Bertrand Mandico feminista újragondolása a Conann mítosznak 2023-ban a Cannes-i Filmkészítők Kéthetén debütált. A történet nem egy tradicionális narratívát követ, inkább az ingerekre helyezi a hangsúlyt. A filmben megjelenített karakterek feszegetik a társadalmi nemről való gondolkodás határait, Conan itt női testekbe bújva lép színre, a hipermaszkulin, olajos izomzatú Arnold Schwarzenegger (az 1982-es Conan, a Barbár címszereplője) helyett. Ettől válik a film egy szellemileg és érzékileg is magával ragadó élménnyé.Mandico két korábbi filmjét, a The Wild Boys-t (ami a Cahiers du Cinéma 2018-as kedvenc filmjei listáján az első helyezett volt) és az After Blue-t a She is Conann-nal együtt egy trilógiaként kezeli. Mindegyik film Dante Isteni színjátékának egyik fejezetét testesítik meg, sorrendben: Paradicsom, purgatórium és Conan, a pokol. A rendező állandószínésze ésmunkatársa, Elina Lövensohn, ebben a filmben Rainar, a kutyafejű haláldémon szerepében jelenik meg, ő a kísérő, a narrátor, aki az idős Conant, a pokol királynőjét, illetve szerelmét Sonjat végigvezeti az életeken és korokon átívelő úton, ami Conan földi, barbár élete volt. Mindezt Nicolas Eveillau 35 mm-es felvételein és Anna Le Mouël mágikusan kaotikus terein keresztül bolyongva nézhetjük végig, ami nagyban hozzájárul a film véres húscafatokkal teli, mégis csillogó hatásához.