AZ 1980-as évek elején pár miskolci fiatal fiú és lány magyar népdalokat kezd el feldolgozni, megzenésíteni, és kisebb-nagyobb helyeken, kisebb-nagyobb sikerekkel előadni. Erdélyben az együttes kazettáit kézről-kézre adva másolják, terjesztik házibulikon és egyéb hivatalosan be nem jelentett találkozókon. A zenekart egyre többen ismerik itthon is. HÚSZ ÉVVEL KÉSŐBB... Összeáll pár miskolci fiatal apuka, anyuka, akik egyre nagyobb felelősséget érezve gyermekeik és egymás iránt, majd 20 év után ismét hangszert fognak a kezükbe. A gyógyító, a néptáncos, a tanár, a bábszínész, a rendező és a zenész összegyűjtik a régi, legszebb magyar népdalokat, amelyek életről-halálról, szerelemről-bánatról, Istenről-hazáról, emberségről és szeretetről szólnak. Újra zengett a vastaghúros a Diósgyőri vár falai között, mert a mai értékvesztett, hitehagyott és felgyorsult életünkben hagyományaink, gyermekeink érdekében újra szólni kell, MERT AZ ÉNEK NEM VÁLTOZOTT...