Az 50-es évek elején járunk, Magyarországon. A kilencéves kisfiú szemszögéből ismerjük meg a világot, apát, anyát és az otthoni légkört. Nem úgy élnek, mint a szomszédaik, nincsenek barátaik, valamiféle keserves csend lengi körül életüket. A kisfiú nem érti, hogy apa miért bujkál, mert nem érti, hogy van a világban valami, ami veszélyes rájuk.

A kisfiú legnagyobb játéka, amikor délután egy fél órára kimehet a közeli grundra, ahol a képzeletének köszönhetően egy farakást busszá változtat, aminek ő a sofőrje. Egy nap egy Pobeda gurul a farakás mellé, ami teljesen kizökkenti a kisfiút. Ugyan tart a kocsiban ülő idegentől, de az autó annyira lenyűgözi, hogy szóba áll a férfivel, aki kedvesen kérdezgeti és igazi buszsofőrnek nevezi. A kisfiúnak szimpatikus a férfi és nem veszi észre, hogy érdeklődése faggatózás, apáról.