meg.
De nem csak ez a baja a filmnek, hanem minden más is. Pl az, hogy az író/rendező kap pénzt ezekért a förmedvényekért, amiket filmeknek nevezünk és tud venni magának kaját belőle és nem hal éhen...
Nem, barátok pont nem beszélnek így egymással...teljesen természetellenes...vagy csak felületesen barátok. De mindegy is, mert egy csak egy másik darab a filmes f*stengerben.
Mi ebben a hiteltelen? Pont, hogy ez a "realista" beszédmód, hanglejtés és ezek a manírok amik sokkal közelebb állnak a valósághoz(!) A film stílusa direkt ilyen. Így beszélünk egymás között.
Máskor meg az a baj, hogy túlhangsúlyozva, színpadiasan beszélnek a színészek.
Sajnos a színészi alakítás, a párbeszédek a magyar filmiparban gyakori lapos, hiteltelen, már-már közönyösen buta stílusán nehéz felülemelkedni. A sztori alapvetően jó ötlet, de hát így szinte élvezhetetlen.
Remek, végig leköt, és nagyon magyar. Oktatófilm is lehetne arról, hogyan kell a szőnyeg alá söpörni passzív-agresszívan a párkapcsolati problémákat, amik persze nem korlátozódnak párkapcsolatra. A szőnyeg alatt már olyan halmok vannak, amiken pálinka nélkül is csak támolyogva lehet közlekedni, de sebaj, majd azt mondjuk, hogy táncolunk. Vagy berúgtunk. Vagy fáj a gyomrunk. A szereplők valamilyen formában megfogalmaznak problémákat, majd gyávaságból úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, és élik tovább a nyomorult életüket. Egyet előre, kettőt hátra. Pont olyan ütős, mint az Ernelláék Farkaséknál, szóval 10-es.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások