Közel kilenc éve már, hogy Soltis Lajos színész, rendező a Sitkei Színkör társulatát fellépésre kísérve - két színjátszó társával, Fiegler Szabinával és Kurucz Lászlóval együtt - halálos közlekedési baleset áldozata lett. Nyughatatlan természetű, különös tehetségű színész, majd rendező volt. A vajdasági Kavillóból indult, Budapesten tanult színészetet, majd az újvidéki színház erőssége lett. Tanított, színházat szervezett otthon is. Nyaranta a maga alapította Tanyaszínház fiataljaival járta a vidéket, nem csak otthon, Magyarországon is. Így került kapcsolatba a hazai amatőrszínjátszással, lett a zsámbéki képzések egyik meghatározó személyisége, majd szerettek egymásba egy Bagon rendezett Műhelyfesztiválon a sitkeiekkel. Röviddel ez után a jugoszláviai háborúk elől menekülve Magyarországon telepedett le. Élt, dolgozott, játszott, tanított, mint előtte otthon. Emlékét azóta sokan, sokfelé őrzik: Szabadkán stúdiószínház viseli nevét, Újvidéken színházi bérletet neveztek róla el, a Sitkéről Celldömölkre költözött társulat pedig nem csak felvette hajdani művészeti vezetőjének nevét, de kétévente színjátszó fesztivált is szentel emlékének.
A filmben barátai, kollégái emlékeznek rá.